Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26., vasárnap IgHilUHTiTcl Bes. Elire Spartacus—DMVSC 2-0 (0-0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 6 ezer néző. V: Hartmann (4) (Eőry, Balázs). Békéscsaba: Rabcsák 7 — Ki­rályvári 5, Kerekes 7, Kőhalmi 5, Zsiros 5 — Pásztor 6, Stei­gerwald 6, Csepregi 5 — Melis 7, Kurucz 4, Budavári 6. Ed­ző: Marosvölgyi Károly. DMVSC: Szfics I. 4 — Timár 5, Ga- ramvölgyi 6, Menyhárt 5, Fodor 5 — Szűcs J. 4, Somogyi 6, Sallai 5 — Barta 4, Kerekes 4, Jankovics 4. Edző: Kovács Ferenc. Csere: Szűcs J. helyett Szíjgyártó (5) a szünetben, Kurucz helyett Vágási (5), az 55. percben, Csepregi helyett Rácz a 87. percben. Góllövő: Melis (51. és 77. p.). Szögletarány: 6:4 (4:1) a Debrecen javára. Olyannyira eseménytelenül indult a mérkőzés, hogy az első negyedórában semmit sem jegyezhettünk fel a no­teszba. Sőt, a 17. percben is csupán egy humoros jelene­tén derülhetett a közönség: Kőhalmi a csabai térfél kö­zepén kapus módjára felug­rott, s lehúzta a labdát. Ugyanabban a pillanatban harsant a síp, debreceni Jest jelzett a játékvezető. Egy perccel később született az első hajdúsági kapura lövés: Barta lőtt félerősen, 18 mé­terről Rabcsák kapujára. To­vábbra is barátságos jellegű mérkőzésnek tűnt az össze­csapás. A 33—34. percben egy-egy debreceni szöglet keltette fel, az őszi napfény­ben szendergő közönséget. A 35. percben Steigerwald iramodott meg a jobb szé­len, majd beadásáról Kurucz lemaradt. Három perccel ké­sőbb Barta 35 méteres sza­badlövése — a széltől támo­gatva — nagy erővel a ka­pu közepe felé tartott, amely Rabcsáknak nem okozott gondot. Szünet következett, s fel­tűnt, hogy jó néhány néző a kijáratot vette célba —tá­voztak. Fordulás után némiképp változott a játék képe. A 49. percben egy debreceni akció végén Szíjgyártó veszélyez­tette a hazaiak kapuját. Két perccel később szüle­tett a hazaiak vezető gólja: Budavári a baloldalon ki­cselezte Timárt, majd be­ívelt a kapu elé, de a labda Kurucz feje felett átszállt, a túlsó kapufa közelében tar­tózkodó Pásztorhoz, aki két csel után visszapördített a 11-es ponttól nem messze ál­ló Melis elé, s a csatár hálót szaggató lövéssel vette be Szűcs I. kapuját, 1—0. Hogy a lövés volt óriási, vagy a háló lyukas, ez kérdés ma­rad. Két perccel később Buda­vári a túlsó szélről adott be, ám Csepregi 8 méterről a bal sarok mellé gurította a labdát. Nem sokkal később újra Budavári jeleskedett: alig suhant el a jobb kapu­fa mellett a ballábas kapás­lövése. Majd némi kevere­dés után az újonnan beállt Vágási lövése szállt kapu fö­lé. Megint Budavári percei következtek: Szücs kapus rossz kidobását szerezte meg a bal oldalon, két lépés után beívelt, s Vágási a jobb ka­pufa mellé fejelt. Érdekes gól következett a 77. percben: Kerekes a_ bé­késcsabai térfél középma­gasságában a jobboldali vo­nal mellől egy hatalmasat ívelt előre, amelyet Vágási fejjel továbbcsúsztatott, s a labda Melis elé került. A csatár egy testcsellel lerá­zott két védőt, majd kiug­rott közöttük, Szücs kapust is becsapta, akinek lábáról továbbperdült a labda. Ez­után Melisnek már csak kettőt kellett lépnie, s né­hány méterről az üres kapu közepébe vágta a labdát, 2—0. Ezt követően Rabcsák de­rűt keltő pillanatai követ­keztek. Először a kapuból 40 méteres vágta után rúgta előre a labdát, majd a 11-es pont magasságában a tőle 3 méterre álló Szíjgyártó labdáját ölelte magához já­tékosan, s rögtön mégis mu­tatta azt a mellette álló Kő­halminak. A 82. percben Barta lövését kézilabdakapus módjára spárgázva, lábbal mentette. Befejezésül Vá­gási ballábas kapáslövését láthattuk, majd a mérkőzés lefújása előtt 3 perccel Csep­regi helyett Rácz lépett a pályára. Az első percektől feltűnt, hogy Pásztort Sallai igyek­szik semlegesíteni, a deb­receni játékos viszont csak 30 percig volt méltó őrzője a hazaiak középpályásának. Budavárit Tímár igyekezett kikapcsolni, de a második félidőben ő is hasonló sors­ra jutott, mint klubtársa. Ügy tűnt, barátságos mérkő­zésnek lehetünk szemtanúi. A közönség már ébresztőt kiáltott. A második félidő­től kezdve viszont mintha nem is ugyanaz a hazai 11 lépett volna pályára. A gó­lok inkább a debrecenieket paprikázták föl, s jó néhány belemenéssel igyekeztek semlegesíteni a hazaiakat, így rövidebb ideig a földre került Budavári, Zsiros, majd Steigerwald is, a já­tékvezető azonban mindhá­rom esetben csak egy perc után volt hajlandó észre­venni a szabálytalanságot. A sárga lapok azonban mind­végig a zsebében marad­tak. Ha nem is játszott ki­robbanó formában a Bcs. Előre Spartacus, a II. fél­idei teljesítményével kiér­demelte a két pontot. Jávor Péter TOVÁBBI EREDMÉNYEK: MTK-VM—Zalaegerszeg 0-0 Videoton—Rába ETO 3-1 (2-1) Vasas—Csepel 3-2 (1-1) Nyíregyháza—Volán 1-1 (1-0) Kaposvár—O. Dózsa 1-1 (0-0) Pécs—Tatabánya 3-0 (0-0) Dunaújváros—DVTK 0-0 A Ferencváros—Bp. Honvéd mérkőzést ma délelőtt 11.00 óra­kor játsszák le. az nb i Állasa 1. Vasas 12 7 3 2 26-14 17 2. Videoton 12 7 2 3 23-16 16 3. Nyíregyháza 12 6 4 2 12- 6 16 4. Ferencváros 11 6 3 2 25-11 15 5. Bp. Honvéd 10 6 2 2 20-10 14 6. Békéscsaba 12 6 2 4 17-16 14 7. Ü. Dózsa 12 4 5 3 21-19 13 8. Volán 12 4 4 4 18-21 12 9. Pécsi MSC 12 4 4 4 15-18 12 10. Tatabánya 12 3 5 4 14-12 11 11. ZTE 12 4 3 5 19-24 11 12. Csepel 12 4 2 6 16-14 10 13. Rába ETO 12 3 4 5 13-15 10 14. Diósgyőr 12 3 4 5 11-17 10 15. Debrecen 12 4 1 7 12-18 9 16. Kaposvár 12 3 3 6 14-22 9 17. MTK-VM 12 1 5 6 10-20 7 18. Dunaújváros 11 2 2 7 15-28 6 AZ IFJÚSÁGI BAJNOKSÁGÉRT: Bcs. Előre Spartacus—Debrece­ni MVSC 1—0 (0—0). Békéscsa­ba, 500 néző. V: Tóth L. Békés­csaba: Szakács — Bartóki, Kon- dacs, Zahorán, Fabulya — Tóth, Cseh, Juhász (Kéki) — Fehér, Újvári, Balogh. Edző: Szita Lász­ló. Debrecen: Magyar S. — Ko­vács J., Nyilas, Vékony, Dósa — Kovács I. (Magyar Zs.), Dará­nyi, Buczkó — Kiss, Kerekes, Müller. Edző: Sidó Csaba. G.: Újvári. Jő: Kondacs, Zahorán, Tóth, 111. Nyilas. Müller. (Szto- ján János) Két felvétel az első gólról: először Pásztor cselezi ki a debreceniek kapusát, majd a vissza­pörgetett labdát Melis bombázza „hálótszaggatóan” a kapuba Fotó- Lónyai László Edzők kötelező továbbképzése Az OTSH elnökének uta­sítása értelmében, minden edzőnek ötévenként köte­lező továbbképzésen kell részt vennie, annak érdeké­ben, hogy edzői igazolvá­nyát újabb öt évre érvé­nyesítse, és ennek alapján edzői tevékenységet foly­tathasson. A továbbképzések novem­ber hónapban kezdődnek, a megyei sporthivatal helyisé­gében. Első szakaszban el­méleti ismeretek bővítésé­vel, második szakaszban pe­dig sportági-szakmai kérdé­sekkel foglalkoznak a hall­gatók. A továbbképzés cél­ja a versenysport és azzal összefüggő területek újabb eredményeinek megismeré­se, a felkészítési módszerek és azok alkalmazásának le­hetőségei, az edzői tevé­kenységben. A továbbképzésben részt vett edzők Igazolványát se­gédedzők esetében a megyei sporthivatal, középfokú ed­zők esetében pedig a TFTI újabb öt évre érvényesíti. Azok az edzők, akik a to­vábbképzésre 1980-ban kö­telezettek, igazolványuk ér­vényessége 1980. december 31-én lejár, az MTSH hiva­talból küld értesítést. Sok olyan edző és segédedző van azonban, akik 1978—79-ben már kötelezettek lettek vol­na továbbképzésre, de vala­milyen oknál fogva azon nem vettek részt. A megyei sporthivatal és a TFTI lehetőséget biztosít ezeknek az edzőknek is, hogy a kötelező továbbképzésen részt vegyenek, de számukra értesítést nem küld. Ok minden külön értesítés nél­kül is megjelenhetnek a to­vábbképzésen, amelynek el­ső konferenciái a következő időben kerülnek megrende­zésre: középfokú edzők (va­lamennyi sportágban) no­vember 1-én, 8.00 órakor. Segédezők pedig, ugyancsak valamennyi sportágban no­vember 8-án, 8.30 órakor, a megyei sporthivatal 6. sz. termében. RÖVIDEN 0 A Békéscsabai Előre Spartacus atlétikai szakosz­tálya csütörtökön 16.30-kor tartja vezetőségi ülését. A vezetőség tagjai áttekintik a dobószakág helyzetét, fej­lesztésének lehetőségeit, megtárgyalják a téli edző- táborozások idejét és helyét. 0 A gyulai körzeti lab­darúgó-bajnokság legutób­bi fordulójában a sarkadiak Zsadányban is nyertek, így továbbra is veretlenül az élen állnak hat mérkőzés lejátszása után. Gólarányuk is figyelemre méltó: 16—5. 0 Szép búcsú az NB I/B-tőI.. Utolsó bajnoki mér­kőzését játszotta a Békés­csabai Előre Spartacus női kézilabdacsapata, hogy aztán a jövő idénytől egy osztály- lyal magasabb csoportban, az NB I-ben folytassa a pontvadászatot: Bcs Előre Spartacus—Székesfehérvári KÖFÉM 18—12 (10—5). 0 A bécsi tenisz Grand Prix szombat délutáni elő­döntőjében Taróczy Balázs az amerikai Brian Gottfried- del mérkőzött. Gottfried győ­zött, és ezzel bejutott a va­sárnapi döntőbe. PÓLYDSZÉLJEGYZET Ha tél, akkor pingpong Még néhány hónapig a magyar férfi asztalitenisz-vá­logatotté a világbajnoki cím, s ezt akkor sem veheti el senki, ha Bernben csattanós pofon figyelmeztetett ben­nünket: az emlékezetes phenjani siker óta nem állt meg a világ. Ebből a szempontból talán nem is jött rosszul a svájci fiaskó, bár elengedtem volna a vártnál drasztiku­sabb leckét. Magyarázatként emlegethetjük a csarnok mostoha körülményeit, de érdekes módon sem a duis- burgi Európa-, sem pedig a phenjani világbajnokság után nem esett szó padlóról, asztalról, szokatlan labdá­ról, huzatos csarnokról. Az ilyen megokolások, ha nem is egészen alaptalanok, mégsem tekinthetők szakszerű és hiteles indoklásnak. Hiszen csak ha baj van, akkor kerülnek előtérbe. Inkább a csapaton belüli változásokat kell összevetni a világ élvonalában történt mozgásokkal. A tavalyi magyar csapat a vártnál kényelmesebb, önmagához képest erőt­lenebb volt. Ugyanakkor az európai asztalitenisz-életben meghatározó szerepet játszó 'országok, ha technikailag nem is, de erőnlétileg és biztonságukat tekintve — előre­léptek. A megtanulható elemeket (s melyik ne lenne ilyen) ma már szinte minden versenyző tudja, ráadásul meglepő biztonsággal alkalmazza is, csupán jelentékte­len különbségek döntenek egyik vagy másik javára. Pél­dául Hilton, az újdonsült Európa-bajnok o világon sem­miféle egyéni fegyverrel nem rukkolt elő, de amit csi­nált, azt igen szívósan és minden mérkőzésen jól alkal­mazta. A mieink felkészülése korántsem volt tökéletes, s ezzel csak az a bajom, hogy ezt többnyire a kudarc után is­merjük be. A kihagyott edzések, vagy a nem teljes intenzitással végiggyakorolt órák erőnléti visszaesést je­lentettek. Hozzátenném azt is, hogy versenyzőink szá­mára már nem különösebben nagy vonzerő egy-egy Európa-bajnoki érem, elvégre nyertek eleget idáig. Látszólag minden ugyanolyan volt Bernben, mint más versenyeken. Csupán a labdákra egyetlen századmásod­perccel későbben indult Jónyer, a második, harmadik pörgetésbe nem tudott elég erőt adni Gergely, Klampár pedig (s ez külön téma) nem bízott eléggé önmagában, amikor kritikus helyzetekben szólították asztalhoz. Me­gint más kérdés, hogy vajon mennyi versenyen érdemes részt venni, hány alkalommal lehet csúcsformába kerül­ni, s meddig lehet formában tartani a csapatot egy esz­tendőn belül. Mellesleg a zsúfolt program nem kizárólag a szakvezetés felelőssége, minthogy a játékosok egy-egy versenyen anyagilag is érdekeltek ... Egyébként is érdemes szemügyre venni az újabb világ- bajnokság előtt, most az asztalitenisz-szezon kezdetén férfiválogatottunkat. Jónyer István meghatározó egyéni­ség, a világ asztalitenisz-sportjában kevés a hozzá ha­sonló. Testi felépítése részben azonban terhelhetőségének eleve akadályát is jelenti. Erős fizikumú, kissé hízásra hajlamos, ugyanakkor játéka igen ,nagy területigényű, asztaltól távoli kontrákban és pörgetésekben fölöttébb erős. De éppen ez a stílus jóval átlagon felül koptatja az amúgy1 is megviselt térdízületeket. Jónyer szerepkörét tehát, úgy tűnik, módosítani kell. Pedig 15 esztendős vá­logatottság áll már mögötte. Egyre kevésbé képes arra, hogy egy-egy világversenyen végigbírja a sorozatmérkő­zéseket. Nagyon nehéz megtalálni azt a felkészülési formát, ami elegendő ahhoz, hogy súlyfölösleg nélkül, labdabiztosan álljon az asztalhoz, ugyanakkor ízületeit ne erőltesse túl. Pedig szükség van rá, még akkor is, ha nem tud 60—70 százalékosnál jobb teljesítményt nyúj­tani. ö képes tán arra elsősorban tudniillik, hogy egy-egy félelmetes „nagyágyút” megállítson. Azaz, ha van a ri­vális csapatban olyan vezéregyéniség, aki ellen a vára­kozás szerint sem Gergelynek, sem Klampárnak pilla­natnyilag nem megy a játék, akkor ez lesz Jónyer „embere”. Másik két játékosunknak viszont biztonságra kell törekednie, azaz feltétlenül le kell győznie azokat, akiket a papírforma alapján legyőzhet. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy Jónyer a középme­zőnyhöz tartozó szürke robotjátékosoktól is képes vere­ségeket összeszedni. Gergely éveken keresztül egyenletes teljesítményt nyújtott, küzdőképessége sok kiélezett helyzetben jelen­tett győzelmet, a VB-n pedig önmagát múlta felül. Azóta valamelyest visszaesett. A fejlődésben — s tudom ellent­mondásnak tűnik —, mégsem állt meg. Fonákoldaláról nagyon följavult, csupán a befejező tenyereseiben lehet­ne több erő. Csapatban minden reményünk megvan arra, hogy Újvidéken ismét teljes értékű harcos lesz. Klampár az utóbbi években rendkívül biztos mindad­dig, amíg a többiek is nagyjából á várt teljesítményt nyújtják. Ez már magyarázat arra is, hogy bár szám szerint ő hozza a csapatnak a legtöbb győzelmet, még­sem igazi vezéregyéniség. Mindmáig. képtelen elviselni annak tudatát, hogy rajta áll vagy bukik egy mérkőzés sorsa. (Gergely erre alkalmasabb.) A mostanság elural­kodó gyors és lerövidült labdamenetek elsősorban Klam­párnak kedveznek. Nehéz az asztaltól kiszorítani, szinte minimális oldalmozgással képes sakkban tartani ellen­felét. Taktikailag azonban arra is fel kell készíteni, mit tegyen akkor, ha véletlenül olyan ellenfélre akad, aki a szó szoros értelmében hátrálásra készteti. Sokan úgy vélik, egyéniben Klampár képtelen a csúcsra jutni. Én titkon még mindig bízom ennek cáfolatában. Talán éppen Újvidéken kerül erre sor. Ami csapatunkat illeti, ha a phenjanihoz hasonló for­mát mutat, újra kínai—magyar döntő lesz. És ott min­den lehetséges. Csak addig jussunk el. Ez azon is múlik, hogy sikerül-e beépíteni fiatal játékosokat a csapatba, akik könnyebb ellenfelek ellen pihentetni tudják a na­gyokat. Meg különben is, érdemes kicsit előbbre gon­dolni. Mert bár a nagy hármas elméletileg még 3-4, eset­leg 5 évig is képes együtt maradni, a jövő mindenképpen új emberek keresését is megköveteli. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpási Zoltán. Ter­jeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Kner Nyomda Dürer üzeme, Békéscsaba, Szerdahelyi utca 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom