Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
/ 1980. október 19., vasárnap Nemzedékek találkozója Békéscsaba ötödik kerületének szocialista brigádjai fennállása óta patronálják a Badraih Lajos Általános Iskolát. A tégla- és cserépipari vállalat műszakijai tervezték meg többek között az iskola csapatotthonát, amelynek kivitelezésében részt vettek Jamina szocialista brigádjai. Nem véletlen, hogy az iskola végzős diákjainak jó része a kerület üzemeiben helyezkedik el évről évre. A kapcsolatot tovább mélyítő találkozóra került sor a napokban a téglagyári dolgozók' és az iskola tanárai, tanulói között: nemzedékek találkozójára, melyet a téglagyár Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja szervezett a közelgő Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A tagcsoport ügyvezető elnöke, Ve- rasztó Jánosné köszöntötte ebből az alkalomból az iskola tanulóit, pedagógusait, valamint a szép számmal megjelent téglagyári munkásokat. A találkozó résztvevői zsúfolásig megtöltötték a csapatotthont, és a tanulók kedves műsorral köszöntötték a felnőtteket, akik viszont süteménnyel, üdítő italokkal vendégelték meg őket. Hangulatos, kötetlen beszélgetés követte a műsort, majd együtt énekeltek a felnőttek és a diákok. A jól sikerült találkozón a vállalat MSZBT-tagcsoportja első ízben kezdeményezett beszélgetést a diákokkal, akik ilyen módon közelebbről is megismerhették a Magyar Szovjet Baráti Társaság tevékenységét. Új biztosítási formák Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának munkájában legnagyobb részt a mezőgazdasági biztosítások teszik ki. A nagyüzemek azt igényelték, hogy a régi jégre, tűzre és viharkárra vonatkozó biztosítást terjesszék ki, és ezért létrehozták egy olyan új mezőgazdasági biztosítást, mely 8-fé- le kárra érvényes, és nőtt a kártérítés mértéke is. Megváltozott az épületbiztosítósok rendszere. Korábban a káreset idején becsült éltéket fizették, most az épület helyreállításához szükséges pénzt kapják meg a biztosítottak; így mentesülnek az esetleges árváltozások hatásától. Az újfajta biztosítások most, az árvíz után nagy segítséget jelentenek a biztosítottaknak. A lakosság általában már felvette a biztosítási összegeket, a mezőgazdasági nagyüzemek 'kárainak megtérítése feltehetően a betakarítási időszak végén fejeződik be, mert ekkor lehet felmérni a terméskiesést. Annyi máris bizonyos, hogy az Állami Biztosító történetében az egyik legmagasabb értéket éri el a Békés megyei árvíz miatti kifizetés. A károk nagysága egyébként ettől függetlenül is állandóan növekszik. Míg 1972 és 1975 között 800 milliót fizetett ki Békés megyében a biztosító, az elmúlt három évben ennek több mint a kétszeresét, egymilliárd 760 millió forintot tett ki a kifizetett kárösszeg. n strand is fontos Füzesgyarmaton Rövid két hét van még hátra az októberi hónapból, s a íüzes- gyarmatiak is csak a meleg vizű tusokat használhatják a strandfürdőben. A lakosság kérésére ugyanis szeptember 30. helyett október végéig tart nyitva a fürdő, rövidített műszakban. Azért e kérés, mert a nyári szezon nem bővelkedett meleg hétvégékben. A községi tanács vezetői és a fürdő vezetői eleget tettek ennek a kívánságnak, szerencsére a „vénasszonyok nyara” sok meleg őszi napot adott a strandolóknak. Nagy József, a strand vezetője elmondta, hogy évek óta veszteséggel zárják a nyári szezonokat, így örültek ilyen szempontból is ennek a lakossági óhajnak. Ebben az évben közel 270 ezer forint bevételt terveznek, ez 130 ezer forinttal kevesebb az évi fenntartási összegnél. A 15 ezer négyzetméteren elterülő park gondozása minden évben 100 ezer forintot igényel, a többi költség a medencék tisztán és karbantartására, a mindennapi feladatok megoldására szükséges. Ebben az évben sokat javult a strandolok ellátása. Az ÁFÉSZ pavilont nyitott, ahol a fürdö- zők bevásárolhatnak. Jó volt az ebéd is, melyet a strand éttermében főztek nap mint nap. A helyi tsz sütödét üzemeltetett, ahol kolbászt, hurkát készítettek. Egyszerre csaknem 20 vendégnek tudtak szállást biztosítani faházakban. A strandfürdőnek kialakult a törzsvendégserege, akik évek óta visszatérnek egykét hétre, kellemes, csendes, pihenésre. Sz. J. A Moszkva Rádió magyar nyelvű adásai közül igen kedvelt a Válaszolunk hallgatóinknak című műsor, amely minden hét utolsó két napján, 21-től 22 óráig hangzik el a 256-os középhullámon. Például az október 12-i és 13-i adásban hallottuk, hogy nemrégen alakult meg a Moszkva Rádió baráti klubja az Orosházi Üveggyárban. Erről az eseményről Balogh Katalin, a rádió rendszeres levelezője tájékoztatta a magyar osztályt. A szerkesztőség többek levelére válaszolva közölte, hogy a Moszkva Rádió nem indít pályázatot a közeljövőben. Viszont arra kéri a A tanácsháza a községközpontban „Én a sok közül az egyik voltam...” Már javában beszélgettünk Tóth András vb-titkárral a három évtizeddel ezelőtti eseményekről, az első tanácsválasztásról, amikor az október 17-ét mutató naptárra tévedt a tekintete. — Milyen véletlen, pont ma harminc éve, hogy Gádorosra jöttem. Akkor is ilyen szép, napos idő volt, s Kondorosról jövet gyalog baktattam át ide Szénásról. Ahogy a falu határán belül voltam, s az első választási plakátot megláttam, az tűnt föl először, hogy a nevem után foglalkozásnak az állt: tisztviselő. És ez nekem olyan furcsa volt..., két- három évi közigazgatási múlttal is. Tóth András azon kevesek közé tartozik, akik a tanácsok megalakulása óta egyfolytában tanácstagok, sőt ami éppen ritkaság, ma is azit a funkciót tölti be, amit azon a régi októberi napon kapott: most is vb-titkára a községnek. Közigazgatási pályafutása szülőfalujában, Kondoroson kezdődött, ott ahol a szabószakmát tanulta. de aztán 1947-ben mint illetmény nélküli tisztviselő a községházán kezdett dolgozni. Később jegyzőgyakornok Békéssámsonban, innen a budapesti hathónapos köz- igazgatási iskolára kerül. És annak végeztével 24 éves fiatalemberként vissza a megyébe, és éppen Gádorosra, oda, ahová az édesapja révén rokoni szálak fűzték. — A választás napja — 1950. október 22. — felejthetetlen nap. Ünnepi hangulat volt az egész faluban. A szavazóhelyiségek — jóval több, mint a mostani beosztás szerint — feldíszítve. És mindenütt szólt a zene, s kora reggeltől jöttek az ünneplőbe öltözött emberek szavazni. Este nyolckor már tudtuk, hogy a jelöltek mind megkapták a nép bizalmát. A hatodik ősz volt ez már a felszabadulás után, s így a hatalom nem ismeretlen, de mégis, ilyen tömegben először kezdte gyakorolni a nép. A falu 81 rendes és 41 póttagot választott a tanácsba. Mind köztiszteletben álló emberek, nők-férfiak, fia- talok-idősebbek, földmunkások, földművesek, kisiparosok, akik már eddig is meghatározó személyei voltak a közéletnek. Az alakuló ülést 28-án, szombaton tartották a moziban. Zsúfolásig megtelt a nagy helyiség, sokan kintrekedtek, s csak a hangszórókon keresztül hallgatták végig az ünnepi eseményt, s értesültek arról, hogy az elnök Tóth István, az alelnök Ivanics János, a titkár pedig Tóth András lett. — Az ünnep után azonban — mint mindig és mindenben — jöttek a szürke hétköznapok. A munka, amit menet közben kellett megtanulni nekünk, tisztségviselőknek és a tanácstagoknak Moszkva Rádió A magyar nyelvű adások tartalmából hallgatókat, hogy kapcsolódjanak be a Lányok, asszonyok című képes folyóirat 1980. 10. számában meghirdetett olvasóankét-pályázatba. Szó volt arról is, hogy minden pályázónak, illetve levélírónak válaszolnak, és egy-egy 1981-es falinaptárt küldenek. (A válaszokat 1981. január 15-ig kell eljuttatni a következő címre: 103764, Moszkva, C. Kuznyeckij moszt 22, Zsumal —, „Szov- jetszkaja Zsenscsina”.) A Válaszolunk hallgatóinknak című műsorból megtudtuk, hogy a Moszkva Rádió magyar osztályán van egy hazánkat ábrázoló térkép is. Ezen kis piros zászlók jelzik azokat a helyeket, ahol már működnek a Moszkva Rádió hallgatóinak baráti klubjai. Megyénkben eddig Békéscsabán és Orosházán alakult ilyen jellegű kör, illetve klub. Ezt a mozgalmat egyébként Komárom megyében kezdeményezték 7 évvel ezelőtt. A múlt év májusában tartották meg a klubvezetők országos értekezletét a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. Ezen már a Békés megyei hallgatók is képviseltették magukat. A „Szervezzünk minél több baráti klubot” versenyt a kecskeméti Fémmunkás Vállalat hirdette meg 1979-ben. Ehhez kapcsolódva jött létre a már említett orosházi klub is, amelynek elnöke, dr. Ambrus Pál nagy megelégedéssel beszélt a felhíváshoz való csatlakozásról. Kívánatos lenne a versenyt kiterjeszteni Békés megyére, hogy itt is minél többen hallgathassák — szervezett keretek között — a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásait. Munkánk fontos része az MSZBT-nek, a magyar és a szovjet nép barátságát, testvériségét és életét közelebb hozó mozgalomnak. A klubok alakításához a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza is minden személyi és technikai segítséget megad a szervezőknek. Bánfi József egyaránt. Programunk gerince a mezőgazdaság fejlesztése volt, más nem is lehetett. Ekkor még élt a jegyrendszer, s itt helyben, de az egész országban is, a lakosság jobb ellátását kellett megoldani, vagyis többet és egyre többet termelni. Először megalakítottuk a mezőgazdasági állandó bizottságot, hogy könnyebben tudjuk befolyásolni a termelést, ami akkor még — bár nálunk igen hamar, 1948-ban megalakult a hármas típusú tszcs — mégis döntően a kisgazdaságokban zajlott. Nehéz idők következtek az ötvenes évek elején a közösben, egyéniben egyként, de mégis megindult a felemelkedés. Épülni kezdett a keleti és nyugati porta, s azok, akik azelőtt a szülőknél vagy mások házánál meghúzódva éltek, a sajátjukba kerültek. Ma már természetes dolgok; akkor óriási eseménynek számítottak, s az is volt például az az 1950. december 21-i nap, amikor először gyulladt ki a villany a községben. Ezt csak azok értik meg igazán, akik még emlékeznek a pislogó petróleumlámpa korára. Ugyancsak élmény volt egy- egy téglajárda, hiszen addig a legtöbb utcában a sarat taposták ősztől tavaszig. — Lassan, fokozatosan fejlődtünk, együtt az országgal. Kezdtek jobban élni, ruház- kodni az emberek, s már nem kellett — mint valaha — mezítláb járni iskolába a gyerekeknek, sem váltva viselni a cipőt. Sokszor el is felejtjük már a múltat, amelyben a legszömyűbb a szegénység volt: az, amikor a „mi lesz holnap, mit teszek az asztalra?” gyötrő kérdése égette a családok zömét. S amikor annyi, de annyi tehetséges gyermek elkallódott. És időszaki munka után az ország másik végébe is eljártak dolgozni az emberek hónapokra; mert élni, enni kellett. A község és lakosainak előrehaladása együtt ment végbe a mezőgazdaság kollektivizálásával. Gádoros 1959-ben már termelőszövetkezeti község lett. Nemcsak újabb családi házak és egyre modernebbek épültek — köztük az emeletesek száma harminc körül jár —, hanem a köz is gyarapodott. S hogy miképp, azt a tanács okos, előrelátó testületé döntötte el. És az elképzeléshez ragaszkodva olyan községközpontot hoztak létre, amilyet keveset látni. Szép és harmonikus rendbe csoportosították az új középületeket valóban a falu centrumába. És olyan környezetet teremtettek hozzá — liget- szerűen, • fákkal és rengeteg virággal, amilyet alig találni az alföldi falvakban. — Nem volt könnyű, már csak a tervezők miatt sem, mert ők másutt — kintebb — akarták. Aztán olyan is előadódott, hogy a régi tanácsháza átalakítására kaptunk pénzt, de mi az újhoz ragaszkodtunk. S végül is ez még kevesebből meglett, mint amibe a régi felújítása került volna. De ezek már régi dolgok, a lényeg az, hogy először megépült a pártház, utána a tanácsháza, majd a művelődési ház és az áruház, no, meg a többi épület a terv szerint. Most a 8 tantermes iskola következik és a környező lakások, összesen 86, ebből elsőnek 12. De ez utóbbiak nélkül is már többet fejlődött a község e pár évtized alatt, mint azelőtt száz év alatt Az eredményekhez folyamatosság kell időben, anyagiakban, de személyi vonatkozásban is. Harminc év egy helyen, egy munkakörben olyan erő, amely csak kamatozhat. Olyan széles körű ismereteket jelent, amik a vezetésben nélkülözhetetlenek. — Hogy mit jelent ez a három évtized, én azon mérem le, hogy nincs olyan ember a községben, akit ne ismernék, de olyan sem, akinek én ismeretlen lennék. Kinek Bandi, kinek Bandi bácsi vagyok, és ami a legfontosabb : érezzük, hogy amit tettünk, az közös munka volt. És így is van, hiszen én a sok cselekvő ember közül csak az egyik voltam ... Vass Márta A kenyérről szólva... 'Ügy tűnik, a kenyér örökzöld téma, ami alighanem természetes is, hiszen mindennapi táplálékunkhoz talán semmi sem tartozik olyan szorosan, mint éppen a napi friss és jó kenyér. Üj- ságok hasábjain, a rádióban, a televízióban bizony sokszor olvashatunk, hallhatunk1 kifogásokat a rossz minőség miatt. Ám az igazsághoz alapvetően az is hozzátartozik, hogy több helyen valóban kiváló kenyeret lehet kapni. S ha már nem hallgatjuk el a hibákat, miért ne szólhatnánk az eredményekről is? A battonyai kenyérgyár kollektívájának jó híre már messzire eljutott, amit az általuk gyártott kitűnő kenyérnek köszönhetnek. Nem véletlen, hogy az idelátogatók „emlékbe” gyakran kenyeret visznek magukkal, amely még napok múlva is kellemes illatú és jó ízű marad. Mi a titka a jó kenyérnek? Az örök kérdésre Di- mák Mihály, a gyár igazgatója válaszol: „Ez a titok nem titok, hiszen a kenyér jól ismert, naponta alkalmazott eljárással készül. Ami mégis különösen fontos, s amin talán a legtöbb múlik: az a becsületes, lelkiismeretes munka. Persze, megfelelő alapanyag kell, és ennék érdekében sokat tehetünk. A gyártástechnológia rugalmas, ésszerű alkalmazásával egyenletes, jó minőséget érhetünk el. Van azonban olyan tényező, amelynek látszólag nem sok köze van a kenyérhez. Mégis könnye^ belátható, mennyi minden függ a munkafegyelemtől, valamint a jól kialakított bérrendszertől. Ezek a momentumok szintén fontos szerepet játszhatnak abban, hogy kenyerünk ne csak fontos, hanem ízletes és tetszetős is legyen.” Bessenyei Ferenc
