Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19., vasárnap Barátaink életéből A teljes Goethe, de nem minden tőle 0 Frauenplani Múzeum új koncepciúi Kongresszusra készül az SZKP Gazdaság és demokrácia A Szovjetunió belpolitikájának központi feladata az előkészület az SZKP jövő év februárjára összehívott XXVI. kongresszusára. Ott ösz- szegzik majd az 1980-ban befejeződő, ötéves terv eredményeit is. A terv végrehajtása jelentősen növelte a Szovjetunió gazdasági potenciálját, de komoly problémák is jelentkeztek. Az új irányvonal végrehajtása bizonyos nehézségekkel járt, ami széles körű vitákat és bírásatokat váltott ki. Voltak, akik a tervelőirányzatok „ömlesztett” teljesítéséhez ragaszkodtak, szemben a konkrét termékfajták szerinti tervteljesítéssel, mások a minél több gyártmány kibocsátását szorgalmazták a minél jobb gyártmánnyal szemben. Határozottan elítélendőik azok a gazdasági vezetők, akik a kérdéseket parancsolgatással oldják meg, amikor a párt a hangsúlyt a termelés és a közügyek irányításának további demokratizálására helyezi. Időben ö,t esztendőt visszapillantva, látjuk, hogy a gazdaság és a demokrácia egymást kölcsönösen gazdagítva 'fejlődött. 1976-ban hagyták jóvá az ötéves tervet, amelynek fő paramétereit a párt határozta meg és a közvélemény széles körben megvitatta. 1977-,ben a pórt kezdeményezésére össznépi vitára került a Szovjetunió új alkotmányának tervezete, amelyet korrekciók és pontosítások után elfogadtak. Az új alkotmányban cikkelyek jelentek meg mindén állampolgár szakmaválasztásához, lakáshoz, a bírálathoz való jogáról, ami lényegesen megerősítette a törvény garantálta sajtószabadságot, szólásszabadságot, gyülekezési szabadságot stb. Kibővültek a társadalmi szervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági és más szervezetek — jogai sok más között a termelés irányításában való részvételük tekintetében. Két példa arra, hogyan nyilvánul ez meg az életben. Az első. A tervezés- és a gazdaságirányítási mechanizmus tökéletesítése során a termelési egyesülések és a vállalatok vezetői és a szak- szervezetek több önállóságot kaptak a munka magas fokú hatékonyságának és minőségének eléréséhez szükséges utak, módók és fonnák megválasztásában. Rendelkezésükre áll a dolgozók anyagi ösztönzésére, a szociális-kulturális intézkedések és a lakásépítkezés megvalósítására, a termelés korszerűsítésére létesített alap. Azok az egyesülésék és vállalatok, amelyek a kísérletek során a többinél szervezettebben és energifcusabban használták ki az új lehetőségeket, jó ütemben, jó mutatókkal fejezik be az ötéves tervet. A második példa. Ugyanezekben az élenjáró egyesülésekben és vállalatokban — a munkások kezdeményezésére — megjelent a munka- szervezésnek és a munkások termelésirányításban Való részvételének, az anyagi és morális ösztönzők felhasználásának jövőbe mutató formája. A komplex brigádokról van szó. Ezek jogosultak arra, hogy a brigádra megállapított normáktól és eszközöktől függően minden brigádtag számára megállapítsák az ösztönző prémiumok és bérek nagyságát. A brigádtanácsok ajánlásokat tesznek a szakmai ismeretekért, több szakma együttes ellátásáért járó pótlékokra és bérkiegészítésekre, a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság számára javasolják a munkás magasabb kategóriába való átsorolását munkájának minősége alapján. A brigádtanácsok tesznek javaslatot az üzemen belüli munkaverseny eredményei alapján az anyagi és erkölcsi elismerésre. A legutóbbi öt év eredményei ismertek. A nemzeti jövedelem 1980-ban az ötéves terv záróévében — előzetes adatok szerint — mintegy 21 százalékkal, az ipari termelés pedig 25 százalékkal haladja meg az 1975. évi szintet. A nemzeti jövedelem háromnegyed részét a terveknek megfelelően a jólét növelésére használják fel. A párt szociális-gazdasági politikája elősegítette az ország tudományos-műszáki potenciáljának növekedését. A nagy gazdasági aktívummal együtt azonban a következő ötéves tervbe néhány befejezetlen munka is átkerül, elsősorban a beruházási építkezések területén, továbbá aránytalanságok mutatkoznak a mezőgazdaságban, ahol még lassan küzdik le a termés függését az időjárási viszonyoktól. Fjodor Breusz, az APN politikai szemdeírója Az NDK-ban a Goethe- és Schilier-évfordulók 1980 és 1984 között nem korlátozódnak juhileumi rendezvényekre, ünnepélyes megemlékezésekre, kollokviumokra vagy díszes kiadványokra. Szorosan kapcsolódik hozzájuk egy további jelentős vállalkozás, a weimari Goethe- múzeum újjáalakítása, amely már el is kezdődött. Húsz évvel ezelőtt nyitották meg ismét a múzeumot, s azóta 2,5 millió látogatót számlálhatott Húsz esztendő magas kornak számít egy olyan ház életében, mint ez a Frauenp- lanon. Mégis alaposabb okai vannak, hogy 1980. szeptember 1-én bezárták a múzeum kapuit, hogy majd csak 1982 márciusában, Goethe halálának 150. évfordulója alkalmából nyissák újra ki az érdeklődők előtt. Különböző fórumokon több esetben is terítékre került az újjáalakítás feltételeinek, szükségességének és mindenekelőtt céljainak számos kérdése, így például 1979-ben a Kulturális Szövetség és a weimari lakosság fórumán, vagy 1980 áprilisában a Népi Kamara Afganisztán nagy lépése 11 naptár nógatása Elkészült az 1359. évi terv — jelentették be Afganisztánban. Nem, semmi tévedés: az afgán naptár eny- nyit mutat. A szociális és gazdasági fejlesztési terv 1980—81-re szól. A lényege: az idén a bruttó nemzeti terméknek kilencmilliárd afgánival, azaz 6,5 százalékkal kell bővülnie a tavalyihoz képest. Afganisztán exportálni akar. Az első helyen, természetesen, a mezőgazdaság áll. Az afgán falu egyelőre nem képes ellátni az országot. Hiába képezte magát a nemzeti jövedelem 75 százalékát a föld termése — a gabonát, a zöldséget, s természetesen a gyümölcsöt importálni kellett. A feudális nagyurak előtt görnyedő paraszt nem volt érdekelt a terméshozamban. Tudta, bármi történjék, ő csak a termés szánalmasan kis részét kapja. Soha nem látott gépet, agrotechnikát, műtrágyát, de nem is érdekelte. A falu átalakulása két éve kezdődött. Háromszáz- ezer szegényparaszt kapott földet a nagybirtokokból. A kormány — amennyire tehette — igyekezett vetőmagot, gépet, műtrágyát osztani. A termelés valamelyest már is emelkedett. De abban, az országban, amely területének 80 százalékát hegyek borítják, a völgyekben minden négyzetmétert ki kell használni. Viszont ezek is köves, szikes, száraz földek. Kulcskérdéssé válik az öntözés. Az idén 17 ezer hektáron építik ki, vagy ja* vítják meg az öntözőberendezést. Ha a mezőgazdaság fellendül, az kedvezően befolyásolhatja az egész gazdasági életet, az ipart is. Eddig az ipari tőke nem sokat kockáztatott. Igaz, a körülmények sem kedveztek az ipari fejlődésnek. Az első közutakat az országban csak a húszas évek végén építették, így a nemzetközi magántőke részesedése az ipari beruházásban nem érte el a két százalékot. Most a fejlesztés terhét az állami szektor vállalja. A cél? Az ipari termelés 11,6 százalékkal nőjjön, a villanyenergia-termelés 110 millió kilowattórával, a földgáztermelés 240 köbméterrel, a cementgyártás 8500 tonnával, a pamutfonal-ter- melés 9600 tonnával emelkedjék. Komoly erőt koncentrálnak az útépítésre, ez kulcskérdés. Az ipar és a mező- gazdaság mezsgyéjén vannak a gépállomások — ezekből egyelőre négyet alapítanak. Az idei terv nagy lépést tesz: 14,5 milliárd afgáni beruházásával számol, csak' az ipar fejlesztésére. Hat- milliárdot belső forrásokból, nyolc és felet külföldről, főleg a szocialista országokból szereznek. A Szovjetunió több mint száz üzem építésében segít. Nagy feladatok ezek, de a terv arra irányul, hogy az afgán naptár utolérje 1980-at. F. A. Hegyek, völgyek, utak Szovjet technikus segít az olajipari oktatásban (Fotó: TASZSZ) Johann Wolfgang Goethe lakóháza Weimarban, a Frauenpla- non Kulturális Bizottságának tagjai tárgyaltak a ház sorsáról. Az 1960-ban. felújított Goethemúzeum betöltötte közművelődési feladatát. Marxista szempontok alapján először mutatta be ösz- szességében Goethe életét, munkásságát és korát; új muzeológiai mércéket állított. Míg akkoriban a bemutatótermeket úgy kellett berendezni, hogy a közönség ismét magáénak vallhassa a Nagy Weimari humanista ideáljait, a klasszika hagyományait, amelyeket a letűnt fasiszta ideológia megpróbált kifordítani, saját céljaira felhasználni, bemocskolni, most viszont továbbmuitattf feladatokat vállal az új múzeum. Legalább minden negyedik, aki belépőjegyet vásárol, a fiatal generáció tagja. Már éhből levezethető a fontos követelmény: megfelelni a szocializmusban felnőttek gondolkodásmódjának, kérdéseinek, és természetesen érdeklődési és befogadási szokásainak. K sokoldalú kutatás eredményeit hasznosítva A második motívum, amiért a múzeum egyik részét átrendezik — a lakóház történelmi termei ugyanitt nyitva tartanak a látogatók számára —, a marxista irodalom- és kultúrtörténet, különösen a klasszika- és a Goethe-kutatás eredményeiből adódik. Az utóbbi években alapos elemzések vették szemügyre idegen kultúrák hatását Goethére, illetve a weimari géniusz befolyását különböző nemzeti irodalmak alkotásaira. Ugyancsak figyelembe vették az új koncepció kialakításakor a társadalomtudományok legújabb kutatási eredményeit, hangsúlyozva a kor és a költő viszonyát. Harmadszor: a muzeoló- gdai lehetőségek új formáit és módszereit igyekeznek kibontakoztatni a különböző termekben. Ennek megfelelően szeretnék a nagyon vegyes összetételű közönség minden egyes rétege és a klasszikus irodalom közötti párbeszédet lehetővé tenni. A jelentős létszámú fiatal látogató mellett a weimari turisták 25 százaléka kiiföld- ről érkezik. Ezt a körülményt a magyarázó szövegek, leírások tervezésénél, készítésénél feltétlenül be kélil kalkulálni a Nemzeti Kutató Intézet és Emlékhely munkatársainak. Jó példával jár elöl 1978 óta a Herder-mú- zeum és az 1979-ben átadott múzeu mrészl eg a Schiller- házban. A Frauenplanon is orosz, francia és angol szövegnek kell megkönnyítenie a nemzetközi közönség múzeumlátogatását. A legjelentősebb európai irodalmi múzeumok jövőbeli tartalmáról, kínálatáról any- nyit, hogy a jelenlegi szigorúan chronológiailag berendezett 24 terem helyett 14 hangsúlyoz majd életrajzi- tematikus elemeket. Röviden: a múzeum .tárgya Goethe, de nem minden Goethétől. A Faustra, a legjelentősebb költői alkotásra vonatkozó utalások változatlanul vezérfonalat képeznek a szemlélő útján. Szükséges kiemelni, hogy az irodalomtudósak, muzeológusok, pedagógusok, archívdolgozók és könyvtárosok mellett építészek, kőművesek és "kézművesek, akik az épület rekonstrukcióján funkcionális megváltoztatásán dolgoznak, szintén részt vettek az új múzeum körüli vitákban, megbeszéléseken. n hagyomány ús a jelen élő visznnya „A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti kultúrája magába foglalja a múlt minden humanista és háladó kulturális értékének gondos ápolását és elsajátítását... Minden nagy, nemes, humanista és forradalmi érték tisztelettel őrizendő, és feldolgozható aktív viszonyban a jelen feladataival.” — mondja a Német Szocialista Egységpárt. programja. A weimari klasszikus emlékhely munkatársai a X. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásként tekintik az új múzeum létrehozását; munkájukkal bizonyítani akarják a nagy örökség NDK-ban megvalósított elsajátításának magas színvonalát. (Neues Deutschland) Fordította: Niedzielsky Katalin Építők 40 országban A jugoszláv építkezési vállalatok méltán szereztek maguknak megbecsülést az utóbbi évtizedekben, szerte a világon. A hatvanas években azonban ezeknek a munkáknak a volumene még csak mintegy 72 millió dollárt tett ki. Most, 1980-ban a megkötött szerződések alapján, az elváüalat építkezéseknek az összege már megközelíti az 1,3 milliárd dollárt. A jugoszláv építők megbízható munkáját nagyra értékelik a világ mintegy 40 országában. A szerződésben vállalt kötelezettségek széles skálát ölelnek fel. A Zágrábi INGRA például cementgyárakat épített már Indiában, Etiópiában, Szudánban, Egyiptomban, olajfinomítókat Iránban, hotelkomplexumot a Szovjetunióban, és most Mexikóban lát hozzá egy újabb cementgyár építéséhez. A szarajevói Energoinvest elektromos távvezetékek, transzformátorállomások építésében Jeleskedik olyan- országokban, mint például Afganisztán, Banglades, Egyiptom, Etiópia, Indonézia, Irak, Irán, Líbia, Szudán, Zambia. Az Energoinvest által épített távvezetékek hossza meghaladja már a 25 ezer kilométert, a transzformátorállomások száma pedig a háromszázat. A belgrádi Hidrotechnika Tuniszban épít duzzasztőgátakat.
