Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

a 1980. október 5., vasárnap Pihenő a gáton — az árvíz idején Fotó: Martin Gábor Múlt és jelen Tarltoson----------------------IgUilDI&Trf E gész évben takarékosság Békésnél, a Kettős-Körös öreg hídjának a tartópillé­rébe beleakadt egy teher­gépkocsi. Mennénk át raj­ta, de nem engednek. Zöty- kölődünk a poros, hepehu­pás földúton. Csendes szél fúj, már zizzennek a nyárfa­levelek. Messze még a falu, van idő eihlékezni. Tarhos. Hiába hessegetem, a legenda itt lebeg körülöt­tem. Hány parasztgyerek in­dult el az ötvenes évek ele­jén Wenckheim gróf egyko­ri kastélyába éneket, zenét tanulni. Nevek, nevek jár­nak az agyamban. Gulyás György, Kodály Zoltán, Ke- resztury Dezső, Darvas Jó­zsef, a két Szokolay, Csukás István... Ketté tört gerin­cű tanyák mellett haladunk. A legenda elszáll, mint a könnyű sóhaj. Fortisszimót kavar a júliusi-augusztusi víz, az áradás... Megállunk. Nézzük a do­rongokkal aládúcolt, .vala­mikori hajlékot. Az udvaron kopott kabát, fekete vá­szoncipő. A haldokló tőké­ken fanyar ízű, száradó sző­lőszemek. Nemigen lehet en­nél gonoszabban pusztítani. Aztán egyszerre látom az el­csigázott arcokat, a gumi­csizmás, sarat dagasztó lá­bakat a gát tetején. Nappa­lok és éjszakák megfeszített munkája után a sátor elé rogyott embereket. Körü­löttük víz, víz, kimosott ve­tés, szívükben dac és aka­rat. Megvédjük Tarhost! Tőlünk jobbra elsatnyult, szomorkodó napraforgók. Sehol egy lélek. Mit csinál­hat most Szűcs Istvánná, aki a két gyerekkel aggódott a békési kollégiumban a tölté­sen dolgozó édesapáért. És a 90 éve felé járó Oláh Ger­gely bácsi, aki folyton csak a fiairól, az unokáiról be­szélt. Végre! Az útszéli, pi­ciny tanya életet ígér. A ke­rítés nélküli házikó előtt láncra fogott kutya csahol. Kiabálni sem kell, nyílik az ajtó. Magas fiatalasszony lép ki rajta. Meglepődöm. — Idős embert vártam... — palástolom a zavaromat. — Egy éve költöztünk ide — mondja Sallai Györgyné, miközben bejlebb invitál. Hellyel kínál a barna ka­napén, majd felém fordul: — Az uram örökölte ezt a tanyát. Jól megvagyunk itt négyesben. Idáig nem ért el a víz. A gátszakadás nap­ján éppen Bélmegyeren vol­tam az édesanyámnál. A férjem összepakolta a leg­szükségesebbeket, és irány Vésztő, ahol szívesen fogad­tak bennünket. Persze, jó lenne építeni. Csak nem tu­dom, hogy kapunk-e köl­csönt ... Kifelé jövet eltűnődöm: a tenyérnyi ablakok a körgát felé néznek. Mennyit tud­nának mesélni! Most már igazán a község következik. Mennyivel má- sabb ez a nyüzsgés, mint két hónappal ezelőtt. Ahol az utak keresztezik egymást, kézikocsit vonszol egy öreg­ember. Rajta halomnyi fa­gyökér. Szemben a dömpe­rek zúzott követ billentenek a földre. A cselédházakból kialakított üzletsoron mun­Varga Mihály: Nem nekem való a városi élet Herpai Sándor: a dombo­sabb részeken megkezdték a talajelőkészítést kások szorgoskodnak. A tü­zelő- és építőanyag-telepen gömbfák, tégla, olajos hor­dók. A megújulás csalhatat­lan jelei. Nézelődöm a ve­gyesbolt környékén. A kira­katban a dezodorok, az olcsó bögrék, és a viharlámpák között cédulák. Előrendelés tőkehúsra. Mellette a takar­mányozási és állattenyész­tési felügyelőség az árvízi veszteségek pótlására 25—40 kilós süldőket kínál. Lassan 11 óra. A bolt előtt ácsorgókhoz lépek. — Ennyire ráérnek? — A csodát — rántja meg a kerékpár kormányát Mol­nár Sándorné, és rászól a körülötte szaladgáló fiúcská­ra. — Kenyérre várunk, de nem akar megérkezni. Ben­nünket még az ág is húz. Nemrégen múlt el az árvíz, most pedig ez a hídlezárás. Három gyerekem van, men­nék Békésre a ruházati bolt­ba. Egyébként is kevés a buszjárat... A festett pádon öregem­ber sütkérezik. Fején fekete kalap, a kabátja hajtókáján széles gyászszalag. Mellette műbőrtáska. — Várakozik? — szólítom meg tisztelettej — Ráérek, maga is így teszi majd, ha megöregszik — néz rám Varga Mihály 68 éves téesz-nyugdíjas. Ma van a nevenapja. Kö­szöntem kellene, gondolom. Csakhogy nem merek vele előhozakodni. Inkább meg­kérdem: — Messzire lakik? — Egy közeli tanyán — feleli. — Egyedül? — Bizony, már egy éve... Mocorog. Cigarettát, gyu­fát vesz elő. Rágyújt, kifúj­ja a füstöt és emlékezik: — Cselédember voltam itt a grófi birtokon. Tíz évet lehúztam a téeszben is. — Mennyi a nyugdíja? — Az 1415 forint — hajtja le a fejét. — A vízre gondol-e, Mi­hály bátyám? — Hirtelen jött, nem volt idő sopánkodni. Békésen, a fiamnál laktam. Tanyán nőt­tem fel, nem nekem való a városi élet. Ballagok a tanácsháza fe­lé. Az iskola udvarán gye­reksereg viháncol. A kul­túrotthon most kihalt. El­mentek a katonák. Hogyan is mondta annak idején Horváth Sándor tizedes? „Amíg szükség lesz ránk, maradunk.” Ami azt illeti, megtették a magukét. Her­pai Sándor tanácselnök ne­héz napokat élt át. Csaknem 3 méteres vízoszlop szoron­gatta a falut. — A fák ágas-bogas gyöke­rei, a sűrű fekete föld is segített megfogni az áradást — magyarázza. — A lokali­zációs töltés és a Hosszúfoki csatorna 80 méteres szaka­szán mindenképpen át akart tömi a víz. Fényképeket vesz elő. Em­berek küzdenek a termé­szettel. — Egy hétig itt az irodá­ban, a szőnyegen aludtunk a vb-titkárral — folytatja. — Mindössze kétszer látogat­tam meg a családot Békésen. Egy-egy órát töltöttem ve­lük. Végül is győztünk, és ez a legfontosabb. — Hogyan tovább? — Nagy kár érte a mező- gazdaságot. A mi területün­kön 2 ezer hektár földet ön­tött el a víz. Kipusztult a búza, a kukorica, a lucerna, a napraforgó nagy része. Ezenkívül összedőlt 32 ház a tanyavilágban. Ebből 15-öt újjávarázsobiak a faluban. Teljesen új utcát nyitunk, már 20 házhelyet kiosztot­tunk. A közművesítésre pénzt ad a megye, építőanyag is van bőven. Láthatta, a dom­bosabb részeken megkezd­ték a talajelőkészítést, a ve­tést. Az asztalon vaskos irat- köteg, feljegyzések. Ezeket lapozgatja. — Most fejeztem be a ke­reskedelmi ellenőrzést. Ugyanis tagja vagyok az ÁFÉSZ intéző bizottságának. Jó a benyomásom. A ve­gyesbolt másfél hétig zárva volt. Egy kicsit nehezen ment az áruutánpótlás. Elég sok vas-műszaki cikk, vegyiáru hiányzott a polcokról. Nem lehetett kapni füzetet, író­szereket, képeslapot sem. De már rendbe jöttek a dolgok. A szép családi házakat né­zegetjük. Bemegyünk Mucsi Istvánékhoz. A nyolcéves forma kisfiú műanyag kato­nákat rak a romhányi csem­pével kirakott padlóra. Az anyuka a nyári kritikus órá­kat említi: „A rádióban hal­lottuk a férjemet, amikor azt mondta: a véksökig véd­jük Tarhost, hiszen ez a szülőhelyünk, az otthonunk.” Elmenőben még egyszer visszanézek. A park felől mintha Brahms, Bartók mu­zsikája szállna... A valóság: Tarhoson állnak a házak. Seres Sándor Termékbemutatók a szeghalmi AFÉSZ-nél A Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ folyamatosan igyek­szik tájékoztatni fogyasztóit. A kereskedelmi osztály a nő­bizottsággal közösen minden tagszövetkezet területén évente olyan árucikkeket mu­tat be, amelyek a lányokat, asszonyokat különösen ér­deklik. Az idén a MÉSZÖV háromnapos tanfolyamot szervezett a szövetkezeti nő­bizottság vezetőinek, és ezen előtérbe került a más hason­ló testületekkel való együtt­működés kérdése. Ennek jegyében tartották meg a közelmúltban a kö- rösladányi tagszövetkezetben — a Magyar—Vietnami Ba­rátság Tsz nőbizottságának közreműködésével — a be­mutatóval egybekötött anké- tot. Az érdeklődők megis­merhették többek között a tsz tésztaüzeme és a Sárréti Tejtársulás készítményeit. Az üzem vezetőinek tájé­koztatói után a jelenlevők megkóstolták a kifőtt tésztá­kat és a különböző tejtermé­keket, amelyek minőségéről elismerően nyilatkoztak. Ugyancsak hagyománnyá vált a körösladányi kereske­delmi szervek „mini” divat- bemutatója. Ezen a felnőtt- és a gyermekruházati cik­kekből álló őszi illetve téli konfekciót ismerhették meg a fogyasztók. A jól sikerült összejövetel a rendezők eredményes mun­kájáról és a tésztaüzem dol­gozóinak figyelmességéről ta­núskodott. Ez utóbbival kap­csolatos, hogy valamennyi résztvevő a bemutatott ter­mékekből összeállított min­tacsomagot kapott. járásban A XII. pártkongresszus határozata kiemelten foglal­kozik az egészségügyi intéz­mények fejlesztésével, az alapellátás, a betegségek megelőzésének, a munkahe­lyi, környezetvédelmi ártal­mak kivédésének, a rehabi­litáció, a lakosság egészség- ügyi kultúrájának fontossá­gával. Azért, hogy valóra váltsuk a határozatot, konk­rétan kell felderíteni az eredményeket, gondokat, és kijelölni a feladatokat. Ezt a feltáró munkát fejezte be nemrégiben az MSZMP já­rási bizottsága MezJkovács- házán. A járás gyógyító, megelő­ző alapellátását, az egész­ségügyi intézmények munká­ját 27 körzeti, 6 fogorvos, 2 vizsgázott fogász, 232 egész­ségügyi szakdolgozó végzi. Két orvosi és 10 szakdolgo­zói állás betöltetlen. Az alap­ellátás része a körzeti orvo­si, gyermekorvosi, fogorvosi, üzemorvosi rendelés. A kör­zeti rendelők felszereltsége közepes, változó. Egyes he­lyeken hiányos, néhány ren­delőben pedig még ÉKG-ké- szülék is van, ami nem fel­tétlenül része az alapellátás­nak. Gyermekszakorvos egyelőre még csak Medgyes- egyházán rendel, havonta egyszer általában eljut a já­rás községeibe. Járási gyer­mekorvosra lesz szükség, aki ellátja a kovácsháziakat, és részt vesz a mozgó szakorvo­si szolgálat munkájában. A járási rendelőintézet fogor­vosai naponta 12 órában fo­gadják a betegeket, ebből 4 óra az iskolafogászati ellá­tás. A községekben ez az arány 64 és 20 óra. Sajnos azonban, vannak falvak, ahoi megoldatlan az iskola­fogászati rendelés. A járás lakóinak a leg­több nehézséget a szakorvo­si és fekvőbeteg-ellátás bo­nyolultsága jelenti. Több ol­dalon át részletezhető, hogy különböző bajaival ki, hová Csinos fiatalasszony me­sélte a buszon: „Rémes ez a gyerek. Amióta az a forgó- morgós reklám propagálja a takarékosságot, Pétiké foly­ton rám szól, hogy oltsam le magam után a villanyt”. A gyerekek körében különösen népszerű forgó-morgó hatá­sa halvány ígéret a kezdődő szemléletváltozásra. Bár tud­juk jól: a villamos áram pocsékolása csak egy apró, de igen gyakori, szemléletes példa pazarlásunkra. Miként a kenyér is. Nemrégiben döb­benten, majd felháborodva fogtak körbe a megyeszék­hely Kulich Gyula-lakótele­pén az emberek egy szeme­tes konténert. S hogy mi volt a hulladékgyűjtőben? Ke­nyér. Háromkilós cipók, egészben. Pazarolunk a háztartásban, s miután „sok kicsi sokra megy”, országos méretekben milliókra rúg a kukákba do­bált élelem, a feleslegesen használt áram értéke. S mert­hogy szokásainkat, tulajdon­ságainkat reggelente nem hagyjuk otthon, a „miénk”- et éppúgy pazaroljuk, mint az „enyém”-et. Sőt! A köz javait tudjuk csak igazán szórni! A célszerűséget mesz- sze meghaladó luxus iroda­bútor-pazarlás éppúgy, mint az anyaghiány, amely miatt a munkások tétlenül ácso- rognak, vagy, hogy haladjon a munka, a szükségesnél jó­val drágább anyagot kény­telenek felhasználni. Es ta­karékosnak aligha nevezhető az indokolatlan létszámfej­lesztés, a munkaerő pocséko­lása oly módon, hogy öten végzik azt a munkát, amit hárman is vígan el tudnának látni. „Kaptunk rá keretet, hát felvettünk még egy főt. Hogy minek, arról fogalmunk sincs, hiszen éppen elegen voltunk” — panaszolta egyik ismerősöm. S pazaroljuk az időt is — ami pénz. Megbeszélés, érte­tartozik. Egyes községek Mezőkovácsházához, Békés­csabához, mások Gyulához, ismét mások Orosházához tartoznak, s ha a járási székhelyen nem működik a szakrendelés, a helyzet még bonyolultabb. A fekvőbete­gek beutalási rendszere sem egyszerű, ellátásukról a gyu­lai, a békéscsabai és az oros­házi kórház gondoskodik. Olykor a községenkénti be­osztás a betegség, sőt, még a nemek szerint is differen­ciálódik. A lényeg az, hogy­ha egy beteg többféle bajjal fordulna' szakorvoshoz, mondjuk Magyarbánhegyes- ről, három napjába kerül, míg végigjárja a városok szakrendeléseit. Mezőkovácsházán 10 mun­kahelyes az SZTK-rendelő- intézet, naponta 45 szakor­vosi óraszámmal. A 3 főfog­lalkozású szakorvos közül egy gyermekgyógyász és 2 fogorvos. A röntgen, a sebé­szet és a laboratórium he­lyettesítéssel működik. A fül-orr-gége, a nő- és bel­gyógyászati rendelés itt hely­ben ellátatlan. A med gyes­egyházi szülőotthon és a me- zőhegyesi kórház vizsgálja a nőgyógyászati betegeket. A járási SZTK-rendelőnek a mezöhegyesi utókezelő kór­ház — helyzetéből adódóan — nem tud megfelelő hátte­ret nyújtani. Egészen bizonyos, hogy a bonyolultan szervezett alap­ellátás is oka a táppénzes- napok magas számának, s a kifizetett összegek mennyi­ségének. Csák Mezőhegyesen az év első felében 23 ezer táppénzesnapról, s egymillió 898 ezer forint kifizetett ösz- szegről vezetnek nyilvántar­tást. Szigorúbb, következete­sebb járóbeteg-felülvizsgá­lással bizonyosan csökkente­ni lehetne ezeket a számo­kat. A járás területén 29 kör­zeti védőnői állásban 26-an dolgoznak. Munkájukat szak­értelemmel, lelkiismeretesen látják el. Az anya-, csecse­mő- és gyermekvédelem a különböző állapotú egészség­kezlet, tanácskozás, ülés, tár­gyalás, képzés és továbbkép­zés, konferencia egymást éri, így aztán már a valóban fontosat is gyanakodva fo­gadják az idejüket féltő résztvevők. A takarékosság tehát több, mint a forintok gyarapítása a betétkönyvek­ben: szemlélet, életforma. Október 31. — takarékos- sági világnap. S az idén elő­ször: október — takarékos- sági hónap, melynek megyei megnyitója a közelmúlt na­pokban, Füzesgyarmaton volt. Az előadó beszédében hang­súlyozta: „Takarékosság az üzemen, vállalaton, tsz-en belül csak úgy képzelhető el, ha a dolgozók saját háztar­tásukban megtanulták és al­kalmazzák, tehát a takarékos gazdálkodás szemlélete vé­rükké vált A különböző ener­giahordozókkal, azok fel- használásával való ésszerű gazdálkodás a lakosság min­dennapi tevékenysége során a pénztakarékosságban realizá­lódik, így a takarékossági hó­nap alkalmával természetsze­rűen ez kap most nagyobb hangsúlyt.” Nos, amint az adatok bizonyítják — me­gyénkben az ez évi lakossági megtakarítás összege eléri a 115 millió forintot —, a fil­lérek, forintok szépen gyara­podnak a betétekben. De ne feledjük, a pénztakarékosság csak egyik, és talán nem is a legfontosabb megnyilvánu­lása az anyaggal, idővel, a megtermelt javakkal való be­osztó, ésszerű gazdálkodás­nak. Forgó-morgó, s vele együtt mi is azt reméljük, hogy előbb-utóbb nemcsak egy nap, egy hónap, hanem min­den esztendő e takarékosság jegyében telik. Mert paza­rolni — ez nem a gazdagság jele, hanem a javak megter­melésére fordított munka le­becsülése, amelynek mind­annyian kárát láthatjuk. T. I. házakban folyik. A legkor­szerűbb Dombegyházán van, s a battonyai egészségügyi kombinát is könnyíti majd a járás ellátását. A megyei egészségügyi szervek törek­szenek a legválságosabb ko­vácsházi állapotok javításá­ra. A tanácsadók felszerelt­sége megfelelő, bár a mű­szerek pótlása — a beszer­zési nehézségek miatt — nem folyamatos. Látogatot­tak a tanácsadások, a szak- rendelés hetenként 4 nap fo­gadja a gyermekeket. Az él­ve születések száma változó. Azt viszont érdemes lenne elemezni, hogy a csecsemő- halálozás aránya miért van 2—5 ezrelékkel a megyei át­lag felett. Mezőkovácsházán 100 öre­get ellátó szociális otthon, Magyarbánhegyesen 64 em­ber szociális foglalkoztató intézete van. Szakosításuk napirenden levő kérdés. A gyermekgondozási segélyt sokan veszik igénybe a szülő asszonyok közül, mégis szük­ség van a 190 gyermeket be­fogadó 6 járási bölcsődére. A napközi otthonok és konyhák igénybe vétele igen nagyfo­kú, mégis jobban keli majd ügyelniük a korosztályoknak megfelelő étrendek összeál­lítására. öregek napközi ott­hona működik Almáskama­ráson, Battonyán, Kaszape­ren és Mezőkovácsházán, de kihasználtsága csak az utób­binak 100 százalékos. A há­zi szociális gondozást kell jobban elterjeszteni, hiszen erre támaszkodó idős embe­rek sok helyütt élnek. A ke- vermesi Lenin Tsz elöl jár a jó példával, mert ebben az évben főfoglalkozású házi szociális gondozónőt alkal­maztak, aki feladatát igen jól látja el. A pártbizottságok vizsgá­lata mindenkinek sok tanul­sággal szolgál. A megyei egészségügyi szervek is rész­letesebben megismerhették gondjaikat, és eszerint nyújt­ják majd segítségüket, irá­nyító munkájukat. Bede Zsóka Egészségügyi helyzet a mezttkovácsházi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom