Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 16., vasárnap „Külcsönüsen gazdagabbak leltünk!” Katonák Mezőhegyesen A magas, szemüveges alegység-ügyeletes vigyázzállásba meredve, szabályosan jelent parancsnokának, Krasznay László tisztnek. Sem esemény, sem rendkívüli esemény nem történt. Az ügyeletes honvéd visszalép a portásfülkébe. Kiteríti a vászon sakktáblát, felrakja a figurákat, s egy középkorú civil férfival játszani kezd. Szokatlan a helyzet. Mezőhegyesen vagyunk, a cukorgyár nemrégiben átadott, minden kényelemmel ellátott munkásszállásán, amely most a laktanya feladatait látja el... Egy szegedi katonai alakulat negyven sorkatonája érkezett a cukorgyárba az őszi kampánymunkát segíteni. * — Október elején érkeztünk Mezőhegyesre — mondja a fiatal parancsnok, akinek ez a második szolgálati éve. — A katonák egyetemi előfelvételizettek, ebben a munkacsapatban mind olyanok vannak, akik a jövő tanévtől valamely szocialista ország főiskoláján, vagy egyetemén kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat. Az ország legkülönbözőbb pontjairól vonultak be alakulatukhoz. Ha sikerülnek az egyetemi éveik, gépészmérnökök, újságírók, vagy éppen diplomaták, söripari szakemberek lesznek... — Egy közös azonban van bennünk —. veszi át a szót Tarr Gyula honvéd, az alegység KISZ-titkára, aki a munkák ideje alatt a parancsnok politikai helyettese feladatkört is ellátja, a napi nyolcórás műszak elvégzése mellett. — Mégpedig az, hogy középiskolában valameny- nyien szerettük a mozgalmi munkát, sokan közülünk, így én is alapszervezeti RISZ- titkár, vezetőségi tag voltam. És így jött az ötlet... ... ami a következő volt. Ahogyan megérkezett a katonacsapat a nagyközségbe, a parancsnok sorra felkereste az iskola úttörőcsapatát, a könyvtárat, a művelődési házat, a szakmynikásképző iskolát és természetesen először a KlSZ-bizottságöt. Valahogy így hangzott a bemutatkozás utáni első mondat: Itt vagyunk, s nemcsak a műszakokban, hanem utána is dolgozni akarunk. Mit lehet segíteni? Hét együttműködési szerződést (rövidet, valóban csak a kapcsolat kereteit kijelölőt) írtak alá a katonák a különböző szervezetekkel. — Amikor mindezt előadtam az általános iskolában, csak összenéztek a tanárok — meséli Krasznay László. — Néhány percnyi szünet után kaptam választ, hogy rendben, patronáljuk az úttörőcsapatot. Úgy vettem észre, ilyen javaslattal ritkán kopogtattak itt katonák ... — Ideérkezésük utáni első bizottsági ülésünkön „szentesítettük” az elképzeléseket — veszi át a szót Nagy József, a cukorgyár KISZ-titkára akit a közelmúltban választottak meg a nagyközségi KISZ-bizottság élére is. — Bevallom, először én is meglepődtem. Aztán próbáltam a fiúkat belevezetni abba, ami a mi munkamódszerünk, elmondtam, hogyan élünk mi. A három műszak, a család, a magánélet mellett. A ta- máskodó pillanatokat eloszlatta az, ami ma már tény: a tizenhét tervezett rendezvény közül 14-et megtartottunk már, pedig még néhány hétig együtt tudunk dolgozni. S nem is beszélve azokról a programokról, munkáról, amit „papíron kívül" csináltak a srácok. Hadd soroljunk fel párat abból, amit vagy a katonák szerveztek-rendeztek, vagy amiből aktívan kivették részüket. Vetélkedők sokasága, gyalogtúra az úttörőgárda tagjaival, kirándulás Szarvasra az iskolásokkal (Szarvaslesen — így került be a KISZ-napi óba!), négy pihenőnapon társadalmi munka az állami gazdaságban és a cukorgyárban, saját november 7-i ünnepség irodalmi műsorral, ugyanakkor részvétel a nagyközségin is (valóban felejthetetlenné tették — mondták a mezőhe- gyesiek!), ugyancsak társadalmi munka az óvódában is (meleg hangú köszönőlevél őrzi ennek a nagyszerű napnak az emlékét), több száz méteres közművezeték-árak kiásása köszönő szavakért, parkosítási, községtakarítási munkák és megannyi sport- verseny (egyetlen vereség, a cükorgyári csapattól; kedden délután volt a visszavágó...). És ami a lényeg: mindezt a napi, nem kis munka mellett. Hiszen két műszakban dolgoznak a katonák. Több munkahelyen is segítik a gyár termelését: a réparakodónál, az építészeti részlegnél, a szeletmérleg mellett, a kész termék elraktározásánál is írnoki feladatokat is ellátnak. A cukorraktár. A gigászi méretű, sátorhoz hasonlító raktárban tehergépkocsiról tíz katona pakolja le a készárut, azaz a félmázsás cukroszsákokat. Hátukra kapják, aztán a zsákokból kialakított lépcsőn menetelnek felfelé, az irdatlan magas cukorhegyre. Műszakonként ezer mázsát mozgatnak meg; először ki a vagonból, rá a tehergépkocsira, aztán itt le a kocsiról, fel a „hegytetőre”. Tizennyolc—tizenkilenc éves fiúk. A műszak után közülük néhányan játszani fognak a cukorgyári focicsapat ellen, a visszavágón ... S hogy mindebből mi a katonák „haszna”? Egyrészt az, hogy méltán lehetnek azok között, akik a szegedi alakulat parancsnoksága, párt- és KISZ-bizottsága által meghirdetett, az őszi népgazdasági munkában részt vevő alegységekhez címzett munkaversenyt megnyerni szeretnék. Másrészt, eddig 14 ezer forintot tudtak felajánlani a szegedi laktanyában levő ifjúsági klubjuknak, tehát saját és közös céljaikra. Harmadsorban, de nem utoljára, kimondatlanul is van ebben egy kicsiny virtus, amit úgy neveznek: a mundér, azaz az egyenruha becsülete. S a néha-néha még lábra kapó előítéletek megszüntetésére ez nagyon jó módszer. # — A katonafiatalok elsősorban a termelőmunka segítésére jöttek. A munkában nagyszerűen megállják a helyüket. A szóban forgó Ybl Miklós KISZ-alapszervezet, az úgynevezett negyedik munkacsapat tagjai éppúgy, mint a nagyközségünkben tartózkodó, dolgozó többi katona. A cukorgyárban dolgozók ugyanakkor pezsdítően hatottak Mezőhegyes társadalmi, mozgalmi életére is — mondott összegző véleményt Illyés László, az MSZMP mezőhegyesi bizottságának titkára, majd így folytatta: — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Mezőhegyes ifjúsága, az itteni kommunista fiatalok Csipke- rózsika-álmukat aludnák, sőt, ellenkezőleg. A szegedi katonák azonban sok új, szellemes ötlettel, kezdeményezéssel színesítették életünket, a fiatalokét. Azt hiszem, kölcsönösen gazdagabbak lettünk a munkában együtt eltöltött hetek alatt. Köszönjük a katonafiataloknak! Nemesi László Tarr Gyula honvéd és Krasznay László tiszt az alkalmi faliújság előtt Fotó: Gutyan Mihály Művész és közönsége Úttörők és KISZ-fiatalok egyre gyakrabban hívják körükbe, keresik fel alkotóházában Ruzicskay György Munkácsy-dí jas érdemes művészt. A világot járt festőművész kedveli a fiatalok társaságát, szívesen beszél művészi élményeiről, szeretett városáról, Párizsról, a régi Szarvasról, amikor a mai ifjú nemzedék szülei, nagyszülei nagy-nagy szegénységben éltek, de szavalókórusba, színjátszócsoportba jártak, s neves írók, költők műveit tolmácsolták a népnek. Legutóbb az úttörőház vendége volt a művész. A város és a járás iskoláiból több mint 120 úttörő és tucatnyi pedagógus hallgatta érdeklődéssel „Művészet a valóságban, valóság a művészetben” címmel megtartott előadását. Másnap a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet irodában dolgozó KISZ-fiataljai keresték fel Erzsébet ligeti alkotóházában a művészt. Órák hosszat beszélgettek, életéről, munkásságáról faggatták a mestert, arra voltak kíváncsiak: hogyan lett festő. Aztán megnézték a műteremben a több mint félévszázados munkásságot átfogó gyűjteményt, a nappaliban a több száz darabból álló Szarvas környéki néprajzi gyűjteményt. Élményekben gazdagon búcsúztak a művésztől és feleségétől, Etelka asszonytól. A. Alkotó Ifjúság Egyesülés A fenti címmel, a Magyar Ifjúság idei 44. számában adta hírül, hogy az Állami Fejlesztési Bank és a KISZ Központi Bizottsága megalakította az Alkotó Ifjúság Egyesülést. Mi tette ezt szükségessé, melyek a gyakorlati feladatok, mi az egyesülés lényege? Erről beszélgetett a cikk írója Juhász Andrással, a KISZ KB titkárával. Mint a válaszokból kitűnik, az egyesülés célja az, hogy a fiatalok ötleteit, javaslatait, alkotásait mind nagyobb számban alkalmazzák, hasznosítsák is. Az egyesülés feladata lesz rendszeres kapcsolatot tartani a pályázattal foglalkozó állami és társadalmi szervezetekkel, vállalatokkal. Az egyesülés jogi testület, rendelkezik alaptőkével, így szükség esetén anyagi támogatást is nyújthat a népgazdaságilag hasznos javaslatok gyakorlati megvalósításához. Az egyesülés igazgató tanácsának tagjai a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bank képviselői. Ók irányítják az egyesülés önállóan dolgozó irodáját, melyben 12 szakember dolgozik. Az irodán szervezik a pályázatra küldött, vagy kapott munkák elbírálását, kiállítását és hasznosítását. A koncert Nyitány. Piano, vagyis halkan. Egy kis várakozás a koncertre, alig egy fél óra. A tömeg lassan áttér a par- landóra. Elbeszélve követeli a kezdést. Kezd-het-jük, kezd-het-jük. Elkezdik. Fortissimo, a hatalmas erősítők működésbe lépnek, az énekes csodálatos hangja éppen úgy bűvöl, mint lemezein. Intermezzo: botrány. A közismert sláger még közismertebb refrénjét már huszadszor üvölti a közönség törkölyillatú, mutáló kórusa. Zenekari kíséret nélkül. A pódium néma, a közönség produkál. A hangfalak nél* küli fütty, sikoltozás, kiabálás kellemetlen összhangza- tát az énekes szakítja félbe: — Nincs áram, kislányok! Ismétlés, fütty, sikítás, ordítás. A rendező szerv jól szituált harmincas képviselője a pódiumon. — Elnézést kérünk, bízom benne, hogy az értelmesebb- je meg fog érteni, egy kis probléma... Nem tudja folytatni. A közönség első hegedűse elküldi valahová. Refrén: fütty, stb. Hogy miért szakadt félbe kedvenc együttesük koncertje, a rajongókat nem érdekli. — Elnézést kérünk ... Kezdené, aki nem ment el, ahová küldték. El szeretné mondani, mi akadályozta a zenészek kemény munkáját, de nem mondja, mert ismét elküldi a prímás meghatározatlan fekvésű hangja. Újra a diszharmonikus hangzavar. Az egészet az áram unja meg hamarább — hála a technikusoknak — mert elektronjai ismét elindultak a drótokban. A koncert folytatódik, de a színvonalas zenekar színvonalon, aluli rajongótábora már leszerepelt. emma Az úgy volt... Tessék? Hogy hol az ellenőrzőm? Hm. Hol is lehet? De anyukám, nem emlékezhetek örökké minden apróságra! Ki győzi észben tartani a dolgokat! Ugye, az előbb is leküldtél az ABC- be, vettem kenyeret, vajat, parizert meg kenyeret és izé, párizsit, szóval annyi mindent kell az embernek megjegyezni. Hát olyan nagy ügy, hogy éppen az ellenőrzőt felejtem el megmutatni?! Jó, tudom, a múltkor, a szülői értekezlet ment ki a fejemből, aztán a magyar dolgozatot hagytam itthon, véletlenül. Istenem, te is hagytad már a mosógépben a buszbérletedet. Keresem, persze, hogy keresem. Miért ne lehetne az ágyneműtartóban, vagy a dunsztosüvegek mögött? Ja, a táskámban? Tényleg! Az úgy volt, anyukám, hogy tudtam én a kémiát, csak az objektív nehézségek, ugye, a pillanatnyi körülmények szerencsétlen ösz- szejátszása miatt nem állt módomban kimenni a táblához. Az úgy volt, hogy a Mélák észrevette, amikor levetettem a cipőmet, és hátrarúgta a Tohonyának. Jaj, még hogy én provokáltam! Muszáj volt levetni a csukát, mert az a ló Tohonya tornaóra után, míg én tusoltam, teleszórta nullásliszttel. Hát persze, hogy nem mentem ki zokniban, inkább azt mondtam, nem tudtam felkészülni. Ja, izé, ha kérdezi Lakmusz tanárnő, hogy gyó- gyul-e már az epeköved ... A másik egyesnek direkt a Lakmusz az oka. Azt kérdezte, mi a véleményem a fémek vegyülési hajlamáról. Na, én elmondtam a véleményemet: minden fémnek a legbensőbb magánügye, hogy kivel vegyül, és kivel nem. Micsoda ósdi előítételetek! Nahát, azt a beírást kár is elolvasnod, csak befolyásolna az irányomban. Inkább hallgasd meg a tényeket! Igaz, hogy óra előtt beszöktünk a tornaterembe, és farkat tűztünk a lónak, meg egy kantárt előre, de azt a Császár hozta, nem én! Tudod, neki maszek fuvaros a papája. Micsoda hecc volt, ha láttad volna, pláne, hogy a bordásfalra meg kiteregettünk száradni, hm ... szóval ezt-azt. Hogy véletlenül a tanár úr lovagolni szók járni? Nahát! Azt mondod, anyukám, a matekról ne is beszéljünk? Pont ezt akartam én is javasolni! Szemtelen? Dehogy vagyok szemtelen! Az úgy volt, hogy az egyenlő oldalú háromszög szögeiről kezdett faggatni Logaritmus tanár úr. Mondom, az van néki, három darab, benne is van a neviben, ugye. De csak macerái tovább, hogy a szögek összege, meg valami egyenlet. Pont az egyenlet, az éppen pillanatnyilag ugye nem jut az eszembe, de felírtam valahová, majd utánanézek — mondom neki —, hallottam viszont, hogy szép kis szerelmi háromszög alakult ki a szomszédunkban, mert a férj, az a derék családapa ... Azt hiszed, hagyta elmesélni? Erre kezdem nyomni a szöveget a Bermuda háromszögről, hogy rejtély, mágnesesség, meg minden. Nem, és nem. Hát mit csináljak, ha ennyire szűk látókörű? Egy hónapig nem mehetek moziba? Ez biztos? Akkor írd meg az osztályfőnöknek is! Tudod, .szombaton délután lesz egy kötelező film. — th
