Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18., vasárnap Marika, a férjével Aranygyöngyös lányok... Január 9*én kezdődött, és 11-én gálaműsorral ért véget a békéscsabai V. országos szólótáncfesztivál eseménysorozata. Nagy érdeklődéssel és még nagyobb izgalommal figyeltük megyénk versenyzőit, és még valakit, JMlinár- né Kolarovszki Máriát, aki bár az idén Salgótarján színeit képviselte, egy kicsit mégis a mi versenyzőnk volt... És úgy tűnik jól „szorítottunk”, mert a gyomai szövetkezeti Körösmenti táncegyüttes tagja, Zombori Kati, aranygyöngyöt nyert, Mlinárné Kolarovszki Mária pedig örökös aranygyöngyös táncos lett. A gálaműsor után — melyen mindketten felléptek — elbeszélgettünk velük. Marika: Itt, a Balassiban kezdtem a táncot, a férjemmel, Palival itt ismertük meg egymást. Ö már korábban elnyerte az örökös aranysarkantyús táncos címet, nekem most sikerült. Mit is mondjak magunkról? Mikor Salgótarjánba hívtak minket — Pali művészeti vezetője, én az ügyintézője vagyok az ottani csoportnak — igen gyenge volt az együttes. Azóta már összeállt egy kétórás műsor, jól összeverődött a társaság. Látod, most csak én versenyzet, de 5 autóval és egy' mikrobusszal, 28-an jöttünk a fesztiválra. Beszéljek a versenyről? Hát, lehettem volna jobb is, úgy érzem. Egyébként Pali sokat segített a felkészülésben. ö tanította be a kötelező táncot és az improvizációt is ő vezeti. Különben december elején kezdtünk foglalkozni az anyaggal, és lám, harmadszorra is sikerült aranygyöngyösnek lennem! így többet már nem indulhatok. Hogy milyen érzés itthon? Hát... Sajna elég ritkán, 2—3 havonta jutunk "haza, úgyhogy mindenképp jó végre Békéscsabán lenni. Kati: Ha tudnád, milyen fáradt vagyok! Egy éve járok a debreceni tanítóképzőbe, most, vizsgaidőszak alatt kellett erre a versenyre is készülnöm. Két éve Kati előadói díjat nyertem, most meg aranygyöngyöt. Megérte a sok utazgatást. Két vizsgán már túl vagyok, mindkettő négyes lett. Még van három ... Csak már túl lennék azon is! Mert az izgalomból itt is kijutott, elhiheted. De azért, ha lehet, és ha Gurzó Misi vállalja, hogy akkor is lekísér, két év múlva megint indulok. Igyekszem nem kiesni a gyakorlatból, bár elég nehéz ilyen kétlaki módon együtteshez kötődnöm. Debrecenben sem tudok gyökeret ereszteni, hiszen nyáron itthon vagyok, hogy is számíthatnának rám ... No, de majdcsak eltelik ez a néhány év, és folytathatom, amit 8 éve elkezdtem, a táncot... Talán még tanítani is fogom. Mert egyszer szeretnék odáig eljutni. Mindenesetre most boldog vagyok, nem hittem, hogy ilyen szép eredménnyel megyek haza. A szüleimtől azzal búcsúztam, ne jöjjenek megnézni, elég ha én égek. Hm. Kár volt lebeszélni őket. És ha már kérdeztél, annyit még elmondhatok, so' kát tanultam itt. A többi táncostól és persze a zsűri tanácsaiból. Már csak azért is megérte eljönni. Nagy Ágnes Úttörők Írják Örömmel tapasztaljuk, hogy postánkban hétről hétre találunk az úttörőéletről, az- őrsök, rajok, csapatok rendezvényeiről szóló beszámolókat. Ezúttal Pusztaföldvárról, Kondorosról és Orosházáról kaptunk levelet. A pusztaföldvári Farkas Bertalan őrs tagjai arról írnak, hogy: „Mi minden csütörtök délután összejövünk a kultúrtermünkben. Itt tartjuk az úgynevezett irodalmi ^Színpadi foglalkozást. Ezen a szakkörön színpadi mozgást, hasi légzést és más érdekességeket tanulunk-játszunk. Nekünk a kedvencünk a „néma film.” Az Orosházi 6. sz. Általános Iskola 8-os pajtásai nevében Nagy Bálint egy nagyszerűen sikerült téli kirándulásról számol be. ők január elején a Börzsönyben, a Királyréten jártak. Az őszi munkán keresett pénzüket erre költötték, így a szülőknek kevesebbel kellett hozzájárulni a költségekhez. Megmászták a Börzsöny egyik csúcsát, sokat túráztak, kalandoztak. Fáradhatatlanul nyűtték a síszánt, a ródlikat. Nagyszerűen érezték magukat, és gyakran eszükbe jutott osztálytársuk, aki betegsége miatt nem lehetett velük. „Ismét jelentkezünk, mert igencsak összegyűlt a mondanivalónk” — így kezdi sorait a kondorosi Sárosi Ildikó, aki a Tulipán őrs nevében fogott tollat. „Mindjárt az első fontos esemény az ünnepi rajfoglalkozás volt. Az őrs, pontosabban az osztály elhatározta, hogy az év utolsó rajfoalalkozására meghívja a patronáló szocialista brigádokat és a KISZ- tagokat. Az ötletet osztályfőnökünk, Mravik tanárnő adta, aki még egy szép műsort is szerkesztett. S hogy még érdekesebb legyen a program, az őrs szendvicseket is készített, süteményt pedig mindenki otthonról hozott.” A továbbiakban kiderül még a levélből, hogy remekül sikerült a rajfoglalkozás, ahová a brigádtagok nem érkeztek üres kézzel: ajándékokkal lepték meg a gyerekeket. Diáklapszemle „Kiérdemesült stencilgépünk karácsonyi meglepetésként megtagadta a munkát, s csak hosszas könyörgésre látott újból neki a maszatgyártásnak az új évben is. így tervezett decemberi számunkból összevont decemberi-januári lett, két lapzártával, több tartalmi ellentmondással. Ne haragudjatok értje, nem rajtunk múlt” — olvashatjuk mindjárt a 2. oldalon a Látóban, a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapjában. Nos, haragról szó sincs, sőt, elismerést érdemel a lap, annak szerkesztő kollektívája, mert — bár néhol szinte olvashatatlan a „Látó”, de — tartalmas, színes írások sorakoznak benne. A legnagyobb teret a Péter András-napok néven szervezett diáknapoknak szentelték, ami természetes is, hiszen az iskola életében kiemelkedő, emlékezetes rendezvény volt. S hogy hogyan sikerült? Idézzük a Látót: „Az iskolai KISZ-bizottság XII. 8-i ülésén értékelte a rendezvénysorozatot. Előzőleg minden osztályban fölmértük, hogy melyik program tetszett a legjobban, illetve a legkevésbé, s hogy milyen javaslatok vannak a jövőre vonatkozólag. A kérdőívek, s az IKB-tagok véleménye alapján a legszínesebb rendezvény a ,Mi sulink’ vetélkedő, a .Nemzedékek találkozója’ és a hobbiórák. Sok szavazat volt még a fórumra, a politikaidal-tanulásra és Sebő Ferenc műsorára is ... El kell mondanunk azt is, hogy sajnos, az érdeklődéssel nem voltunk megelégedve; szinte minden rendezvényen ugyanaz a társaság vesz részt” ... No, majd jövőre!... Ifjú „kutatók” Békéscsaba történetének nyomában Az elmúlt év decemberében a Békéscsabai 11. számú Általános Iskola világnézeti klubjának tagjai riportot készítettek a koleradomb történetéről. Élményeiket így örökítette meg a klub egyik tagja, Araczki Ildikó: „Végigjártuk Békéscsabán a Má- riássy utcát, a koleradomb környékét. Körülötte szántóföldet, tanyákat, régi és új házakat láttunk. Házról házra jártunk, a koleradomb történetét kutatva. Az egyik házban idős Bencsik István- né és családja mesélt nekünk a domb történetéről. Megtudtuk, hogy a múlt században keletkezett ez a szomorú emlékezetű koleradomb. Akkoriban, mikor Bencsik néni még csak 12 éves volt, minden évben, szeptember 12-én rendeztek búcsút Kígyóson, és a koleradombi megemlékezést is ezen a napon tartották. Ilyenkor hosz- szú sor állt a domb előtt, az emberek énekeltek, visszaidézték szeretteiket, majd gyalog indultak a kígyósi búcsúba. Nemcsak ezen a napon emlékeztek azonban, hanem az év többi napján is tettek virágot a dombra. 1972-ben vezették a vízvezetéket a környező házakba, ekkor szétbontották a dombot. A kiásott csontokat, tárgyakat a békéscsabai Munkácsy Múzeumba vitték. Ezek ma is ott láthatók. A beszélgetés után továbbmentünk, majd egy másik házba kopogtunk be. A régi épület udvarának közepén kútágas magasodott. Idős bácsi nyitott ajtót. Elmondtuk, mire vagyunk kíváncsiak. A bácsi mesélt még nekünk a domb történetéről, a kolerajárványról, amikor ő is elveszítette családját. Régen történtek ezek a dolgok, lassan feledésbe merülnek, de emlékét őriznünk kell.” lubiláló táncosok Szarvason 10 éve működik társastáncklub. A táncosoknak immár 5 éve ad otthont a Krecsmarik Endre Üttörőház. Nemrég jubileumi összejövetelt tartottak, melyen a klub jelenlegi és egykori tagjai találkoztak egymással. S hogy mi minden történt 10 esztendő alatt? Az eseményekre Csáki Emília táncpedagógus emlékezett vissza. Farsangi bálokon, iskolabálokon hívták fel magukra a figyelmet 1970- ben, látványos nyitótáncokkal a fiatalok, közöttük az alapító tagok: Demeter István, Litauszky Zoltán, Bánáti Tibor, Selmeczy Judit és Kiss Ágnes. A társastánc mind népszerűbb lett, egyre több 7—8-os tanuló jelentkezett „utánpótlásnak”. 1973- ban már szerepeltek a gyulai Erkel-diákünnepeken. Apropó, EDÜ. Ma már nem szerepel a diákünnepeken a társastánc. Talán érdemes lenne foglalkozni a gondolattal a szervezőknek, hogy ismét bevegyék a programba. A szarvasi táncosok 1975- ben bemutatósorozatot tarA találkozón Fotó: Gutyan Mihály tottak a szeghalmi járásban, ahol ennek hatására kezdődött a mozgalom. 1978-tól ' évente rendezték meg Szarvason a tiszántúli formáéi ós táncbemutatót. A klubtalálkozón Timár Imréné úttörőház-igazgató jutalmat adott át a jelenlegi legaktívabb klubtagoknak, Vajgel Pálnak, Hajdu- né Kovács Editnek és Sza- tur Katalinnak. S mivel is folytatódhatott volna a találkozó: természetesen tánccal. Kép szöveg nélkül Jelenszky László rajza Minihumor Egy ismert énekes turnéja során az egyik művelődési házban kipróbálja a zongorát, majd azt mondja a rendezőnek: — Kipróbáltam a zongorájukat, de nem vagyok vele megelégedve ... __— Van még egy zongoránk — mondja készségesen a rendező. — Ez nagyszerű — örvendezik az énekes, és mi a különbség a kettő között? — A másik fehér. * * * — Nincsenek nehézségeik a normán felüli készletekkel? — kérdezi a riporter a gépipari vállalat igazgatóját. — Egyáltalán ... Nálunk ugyanis eleget lopnak. — Kolléga úr, szeretnék magával bizalmasan beszélni... — Felesleges, nincs nálam egy fillér sem! * * * — Tettél vizet a halacskáknak az akváriumba? — kérdezi a papa 10 éves kisfiától. — Nem kellett, mert még nem itták ki, ami benne van ... hangzik a válasz. * * * — Ez a Mrkvicka nagyon jó ember, soha senkiről nem mond egyetlen rossz szót sem ... — Nem is mondhatna, hiszen mindig csak magáról beszél! * * * A nagymama beül a taxiba. Néhány pillanat múlva azt mondja a taxisnak: — Ha nem megy lassabban, rögtön kiszállok!
