Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

1980. december 31., szerda Az év legtöbbet kereső embere... IWW8MMI MWMMMLMaiHWf j ■BBKBKMHHBDi A termék értéke Magyar ipari robotok Az Egyesült Izzóban az V. ötéves tervidőszak' elején kezdték meg az ipari robo­tok sorozatgyártását, vala­mint exportálását a Szov­jetunióba. Az idei év végé­ig mintegy 500 magyar ro­botberendezést szereltek fel a szovjet üzemekben. Míg kezdetben az ipari robotok csak 22-féle műveletet vé­geztek el, a jelenleg készü­lőkbe már 256-féle prog­ram táplálható be. A Szovjetunióban elsősor­ban a televíziók'épcső-gyárak alkalmazzák a magyar ro­botokat. A televíziógyárak után most a szovjet autó- és szerszámgépipar, vala­mint a gyógyszeripar érdek­lődik a Tungsram-robotok iránt, sőt a Zil és a Lada gyárak már tárgyalásokat kezdtek az Egyesült Izzóval új konstrukciók kialakításá­ról és az exportlehetőségek- ! ről. Érik a búza a kutatóintézetben Érik a búza, sárgul az őszi árpa Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézetének növényházában, a Fitotronban, ahol hat kam­rában júniusi hőmérsékleten érlelődnek' a nemesítési kí­sérletek kalászos alanyai. Az ' fényeknek megfelelően ogramozható kamrákban iúsz-huszonkét fokos hő­mérsékletet és mesterséges napfényt biztosítanak a nö­vényeknek', s így január első felében már hozzá is kezd­hetnek az aratáshoz. A tu­dományos munkatársak olló­val vágják le a kalászokat, majd a termést gondos vizs­gálatnak vetik alá. A leg­jobb tulajdonságokkal ren­delkezőkből választják ki majd a jövő gabonáit. A Fitotronban egyébként évente négy alkalommal aratnak: a programozható fitotronkamrákban" három hónap alatt beérik a búza és az őszi árpa. ségvetés a nemzeti jövede­lem újrafelosztása során egyes gazdasági reálfolya­matokat — közös társadalmi szükségletek kielégítése, be­ruházások — is finanszíroz, s e tevékenység az egyensú­lyi helyzetet pozitív vagy ne­gatív módon alakítja. Az el­múlt esztendőkben a belső egyensúlyi helyzet romlását elsősorban a beruházási csú­csok idézték elő, s ehhez a költségvetés is hozzájárult. Egyébként a költségvetés is tartós egyensúlyhiányban Szenved. A bevételeket meg­haladó kiadásokért — legyen szó szövetkezetről, állami vállalatról — nem jár dicsé­ret. Hogyan ítéljük meg az állami költségvetés évről év­re ismétlődő és halmozódó kiadástöbbletét, hiányát? Pénzügyi tekintetben mind­addig nincs egyensúlyhiány, amíg az egyéb pénztulajdo­nosok — a vállalatok, a la­kosság — fel nem használt, vagy megtakarított jövedel­mei a költségvetés többlet- kiadásait fedezik. Az is két­ségtelen, hogy a költségvetés fejlesztési célú kiadásai a jövőben nagyrészt visszaté­rülnek, ennek tehát van po­tenciális fedezete. Ez persze nem mondható el a termelé­si dotációkról, vagy korábbi példával élve az importárak támogatásáról. 1974 óta min­den esztendőben a megter­melt nemzeti jövedelemnél nagyobb összeget, értéket használtunk fel belföldön. Ezt a többletet valakinek fo­rintban is finanszíroznia kel­lett. Az a valószínű, hogy újabban a gazdasági egyen­súly belső feszültségei mel­lett a külgazdasági egyen­Amikor négy esztendővel ezelőtt úgy írt róla egyik központi képes lapunk szil­veszteri száma, hogy: „Az ország legsikeresebb embe­re”, akkor Bánfi András (a hajnövesztő szer békéscsabai feltalálója) már hónapok óta állandó kliense volt a sze­gedi klinika ideggyógyászati osztályának. Keze annyira remegett, hogy a Montrealba készülő szerét csak a felesé­ge tudta elkészíteni, ő maga fogni sem igen tudott. Pedig akkor már sínen volt a sza­badalma. De hát az 1972 óta húzódó, szinte végtelennek tűnő megpróbáltatások, a „hiábavaló” erőfeszítések, hogy végre forgalomba ke­rüljön a Bánfi-hajszesz, a műanyag flakonok helyett az idegeit „készítette” ki. Tanulság is lehet Most, 1980 végén pedig nem túlzás, ha azt állítjuk: az ország legtöbbet kereső emberei közé tartozik. Szá­mára a hajnövesztő első tel­jes évi haszna hozzávetőle­gesen egy öttalálatos lottó­nyereménynek felel meg. A szert forgalomba hozó Her- báriáé, gondoljuk, ennek többszöröse. — Végre egy jó év! — sóhajt a felesége, és hozzá­teszi: — Bizony, a sok kísér­letezés, a különféle alap­anyagok beszerzése nagyon sokba került. Volt úgy, hogy hetekig lucskos káposztát ettünk, hitelt sem kaptunk már, a férjem bátyja vett fel kölcsönöket a takarékszövet­kezettől. hogy folytatni tud­juk a kutatást... Bánfi Andrásékat új ott­honukban kerestük fel a Lencsési út egyik tízemele­tes OTP-s ház háromszobás lakásában, hogy tudakozód­junk: hogyan fordult az éle­te, mi újság a találmánya körül? — Az hiszem, tanulság is lehet a mi helyzetünk — mondja Bánfi. — Méghozzá abból a szempontból, hogy a súlytalanság is begyűrűzik a költségvetésbe. A fizetési mérleg tételei Egy-egy esztendő külke­reskedelmi mérlegében kép­ződő passzívumokat ki kell egyenlíteni. Felhasználható erre az idegenforgalom, a tranzitszállítás devizabevéte­leinek és -kiadásainak a többlete, az általunk nyúj­tott állam- és céghitelek konvertibilis devizában való törlesztése, a nemzetközi pénzpiacon felvett finánchi­tel, s az ott jegyzett állam- ! kötvény. Az évről évre is­métlődő, s egyúttal halmo­zódó külkereskedelmi pasz- szívum a felvett finánchite­lek révén olyan államadós­sággá alakult át, amelynek összegét a kamat is növeli. A folyó fizetési mérleg ak­kor tekinthető rendben levő­nek, ha a tartozás esedékes kamatát és törlesztéseit ki­fizetjük. Erre a célra ter­mészetesen a „láthatatlan” bevételek és a külkereske­delmi mérleg esetleges aktí­vuma- is felhasználható. Nyil­vánvaló, hogy amíg nemzet­közi árucsere-forgalmunk nem produkál aktívumot, addig a törlesztés és a ka­matfizetés csak hitelfelvé­tellel teljesíthető. A külgaz­dasági egyensúly szó szerin­ti értelemben vett javításá­nak az lenne a feltétele — s ennek realitása nagyon tá­voli —, hogy az esedékes törlesztéseket és kamatokat teljes egészében saját forrá­sokból, külkereskedelmi ak­tívumból fizessük. Garamvölgyi István (Vége) kitartás, a nehéz évek le­gyűrése a végén azért min­denkinek meg kell hozza a gyümölcsöt... Mi is sínen vagyunk már. Sikerült na­gyobb lakást vennünk, és Kaszaperről magunkhoz ven­ni 84 esztendős özvegy édes­anyámat. Fiam kapta a régi lakást, természetesen az át­írási költségeit mi egyenlí­tettük ki. Visszafizettük az adósságainkat, és be is bú­toroztuk a három szobát. Hamisítják a hajszeszt — Sok ellentmondó hír ke­ring a hajszeszről. Az, töb­bek között, hogy más orszá­gokban is „feltalálták”. Mit tud erről? — Igen. Olaszországban ezen a néven hozott forga­lomba egy olasz állampolgár hajnövesztőt. Képviseletünk szabadalom- és védjegybi­torlás címén pert indít elle­ne, s úgy tudom, hogy az olasz ügyvéd 5 ezer dollárt kért a magyar érdekek vé­delméért ... — Nemrégiben MTI-tudó- sítást közöltek a magyar la­pok, hogy a négymilliós pél­dányszámban megjelenő Dai­ly Mirror angol újság miként népszerűsítette a magyar „csodaszert”. Az ideig csu­pán egyetlen cég forgalmaz­ta a szigetországban a Bán- fi-hajszeszt, flakononként 15 fontért (ez 700 forint!). Az­óta már a szerződés szerinti első exportszállítmány is megérkezett Angliába. Ez év novemberében meg­hívtak Franciaországba, ahol a külkereskedelmi képvise­letünkkel együtt részt vet­tem egy üzleti tárgyaláson. Februárban Angliába készü­lök hasonló ügyben, és szó van egy svájci útról is. Ti­zennégy országgal van folya­matban az. exportszerződés megkötése... Új kreáció: a szörtelenítö A hajnövesztő világvissz­hangja még el sem ült, és máris új, az előbbinél talán még jelentősebb és népsze­rűbb szerrel készül kirukkol­Úi szövetkezet alakult Üjabb szövetkezettel gaz­dagodott Győr-Sopron me­gye ipara: megalakult a Győri Műszer- és Irodagép- javító Ipari Szövetkezet, amelynek tizenhét tagú kö­zössége feladatául tűzte ki az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek pénztár- és irodagépeinek, könyvelőbe­rendezéseinek karbantartá­sát, szakszerű javítását. A vállalkozás újszerűsége, hogy egyszerűsített ügymenettel működik. Ennek az a lénye­ge, hogy az adminisztrációt Nádkunyhók a Velencei-tónál Épülnek a nádkunyhók a Velencei-tónál, ahol már csaknem ezer. frissen vágott nádból rakott, sátor ala­kú kupac jelzi, hogy előre­haladtak a tó téli termésé­nek betakarításával. A tó partján jelenleg négy nagy teljesítményű Pelikán nád­vágógép dolgozik, a számuk­ra kedvezőtlen enyhe idő miatt a szokottnál lassab­ban. Naponta 2200—2500 ké­ve nádat vágnak le, s ed­dig több mint 170 ezer ké­vét takarítottak be. A ter­vek szerint a nádvágás be- fejeztéig — márciusig — 700 ezer kévét aratnak le. A termés csaknem felét expor­tálják. A többit pedig hazai felhasználásra dolgozzák fel. ni Bánfi András: a szőrtele- nítővel. Erre akkor talált rá, amikor saját kopaszságának megszüntetésén fáradozott. A különféle anyagokból össze­állított folyadékokat termé­szetesen előbb magán pró­bálta ki, és egy ilyen alka­lom után meglepetten ta­pasztalta, hogy karjáról, ahova kente a szeszt, eltűnt a szőr. Különösebb jelentő­séget a bosszúságon kívül azonban nem tulajdonított akkor ennek, hiszen lázas kutatótevékenységének fó­kuszában a hajnövesztő szer megtalálása állt. Most „elő­vette” ezt a régi kreációját, és... — Benyújtom a Találmá­nyi Hivatalnak. Bízom ab­ban, hogy jövőre, azaz 1981- ben meg is kapom rá a sza­badalmat ... Kipróbálása mindenesetre kecsegtető eredményeket mutat... Talán ennek a szernek a szabadalmaztatása nem hú­zódik oly sokáig, mint a hajnövesztőé, amelyről ma már elismerően nyilatkoz­nak. A Bánfinak küldött le­velek arról tanúskodnak, hogy a huzavona esztendei­ben sokan drukkoltak neki, s várták a szert. És mire emlékszik ezekből az évek­ből Bánfi András a legszí­vesebben? — Természetesen azokra a hetekre, amikor közölték ve­lem, hogy végre elfogadták, és gyártani kezdik a haj­szeszt ... — És mire a legszomorúb­ban? x — Arra, hogy a szemé­lyemről szóló minősítésbe egy ízben beleírták: minden idejét a munkáján túl — társadalmi tevékenység he­lyett! — arra fordítja, ami­hez nem ért... Nem értet­tem egyet, és fél napig vi­táztam ezzel a minősítéssel, míg végül szabálytalanul (!) összetépték... E minősítés ellenére volt munkahelyén 1975-ben Ki­váló Dolgozó kitüntetést ka­pott üzemi munkájáért. A „munkaidőn túli” tevékeny­ségének termékéért pedig, azt hisszük, fél Európa kopa­szai hálásan gondolnak a békéscsabai feltalálóra ... Varga Dezső a minimálisra csökkentik. A nem termelő irodai létszá­mot a lehető legalacsonyabb szinten tartják. Az OKISZ és a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága hoz­zájárult az új típusú műkö­déshez és a módszert egy­szersmind kísérletnek is te­kintik. Az új vállalkozás a szol­gáltatási ágazatban jó kon­kurenciát teremthet „ me­gyében, s ez bizonyára jóté­konyan hat majd ,a minő­ségre. z idei év első felében a vegyipar új termé­kéinek kilencven százaléka — az úgynevezett forgalomhahozatali követel­mények szemszögéből vizs­gálva — megfelelt a minő­ségi előírásoknak. A búto­roknál ez az arány a hat­van százalékot sem érte el. Ráadásul ez utóbbiaknál a kifogásra okot adó hibák döntő része a technológiai fegyelem megsértésének kö­vetkezménye — pontatlan megmunkálás, eltérés a szab­ványtól, a kárpitozás egye­netlensége, a vasalások, dí­szítések lógnak stb. — azaz könnyen elkerülhető minő­ségrontó tényező. A vevő vi­szont joggal elvárja, hogy azt kapja a pénzéért, amit gyártónak és forgalmazónak — szabványban, osztályo­zásban, árképzésben, tanú­sítványban rögzített — kö­telessége adni. Jobban megnézzük, mire és mennyi pénzt adunk ki — ezt bizonyítják a kiske­reskedelmi forgalom adatai, s ennek tapasztalatai szűr­hetők le a termelői felhasz­nálást szolgáló vásárlások­ból is. Az év első hat hónap­jában például — összeha­sonlító áron — a ruháza­ti termékek eladása azonos volt az egy évvel korábbi időszakéval. A termelői for­galmazás körében megnőtt a minőség miatti viták száma — a leszállított áru eltért a szerződésben rögzített jel­lemzőktől —, azaz mind több jele van annak: ,a vevő egy­re inkább ügyelni kezd ar­ra, fontosnak tartja, mit kap ,a forintjaiért. A vásárlás-lélektani vizs­gálatok azt mutatják, hogy a vevők túlnyomó része a jó, tartós minősítéshez — vagy jelzőhöz — a drágát társít­ja. Bizonyos fokig tehát ter­mészetesnek véli, ami jó, tartós, annak megkérik az árát. Eddig semmi hiba. A baj akkor kezdődik, ha a vásárló úgy tapasztalja, hogy bár megkérték az árát, a ki­adott forintokat az áru nem éri meg. Például azért nem, mert kényelmetlen szabású, mert egyenetlen alkatrésze miatt megbízhatatlanul mű­ködik. mert színezése foltos, festéke fog, s így tovább. A szakemberek fogalmazása szerint a műszaki jellemzők­nek és a minőségi előírások­nak a használati értéknek, az árnak, a megbízhatóság­nak harmonizálnia kell, ezek kölcsönhatása a gyárt­mány tervezésétől egészen odáig terjed, hogy a vevőt — a felhasználót — semmi se zavarja az áru minden­napos hordásában, működte­tésében, kezelésében stb. A termékkészítés és értékesítés egyetlen mozzanatában sem lehetnek tehát az előbbiek különálló fogalmak, illetve ha ez bekövetkezik, akkor valaki károsodik. Míg 1979 első félévében az új ruházati árucikkek 72, a második félévben 66, idén az első hat hónapban már csak 63 százaléka felelt meg a forgalombahozatali felté­teleknek. A vásárlói kifogá­soknak több mint a hetven százalékát megalapozottnak találta a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet. Szem­betűnő tehát, hogy legtöbb­ször a vevő károsodik, oly­kor ,a forgalmazó, azaz a ke­reskedő, s csak nagyon rit­kán, elvétve a gyártó. Föl­tételezhető, hogy erre ve­zethető vissza az érdektelen­ség azzal szemben, mit szól a vásárló az áruhoz, innét ered ,a széles körben élő föl­fogás: vigye ,az árut a vevő, a többi az ő dolga. Miközben a megnehezedett piaci lehetőségekre panasz­kodnak a gyártók, érthetet­lenül keveset törődnek a ko­rábban vázolt harmóniával, tehát azzal, hogy termékük műszaki és használati érté­ke, megbízhatósága arány­ban álljon az árral. Hiába kitűnő például műszakilag a berendezés, háztartási gép, termelő eszköz —, ha egyet­len. csekély jelentőségű rész­eleme, történetesen gyenge szigetelése miatt ismétlődő­en elektromos zárlat bénít­ja meg. Az ilyesminek az­után híre megy, s kárbavész az egész termékbe fektetett munka, mert az áru — meg­bízhatatlansága miatt elad­hatatlanná válik. S ez csak egy, de nem az egyetlen eset a jó lehetőségek elpus- kázásából. .. ! Az előbbieknél is kevesebb figyelem jut a fogyasztási szerkezet finomabb átalaku­lásaira, a többi között arra, hogy míg 1960-ban még csak 150 ezer elvált férfi v,agy nő élt az országban, az 1980-as népszámlálás szerint számuk már meghaladja a 420 ezret. Kézenfekvő, hogy az ilyen, egyszemélyes ház­tartásoknak sokféle áruból egészen mások az igényei, mint .annak a 2,7 millió csa­ládnak, ahol egy vagy több személy aktív kereső, s a lét­szám két főtől tizenhatig ter­jed. S ott vannak még a nyugdíjasok is, az előbbiek­től szintén eltérő szükségle­tekkel és igényekkel, nekik megint más a jó, a tartós, az olcsó vagy a drága, mint a keresőknek. alán nem túlozzuk el reményeinket, ha azt írjuk: eljött an­nak az ideje, hogy a gyár­tók és forgalmazók — ép­pen a kereslet növekedésé­nek mérséklődő irama, a vevők fokozott megfontolt­sága, igényessége miatt — akár kénytelen-kelletlen is —, de több figyelmet szen­teljenek az áruk minőségé­re. S ha a szabályozás, ösz­tönzés jó irányban hat, ak­kor nem lehet kétséges, a felhasználó, a vevő megkap­ja azt, ami a pénzéért jár neki. Lázár Gábor A szolnoki MEZŐGÉP törökszentmiklósi gyárában a Claascégnek gyártanak rotációs fűka­szákat. A kooperációs szerződés keretében ebben az évben kétezer-egyszázat szállítanak az NSZK-ba (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom