Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
0 Décseri kerti karácsony 1980. december 25., csütörtök A kétszobás lakás három és íél hét alatt készült el NÉPÚJSÁG Szállításhoz készítik elő a szőnyegeket a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben Fotó: Martin Gábor Megnyugodott a békési táj. Az egykor háborgó folyó szelíden sodorja tova az apró, megbámult gallyakat. A Kettős-Körös hídjának acélívei szürkén beleolvadnak a messzeségbe. A körtöltéstől innen, ,a törpe gyümölcsfák között, családi3 házak'. Fekete füstcsík tör az ég felé, a közeli kiserdőben gyerekek játszanak. A sarkadi kocsmánál balra fordul az út. Kucsmás ember száll le a kerékpárról. — Csak egyenesen, ott már látszanak az árvizes panelházak — néz be az autó ablakán. * Nem tudok szabadulni az emléktől. Ki hinné, hogy néhány hónapja 42 ezer hektár, a megye területének 7,5 százaléka állt víz alatt, összedőlt 1371 lakás, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági létesítmények rongálódtak meg. A kár mintegy 3,5 milliárd forint. Térdre borult, magukat megadó hajlékokat látok, könyörületért esdeklő tanyákat, körülöttük szétszórt kacatokkal. Most is hallom a hideg — józan szavakat, ott a töltés tetején: — Az árvíz ilyen. Kegyetlen. Elmossa a termést, a házakat, az utakat. Megsemmisíti a sikereket, a terveket, gúzsba köti a reményeket. * Feltűrt nadrágszárral csúszkálok a bokáig érő latyakban. Az építők szinte megállás nélkül dolgoznak. Sziszeg a hegesztőpisztoly, amott műanyag vezetékkel bíbelődik egy fiatal munkás. Karácsonyra készülnek BéPatakiné: A kislánynak meg se kottyant a változás késen, a Décseri kertben. A baj összefogást, segítséget,, új életet teremt. Hallgassuk' csak Balogh Lászlót, a békésiek országgyűlési képviselőjét. Mit is mondott december 18-án a Parlamentben? — Egy dolgos élet gyümölcsét, otthonunkat, munkahelyünket, néhány óra alatt megsemmisülni látó, és az utóbbi hónapokban sokat szenvedő választóim nevében szeretném megkö. Apátiáknál az ünnepre készülnek Fotó: Martin Gábor szönni az. árvízvédekezésben részt vevő valamennyi ember hősies helytállását. Erről a helyről jelenthetem: minden árvízkárosult feje felett tető van, jó ütemben halad az otthonok újjáépítése. A bekecses művezető emberek gyűrűjében magyaráz. Fekete szakálla, bajusza markánssá teszi az arcát, így a fáradtság sem látszik annyira. — Nézze, én csak azt tudom: becsülettel tesszük a dolgunkat, mondja Kálmán András. — Ennek a hat háznak holnap, december 23-án lesz a műszaki átadása. Mindent megteszünk azért, hogy minél hamarabb birtokukba vehessék ,a lakók. % A szegedi DÉLÉP 53 és kétszer 36 négyzetméteres, valamint tetőtér-kihasználá- sú *panelból készült családi házakat épít itt. a város szélén. Közülük néhányba már beköltöztek a családok. Lépegetek a fekete sárból és piros cseréptörmelékekből összegyúrt úton, imitt-amott négyszögletes járdaalapokba botlom. Az ikerház udvarán fából összetákolt házáhan göndör szőrű kutyp vicsorog. Maga sem tudja, hogyan került ide a végtelen pusztáról. Csukom a fenyőszagú léckerítést, miközben jön a hang Q túloldalról: — Juci néni nincs itthon, mindennap kijár a tanyára. Nem csoda, 50 évig lakott Rosszerdőn. Halk szavú, szemüveges fiatalasszony invitál beljebb. Pataki Jánosné. — Tizenhárom évig -éltünk tanyán, 3 kilométerre a Köröstől. Vertfalú volt, a ház, kártyavárként omlott össze. Ott maradt szinte mindenünk. Az ágyakat darabokban szedtük ki a romok alól. A gáztűzhelyet és ezt a mosdóállványt sikerült megmenteni. A férjem néhány ünneplő ruhát, zsírt vett magához. A három tehenet és a 23 disznót" másnap délben vitték el. A kárunk legalább 250 ezer forint. — Biztosításuk volt-e? — Szerencsére igen. Kaptunk 113 ezer forintot. De amikor öt hét után kimentünk a tanyára, összeszorult a szívem. . A 6. osztályos Margit odatelepszik az édesanyja mellé. — Neki meg se kottyan a változás — folytatja az asz- szony. — Akkor is Békésen járt iskolába, tartja az ötös átlagot. Nekünk már nem ilyen egyszerű. Berendezkedtünk a kinti életre és tessék. A férjem kocsis az Egyetértés Tsz-ben. én is elmentem dolgozni a leány- kollégium konyhájára. A szüleim nyakán sem lóghattunk sokáig. Megtetszett ez a panelház és belementünk a vásárba. Szinte hihetetlen, három és fél hét alatt elkészült. Igaz, nem olcsó: 480 ezer forintba került. Az OTP 290 ezer kölcsönt adott, kamatmentesen és anélkül. Persze, a 190 ezer forintot készpénzben kellett letenni. — És hogyan tovább? — Van két szobánk, konyha, ebédlővel. A fürdőszoba üres, a szomszédból hordjuk a vizet, csempekályhába fűtünk. Tehát lesz tennivalónk bőven. Kedvezményes áron A rendelőintézetbe laboratóriumi és röntgenvizsgálatra kellett mennem. Fél óra múlva megkaptam a leletet. Mosolygott a hölgy: — Jobb .az átlagnál — nyugtatott meg, amivel kifejezésre juttatta: ezen nem múlik az orrműtét. Másnap reggel papírokkal felszerelve érkeztem a kórház orr-, fül- és gégeosztályára, ahol már sokan várakoztak. Előbb egy szobába hívtak, ahol különböző adatokat vettek fel, majd a vizsgálószobába kerültem. A főorvos egy karosszékbe ültetett, ö maga szemben, egy másik széken úgy helyezkedett el, hogy kellő megvilágítással jól belelásson az orromba. Megigazította a fejem, különleges formájú fogóval kitágította az orrlukam és meglepődve mondta: — Valami óriási ütés érte. Csak a vizsgálat befejezése után jutottam szóhoz. Felemeltem a lábam és a cipőm sarkát a padlóra engedve mutattam: — így történt. Régen, még 1944 karácsony táján Budapesten, a Bécsi kapu téri nyilas házban. Miután egy bottal többször is fejbe verve „érzéstelenítettek” és a lábamnál fogva lehúztak a lépcsőn. A pincében a hideg kövön feküdtem. Az egyik fekete ruhás, karszalagos őr úgy magasodott fölém, mint valami óriás. Láztól csillogó szemmel néztem rá. A tekintete találkozott az enyémmel, s abban a pillanatban felemelte a lábát, majd a csizvettünk bútort és televíziót. Az utóbbi a karácsonyi ajándék. Mindnyájunknak. Kárpótlás a tanyáért. A szomszédban, a ház végén kötélen száradnak a fehérneműk. Nem messze egy rozzant Wartburg árválkodik. — Apáti István a nevem — mutatkozik be a házigazda. — Az autót nézi? Azt is tönkretette a víz, most már kismotorral járok. Az előszobában a felesége tesz-vesz, a leendő fürdőszobában zümmög a mosógép. A két gyerek: az első osztályos Pisti és a 13 éves Julika is előjön. — Azért mentünk négy éve Békésről Rosszerdőre lakni, mert olcsó volt a ház A férjem az állami gazdaságban lakatos, én a téesz kertészetében dolgozom. Ez a másfél szobás lakás 417 ezret ér, az OTP-től 130 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk és befizettünk 87 ezret. Nehéz volt összeszedni a „beugrót”, de végül is sikerült. Azért döntöttünk ,a panelház mellett, mert hamar átadták. A rokonoknál nem lakhattunk örök időkig. — Azt kérdezi, milyen lesz a karácsonyunk? — veszi át a szót a férj. — Szerényen ünnepelünk. Pisti elektromos kisautót szeretne, Juli meg könyvet... Sötétedik. A gépkocsi motorja egyhangúan zúg. Elgondolom : karácsony este újra a saját otthonukban gyújtanak gyertyát a fenyőfán, s csöndben nézik a békesség jelképét. És egy picit elfelejtik a szomorú élményeket Seres Sándor mája sarkát az orromra helyezve megszólalt: — Most bámulhatsz. Óriási súly nehezedett rám, reccsent a csontom, a fogam. A fejem oldalt hanyatlott, s a szám szélén csordogált P vér... 1946-ban egy katonai kórházban formálták újjá az orrom. Az orvos a vizsgálat után akkor is azt mondta: „valami óriási ütés érte”. Nehéz és hosszadalmas volt ,a műtét. Hiányzott a megfelelő érzéstelenítés. Egy idősebb nővér fogta a fejem és anyáskodó szeretettel szorított magához, hogy kibírjam a fájdalmat. Vajon a mostani műtét szükségessége milyen összefüggésben van az előzményekkel ? - Talán az ilyen roncsolások következményei nem „évülnek” el. Még szerencse, hogy a háborús bűnök sem. Ezzel a gondolattal ébredtem a kórteremben azon a bizonyos szerdai napon, ame_ lyen a műtét várható volt. Egy nővér máris nyújtotta a lázmérőt: — Tessék, majd jövök vissza. Nemsokára kiderült, hogy nincs hőemelkedésem. Később egy másik nővér a vérnyomásomra volt kíváncsi. — Semmi baj — mosolygott mérés után sokat sej- tetően. Végül a harmadik egy kö- teg iratot nyomott a kezembe és azt mondta, hogy menjek a belgyógyászatra, ahol még néhány vizsgálaton kell átesnem. Betlehemes játék a Mecsekben A Mecsek hegyei között fekvő Hidason felelevenítették a régi székely bethlehe- mes játékot a Bukovinából Baranyába települt csángók. Az andrásfalvai székelyek misztériumjátékának eredete a középkorig nyúlik visz- sza, s egyaránt őriz egyházi és világi elemeket. A negyvenes évek végén még rendszeresen végigjárták a családokat a hidasi betleheme- sek, de azóta is hűen őrzik a verseket és a dallamokat, s most újra elkészítették a szereplők pompás ruháit és különös maszkjait. A tucatnyi személlyel játszott bet- lehemezés sok olyan jellegzetességet tartalmaz, amelyeket Baranyában nem ismernék. Életre keltése néprajztudományi szempontból is érdekes. után Odasétáltam. Egy fiatal orvos azonnal munkához látott, majd búcsúzáskor kijelentette: — Minden rendben. Miután pedig az irataim egészségi állapotom szempontjából csupa jó, vagy legalább is elfogadható minősítést. tartalmaztak, a főorvos határozott: a műtétet aznap végrehajtja. Megjelent a műtős és csak ennyit mondott: — Mehetünk. Együtt, katonásan bekanyarodtunk a műtőbe. Ott először is le kellett vetnem a csíkos köpenyt. A műtős azzal „vígasztalt”, hogy enélkül is melegem lesz. így jutottam egy félig fekvő, félig ülő alkalmatosságra. Kis igazgatás után megfelelő testhelyzetbe kerültem, majd egy vízhatlan anyagból készült térítőt kötöttek a nyakamba. Még le- szíjjazták a kezem és a lábam, -amiért hirtelen Kunta Kintének kezdtem magam érezni. A főorvos szinte megszakítás nélkül beszélt, magyarázott, tréfálkozott, hogy a figyelmemet elvonja a műtéttel kapcsolatos hatásoktól. Fájdalmat nem éreztem és igyekeztem mindent érzékelni. Egy-egy kérdésre válaszoltam. Közben megkérdeztem : — Főorvos úr átesett már ilyen műtéten? — Nem — volt a válasz. — Kár — mondtam — érdemes lenne, mert nem fáj. Egyszeriben azonban valami különös rosszullét foRégészeti szenzáció A székesfehérvári István király Múzeumban hozzáláttak az idei gorsiumi ásatási idény eredményeinek tudományos feldolgozásához. A huszonharmadik esztendeje tartó ásatás az idén igazi régészeti szenzációval szolgált: a város nagyságát bizonyító rendkívül jelentős leletre bukkantak a kutatók, megtalálták a település városfalának és őrtornyainak maradványait. A feltehetően negyedik században épült falak egyrészt újabb bizonyságul szolgálnak arra, hogy Gor- sium a rómaiak korában jelentős település, sőt város volt, másrészt segítségükkel pontosan körülhatárolható Gorsium területe. A falakkal körülvett város teljes felkutatása hosszú éveket vesz igénybe. gott el. Ügy éreztem, a gyomrom a torkomba emelkedik és nem kapok levegőt. Kérleltem a főorvost: — Ne haragudjon, hogy nem tudok figyelni. Sajnálom. hogy „ilyen gyenge vagyok. Ezt magam sem hittem volna... — Nincs semmi baj. Másokkal is megtörténik — biztatott. Utasította a műtőst, hogy nyissa ki az ablakokat, P nővért pedig, hogy adjon koffein injekciót. — Készen vagyunk — mondta később, mire a szíjakat kiold ták, én pedig szépen leszálltam az ülőalkalmatosságról Valaki rám adta P csíkos köpenyt és arra próbált rábeszélni, hogy üljek a tolókocsiba. — Szó sem lehet arról — jelentettem ki, de P műtős ennek ellenére igyekezett szépen a tolókocsiba tuszkolni. — Gyalog megyek — mondtam határozottan. — Nem járatom le magam mások előtt. — Hagyja kérem. Legyen úgy, ahogy a kedves beteg óhajtja — döntötte el a vitát a főorvos, mire aztán a műtős kíséretében lassan bandukolva eljutottam az ágyamhoz. Elaludtam. Álmomban akkorára nőtt az orrom, hogy azt Cyranó de Bergerac is megirigyelhette volna tőlem. Hamar gyógyult a • seb. Most már az orromon át lé- legzem. De annak P régi karácsonynak az iszonyata ma is gyakran felidéződik az emlékezetemben. Pásztor Béla Megyek az orrom
