Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
o 1980, november 16., vasárnap Ahol szeretet, megbecsülés övezi a pedagógusokat Hollywood csillogása és árnyai 5. A sokarcúság megmaradt Éppen szünet van, mikor a méhkeréki román tanítási nyelvű általános iskola kapuján belépünk. A legkisebbek — mit sem törődve a túl korán beköszöntött hideg, esős idővel —, vidáman han- cúroznak a bitumenes sportpályán. Jöttünkre megállnak, s mindnyájan érdeklődéssel fordulnak felénk: — Idegenek érkeztek az iskolába! Egy talpraesett, szőke kisfiú azonnal kísérőnknek szegődik, s akármerre haladunk, a gyerekek mindenütt hangos köszönéssel fogadnak. (Mitagadás, meglepődünk, hiszen manapság nem jellemző kisiskolásainkra a tiszteletadásnak ez ősi formája...) A tágas folyosókon körtáncot járnak a gyerekek, s román nyelven dalolják hozzá a talpalávalót. A fiúk rövid pingpongcsatával frissítik fel magukat a következő óra előtt. Aztán megszólal a csengő. A kék köpenyesek az osztályok előtt sorba rendeződnek, s minden elcsendesedik ... Az iskola igazgatója, Bóka Mihály szívesen fogad bennünket. Hiszen ritka vendég náluk az újságíró. Pedig a felszabadulás óta működő iskolának van mit felmutatnia az eltelt bő harminc esztendő múltán. — Háromszáznégy diákunk van — mondja —, kilábaltunk a négy évvel ezelőtti mélypontról, amikor mindössze 264 tanulónk volt. S akkor még nem is szóltam azokról, akik a gyulai román tanítási nyelvű általános iskolába járnak! Az óvodai létszámunk pedig további gyarapodást jelez. No, aztán néhány év múlva egy újabb „hullámvölgy” következik. A gyermeklétszámról szólva hamarosan más témára kanyarodunk. A méhkeréki hagyományos, sokgyermekes családmodell megváltozására, a két gyermek, vagy az egyke terjedésére. A ma már két és fél ezres község hajdani zártságának lassú oldódására, az egyre gyakrabban előforduló vegyes házasságok hallgatólagos elfogadására. S arra, hogy a kétnyelvűség még pia is gondokat okoz az iskolában. Bár néhány éve folynak már az óvodában is magyar nyelvi foglalkozások, ennek ellenére a gyermekeknek magyar nyelvi nehézségeik vannak. Az új tanterv ezt a helyzetet nem könnyíti. — Igen. Az új tanterv idei bevezetésével alsóban köteie- zővé tették a csak anyanyelven, esetünkben a román nyelven folyó tanítást — mondja az igazgató. — Ugyanakkor felsőben már a kétnyelvűség dominál. Attól tartunk, hogy ez az új módszer a későbbiekben gondot okoz. Bár, meg kell jegyeznem, hogy mai gyerekeink már annyit tudnak magyarul, mint hajdani érettségizettjeink. — Gondolom, a nyelvtanítás problémáit csak fokozza, hogy Méhkeréken román táj- nyelvet beszélnek ... — Valóban, községünkben az úgynevezett bihari tájnyelvet beszélik, s a gyerekek a családokban ezt tanulják meg. A nyelvoktatás gondjai után áttérünk az iskola tárgyi feltételeinek megvitatására. Kiderül, hogy az igen szerény éves költségvetés mellé szerencsére, központi támogatásra is számot tarthatnak, amit az alapfelszerelési jegyzékekben meghatározott eszközök vásárlására fordítanak. S így lyukadunk ki a nemzetiségi iskolák régi bánatához, hogy az ismerethordozók — diaképek, magnószalagok, fóliák, apli- kációk — központi készítmények híján mindig az adott iskola pedagógusainak leleményétől, lelkiismeretességétől függően készülnek házilag. No, panaszkodásról azért szó sincs. Az iskola pedagógusai, akik egy kivételével mind Méhkerékhez kötődnek, jól ismerik a családokat, s munkájukban nincseA tanárnő türelmetlen kézmozdulata jelzi: elégedetlen Bordás Tibi produkciójával A világ filmművészetének válsága idején az amerikai filmgyártás rekordbevételt ért el az 1974-es 1,9 milliárd dollárral, amely meghaladta a korábbi, 1946-os 1,7 milliárd dolláros csúcsot (igaz, hogy közben romlott a dollár és emelkedtek a helyárak). S ez az emelkedés nem is csak egy évre vonatkozott, hanem tendenciaként bontakozott ki. Ennek azonban megvolt az ára. Művészeti értelemben is, és befektetésekben is. A szuperprodukciók és szuperköltségek új szintje jött létre. A Keresztapa 6,2 millió dollárba került (már 1972- ben, készülési évében 53,3 milliós hasznot hozott). Georges Lucas Csillagok háborúja című filmje 8 millióba, Steven Spielberg Találkozás a harmadik nemmel című műve pedig már 18 millióba került. Richard Donner Superman-jének és Coppola Apokalipszis most- jának költségvetése több mint 30-30 millió dollár volt. Marlon Brando mindkettőben több mint 3 millió dollárért volt hajlandó kamera elé állni. A méretek elképesztő nagyságot értek el. Az Apokalipszis most-hoz például 550 kilométer nyersanyagot forgattak el, maga a végleges mű alig több mint 4 kilométer. Az akvarista szakkör lelkes hívei Fotó: Gál Edit nek magukra hagyva. Tudják pontosan, kire, miben lehet számítani. így közös erővel folyt a víz bevezetése az iskolába, és az új épületszárny 1976-os építésekor a szülők 3—3 napot vállaltak az iskoláért. Aztán ez folytatódott a bitumenes sportpálya egy évvel későbbi megépítésével. — De hogy állnak a tartalmi munkával, a nemzetiségi hagyományok ápolásával Méhkeréken? — faggató- zom tovább. — Van egy jól működő kultúrcsoportunk. S- az Arad megyei Úttörőelnökséggel kialakított jó kapcsolataink révén már többször is szerepeltünk Arad megyében. A csoport legerősebb oldala a tánc, az ének, de alakult kis zenekarunk is. Sportban pedig Kis jenében tavaly a fiú- és a lánykézilabda-csapatunk jó eredményt ért el. S hadd említsem meg: az országos tanulmányi versenyeken — amelyek a nemzetiségi iskolák között folynak — mindig kiválóan szerepelnek gyerekeink. A továbbtanulás lehetőségei pedig a mieink számára is adottak. Kissé hosszúra nyúlt látogatásunkat stílusosan óralátogatással zártuk. Kozmáné Dúló Annamária tanárnő szívesen látott bennünket a 7. b. történelemóráján. Pedig tudta, miattunk nehezebb dolga lesz. így is történt. A máskor ugyancsak talpraesett társaság hirtelen halk- szavúvá vált az idegenek láttán. S bár nem értettük pontosan, miről folyik románul a szó, de egy-egy nagyobb baklövésen maguk a gyerekek mosolyogták meg a legjobban magukat. Pedig, hogy igyekeztek! Az egyik vékony, szőke kislegény a jobb szereplés érdekében még a társát sem átallotta nyaggat- ni némi segítségért. Aztán az új anyagra térve megtáltosodtak a gyerekek. Széchenyi István munkásságáról már sok mindent hallottak. A fellendülő kézerdő bizonyságul szolgált. Kicsengetnek. Hatalmas fellélegzés. A tanárnő még morgolódik egy kicsit tanítványai tétovaságán, aztán elbúcsúzunk. Valahol gitár szól, újból pattog a pingponglabda, a gyerekek élvezik a rövid szünet adta lehetőségeket. Az iskolában igazi patriarchális hangulat ragad meg bennünket. Itt a pedagógusok jól ismerik a gyerekeket, a szülőket, az irántuk megnyilvánuló tiszteletet nem a dresszúra, a félelem, hanem a szeretet irányítja. Jó ilyet tapasztalni. Látni a felszabadult, vidám gyerekarcokat, a pedagógusok lelkiismeretes törődését. S tudni, hogy az egykor oly zártan, elszigetelten élő község lassú kitárulkozásában komoly szerepe van ennek az iskolai közösségnek. B. Sajti Emese Mindez művészetileg nagyon egyenetlen képet mutatott. Kétségtelenül az alkotások egyre inkább a kommersz müvek felé tolódtak, de ez inkább csak a hetvenes évek második felében következett be, tehát a felfutás mögött társadalomkritikus művészeti alkotások álltak. Talán John Avildsen Rocky (1976) című műve jelentette a fordulatot. A film azt mutatta meg, hogy az akarat, a kitartás Amerikában még a leginkább lecsúszott számára is meghozza a felemelkedést. Ezt követték a naiv — sőt nem egyszer bárgyú — szuperprodukciók. A fantasztikus, majd a_ katasztrófafilmek sorozatai. A kép azonban nem ilyen egyértelmű. Egyrészt mert a szuperprodukciók között az olyan, mint az Apokalipszis most, kifejezetten kritikai képet mutat a vietnami háború kapcsán. Másrészt, mert a szuperprodukciók mellett egyre inkább megjelentek a filmekben a társadalom Rokonok és békéltetők a József Attila Színházban Bemutató. Mindenki itt van, aki számít — sugdossa a mellettem ülő. A fiatalokkal gyakran kooperáló József Attila Színházban most Maróti Pályamódosítás c. komédiája megy. Jó játék, nevetés, taps a nyomában. A darab. A Pályamódosítás a Rokonokkal rokonítható mű. Némi pályamódosítással. Ott kisvárosi gazdasági szélhámosság-csalás felett lebeg a leleplezés veszélye (de csak lebeg), itt egy tudományos szélhámosságot fenyeget (de csak fenyeget) a lelepleződés — s minden marad a régiben. A főhős, Goth Gábor (Makai Sándor játssza) a Hu- bermann-tétel továbbfejlesztésével híressé váló tudós. Egyik intézeti beosztottja, Hubay a tétel pontatlanságát eg/éni munkával felderítve nem elismerést, hanem kirúgást kap főnökétől. Az eredeti tételt körtelexen kéri a világ minden tudományos intézetétől, a (volt) főnökére pedig feljelentést tesz. Goth- nak sokba kerülhet az ügy, ugyanis a tétel nincs sehol, de segítségére siet a kis-csa- ló Hubay nagytata, aki Hu- bermannak adja ki magát, s bár a tétel „elveszett a történelem kataklizmájában” — mondja, létével mégiscsak „tanúsít”. Szélhámosságára mindenkinek szüksége van. Makay Sándor jól játssza a fenséges főnök szerepéből kizökkenő, de abba hamar visszataláló professzort, Győri Ilona a férje karrierjét intéző robosztus-határozott Kit- tyt, Szemes Mari a profesz- szor szeretője tudóst, aki váratlan fordulattal Ladyvé vedlik át. Bájos, megnyerő kis svindrelek Harkányi Endre és Örkényi Éva alakításában a Hubay-nagyszü- lők. Az ifjabb Hubayt alakító Ujréti László jól érzékelteti, hogyan „nő fel” a „gothságig” a buzgó ifjú tudós. Láng József és Horváth Gyula-Goth „magas” barátai szerepében nyugodtan-vissza- fogottan idézik a móriczi Rokonokat. S e kis és nagy csalások nem járnak vérrel, sőt, fel- emelkedést hoznak. Míg más történelmi pillanatban, más gondjai is. John Carpenter Támadás a 13. kerület ellen (1977) című filmjében az erőszak növekedésére figyelmeztetett, és a vele szembeni összefogás szükségességére. Martin Ritt a Norma Rea- ban (1979) a szakszervezeti mozgalom, illetve a kizsákmányolás problémáját vetette fel. James Bridges Kínai-szindróma (1978) című filmjével az atommal kapcsolatos környezeti ártalmak kérdését érintette. És az Apokalipszis most mellett más művek is foglalkoztak elítélőlég a vietnami háborúval. Például Hal Ashby Hazatérés (1978) című műve. Hollywood, tehát megint- csak nem vált egyarcúvá. S amit nem lehet eléggé ismételni: úgy tudott megújulni, hogy nem veszítette el a közönségét. S ez nemcsak a fantasztikus és a katasztrófafilmekre vonatkozik. A hetvenes évek közepén Hollywood már közel sem ugyanaz, mint régen. Egyrészt a televízió miatt. S ez helyi nimbuszára is kihat. Másrészt, mert némileg az üzlet fogalma is megváltozott. Nem véletlen, hogy ha 30 millióba, vagy még többe kerül_egy film, akkor a bevételért folyó harc is másképpen néz ki, mint korábban. Ez leginkább a reklámon mutatkozik meg. Egy- egy film bemutatóját eseménnyé kell tenni. Amikor Steven Spielberg Cápa (1975) című művének második része — 20 millióért — készült, a vállalat már 18 hónappal a bemutatás előtt lefoglalta a televíziós reklámokat. Egyáltalán nem ritkaság a 7 millió körüli, reklámra költött összeg. Számtalanszor előfordul, hogy milliós példányszámban kel el az a lemez, amelynek dalai azután a később megjelenő filmben hallhatók. Ilyen esetben a maximális filmsiker szinte eleve biztosított. Számtalanszor előfordul, hogy ha a premier utáni napokon a film nem megy kielégítően, leveszik műsorról, újra vágják, és az autós mozik műsorára tűzik. Nagy találmány volt az is, amikor akkora reklámtáblát készítettek Los Angelesben, hogy az oda repülővel érkezők már a reklámozott filmre figyelhettek fel. szituációban a legjobb szándék, becsületes béketörekvés is vérré válik. Száraz György Ítéletidő c. drámája (szintén a József Attila Színház műsorán) 1849 tavaszán játszódik. Abrudon, Boeriu városbíró házában kerülne sor Kossuth követe és a havas- alji fölkelők (vezetőjük Iánkul közötti békeegyezmény aláírására. Az érzelmek és az idő bonyolultságára utal, hogy előbb a magyar zászlót félnek kitenni, majd a románt hajítja el Hatvani őrnagy. Hogy Kossuth nem adta meg az Ianku kérte fegyverszünetet a tárgyalás időpontjára, csak az aláírás pillanatában derül ki. Dra- gos szavaival, jelenlétével biztosítaná a fegyvercsendet, de már hozzák a hírt; magyar csapat közeledik Abrud felé. A darab rendkívüli drá- maiságának a magja abban rejlik, hogy mindenkit meg lehet érteni. Meg lehet érteni a bizalmatlanságot. Hisz végül is a történelem, sajnos, gyakrabban adott okot a bizalmatlanságra. Ugyanakkor az egyetlen békéhez vezető út a bizalom. Azazhogy csak lenne, ha lenne. Nincs Jágó, aljas intrika, cselszövő rosszindulat — de nincs bizalom se, tehát béke se. Természetesen nemcsak Hollywood foglalódott bele a nagy monopóliumok érdekszférájába, hanem Hollywood maga is különböző üzletekben fektette, és egyre inkább fekteti a tőkéjét. Elsősorban a show-üzletbe, de a szerencsejátékba, szállodahálózatokba stb. is. Sőt még a filmüzlet sem egyszerűen csak a filmkészítést és -eladást jelenti. A nagy cégek számtalan nem amerikai film nemzetközi forgalmazási jogát veszik meg, így nem egy olasz, francia, angol stb. film amerikai forgalmazótól vásárolható meg — természetesen drágábban. Az üzleti érzék, na meg a reklám ezen a téren általában beválik. S persze nemcsak a filmeket veszi meg a nemzetközi piacon Hollywood, hanem — ez viszont megfelel hagyományainak — a rendezőket, a sztárokat is. Az elismerés csúcsát máig is az amerikai meghívás vagy az amerikai Oscar-díj jelenti, messze mégelőzve bármelyik nemzetközi fesztivál díját. Hollywood tehát sommásan nem ítélhető el. Van pozitív és negatív arculata. Részt vett a filmművészet létrehozásában. Haladó társadalmi mozgalmakat segített. Élesen társadalomkritikus művek létrejötte köszönhető neki. Mindeközben milliókra hatott pozitívan. De van egy másik arculata is — az üzleti érdek diktálta magatartásnak megfelelő. E tekintetben is milliókra hatott, de negatív értelemben. Hollywood nem mozdulatlan. Változik, más-más arculatát mutatja. Művészeket fedez fel, és művészeket tesz tönkre. Felvilágosít és manipulál. Ítéletet mondani felőle mindig csak konkrét elemzéssel lehet. Kiszolgált minden érdeket, a legnegatívabbat is, de a gyártás és filmforgalmazás szinte tökéletes rendszerét hozta létre, és ha nem is folyamatosan, de újra és újra meg tudta szervezni közönsége milliós táborát. Ez pedig nem figyelmen kívül hagyható szempont azoknak a filmgyártóknak a számára sem, akik szintén nem lehetnek meg a széles közönség támogatása nélkül. (Vége) Nemes Károly Kevés néző előtt, de annál fűtöttebb, szuggesztívebb hangon szólt hozzánk Száraz a színészek által. Darabjában minden szerep főszerepnek tűnt, minden alakítás kiemelkedőnek. Boeriu (Láng József) és Holló Samu (Káló Flórián) és feleségeik egymást féltése, baj-félése, párhuzam hangsúlyozta különbözősége nagyon alapos színészi játékra épül. Szabó Éva és Borbás Gabi remek ellenpont. De jó alakítás Mari oara (Pálos Zsuzsa), nagyon sikerült, egyszerre történelmi és emberi Orlea megformálása (Solti Bertalan). Nehéz Kossuth kormánybiztosának, Dragosnak a szerepe, hit és bizalom az alapja, tiszta elvontság a többi hős mellett, Horváth Sándor épp e kulcsban fogja meg. Iankut — meghívott vendégként —Juhász Jácint alakítja. S míg napjainkban néhol már Shakespeare is pörgőkerengő modern motort kap (Minden jó, ha a - vége jó), itt a darabok a saját értéküket képviselik, nem fordulnak ki önmagukból. S a színész sem. És Benedek Árpád meg Berényi Gábór rendezése, a színészek játéka megnyugtat : lehet csalás akárhol, a tudományban és a színpadon, jó vagy kevésbé jó előadás, csalás nincs. Vincze Katalin
