Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18,, vasárnap HZH:1U)*TiT3 KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Európai látókör Panek Zoltán Emberbolondok című könyvének áramában „Harminc év hazai magyar írásának jelenléti naplója bárhol felüthető: nem hiányoztam” — hirdeti Panek Zoltán tizedik könyvének fülszövege. (Elmozdult képek, Kriterion, 1978.) Az 1928-ban született publicistát, költőt, próza- és esszéírót a mai romániai magyar irodalom „egyik legjelentősebb alkotójának” nevezi ugyanennek a könyvnek az előszavában Lászlóffy Aladár. S hogy joggal, arra bizonyság a szerzőnek időközben megjelent két újabb kötete is. Az egyiket a hazai Magvető gondozta (Prométheusz felmentése), a másikat a kolozsvári Dacia. Ez utóbbi — ismertetésünk tárgya — az Emberbolondok címet viseli. , Mielőtt azonban kiemelnénk a kötetből egy-két különösen szép novellát, ismerkedjünk meg vázlatosan Panek Zoltán alkotói módszereivel. A felsorolás erejéig (igazán a teljesség igénye nélkül!) vegyük számba írásművészetének azokat a jellemzőit, amelyeket legfontosabb kritikusai és mél- tatói (Lászlóffy Aladár, Kab- debó Loránd, Reményi József Tamás, Csi-ki László stb.) megközelítően azonosan ítélnek meg. Az első, legszembetűnőbb sajátja a paneki novelláknak a történés visszafogottsága, bár (egyáltalán nem kivételként) akad példa bőven írásaiban a mesterien bonyolított cselekményre is. A „vibrálóan modern epika” nagyszerűen megformált jellemeket, a „látszólag rendezetlen” szerkesztés „rendet teremtő törvényeket” képes produkálni. Nagy szerep jut írásaiban a szentenciaszerű elemnek, a közmondás-parafrázisnak, a víziónak, s a mindezekhez szükséges asz- szociációs készségnek. „Kedvenc elbeszélő helyzete az egyes szám első személy”, ennek ’ ellenére azonban (vagy éppen ezért) „Panek a szövegből... ki nem beszélő epikusok közül való.” Abszurd körülmények között elhangzó dialógusaiban vagy dialógushelyzetű monológjaiban nagyon is valós szellemi feszültség vibrál. Itt van mindjárt a kötet első darabja, a Prométheusz felmentése. A tűz elvesztése után az emberiség sorsa megpecsételtetett. Prométheusz szánja az emberek pusztulását, ugyanakkor látja, hogy kedveltjei milyen mérhetetlenül gyarlók még a végveszély óráiban is. „Megpróbálom újra — egy másik emberiségnek” — adná föl apróhirdetését. „A magányos öreg nyomdász” szenvedő arcát látva azonban megtoldja egy mondattal a szöveget: „Ennek az emberiségnek is megpróbálom újra.” Az önkéntes feladatvállalás kényszerűségét Babits Mihály Jónás könyve óta, egészen bizonyos, nem fogalmazta meg ilyen szépen magyar nyelven senki. Megalkotja Panek az anti- Prométheusz figuráját is. A Jöjjön fel maga is, Béla című írás sofőrhőse tehetséges, törekvő fiatalember. Érettségi vizsgát szeretne tenni, ezért kéri magát az autóbuszról „kiskocsira”. Főnöke (az anti-Prométheusz) alacsony termetű, kopasz, semmihez sem értő bürokrata, aki a legváratlanabb pillanatokban a legnagyobb dolgokról is kijelenti: „Nem fontos”. Máskor pedig (főként beosztottjai előtt) azt hangoztatja, hogy „Az ember nem a várható nyugdíjért szeret egy forradalmat”. András, a sofőr megismerkedik a főnök családjával: a vénecske, szerelemre éhes feleséggel, az egyetemista nagylánnyal, Kingával, és annak „csökött öccsével”, Pardi Anna: Téli vers Elvarázsolt függés. Most a földfelszín, máskor meg az ég. Pillantások tusája, a fehérre spontán lelkesedés, majd bánat, ismeretlenek között ismerős érzéseim havával. Megtalálom karórámon az időt. Csüggedésem cáfolják a friss levegőjű fák. Sok ember éneke ez a Magyarország. Már fiatalon is meghallottam örökkévaló és hétköznapi himnuszát. Bencze József: Krumpliválogatás Leguggolva, görnyed hátunk a prizmához körös-körül, édesanyám minden szemet százszor újra dicsér, örül. Ujjunkon a hideg vibrál, vetnivalót válogatjuk, és a süldő malacoknak az apraját külön rakjuk. Apám ásót hoz, vermet ás, vonyogóval szalmát borzol, betakarja jó vastagon a határt, és kezet dörzsöl. Kéményt is hagy, mint a házon, szalmaköteg a szellőző, és az ásót lereszelni tehénrágott csutaszárt tör. Edével. A többi már ismert a hasonló tárgyú hazai szatírákból. „Én Kingát, az anyja engem, Piriké a főnököt, a főnök voltaképpen Ibikét, a titkárnőt akarja” — így vázolja fel András a kialakuló szerelmi sokszöget. A cselekmény mesteri bonyolítását olyan csattanóval zárja le Panek Zoltán, amely e témakörben edzett hazai olvasók számára is sokáig emlékezetes marad. Emlékezetesek maradnak a mű szereplői is, hiszen egytől- egyig valamennyien nagyszerűen megalkotott típusok. Különösen karakterisztikusak a Panek-novellák női hősei. Különböző házasság- modellek karikirozását vállalja A kalaposnő és a grófné keresztfia című írásában. Egy kicsit minden feleség kalaposnő, és minden férj a grófné keresztfia. Ég és föld választja el őket egymástól. A férfi csupa költészet, romantika, a nő házsártos, de tiszta „lélek- ben-lakásban”. Ha mindketten egyéniségek, drámába (tragédiába), krimibe „ vagy vígjátékba illő a történetük, ha belenyugvóak, mindennel takarékosan élők, akkor regénybe. Rossz regénybe. A paneki humor és nőismeret („szeretek nősülni és újranősülni”) teszi ragyogó olvasmánnyá a Pasztellt. A kis remekmű grról szól, hogy hogyan veszi el az ember étvágyát a marhabélszíntől egy „csinos, fiatal, nyúlánk, szőke, szemüveges, miniszoknyás pincérlány”, aki szakadatlanul babfőzeléket hord sültkolbásszal a mások asztalához. Az Egy holland család vacsorája sincs híján a szatirikus elemeknek. Az író Tibor nevű barátjával Bulgáriába, a Rózsák Völgyébe szándékozik utazni, hogy „egy csokor időálló rózsát” hozzon egy írónőnek „arra az esetre, ha végül elszánja magát a nyugalomba vonulásra. Az írónő egyetlen, fiatalkori művének hervadhatatlan érdeme ennyi: „a nőket a konyha rabságából úgy vélte felszabadítani, hogy a hálószoba irányába terelte őket.” A gáláns ajándékból azonban nem lesz semmi: Tibor még Plevna előtt elesik — egy kerthelyiségben. Magára rántja abroszostul egy holland család vacsoráját. Az író — aki természetesen ekkor érkezik oda — utánozhatatlan humorral ennyit mond: a vacsora „az ölében van, egybeterítve”. A paneki „vibrálás” nemcsak az egyes művekre, hanem a kötet egészére, így annak szerkesztésére is jellemző. A viszonylag köny- nyed témájú művek közé „bekeveri” a szerző az olyan súlyos mondanivalójúakat, mint az Álomfejtés vagy a Pezsgő és piskóta. Az Álomfejtés főhőse pszichiátriai eset. Üldözési mániájában minduntalan az orvoshoz menekül. De bizalmatlan hozzá. Vagy éppen ellenkezőleg? Az álmáról, az igaziról kitartóan hallgat. Helyette ilyeneket mond: „Olyan meleg volt, hogy a harangok kilógatták a nyelvüket...; egy szálka a tudatküszöb deszkájából...; játszani csak annak szabad, aki szabad ...” És végül: „Be van mártva a pocsolyába a szivárvány, mindkét végén.” Mire idáig eljutunk az olvasásban, már nem is érdekel bennünket maga az álom. Annak a megfejtése különben is az orvos dolga, a mű titkainak feltárása pedig a mienk! Nagy titkot (titkokat) rejt a filozofikus tartalmú Pezsgő és piskóta is. A M.I.É.R.- T.E.L.M.E. hivatal (jelszava: FORDULJON HOZZÁNK BIZALOMMAL!! arra specializálódott, hogy idős, magányos embereket lásson vendégül születésnapjukon. Jól egyénített öregembertípus Ványadt bácsi, a volt nyomdász, Kisokos, aki borbélyként „végigcsevegte-fe- csegte az életét” és dr. Szénégető, aki „azzal, hogy egyszer megírta doktori értekezését, minden szellemi erőforrását egyszer, s mindenkorra kimerítette.” E mű mottóját Panek Örkény Istvántól kölcsönzi, Vánnyadt bácsival pedig Ladányi-ver- set citáltat, nyilvánvaló, hogy nem véletlenül. * * * Az Élet és Irodalom 1980. december 13-i számában Haraszti Luca egy kérdésére így válaszolt Panek Zoltán: „A novellaíró ars poeticája írásának szövetébe, minden sejtjébe elrejtve-beépítve munkál, csak az eredménye olvasható.” Kis írásunkkal a paneki próza eredményeire kívántuk felhívni a Köröstáj olvasóinak figyelmét. A szerző művei a magyar—román közös könyvkiadás keretében jelentek meg, így a hazai könyvesboltokban is kaphatók. (Dacia, 1979.) Ménesi György »0 * * Párzsa János: Csendélet Újházy László. Álmaink körül Asszonyom alszik. Almában a rétek-erdők őszkaszálta aranya jár. Alszanak a lányaim is. A nagyobbik lefutja épp a világbajnokot. A kisebbik álma színes, cifra palotában él, de sose sikerül lerajzolnia. Alszom én is, és álmomban a katakombák freskói vértől véresek. Alszunk. Az órák járnak, mint a fáradhatatlan betörők, álmainkba belekalapálnak. Alszunk. Asítozunk is tán. Az elporladt szárnyékok körül farkasok ólálkodnak. Majd a jövő héten... Elmúlt megint egy hét, elérkezett a szombat délután, és Balogh elsétált a Levendula utcába, ahoi Jolán lakott serdülő fiával. A ház az utca végén állt, omlatag falait Balogh hosz- szan nézegette, majd betért az udvarba. Csúnya, nyirkos idő volt. ahogy végigment a nyitott folyosón, kellemetlen hideg tolult a nyomába. Az előszobaajtó nyitva volt, Jolán nemrég érkezett haza. Az ágyat igazgatta, általános szellőztetést tartott. Balogh megállt, az ajtófélfának támasztotta a hátát. — Mindjárt kész vagyok! Egyébként szervusz... — Szervusz. __ Íc P árzsa János: Árvíz A konyhán keresztül belátott ,a szobába. Jolán ráhasalt a vetetlen ágyra, igazgatta a feltűrődött faliszőnyeget. Rövid szoknyája alól kilátszott vékony, szederjes lába. — ö hol van? — kérdezte Balogh csöndesen. — Nem tudom — mondta Jolán. — Mostanában nem jelenti be, hová megy.. Balogh ezen elgondolkodott. — Szigorúbban kéne fognod, különben csavargó lesz ... ! Jolán széttárta a karját: — A bizonyítvány jó, az iskolában semmi panasz rá ... Egy lánnyal jár az uszodába. — Ilyenkor? — kérdezte csodálkozva Balogh. — Különben is, korai még, nem? Hallgattak. Aztán Balogh szólalt meg: — Hoztam neki ajándékot. — Tudod jól, nem kellett volna. Mindent megveszek, amire szüksége van ... Jolán sóhajtott. — Ülj már le, ne ácsorog- jál! Balogh az órájára nézett. — Mindjárt mennem kell... / Még egyszer körülnézett. „Most majd megkérdezi, főz- zön-e teát?” — Kérsz egy teát? — Mennem kell. Szervusz. — Szervusz... Balogh sietve fordult ki az ajtón, megindult a nyitott folyosón kifelé. Hosszú kabátját pimaszul ráncigálta a szél. „Miért mondom mindig azt, hogy mennem kell? ,.. Mégiscsak jó lett volna elfogadni egy csészével...” Amikor betette maga mögött az utcaajtót, a zsebéhez nyúlt — nála maradt az ajándék. — Mindegy, majd a jövő héten. Aztán — ha itthon lesz — elbeszélget a fiával is. Zana Zoltán
