Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

a 1980. december 31., szerda Családi életem nagyon boldog Beszélgetés a zongorahangolás „szerelmesével” sr <• i----------------------------IgHiliH&Td G yógyítás alulnézetben Békéscsaba utcáin, terein gyakran látni a szálfaegye­nes testtartási!, galambősz hajú, piropozsgás arcú férfit, aki fekete szemüveget visel. Paulik Pál zongorahangolót mindenki ismeri, szeretettel köszönti, s ő mosolyogva visszaköszön. Karácsonykor, a béke, a szeretet és a- csa­lád ünnepén gyakran, meg­szólal a zene. A muzsikára gondolva kerestük fel _ a zongorahangolás „szerelme­sét”, beszélgessünk vele éle­téről, munkájáról. — Hol és mikor született? — Békéscsabán, 1918-ban. „Tősgyökeres” csabai va­gyok. Még hároméves sem voltam, amikor egy fiákeres kocsiról oly szerencsétlenül estem a betonjárdára, hogy megsérültek a látóidegeim. Orvostól orvosig vittek a szüleim, mégis fokozatosan elveszítettem a látóképessé­gemet. — Iskoláit hol végezte? — Budapesten a vakok in­tézetében. Sok száz és ezer csökkentlátó, illetve vak ember hálás az intézetnek, mert életre, munkára nevel­ték. Jómagam zenei szakon tanultam: orgonán, zongo­rán, hegedűn és csellón. Na­gyon szeretem a zenét. Va­lami felemelő érzés hat át, ha zenét hallok. Meggyőző­désem, hogy a zene szerete- te gazdagítja az ember érze­lemvilágát. — Hogyan lett zongora­hangoló? — Tanáraim javaslatára. Nagyon szerettek, tehetsé­gesnek tartottak. Csakhogy ez a hangoláshoz kevés. A zon­goramechanikát szakiskolá­ban meg lehet tanulni, de a hangoláshoz kifogástalan hallás kell. Nos, ezt nálam felfedezték. Nagyon érdekes az emberi szervezet. A látás elvesztése után egy másik érzékszervünk — leginkább a halló — az átlagosnál job­ban kifejlődik. Nálunk a fül sok mindent pótol. Szenvedélyesen szeretem a zongorahangolást. Kerek 42 esztendeje csinálom, de nem hagyom abba, amíg bírom. Nagy élvezettel dolgozom, és amikor befejezem a munkát, nem szívesen állok fel. Bol- > dogan maradnék még, ját­szani azon a hangszeren, amely az én munkám által ad szép, tiszta hangot. Sokat járok magánházak- ihoz is, de rengeteg a meg­rendelésem iskoláktól, mű­velődési házaktól és más in­tézményektől. Nemcsak Bé­késcsabán hangolok, hanem járom a megyét Battonyá- tól Füzesgyarmatig. Az uta­zás kicsit fáraszt, de ha le­ültem a hangszerhez, min­dent elfelejtek. A hangolás­ban az a legnagyobb bol­dogságom, hogy megbíznak bennem. Tiszteletet, megbe­csülést élvezek, de én is igyekszem megtenni min­dent azért, hogy jó munkát csináljak. Voltak hetek, hogy 80—90 órát is dolgoztam. De nem hagyom ott a zongorát, amíg nem tökéletes a hang­ja. — Ügy hallottam, hogy a Filharmónia hangversenyeire is ön hangolja a zongorákat. — Igen. A zongora ké­nyes hangszer. Jó hírű elő­adóművész nem ül le olyan hangszerhez, amelynek nem tökéletes a hangja. Márpe­dig a művelődési házakban sokat használják különböző célokra, ütik-verik, hama­rabb elrongálódik, mint ott, ahol valaki egymaga kezeli otthonában. Valamennyi mű­velődési házban vagy iskolá­ban drága zongorát vásárol­ni nem tudnak. A gyengébb pedig hamarabb rongálódik. Hangoltam már Fischer Annie, Kocsis Zoltán és más híres művészek fellépése előtt. Nagyon hálásak vol­tak. Én pedig örömmel hall­gattam végig hangversenyei­ket. Évente mintegy száz filharmóniai előadásra han­golok zongorát Békés me­gyében. — Tanulnak-e ma sokan zongorázni? — Szerencsére igen. Vá­rosokban és falvakban sok gyerek jár zongoraórára. Nos, a bérlakások kis mérete miatt sok helyről kiszorul a zongora. Ezért nagyon olcsón lehet jó állapotban levő, ér­tékes, használt zongorát vá­sárolni. Akinek tágas a la­kása, az szerencsés. A kisla­kásokba pianinót vásárolnak. De már a neve is jelzi: pia­nínó = csendeske, hogy erőnlétben kisebb értékű hangszer, mint a zongora. De arra kitűnően alkalmas, hogy megtanuljon és rend­szeresen gyakoroljon rajta valaki. — Mióta él Békéscsabán, és hogyan alakult családi élete? — Harmincnyolcban jöt­tem haza. Később megnősül­tem, három fiunk született. Családi életem nagyon bol­dog, kiegyensúlyozott. A fe­leségem nem járt el dol­gozni soha, hiszen nekem a munkámhoz, az utazásaim­hoz mindig nagy szükségem volt rá. Csák az a baj, hogy Alig akad olyan ember, aki életében egyszer-egyszer, szilveszterkor vagy más al­kalommal ne nézett volna jobban a pohár fenekére. Szintén sokan vannak, akik aztán másnap émelyegnek, fáj a fejük, szédülnek, s úgy érzik, hogy „pingpongoznak” a fejükben. Egyeseknek kő fekszik a gyomruk helyén, rossz a szájízük és a köz­érzetük. Mások csak kedvet" lenek, rémülten pórbálják összerakni az elmúlt éjsza­ka eseményeit, és pirulva ku­tatják, hogy hol is „szakadt el a film”. A szilveszteri jó­kedélyt bizony gyakran kí­séri depressziós letörtség és fizikai elesettség, még a szemrehányásokat is csak bágyadt érdeklődéssel tudja követni a másnapos ember. Erről a kórképről az or­vosi tankönyvekben nemesik sok szó, legfeljebb a mé­regtanban az alkoholmérge­zés címszó alatt. A köz­nyelv egyszerűen másnapos­ságnak nevezi ezt az álla­potot. A másnaposság „kór­okozója” a mértéktelen étel­és italfogyasztás. Alkoholmá­mor hatására rendszerint aránytalanul sokat eszünk, az első ásítás után feketekávé­val igyekszünk elűzni az ál­mosságot, és egyik cigarettá­ról a másikra gyújtunk. Szervezetünk megsínyli a pi­henéshiányt, gyomrunk pe­saját jogán nem kap nyug­díjat. De ez a legkevesebb. Életem fő vágya volt az igazi, meleg családi otthon megteremtése. Ez sikerült. Építettünk egy kertes házat, mind a három fiunk szak­mát tanult. A középső fiam, Laci választott zenei pá­lyát. Nekem Laci felesége se­gít a hangolásnál. Azt hiszem, soha nem éreztem hátrányos helyzetben magam a látásom elvesztése miatt. Mindig jó kedélyű, az embereket nagyon szerető egyéniség voltam. Végül is szerencsés, elégedett ember vagyok. A gyermekeink min­denért kárpótolnak. Gyakran jönnek hozzánk. Anyóst nem ismernek, csak anyukát. Tiszteletet, megbecsülést fiainktól, menyeinktől egy­aránt kapunk. Azt kívánom az új eszten­dő küszöbén, hogy minden család olyan szeretetben, bé­kességben éljen, mint a mienk. Ary Róza dig az értelmetlenül belé- tömött ételt és italt. Szeren­csés esetben „túladunk” a feleslegen, máskor napokig kóválygunk. Léteznek babonás kor- helyreceptek a másnaposság ellen. A legveszélyesebb korhelybabona, hogy a „ku­tyaharapást szőrével” lehet gyógyítani, hogy az alkoho­los, rossz közérzetet alko­hollal lehet elűzni. A más­naposság ellen fogyasztott ital csak az alkoholizálást teszi folytatólagossá. Ha túl mámoros hangulatban lép­nénk át az óév küszöbét, kí­méljük gyomrunkat az al­koholtól és az ételektől. Bő citromos tea fogyasztása és a koplalás rendszerint elég ahhoz, hogy panaszaink el­múljanak. Nagyon fontos, hogy ilyen állapotban autó­vezetésre semmiféleképpen ne vállalkozzunk! Ha a szil­veszteri éjszakának már csak a kellemes emlékei maradnak meg, ne feledjük levonni a tanulságot a leg­közelebbi farsangra, név­napra, vagy disznótorra. S mivel még nem késő, egy jó 1 tanács: szilveszterezzünk úgy, j hogy jó emlékekkel gondol­junk erre az éjszakára. Dr. König János, a Vöröskereszt egészségnevelési munkabizottságának elnöke Újabb mentesítő vonatok és buszok „Szusszanásnyi” szünet, alig egynapos pihenő után ismét ünnepi csúcs előtt áll a közlekedés, amely egyéb­ként zavartalanul, rendben lebonyolította a karácsonyi forgalmat. Az újabb háromnapos munkaszünetre, főleg az in­dulásra, a karácsonyinál ki­sebb forgalmat várnak, vi­szont számítanak azokra — elsősorban az építőmunká­sokra, az iskolásokra —, akik még az ünnepek előtt elutaztak, s most térnek vissza. A MÁV a legforgal­masabb vonalakon a menet­rend szerinti vonatokat több kocsival megerősíti. Ezenkívül december 30— január 5. között Budapest— Miskolc—Budapest között 19, a nyíregyházi vonalon 12, a nagykanizsain és a szombat- helyin 8-8, a kaposvárin pe­dig 6 mentesítő vonatot ter­vez. Szükség esetére ezeken feliig, is képeztek tartalékot, szerdán kilenc, újév napján tíz kisegítő szerelvény áll készenlétben. A csúcsot szombatra várják, amikor 30 — de még vasárnap is 21 — mentesítő vonatot indítanak, többségüket már vidékről a fővárosba. A Volán az újévi ünnepek idejére is több száz mentesí­tő buszjáratot indít. Az En­gels téren például kedden 20—30, szerdán már 30—40, de még január 1-én is mint­egy 40 többletbusz indítását tervezik. Az eddigi informá­ciók és a jegyelővétel alap­ján a csúcsot szombat dél­utánra várják. A külgazdasági egyensúly a gazdaság belső egyensúlyi helyzetének tükre, követ­kezménye. A külső egyen­súlyhiány kétféle veszélyt rejt magában. Először: a külső egyensúly hiánya átmenetileg eltakar­ja, semlegesíti a belföldi pi­ac, a gazdasági fejlődés egyensúlyának hiányát, kés­leltetheti a szükséges reak­ciót. Más kérdés, hogy az át­meneti egyensúlyhiányt hasznosítani is lehet: a kül­földi erőforrások bevonása ugyanis erőteljesebbé teheti a gazdasági fejlődést. De csak akkor, ha az import- többletek garantálják a jö­vőbeni exporttöbbletet, a hi­telek visszafizetését, a pasz* szívumok aktívumokkal va­ló kiegyenlítését. Jobb adósság nélkül Aligha tagadható, hogy a hetvenes évek derekán ha­talmas summával jelentkező külgazdasági egyensúlyhi­ányt kezdetben ideiglenes­nek tekintettük, s ezzel össz­hangban az V. ötéves terv folyamatosan javuló egyen­súlyi helyzetet irányzott elő. Valójában 1978 végéig sú­lyosbodott a helyzet, követ­kezésképpen beleléptünk az első számú veszély „csapdá­jába”, esztendőket késtünk a reagálásban, a cselekvésben, másrészt a külső egyensúlyi helyzet rontása árán „sem­legesítettük” a gazdaság bel­ső egyensúlyhiányát. A külső egyensúly hiányá­nak másik veszélye a jelen­ség tartós tendenciaszerű jellegével függ össze. Bár sokan — még bankárok is — azt állítják, hogy a nemzet­közi pénzpiacokon a hitele­A beteg általában nem tudja elbírálni, hogy a kór­házban az állapotának meg­felelő gyógymódot alkalmaz­zák-e? A diagnózis felállítá­sa, a terápia kidolgozása szakértelmet kíván; ezekbe laikusnak nem lehet bele­szólása. És hadd szögezzük le nyomban, hogy felesleges is lenne, mert mindez az orvos dolga. Felkészültségének, szakértelmének eredménye, amihez hozzájárulnak a gyó­gyító intézmény objektív adottságai. Nyilvánvaló, hogy korszerű épületben, újonnan beszerzett műsze­rekkel kedvezőbbek a gyó­gyítás feltételei. Ám a beteg ítélőképessége ebben az eset­ben is csak a látszatra szo-| rítkozik. Látja, hogy tágasak a kórtermek, vakítóan tisz­ták a falak, ápoltak a mel­lékhelyiségek, jó a világítás, akár este is lehet olvasni, ami sajnos egyáltalán nem tipikus. Egyszóval, a kórház úgy­nevezett hotelrésze megfe­lel nevének. És a beteg mégsem mindig elégedett. Van ugyanis a gyógyításnak egy olyan tényezője, amit nem pótol semmi. Ámít a beteg a maga laikus módján is észlel, lemér, és amiből messzemenő következtetést von le. Ez pedig a gyógyin- tézmény légköre. Orvosok és beosztottak munkaközi kap­csolata, ami bánásmód for­májában sugárzik a betegre is. Különös. Az egyik kórházi osztályról azzal távozik a beteg, hogy jó szakemberek az orvosok, megtanulták szakmájukat a nővérek, mégis hol itt, hol ott volt valami hézag a gyógyítás­ban. Többnyire szervezet­lenség, vagy hiányos együtt­működés miatt nem kapta meg a gyógyszert, csak kü­lön kérésre, vagy reggeli után derült ki, hogy aznap éhgyomorra kellett volna vizsgálatra mennie. És ami­kor ezt szóvá tette, őt go- rombították le, hogy miért nem jelentkezett előbb. zők vannak kiszolgáltatott helyzetben, és nem az adó­sok, a józan ész azt mond­ja: jobb adósság nélkül gaz­dálkodni. Ezért is, mert a halmozódó passzívum és adósság tudata arra kénysze­ríthet, hogy mindent aláren­deljünk — a még a távlati koncepciókat, érdekeket is — az egyensúlyjavítás sür­gető, halasztást nem tűrő feladatainak. A volumen nem boldogít A belső és a külső egyen­súlyi helyzet ok-okozati ösz- szefüggése korántsem jelenti azt, hogy a termelés szférá­ja nem hibáztatható a ki­alakult helyzetért, nem já­rult hozzá a külgazdasági egyensúly romlásához. A tár­sadalmi újratermelés har­móniája a termelés és a felhasználás, tehát a termelés és az export összhangját is feltételezi, igényli. A külső egyensúlyi helyzet romlásá­ért nemcsak az importtöbb­let a felelős, hanem a meg­felelő exportteljesítmény hiánya is. S ez a teljesít­ményhiány a gazdaságosság­ban, a versenyképességben jelentkezik. Importunk vo­lumene 1970—1979 között 74 százalékkal bővült, ugyan­akkor az export több mint kétszeresére. Értékben még­is hatalmas összegű passzí­vum keletkezett. Ezek az adatok két dolgot bizonyí­tanak. Exportunk verseny- képessége, árszintje és ár­bevétele nem emelkedett megfelelően, a másik: meny- nyiséggel nem lehet ellen­súlyozni az import árszínvo­nalának gyorsabb növekedé­sét és a cserearány-vesztesé­get. Az ilyen és hasonló dol­gok miatt értékes ápolási napok veszhetnek kárba, ami a kórháznak anyagi és ágy­veszteség, a betegnek hosz- szabb ápolás és felesleges szenvedés. Amellett az or­vosba, az orvoslásba vetett bizalom megrendülése. Az intenzív osztályokon fekvők mondják', hogy ott — úgy tűnik ez tipikus — nem fordulhat elő ilyesmi. A be­tegségek súlyossága, az éle­tért folyó harc ugyanis nem tűr lazaságot. Az intenzív gyógyítás szép eredményei nem jöhettek volna létre or­vos és nővér szoros egymás­rautaltságában végzett mun­kája nélkül. Ez csak olyan szellemben, olyan légkörben lehetséges, amelyben a beteg állapota diktálja a munka­tempót és a munkastílust is. Nem rendkívüli eredmény ez. Hanem annak tulajdonít­ható, hogy az intenzív osz­tályok vezetését csak olyan orvos vállalja, aki képes fe­lülemelkedni mindenféle önös érdeken. Legyen az jö­vedelem, vagy magánélet. Itt, ha megérkezik' a mentő, min­den megszűnik, ami „vilá­gi”. Egyetlen dolog számít: az életveszély elhárítása. És nincs nagyobb öröm, mint amikor ez sikerül. És nincs nagyobb bánat, mint amikor az osztályra visszaküldött beteg állapota ismét rosszab­bodik, mert ott már koránt­sem olyan lelkiismeretes az, ápolás. k, Lelkiismeretes ápolás — tulajdonképpen ez az, ami­nek' megléte egy-egy intéz­mény falai között is oly na­gyon differenciálhatja a gyó­gyítás hatásfokát. Objektív adottságoktól szinte füg­getlenül. És ez az, ami — ha feltételei adottak — a veze­téstől függően mindig hasz­nosítható a gyógyítás javára. És a beteg megnyugtatásá­ra, mert egyben ez az a ténye­ző, amit a laikus nyomban felismer, és jóérzéssel vesz tudomásul. Lukács Mária A világpiaci árrobbanás megváltoztatta a nyersanyag —késztermék árarányokat, s emiatt már 1974-ben jelen­tős összegű cserearány-vesz­teségek sújtották a magyar népgazdaságot. A csereará­nyok a későbbiek során is romlottak, s ezt újra és új­ra a nyersanyag-késztermék árváltozásokkal magyaráz­tuk. Ma már bizonyítható, hogy az eddigi cserearány­veszteségnek csak egy része írható az energiahordozók, s általában a nyersanyagok ár­emelkedésének rovására, a veszteség jelentős része a nem kielégítő versenyképes­ség következménye. Példák­kal bizonyítva: a gépbeho­zatal árindexe 1970—1979. között 121,9-re, a gépexpor­té csak 117,4-re nőtt, az ipa­ri fogyasztási cikkek import­jának árindexe 111,8-ra. a kivitelben csak 107,5-re mó­dosult. Az agrártermékeknél az import árindexe 139,9-re emelkedett. Ezek az árucso­portok a behozatalnak mint­egy 50, a kivitelnek pedig mintegy 70 százalékát alkot­ják. Ha figyelembe vesszük, hogy az energiahordozók, nyers- és alapanyagok beho­zatalában a cserearány-vesz­teség mérséklés lehetőségei korlátozottak, aligha kétsé­ges, hogy a külgazdasági egyensúlyi helyzet lényeges javításának kizárólagos lehe­tősége az erősödő verseny- képesség. a gazdaságos ex­port. fl költségvetés sem kivétel A gazdaság mindenkori egyensúlyi viszonyait a költ­ségvetés is tükrözi. A költ­Egészség - higiénia II másnaposságról Zavarok, hiányok az egyensúlyban Paulik Pál pianinót hangol Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom