Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

o 1980^«vemberjljwdd Fotó: Veress Erzsi Kitüntetések az árvízvédelmi helytállásért Tegnap, hétfőn a megyei tanács díszterme bensőséges ünnepség színhelye volt. Az árvízvédelemben tanúsított kiemelkedő tevékenységükért különféle kitüntetéseket nyújtott át Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke. Az ünnepség résztvevői között, az elnökségben foglalt he­lyet Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára. Az ünnepség keretében „Kiváló Munkáért” kitünte­tést kaptak öten, közöttük Kozák Sándor — képünkön —, a szeghalmi Nagyközségi Tanács elnöke. Az OVH el­nökének elismerésében né­gyen részesültek, három ta­nácsi dolgozónak nyújtották át a Kiváló Tanácsi Dolgozó kitüntetést, 78-an pedig az Árvízvédelem érmet vehették át a megyei tanács elnökétől. Zenei hét Miskolcon becember 1. és 7. között rendezi meg a Magyar Rádió és az Országos Filharmónia a zenei hetet; az esemény- sorozatnak ezúttal Miskolc ad otthont. Az elmúlt évek­ben Szeged, Pécs és Debre­cen zenei életét ismerhették meg a rádióhallgatók', ezút­tal — neves fővárosi és kül­földi muzsikusok közremű­ködésével — az észak-ma­gyarországi város előadómű­vészei, együttesei kapnak nyilvánosságot. Az_eseménysorozat prog­ramjában sor kerül a mis­kolci új zenei műhely hang­versenyére, amelyen Sztra­vinszkij és Webern művein kívül ma élő külföldi és ma­gyar szerzők alkotásai szó­lalnak meg. Nemzetiségi kiadványok Üjabb könyvsorozattal gya- rapszanak a nemzetiségi ki­adványok. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége több kötetben meg­jelenteti a szlovák nemzeti­ség agrár- és munkásmoz­galmi történetét. A sorozat első kötete „Közös sors — közös út” címmel a napok­ban látott napvilágot a Tan- könyvkiadó gondozásában. Szerzői: Tilkovszky Lóránt, Szabó Ferenc, Virágh Fe­renc, G. Vass István és Gyi- vicsán Anna történészek is­mertetik a magyarországi szlovákok forradalmi hagyo­mányait, részvételét a hazai munkás- és parasztmozgal­makban. A szlovák nyelvű tanulmányok tartalmát ma­gyar és német nyelvű kivo­natban közük. A sorozat má­sodik kötete előreláthatólag 1982-ben lát napvilágot. A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsé­ge már két évvel ezelőtt megkezdte történeti kiadvá­nyainak megjelentetését, „Múltunkból” címmel. Jelen­leg a sorozat harmadik kö­tetét nyomtatják. Ez a ma­gyarországi délszlávok kultú­rájának, oktatásának fejlődé­séről számol be, s előrelát­hatóan 1981-ben jelenik meg. Ugyancsak a következő év­ben hagyja el a nyomdát a hazai délszláv, német, szlo­vák, román néprajzi sorozat negyedik kötete. Néprajzi ta­nulmányokat, népköltészetet, népi szokásokat, a tárgyi kul­túra kis emlékeit teszi köz­kinccsé — a nemzetiségek nyelvén. Miként a Tankönyvkiadó­nál elmondták, a következő ötéves terv időszakában nem­zetiségi monográfiát, folk­lórgyűjteményt, szépirodal­mi műveket is közzétesznek. Az utóbbi öt évben megje­lentetett 54 műnél többet ad­nak ki. Mintaterem kiskereskedőknek A Textil- és Felsőruháza­ti Nagykereskedelmi Vállalat Békés megyei lerakatánál tegnap, november 17-én min­ta- és bemutatótermet nyi­tottak Békéscsabán a megyei kiskereskedelmi egységek boltvezetői, anyagbeszerzői részére, hogy ne a raktárban kelljen kedvezőtlen körül­mények között válogatni az áruk között. Minden beérkezett termék­ből egy-egy mintapéldány látható itt, melyekből a kis­kereskedő választ, a nagyke­reskedelmi vállalat ennek alapján állítja össze a ter­mékeket a vásárlóknak. Csaknem 50-en jöttek el teg­nap a Centrum, az Univer- zál és az ÁFÉSZ szakembe­rei közül. Velük bonyolítja ugyanis a lerakat forgalmá­nak mintegy 75—80 százalé­kát. Az eddig elért csaknem 150 millió forint forgalmat áruválaszték-bővítéssel és nagyobb árukészlettel sze­retnék tovább bővíteni. n Históriás együttes Gyulán November 13-án hangulatos ze­nei esten mutatkozott be Gyu­lán, a könyvtárban a Históriás együttes. A négy vendégszerep­lő fiatal régi hangszereken, lan- ton-kobzon mutatta be a XVI— XVII. századi magyar udvarhá­zak muzsikáját. Előadásukat Bethlen Gábor ko­rabeli darabokkal kezdték. Töb­bek között Kájoni János, Vára- dl Mihály dalai hangzottak fel. A Bethlen személyét és korát idéző rész a fejedelem halálán kesergő sirató énekkel kezdő­dött. A lakodalmi dalokra áttérve esküvői zsoltár hangzott fel, majd egy temetésen használatos dallam, esküvőre alkalmazott szöveggel. Jelentős helyet foglalt el e szá­zadok kultúrájában a lengyel tánc és zene. Mint az estet élénkítő Apor Péter-részlet is le­írja: „Azután volt a lengyel vál­tozó, holott hol az férfi hagyta el az leányt, holott hol az le­ány a legényt, hármat fordul­ván ...” Rimái János verse, a Vietoris- kódexből vett dallam után a víg- ságok közepébe kerülünk. „Hopp, tánc porából (Bacchus borából) öt-hat pintet!” — ajánlja a ko­rabeli szerző. S Takáts Sándor sorai vagy a részeg asszonyról szóló dal hiába sugallja a mu­latozás, vedelés, ivás ártalmas- ságát, mert Apor Péter megvé­di a kort. Ha „táncolni kezdet­tek, nem ugrándoztak kecske módon, mint most (értsd a XVIII. században), hanem szép halkan járták, gyakorta kiált­ván: három a tánc”. A Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat divatos női és férfi síruhákat, anorákokat készít hazai és külföldi meg­rendelésre. Felvételünk az idei síszezon divatos öltözetét mutatja be (Fotó: Elek Emil felvétele — KS) Ezen az esten meg három volt az öröm, a zene, a hozzá illő kultúrtörténeti csemege okozta, s a könyvtár efféle kellemes-hasz­nos rendezvényei láttán érzett öröm. A következő zenei est december 3-án lesz. V. K. Hangverseny Szarvason Az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltsége rendezésében ma, november 18-án este tartják meg Szarvason a művelődési köz­pontban az idei első bérleti hangversenyt. A hangverse­nyen a debreceni MÁV fil­harmonikus zenekar, vala­mint a- debreceni Kodály kórus lép fel, Lukács Ervin vezényletével. A karigazga­tó Gulyás György. A műsorban közreműködik Nagy Sándor brácsaművész, énekel Korcsmárog Péter és Gregor József. A zenekedve­lő közönség Bartók két mű­vét hallgathatja meg. Első­nek a „Két kép” című brá­csaversenyt, majd a Cantata Profana című művet. Mezei egér-monológ „Hogy mit keresek itt, a buszmegállóban? Kiballag­tam, hogy megnézzem, milyen is egy csuklós tizenhetes. Felszállni sajnos nem tudok. Ja? Itt lakom az egyik két­szobás ötvenkét négyzetméteresben. Nagyon kellemes, sokkal inkább, mint a nyári lakom. Már tavaly télen is náluk laktam. Igaz, igaz, az asszony egy kicsit sivalko- dott, amikor szerettem volna bemutatkozni. Én a falon másztam föl az első emeletig, ott aztán be a nyitott er­kélyajtón a nagyszobába. A perzsaszőnyeg hatalmas rojtjai között álltam — tisztelettudóan a •két hátsó lába­mon —, az asszonyka szintén a két hátsó lábán, csak ép­pen az asztalon. Aztán svédtornáztunk a férjjel. A kis buta! Egy vonalzóval akart kárt tenni bennem. Bennem, akinek a Thodan és a Redentin sem ártott meg. A szom­szédom szerint nem is kell félni ezektől a vegyszerek­től, mert úgyis elfelejtik kiszórni ... Szóval, nagyon jól érzem magam itt, a békéscsabai lakótelepen. Urbánus mezei egerek lettünk... Ez is fejlődés kérem! Na, visz­lát, látom, jön már a busza. Megyek haza, mert vár az asszony. Tudja, tegnap szült a szentem. A beépített szek­rény mögé. A háziak még nem fedezték fel... Hadd ko­pogjam le gyorsan!” (—silá—) Nők tornája az iskolában A Mezőberényi 2-es számú Ál­talános Iskola szervezésében, im­már harmadik éve indítanak kondicionáló tornát a nőknek. A korábbi években mintegy 25 lány, illetve asszony élt e lehe­tőséggel. Most novembertől is­mét övék az iskola tornaterme, keddenként este. Szűcs Gábomé nevelőtanár vezetésével a gim­nasztikái gyakorlatok mellett a játékos testmozgás is helyet kap a foglalkozásokon. Akik gyer­mekeiket nem tudják ez Időre másutt elhelyezni, magukkal vi­hetik a közös tornára. A köz­ségben egyedülálló kezdeménye­zésnek bizonyára az idén Is sok követője akad. Kellene a világosság! O égen leérettségiz­tek1, diplomát is szereztek azok, aki­ket hajdanában minden reg­gel ott lehetett látni a vici­nálisokon, amint iskolába menet— vagy délután, on­nan jövet — térdükre tették a tankönyveket, és amíg a vonat megtette a maga útját, már meg is tanulták vala­melyik1 tárgyból az aznapi leckét. Régen volt, mégis igaz volt, bár a mai, az isko­lák székhelyén vagy a kollé­giumokban lakó diákok csak hírét hallották ennek'. Az egykori vasúti diák­szakaszok emlékét inkább azért érdemes felidézni, mert manapság sokan vall­ják: ingázó munkások kö­zött nehéz terjeszteni a kul­túrát. Kétségtelen tény: ne­hezen keresi a kenyerét az, aki napi 4-5 órát, vagy még több órát utazik lakóhelyé­ről a munkát adó városba, és onnan vissza. Reggel még álmos, esetleg szunyókál egy kicsit, az éjszakai rövid nyu­godalom pótlására, este pe­dig fáradt, alig várja, hogy hazaérjen. Kimarad tehát — mondják — a kulturálódás- ból, a művelődésből, s min­den mentsége megvan hoz­zá. Mégsem lehet egyszerűen belenyugodni ebbe. Meg kell és meg is lehet találni a módját, hogy az ingázó munkások bekapcsolódjanak a kultúra „fogyasztóinak” egyre népesebb gárdájába. Az első lépés ehhez az, hogy az üzemi és a lakóhelyi népművelők, könyvtárosok, pedagógusok1 segítsenek ne­kik a módokat megtalálni. Statisztikák bizonyítják, hogy az ingázók nagy több­sége szakképzetlen segéd­munkás, iskolai végzettsé­gük' pedig igen alacsony. So­kan az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el, s ami még nagyobb baj: nem is mutatnak hajlandóságot a’ továbbtanulásra. (Általá­nosságban van ez így, s nem sokat változtat a té­nyeken, hogy családi vagy egyéb kényszerokokból in­gáznak magas képzettségű dolgozók' is.) Induljunk ki a nagy több­ségből. Tagadhatatlan, hogy naponta 30—40 kilométert vagy még többet utazni munkába menet, s még any- nyit hazafelé — nagy meg­terhelés. Ilyenkor az ember­nek természetszerűen szük­sége van kikapcsolódásra. Sajnos, ezt a túlnyomó több­ség az italban keresi, köny- nyű zsákmányává lesz a vasúti „butykoscsárdák” tu­lajdonosainak'. Nem egy hétvégi házat, kacsalábon forgó üdülőt, luxusgépkocsit építettek-vásároltak már az ingázók nehezen keresett forintjaiból a vasútai ital­árusok. Pálinka helyett könyv? A csere kitűnőnek látszik, csá­bító, jelszónak is szépen hangzik — de nem könnyű megvalósítani. Már csak azért sem, mert jelenleg a vasút — rosszul felfogott ta­karékosságból — félhomá­lyosán közlekedteti a vasúti kocsikat, ez pedig zugivá- szatra nagyon alkalmas, ol­vasásra annál kevésbé. Az ingázók pedig — különösen az év hidegebb felében — sötétben indulnak, sötétben mennek haza. Kellene a Vi­lágosság — minden értelem­ben. Ritka kivétel egy-egy üzemben az az ingázó, aki az utazás óráit mégis tanu­lásra, művelődésre használja fel. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban belső indíttatás, nagy és szívós akarat szük­séges. Aki elhatározza, hogy néhány év alatt pótolja a gyermekkorában elmulasz­tottakat. elvégzi a hiányzó iskolai osztályokat, a legtöbb munkahelyen kap -hozzá se­gítséget. Am ahhoz megint csak erős akarat kell, hogy az italozó-kártyázó környe­zetben elővegye a tanköny­vet, vagy akár a szépirodal­mi, ismeretterjesztő művet, és olvasson, tanuljon, miköz­ben körülötte egyre fokozó­dik az alkoholfogyasztók' za­jongása. Nincs jobb helyzet­ben az sem, aki valamelyik megszüntetett vasútvonal pótlására beállított autóbu­szon ingázik. Ott nagy sze­rencse keü ahhoz, hogy egy­általán ülve tehesse meg az utat. Féllábon állva pedig az sem szívesen olvas, akinek különben mindennapi szük­séglete a könyv. A munkahelyeken több­nyire egyszerűen tudomásul veszik, hogy a kulturális rendezvényeken az ingázók nem vesznek részt, hiszen alkalmazkodniuk kell a vo­nat, autóbusz indulásához. Ritkán, de előfordul, hogy az ingázó maga mondja: van későbbi közlekedési eszköz is, szívesen marad még egy előadás meghallgatására. Má­sutt viszont érdekesebb lab­darúgó-mérkőzésen maradt ott először az ingázó, s kér- dezősködésre derült ki, hogy „kulturális túlórázást” is tudna vállalni. Persze, csak akkor, ha úgy látja, hogy „megéri”. Ilyenkor aztán a közmű­velődés szervezőin a sor. Olyan műsorokat kell ösz- szeállítaniuk, amelyeket az alacsony műveltségi színvo­nalon álló emberek is szíve­sen fogadnak. Lehet kezde­ni vegyes műsorral, amely­ben népdalok, költemények is szerepelnek' az operett­részletek, magyarnóták mel­lett. Aztán legközelebb, vagy harmadik-negyedik alka­lommal lehet emelni a mér­cét. Csak a „magas kultúra” álarcában mutatkozó unal­mat ne engedjék becsem­pészni! Az eltaszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a művelődés ügyének. Még az is elképzelhető, hogy ha egy-egy községből sokan járnak ugyanabba az üzembe — összefog a lakó- és a munkahely közművelő­dési felelőse. Például úgy, hogy a lakóhelyen szervez­nek előadásokat, amelyek kezdési időpontját az ingá­zók hazaérkezéséhez igazít­ják. Vagy: az üzemben szer­vezett öntevékeny együttes ad műsort a sok ingázót kül­dő faluban — a falubeliek pedig az üzemi művelődési házban. Ehhez már lehet egy-egy közérdekű előadást is hozzákapcsolni. S talán az ilyen műsorok kedvet csinálnak egyik-másik in­gázónak is ahhoz, hogy részt vegyen a későbbiekben ha- sonióakban. Mindez nem megy egyik napról a másikra. Mint aho­gyan az sem, hogy a kultu­rális tevékenységbe egyszer belekóstolt ingázó majd ta­nuljon is, az olvasásra is rászokjon. Rengeteg valóban fennálló nehézséget kell ad­dig legyűrni, köztük sok olyat is, amelynek megszün­tetéséhez alig kell több, mint egy kis jóindulat és odafigye­lés. em néhány emberről, százezrekről van szó. Az ipari üze­mek elhelyezésén, a munka- alkalmak és a lakóhelyek közti távolságokon aligha lehet hamarosan változtatni. Azon sem. hogy nem kaphat még mindenki lakást ott, ahol dolgozik. De a művelő­dési „fehér foltok” egyik legmakacsabbján, az ingá­zók „butykoscsárda-centri- kusságán” lehet, és mihama­rabb kell is változtatni. Várkonyi Endre Jubileumi műsor A Szocialista kultúráért, a Kiváló együttes címmel négyszer kitüntetett, a kop­penhágai világifjúsági feszti­vál Aranyrózsa nagydíjat kétszer elnyert Debreceni Népi Együttes 30 éves fenn­állására összeállított jubi­leumi műsorát mutatta be vasárnap délután Debrecen­ben, a Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom