Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980, október 19., vasárnap o Egyedül nem tudunk változtatni Hozzászólás „> munkapadtól a vezérigazgatóig” című cikksorozathoz A cikksorozat mondanivalójával és a felhozott példák egy részének kritikai bemutatásával egyetértek. Kétségtelen, hogy a nagyvállalati szervezetben a rugalmasság, gyors reagálás sokszor hátrányt szenved az egymásra épülő szintek miatt. Megjegyezném azonban, hogy a felsorolt példák, melyek bizonyára az életből származnak és előfordulásukat nem is vitatom, többségükben nem az összevont nagyvállalatokra jellemzőek. Előfordulhatnak bárhol, ahol a vezetés nem eléggé nagyvonalú, felelősségvállaló, és éppen ezért ezt a szellemet nem tudja akár törzskari, akár funkcionális szerveire továbbvinni. Abban azonban, hogy ilyen helyzetek kialakulnak, nem mindig a vállalati vezetés, és az általa kialakított, és működtetett belső mechanizmus a hibás. Ügy látom, mintha a cikkek írója a „pult egyik oldalán” állna — tehát a' kevés önállósággal rendelkező gyáregységek dolgozóinak, alsóbb szintű vezetőinek szemszögéből nézné a kérdéseket. Megpróbálnék a „pult másik oldaláról” nézve megvilágítani néhány kérdést, melyekkel a cikksorozat foglalkozik. 1. Vajon miért kell a vállalatnak nagy létszámú és esetleg bonyolult szervezetű beruházási apparátust fenntartani? Miért kell javaslatait több főosztálynak véleményezés végett megküldeni? A beruházások műszakigazdasági előkészítésére vonatkozó állami szabályok az (Tudósítónktól) Október 24-én Füzesgyarmaton a Lucerna- és Szálas- takarmány-termesztési Rendszer szervezésében nagyszabású bemutatóra kerül sor. A résztvevők a kukoricabetakarítás, takarmánytárolás és ^hasznosítás legkorszerűbb módszereiről tájékozódhatnak, megtekinthetik az egyes taggazdaságokban használatos korszerű gépeket. A tájegység növényi kultúráját figyelembe véve a kukorica és a cukorrépa különböző részeinek tartósítási eljárásai keltenek várhatóan nagy érdeklődést. A füzesgyarmati rendszer, amely 9 — zömében tiszántúli — gazdaságot fog ösz- sze, úttörőmunkásságot fejt ki a takarmánytartósítás energiatakarékos megoldásainak fejlesztésében és az új technológiák bevezetésében. Energiát lehet megtakarítani a szárítóberendezések illetékes bankszervek hiteligénybevételre vonatkozó körülményrendszere olyan mértéktelenül bonyolult, hogy ezek kielégítésére egész szakembergárdára van szükség. Ha pedig egy nagyvállalat helyett- például nyolc önálló kisebb vállalat működne, akkdr erre az apparátusra nyolc helyen lenne szükség. 2. Miért van szükség nagy létszámú és több szintű ellenőrző apparátusra? Sajnos meg kell állapítani, hogy ma Magyarországon a társadalmi tulajdont sokan (és a legkülönfélébb társadalmi rétegekben) összetévesztik a saját tulajdonukkal. Az általános megítélésben nem mindig esik megrovás alá, sőt, nem egyszer vagányság- nak, élelmességnek számít, ha valaki „ott spórol, ahol tud” — tehát az üzemből viszi haza, amire otthon, építkezésnél, barkácsolásnál stb. szüksége van. Mit tehet az a vállalati vezető, aki felelősséggel tartozik a rábízott vállalatnál a tulajdon védelméért ? Kiépíti a maga ellenőrző apparátusát, és ezt teszi minden, vállalaton belüli kisebb egység vezetése is, amely — ellenőrzés elmulasztása miatt — felelősségre vonható. így azután az ellenőrzési szintek itt is sokasodnak, egymásra épülnek. Ha a vezetés a lopást nem is tudja megakadályozni, az indokolatlan felelősségre vonást esetleg elkerülheti. 3. Mi az egyik1 fő feltétele a jól működő, rugalmas belső mechanizmus kiépítésének? tökéletesítésével, illetve a szárítás teljes elhagyásával. Ez utóbbihoz természetesen tartósítószerek szükségesek, amelyeket már a betakarítás folyamán adagolnak a levágott növényekhez. A rendszer tavaly vásárolta meg azt a hazai magánszabadalmat, amelynek felhasználásával kukoricaszár, cukorrépaszelet, Toppantott kukorica egyaránt nedvesen besi- Józható. A magyar tartósítószer — amelyet Füzesgyarmaton gyártanak — minősége egyenértékű a tőkés importból származóéval, ára viszont körülbelül egyötöde. A nedves tartósítás másik jelentős előnye, hogy a takarmányok tápértéke a felhasználásig alig csökken. A füzesgyarmati bemutatón láthatják az érdeklődők a békéscsabai MEZÖGÉP-gyár nemrégiben elkészült kuko- ricaszár-betakarító adapterét is. (s. i.) Jól képzett, megbízható, önálló szakemberek, mégpedig több szinten: a) abban a funkcióban, ahol a szervezet kiépítésével foglalkoznak (például szervezés) ; b) a felső vezetésben; c) a gyáregységi végrehajtásban. Hogyan áll az ipar ma szakemberekkel? Meglehetősen rosszul. Olyan közszellem alakult ki (egyetemeken, felsőfokú képzésben), hogy „előkelő” dolog kutatóintézetben, szervező-fejlesztő intézetben, minisztériumban, társadalmi szerveknél, külkereskedelemben, rádióban, tv-ben dolgozni — és alsóbbrendű dolog az iparvállalati munka. Például a közgazda- sági egyetem képzési rendszere is olyan, hogy elsősorban népgazdasági szintű feladatokra képezi ki a hallgatókat. 4. Következésképpen: egyetlen — akár nagy, akár kicsi — vállalat, egyedül, önmagában, a helyzet megváltoztatásáért sok'at, különösen látványos intézkedések keretében — nem tehet. A jogszabályokhoz, rendeletekhez, a makró-irányítás intézményrendszerhez, az egész gazdasági, társadalmi környezet mozgásirányához igazodva léphetnek csak előbbre a vállalatok — belső mechanizmusuk számottevő megújításáért. Csak annyira és annyiban — plusz-mínusz 10—20 százalék —, ameny- nyit a környezet, objektíve megenged. Dr. Kecskés Józsefné VBKM mb. vezérigazgató, gazdasági igazgató Túl a vetés felén Majdnem ötven milliméter eső hullott a múlt hét végén a sarkadkeresztúri Egyetértés Termelőszövetkezet földjein. Az ezer hektárra tervezett búzaterület 60 százalékéin elvetették már az eső előtt a magvakat, s a jótékony csapadék hatására megindult a csírázás. A naposra fordult időjárás is jól jött, és a talajok szikkadása után újra nagy erővel láttak hozzá a vetéshez. A szövetkezet dolgozói már korábban elvetették száz hektáron az őszi árpát, és harmincon őszi takarmánykeveréket telepítettek. Gondoltak az állatállomány ellátására is; a múlt héten száz hektár silókukorica terméséből készítettek jó minőségű silótakarmányt. Kedvező a kukorica érése, ezért a jövő héten megkezdik a 120 hektárnyi közös területen a gépi betakarítást. Korszerű hűközpont a BARTÖV-nél A Magyarbánhegyesi Baromfikeltető Közös Vállalat, a BARTÖV telephelyén új, modern hőközpantot építenek. A kéményt a Mezőkovácsházi Termelőszövetkezeti Építőipari Közös Vállalat, a kazánt pedig az eléki költségvetési üzem dolgozói készítik. Az új hőközpont szénnel üzemel majd, tehát olcsóbb lesz a korábbi fűtésnél. Innen kapnak meleget termoventillátorokon keresztül a munkatermek, keltetőhelyiségék és a szociális létesítmények. Az új hőközpont építése befejezéséhez közeledik, az építők várhatóan két hét múlva adják át rendeltetésének. Ismét dolgoznak a gépek a Hidasháti Állami Gazdaság békési tehenészeti telepén. Az árvíz utáni fertőtlenítés már megtörtént, és hozzáláttak az új takarmány betárolásához. Képünkön a két „kiszuperált” lánctalpas kombájn tapossa a s**ót Fotó: Veress Erzsi Bemutatóra készül az FLR A harminc évvel ezelőtt alapított Műszeripari Kutató Intézet a méréstechnika és a mérésautomatizálás fejlesztésén dolgozik. Képünkön: az integrált áramköri lapok mérőelektronika jat vizsgálják (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Kutató és termelő — egy társaságban Kezdeményező: a HAKI A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben nem egy nemzetközileg elismert szaktekintély dolgozik. Tanácsaikat, munkájukat a világ sok országában és a nemzetközi szervezetek igénybe veszik. S, míg külföldön tanulmányokat készítenek, fejlesztési programok megvalósításán segédkeznek, idehaza alig „jegyzik” őket. Ezekután joggal kérdezhetjük, milyen nálunk a kutató- intézetek, a találmányt és a kutatási eredményeket elbírálók, az üzemek, a vállalatok kapcsolata? Keresik-e az együttműködést a termelőegységek a kutatóintézetekkel, vagy éppen fordítva7 Az intézetekben folyó munka mennyire szolgálja a gyakorlatot, s az üzemek, vállalatok a fejlesztések megvalósításakor felkere- sik-e az intézetet? Megannyi válaszra váró kérdés. Az elmúlt időszakban egy' állami rendelet alapján jelentősen csökkentették a kutatóintézetek támogatására fordítható pénzt. — A kutatások folytatása, szintentartása megköveteli, hogy olyan ésszerű kapcsolatokat teremtsünk, amelyekkel nemcsak a jelenlegi helyzet változik, de egyúttal megoldható a kutatói munka finanszírozása is. Miért ne történhetne meg, hogy közvetlenül azok támogassák ezt a tevékenységet, akik eredményeit alkalmazzák, hasznosítják. Ezzel egy csapásra megoldódhatna a kölcsönös érdekeltség kérdése — mondja Csávás Imre, a hal tenyésztés kutatásának nemzetközileg is elismert szakembere, a FAO ilyen jellegű magyarországi programjának igazgatója, a HAKI műszakifejlesztési főosztályvezetője. A szarvasiak saját helyzetük és a termeléssel eddig kialakított viszonyuk megváltoztatására törekszenek. Ezért szorgalmazzák többek közt, az intenzív haltenyésztés kibontakozását szolgáló kutatási-fejlesztési, termelési társaság létrehozását. Olyan már meglevő kapcsolatoknak kívánnak szervezett, céltudatos formát adni, amellyel megalapozottabbá válna a kutatási eredményeken nyugvó haltermelés fejlődése. Elkészült a kutatási társaság megalakításával kapcsolatos írásos dokumentum. A HAKI szakemberei elképzeléseiket több gazdasággal, intézménnyel is egyeztették, így a szigetszentmiklósi, a bősőni tsz-ekkel, az AGRO- BER-rel. Az érdeklődők száma ennél azonban jóval több. De vajon az előbb elmondottakon kívül, milyen előnnyel járna még a társaság megalakítása? Erről Csávás Imre a következőket mondta el. — Kutatásaink eredményeként a nagyüzemekben eddig nem alkalmazott új haltenyésztési módszerek elterjesztésére van lehetőség. Így rövid idő alatt megsokszorozódna a haltermelés. Vegyük a következőket: a hagyományos tógazdasági inódszerrel egy hektárról egy tonna halat halászhatnak le. Ez egyébként országos átlag. Jobb fajtákkal tápok, műtrágyák használatával ez a mennyiség 2—2,5 tonna is lehet. Ugyanakkor egy holtágrekeszben a víz oxigéntartalmának biztosításával hektáronként akár 30—35 tonna hal halászható. És akkor még mindig csak a hagyományos módszerekről beszéltünk. A legújabb ketreces tartásnál már egészen fantasztikus mennyiségű hal termelésére nyílik lehetőség. Egy négyzetméteren 20—30 kilogramm hal „nevelhető”. A módszereket a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet szakemberei dolgozták ki. A módszer azonban önmagában keveset ér. Szükség van arra, hogy ezt nagyüzemi körülmények között próbálják ki. Ezen is túl vannak már, hiszen az idén a szigetszentmiklósi Szigetfői Termelőszövetkezet kavicsbányájában a ketreces haltartás igen biztató eredményeket hozott. — Ma már azon gondolkodunk, hogyan lehetne az ilyen jellegű haltermelés nagyüzemi feltételeit viszonylag rövid idő alatt biztosítani. Nem véletlenül tartjuk szükségesnek például az AGROBER részvételét az előbb már említett haltermelési társaságban, hiszen a vállalat sok segítséget nyújtott eddig is műszaki-fejlesztési kérdésekben, az úgynevezett ketrecrendszerek tervezésében. A szi- getszentmiklósiak ketreceket gyártanak, intézetük pedig á technológiát, a szaktanács- adást biztosítja — magyarázta dr. Müller Ferenc, a HAKI igazgatója. A ketreces haltermelés egyik legnagyobb előnye, hogy a másképpen nem hasznosítható vizek, bányagödrök, holtágak is bevonhatók az intenzív haltermelésbe. A módszer elterjedésének útjában ma még igen sok akadály van. A társaság megalakítása jó kezdeményezés ugyan, de még nem több annál. Megalakítását eredetileg ez év végére tervezték. A kérdések kérdése maradt viszont, lesz-e egyáltalán valami a nagy reményekre jogosító együttműködésből? A kutatóintézet szakemberei mindenesetre ragaszkodnak a kijelölt határidőhöz. Tagadhatatlan az is, hogy megoldásra vár még a tenyész- anyag előállítása. A ketreces tartáshoz ugyanis nagy- mennyiségű előnevelt halra lenne szükség. De vajon lesz-e vállalkozó? A kutatóintézet mostani törekvéseivel, úgy tűnik, szakítani kíván a korábbi hagyományokkal. Ennek értékéből mit sem von le, hogy kényszerhelyzetben született a kutatási társaság megalakításának gondolata. S, hogy mi ebben az újszerű? Lényegében az, hogy maga a* intézet szorgalmaz egy olyan együttműködést, amellyel remélhetően nemcsak a kutatások finanszírozása oldható meg, hanem annak eredményeit is hamarabb hasznosíthatják az üzemek. Ezzel minden bizonnyal megváltozik majd az intézetek eddigi megítélése, hiszen munkájukra ott tartanák majd leginkább igényt, ahol arra a legnagyobb szükség van: a termelőüzemekben. Kepenyes János
