Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

1980, november 16-, vasárnap Barátaink életéből Az SZKP XXVI. kongresszusa elé A termelés technikai fejlesztése A szovjet tervgazdálkodás ötvenéves történelme so­rán a termelés további fejlesztésével kapcsolatos felada­tok sikeres megoldása mindig együttjárt a tudományos és technikai vívmányok felhasználásával. Azokat a je­lentős változásokat is, amelyek a gazdaságfejlesztés irá­nyításának formáiban és módszereiben most végbemen­nek, nagymértékben a tudományos-technikai fejlődés meggyorsítása teszi szükségessé. A cél: hogy a tudomá­nyos-technikai elgondolások minél gyorsabban eljussa­nak a tömegtermelésig. Másfél millió négyzetméter szövet Az ötvenhat éve kikiáltott Mongol Népköztársaságban az iparépítés második szakaszába lép: megkezdődik a fogyasztási cikkek tömeges termelése. Az egymillió 520 ezer lakosú Mongólia textilüzemei harminc évvel ezelőtt százezer négyzetméter szövetet gyártottak, ma egy­millió 500 ezer négyzetmétert. Képünkön: Hulbadaj asszony (balról a második), az ulán- bátori textilgyár ügyes kezű munkásnője tanítványainak magyaráz Jugoszlávia nekigyürkőzik Tájkép — stabilizációs csata közben Az új technika bevezetésé­nek gazdasági haszna csupán a jelenlegi ötéves terv első három évében mintegy 13 milliárd rubelt tett ki. Ez­alatt az idő alatt több mint 11 ezer féle új típusú gépet, berendezést, készüléket és műszert fejlesztettek ki. Az új technika bevezetése és a tudományos munkaszervezés kapcsán 1971—78-ban foga­natosított intézkedések ered­ményeként az iparban a munkatermelékenység 60 százalékos növekedését ér­ték el. Bármennyire jelentősek is azonban az új technika be­vezetésének gazdasági ered­ményei, a termelés technikai fejlesztésének üteme még nem kielégítő. A tudomá­nyos-technikai fejlesztés fo­lyamán jelentősen megnő a hosszú gyártási idejű termé­kek száma. Ezért szentel annyi figyelmet ezeknek a kérdéseknek az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertaná­csának nemrégen elfogadott határozata. Milyen változásokat ered­ményez ez a határozat az or­szág tudományos-technikai fejlődésének irányításában, a XI. ötéves terv irányítási rendszerében? A távlati fejlesztési terve­zés alapjává mindenekelőtt az a tudományos-technikai fejlesztési program válik, amelyet a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia, a Tudomá­A sok nemzetiségű Román Szo­cialista Köztársaság Délkelet- Európában helyezkedik el. Te­rülete 237 500 négyzetkilométer, lakóinak száma 21,5 millió fő (1977-ben). A népesség 88,13 szá­zalék román, 7,91 százalék ma­gyar, 1,6 százalék német, a töb­bi pedig cigány, ukrán, szerb, bolgár, zsidó stb. Falun lakik a lakosság 52,5 százaléka. 18 város rendelkezik 100 000-nél több la­kossal. 1914 augusztusában a Bu­karest irányában előretörő szov­jet csapatok — a román nép antifasiszta fegyveres felkelőivel együttműködve — felszabadítot­ták a fővárost, majd az orszá­got a német megszállástól. 1917 végén megdöntötték a monarc­hiát, majd megkezdték a szocia­lista építőmunkát. Románia a KGST és a Varsói Szerződés szervezetének tagja. Az elmúlt nyos és Műszaki Állami Bi­zottság, valamint az Állami Építésügyi Hivatal közösen dolgoz ki 20 éves időszakra, ötévenkénti bontásban, és legkésőbb a következő ötéves tervidőszak előtt két évvel terjeszt elő. ötévenként a programon végrehajtják a szükséges változásokat. A ki­dolgozott tudományos-tech­nikai komplex fejlesztési program a távlati népgazda­ságfejlesztési tervek kiindu­lóbázisa. Üj formát jelentenek a legfontosabb műszaki-tudo­mányos és technikai kérdé­sek megoldására kidolgozott speciális programok, ame­lyek lehetővé teszik a tudo­mányos és technikai vívmá­nyok felhasználását a gazda­sági és szociális fejlesztési tervek készítésénél. Ezek a programok előirányozzák a végső célokat, a technikai­gazdasági eredményeket, a munkák elvégzésének határ­idejét és szintjét — a tudo­mányos kutatástól a gyakor­lati megvalósításig,, beleért­ve az új technika sorozat- gyártását. A célirányos programok szükségességét két körül­mény is magyarázza. Egy­részt, segítik az erőfeszíté­sek összpontosítását a fontos, súlyponti, nagyméretű tudo­mányos-technikai problémák megoldására, amelyek nagy­mértékben meghatározzák az ország gazdasági és szociális évtizedekben ipari-agrár ország­gá vált Románia. A tervek sze­rint 1980-ra az ipar és építőipar foglalkoztatja a munkaerő 47— 48 százalékát, a mezőgazdaság pedig 27—28 százalékát. 1975-ben az ipar adta a nem­zeti jövedelem 56,2 százalékát. Fokozódott az ország természeti kincseinek (kőolaj, földgáz, ér­cek) kiaknázása. A tervek sze­rint az idei évben 56 millió ton­na szenet, 75—80 milliárd kWó villamos energiát, 17—18 millió tonna acélt -termelnek. Az ország területének 60 szá­zaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre: ennek 41 százaléka szántó, 3,2 százaléka gyümöl­csös, 26,6 százaléka erdő, 18,8 százaléka legelő. 1978-ban az or­szág mezőgazdasági területének 60,5 százalékán mezőgazdasági termelőszövetkezetek, 30,1 száza­fejlesztésének egész folya­matát. Másrészt, realizál ásuik megköveteli sok minisztéri­um, hatóság, tudományos in­tézmény jól összehangolt munkáját, a dologi és pénz­ügyi készletek rendkívül pontos kiegyensúlyozottsá­gát. Hiszen a nagy hordere­jű tudományos-technikai fej­lesztési programok megvaló­sítása népgazdasági szinten nemcsak a tisztán termelési feladatok megoldását köve­teli meg, hanem számos kü­lönféle — demográfiai, szo­ciális, ökológiai, szállítási és sok más — tényező figye­lembevételét is. Innen ered a program megvalósításával kapcsolatos munkák haté­kony koordinálásának fon­tossága. A gyakorlat igazolja a tu­dományos-technikai fejlesz­tés célirányos tervezésének hatékonyságát. Csupán a je­lenlegi 10. ötéves terv folya­más. több mint 200 nagy tu­dományos-technikai progra­mot dolgoztak ki és valósí­tottak meg. Ezzel egyáltalán nem merül ki a komplex tennivalók funkciója. Szere­pük jelentős az ország ki­egyensúlyozott fejlődésének biztosításában is, amennyi­ben az ilyen programok megvalósítása lehetővé teszi a szükséges népgazdaság­szerkezeti változtatások idő­beni előkészítését és végre­hajtását. A tudományos-technikai fejlesztés tervezésében vég­bemenő változásokat kiegé­szítik az új technika beveze­tésével elért gazdasági ered­mények ösztönzésére kidol­gozandó komplex intézkedé­sek. Mindez lehetővé teszi a Szovjetunió tudományos- technikai fejlesztési ütemé­nek meggyorsítását. O. Nyekraszov, a közgazdaságtudományok kandidátusa, lékán állami gazdaságok, 0,2 százalékán mezőgazdasági társu­lások, 9,2 százalékán pedig egyé­ni termelők gazdálkodnak. A gazdaságok főleg búzát, kukori­cát, árpát, burgonyát, cukorré­pát, zöldséget, szőlőt és gyü­mölcsöt termelnek, juhot, szarvasmarhát, sertést és ba­romfit tenyésztenek. Románia a világ 140 országá­val áll kereskedelmi kapcsolat­ban. 1975-ben Románia külkeres­kedelmében a szocialista orszá­gok 45 százalékkal (a KGST- államok 38 százalékkal), a fej­lett tőkés országok 39 százalék­kal, a fejlődő országok 16 szá­zalékkal részesedtek. A kivitelt kőolajtermékek, gépek, alap­anyagok, élelmiszeripari termé­kek teszik ki, a behozatalt koksz, vasérc, azbeszt, gépek és gyógy­szerek adják. Lengyelország A geológiai változások atlasza Az ember — miközben épít, kiaknázza az ásványi nyersanyagkincseket, haszno­sítja a talajvizet és a felszí­ni vízkészleteket — nem mindig a kívánatos irány­ban és mértékben befolyásol­ja a geológiai környezetet. Ez a jelenség már világszer­te sürgeti a környezetvéde­lem megszervezését. A varsói egyetem hidro­geológiai kutatóintézetének munkatársai szovjet kollé­gáikkal — a moszkvai Lo­monoszov Egyetem tudósai­val — jelentős vállalkozás­ba kezdtek néhány évvel ez­előtt, amikor elhatározták: különleges atlaszt szerkeszte­nek, amelynek térképei Ke- let-Európa geológiai környe­zetének az emberi beavatko­zás következtében előállott változásait mutatják. A nagyszabású feladatnák az­óta újabb segítőtársai is akadtak bolgár, csehszlovák, magyar és NDK-beli tudósok személyében. A vállalkozás a maga ne­mében egyedülálló a világon. A gondosan összegyűjtött adatok topográfiai ábrázolá­sával az atlasz szerkesztői nagy segítséget nyújtanak a geológiai kutató-fúró mun­kákhoz, valamint az ökoló­giai viszonyoknak megfelelő területtervezéshez, az egyes területek helyes, gazdaságos feltárásához. A tudományos mimikát prof. dr. Habil W. Kowalski, a varsói és prof. E. Szerge- jev, a moszkvai egyetem ta­nára irányította, az atlasz kinyomtatását az NDK vál­lalta. (BUDAPRESS—INTER- PRESS) NDK MadáranyakSnyv Az őszi hetek mozgalmas idő­szakot jelentenek a Hiddensee melletti madármegfigyelő állo­más hivatásos és amatőr ornito­lógusainak: a nemzetközi „Bal­tikum” program keretében ilyenkor „fogják be” a költöző madarakat, hogy miután meg­vizsgálták, újra útra bocsássák őket. Az NDK-beli, a szovjet és a lengyel madármegfigyelő-helyek öt év óta vesznek részt a „Bal­tikum” programban. 32-féle éne- kesmadár-fajta 175 000 madara viseli a hiddenseei „anyakönyvi jegyet”, a gyűrűt. (BUDAPRESS — ADN) Déli szomszédunknál alig­ha akad bárki, aki kételke­dik abban, hogy jelenleg a gazdasági „hogyan tovább?” az ország legégetőbb prob­lémája. Nemrég a belgrádi NIN című hetilap interjút közölt Veszelin Gyuranovics miniszterelnökkel, aki nem rejtette véka alá, hogy a gazdasági helyzet súlyos, és hogy a megoldáshoz már nem elég az eddig alkalma­zott „foltozgatás”. Tartós megoldásra van szükség. Jugoszláviában évek óta napirendi ügy a gazdasági élet megszilárdítása. A ki­dolgozott program kezdeti lendülete azonban akadozik. Foszladozóban vannak a kezdeti illúziók is. Alekszan- dar Grlicskov, a JKSZ KB elnökségének tagja nemrég így nyilatkozott: „Tudatában kell lennünk1 annak, hogy a jugoszláv gazdasági stabili­záció olyan probléma, amit nem tudunk gyorsan megol­dani. Nagy eredmény lesz, ha a legközelebbi öt év fo­lyamán sikert érünk el...” Erősödik a felismerés, hogy nemcsak a világgazda­ság pangása, illetve a világ­piaci cserearány az oka Ju­goszlávia gazdasági nehézsé­geinek. Grlicskov szerint a jugoszláv gazdasági mecha­nizmus kisebb módosításával sem érhető el eredmény. Ezért most a vezetés arra készül, hogy a jövőre kezdő­dő ötéves tervidőszak alatt alaposan felülvizsgálja a jelenlegi gazdasági mecha­nizmust, és jobban hozzáido­mítsa azt az ország társa­dalmi-gazdasági szükségletei­hez. A gazdasági törvények ér­vényesítése tehát a jugo­szláv gazdaság stratégiatáv­lati célja, a napi gondok ehelyett egyelőre azonban adminisztratív intézkedések­re kényszerítették a kor­mányt. Az infláció megféke­zése és a kedvezőtlen kül­gazdasági fizetési mérleg ja­vítása céljából májusban 30 százalékkal leértékelték a dinárt. Ezt ideiglenes árbe­fagyasztással támasztották alá. A cél: megkönnyíteni a kivitelt, megnehezíteni a behozatalt, és csökkenteni a fogyasztást. Az elgondolás nagyjából bevált, de negatív kísérője­lenségekkel jár. A kivitel 11,4 százalékkal nőtt, a be­hozatal 11 százalékkal csök­kent. Ez utóbbiban azonban jócskán benne foglaltattak a termeléshez szükséges nyers­anyagok, amelyek hiánya részleges kapacitáskihaszná­latlanságot okozott, és féke­zőleg hatott az exportra. A fizetési mérleg javult ugyan, — hiánya a felére csökkent —, de ez évi kiegyenlítésé­hez még mindig hiányzik kétmilliárd dollár. Minthogy az ország külföldi adóssága mintegy 15 milliárd dollár, s a kölcsönök törlesztésére az exportbevétel 21 százalékát kell fordítani, csökkent a további hitel felvételének a lehetősége a nemzetközi pénzpiacon. Az árbefagyasztás lelassí­totta az inflációt — tavaly 18 százalékos volt —, egy­ben azonban áruhiánnyal párosult. Olyan létszükségle­ti cikkek tűntek el az üzle­tekből, mint az étolaj, a hús, a kávé, a mosópor, a gyógyszerek. Az áruhiány jó­részt persze mesterséges. A tavaszi árbefagyasztás előtt szinte minden kapható volt — igaz, 27 százalékkal ma­gasabb áron, mint egy évvel korábban. Most viszont a termelők és a kereskedők az „árstop” feloldására várva, raktáron tartják, „dugdos- sák” az árucikkeket. A vezetés természetesen mindent megtesz, hogy meg­álljon az életszínvonal rom­lása, nehogy a közellátási nehézségek politikai problé­mává fajuljanak. A legsür­gősebb feladatnak most a társadalmi és az egyéni fo­gyasztás mérséklését tart­ják. Az előbbi az elburján­zott — fedezet nélküli — beruházások jelentős csök­kentését, az utóbbi az egyé­ni jövedelmek befagyasztá­sát jelenti. Miután a továb­bi külföldi eladósodás útja mind kevésbé járható, akoz­nék és az egyénnek egy­aránt csak annyit szabad költenie, amennyit megter­melt. Pál fi Viktor 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom