Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
1980. szeptember 26., péntek NÉPÚJSÁG Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. Elsődleges feladatunk az egyensúly fokozatos helyreállítása A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük. újra értékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésén végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük, a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyre- állítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a köz- gazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszilárdítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak eL Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett visz- sza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nem- * zeti jövedelem, és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazda- sági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelküs- merettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, pártós társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, de nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül, az új követelményekhez igazították munkájukat. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat — jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottab- bá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a fel- szabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány soros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütemszerűen haladnak. Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a Tisztelt Országgyűlés elé terjesztjük Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését, és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyag- források mennyiségileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnék megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár azt több oknál fogva nehéz előre látni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál köny- nyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával menynyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha éppen ezt: az értékalkotó folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani. A következő évékre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben to- pogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés és nem kisebb feladat — az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy mennyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik. Mint már annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében. Tisztelt Képviselőtársaim! Céljaink elérésében, törekvéseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő köz- gazdasági szabályozórendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-vállalkozó kedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormány munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El'kell kerülni minden öncélúságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljesítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben — ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- és középvállalatok alakítását —, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az ún. háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak, munkaközösségeknek, és a különböző bérleti formáknak. Korszerűsítjük a szervezeti rendszert A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körülményeket teremtsünk, amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el — úgy, hogy az egyén is, és a társadalom is megtalálja számítását. Világos, határozott irányvonal Tisztelt Országgyűlés! A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Másképpen kifejezve, úgy látjuk, hogy az ötéves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal és a gazdaságpolitikai követelményrendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és - cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle „egyik napról a másikra élő” rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaságpolitikai vonalának alátámasztására és a féltudatos cselekvés biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mező- gazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési, az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agrotechnikai és biológiai feladatok megoldására. az energiapolitikára, az anyagtakarékosságra, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, a munka- kultúra és a piaci alkalmazkodó képesség fokozására. A készülő terv részleteiről még korai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981— 85. között a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, ésszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évre némileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk többet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában. A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg és javuljon az eszközök kihasználása. Iparpolitikánkban — a hazai energiaforrások, mindenekelőtt a szén, valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon hasznosítása mellett — továbbra is mind a központi döntésekben, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására, a feldolgozóipar termékei versenyképességének növelésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek jegyében — a gyártási eljárások, az alkatrész- és részegységtermelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük, hogy a gyógyszer-, növényvédőszer- és az ezekhez felhasznált hatóanyagok — szaknyelven az úgynevezett Intermedierek — gyártásának fejlesztésére, továbbá az elektronikai ipar fellendítésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elsősorban azokat fogjuk támogatni, amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit, jövedelmezőek és exportképesek. Az alacsony hatásfokú és a hosszabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogy erről korábban már szóltam — fokozatosan és következetesen visz- szaszorítjuk, illetve felszámoljuk. Bűvitjük együttműködésünket KGST-partnereinkkel Tisztelt Országgyűlés! Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat, a műszaki-tudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST-partnerünkkel. de más országokká, is tovább kívánjuk bővíteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a közös érdekeket szolgáló célprogramok megvalósításában. A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünké hogy — a hazai ellátás színvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos termékekkel járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez A szellemi (Folytatás a 3. oldalon) Emeljük a vezetés színvonalát
