Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
népújság! 1980. szeptember 26., péntek Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) és anyagi erőket a növény- termesztésben is és az állattenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkentésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Felelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet, ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termő- képességét. hogy általánossá tegyük a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az egyes területeken visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek keletkezésének megelőzésében. Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a házTisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célként tűzzük matáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek melléktevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni. Az építőipar évi 2—3 százalékkal növelhető termelésének tervezésekor abból a követelményből indulunk ki, hogy viszonylagosan csökkenteni kell az új építések iránti igényt, meglevő épü- letvagyonunk értékének megőrzése érdekében viszont fokozni kell a felújítási, kar- hantartási, korszerűsítési munkák arányát. A közlekedési ágazat fejlesztését annak a koncepciónak az alapján kívánjuk megtervezni, melyet nemrégiben az országgyűlés jóváhagyott, s amely véleményünk szerint helyes irányt mutat. gunk élé a tudomány, az oktatás, és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztését. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló, kulturált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, olyan befektetést eszközölünk, amely kamatostul visz- szatérül. A tudomány fejlesztésének kérdéseiről szólva elmondhatom, az a tervünk, hogy a nemzeti jövedelemből nem. kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell tennem: a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy e nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkát végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb ösz- szehangolását, a kutatószervezetek ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását. A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, verseny- képes termékek előállításával összefüggő kutatási-fejlesztési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrár- tudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó, távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát. Megelégedéssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudományos életünk jeles képviselői többségének egyetértésével és támogatásával. Abban is azonos nézeten vagyunk, hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a látszateredményeket pedig nem szabad honorálni. Ehhez azonban kevés lenne, ha csak hivatali eszközökkel kívánnánk megváltoztatni a helyzetet. Ezeknél sokkalta fontosabb, hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak, és a tudományos közéletben is erősödjön a választott testületi fórumok szerepe. Az eredmények elvszerű, kritikai megvitatásának és értékük szerinti támogatásának, a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonnyal egyaránt hasznát fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is. Kedves Elvtársak! A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése, és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékben a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét. A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani. Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a feltételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását, és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében külön is megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakközépiskoláknak és a szakmunkás- képző intézeteknek. Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A pedagógusok munkájának sikeréhez azonban nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelyt demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalának emelésére is elengedhetetlenül szükség van. És még valamire: arra, hogy ösztönözzük a pedagógusokat — de több teret is adjunk nekik —, hogy oktatónevelő munkájukban önállóan, bátran hasznosítsák tehetségüket, a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat. Ebből n gazdag forrásból az oktatási kormányzatnak, az iskolákat közvetlenül irányító tanácsoknak is gyakrabban és többet kell meríteniük. A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy növeljük azoknak a szakembereknek a számát, akik tudásukkal elősegítik társadalmi és gazdasági feladataink magasabb színvonalú megoldását, országunk adottságainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását. Arra törekszünk, hogy alkalmas eszközökkel jobb összhangot teremtsünk a szakemberek iránt jelentkező társadalmi igény és az egyéni ambíciók között, s hogy eredményesebben hasznosíthassuk a felsőoktatás tudományos kapacitását. Ezért programba vettük az e téren folytatott tervező és irányító munkánk felülvizsgálatát. Tudatában vagyunk a személyi és anyagi feltételek fontosságának is. A népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve — mindenekelőtt néhány felső- oktatási intézményünk rekonstrukciójának meggyorsításával — e téren is előbbre kívánunk lépni. A társadalmi közérzet alakításában, a szemléletformálásban, értékeink felmutatásában, a haladás szolgálatában, de fonákságaink és gyengeségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szerepet töltenek be a lapok, folyóiratok. A tv, a rádió, a művészeti intézmények. Érthető ezért, ha társadalmunkban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az értékes, szocialista tartalmú műveknek, részesitsük kritikában a vitatható alkotásokat és elvi engedményt nem téve, utasítsuk el a rosszat. A művészetek, a kultúra, a sajtó, a tv, a rádió munkásainak legrangosabb, soha háttérbe nem szorítható szerepe, hogy minél nagyobb számú közönséget neveljenek szocialista közéletiségre, fejlett ízlésre, emberi életmódra, igaz haza- fiságra és internacionalizmusra. A kormány azon lesz, hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szellemi javainkat gyarapító alkotó munkához. Azt is kötelességünknek Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években úgyszólván teljessé tettük az állami, a gazdasági és a kulturális élet, valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most arra helyezzük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresz- szus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megoldásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a népképviseleti -önkormányzati szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figyelembe véve az államigazgatás iránt megnövekedett igényeket, a kormány szükségesnek tartja az igazgatási funkciók, a működés, a szervezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, összehangolt és együttes fejlesztését. Az utóbbi években több intézkedést tettünk az államigazgatás javítására, szervezetének korszerűsítésére. Elismerést érdemelnek a tanácsok ez irányú kezdeményezései és lépései, amelyek ugyancsak számottevően hozzájárultak az ügyintézés meggyorsításához és egyszerűsítéséhez. Folytatni kívánjuk a munkát, aminek a célja, hogy a feladatokhoz jobban igazodó, a jelenleginél kisebb létszámú, de magasabban képzett, és ennek megfelelően anyagilag is jobban dotált tisztviselői karral, célszerűbben szervezett intézményi hálózattal, viszonylag kisebb költséggel oldjuk meg az irányítás és az igazgatás feladatait. El akarjuk érni, hogy hivatalaink és intézményeink — közvéleményünk jogos várakozását teljesítve — az Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kapnak a nemzetközi feladatok. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai feszültebb nemzetközi légkörben is biztosítsuk szocialista építőmunkánk legfőbb külső feltételét, a békét. Ennek szellemében és lehetőségeinkhez mérten a jövőben is tevékeny részt vállalunk az enyhülés eredményeinek megóvásáért, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a tartós béke védelméért kibontakozott világméretű küzdelemből. Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a béke, az enyhülés az egyetlen járható út a népek számára. De annak is tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetben minden békeszerető erő együttes fellépésére van szükség ahhoz, hogy le ne téríthessék az emberiséget erről az útról. A szocialista országok ereje, összeforrottsága ma a vitartjuk, hogy gondoskodjunk a művelődési ágazatra fordítható, beruházási, felújítási és a működési kiadásokra biztosított pénzforrások tervszerűbb és célszerűbb felhasználásának feltételeiről. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy az erre szánt összegből semmit ne engedjünk veszendőbe menni, s az anyagi eszközöket ezen a területen is rendeltetésüknek megfelelően, mind jobb hatásfokkal használjuk fel. ügymenet jobb megszervezésével, a felesleges láncszemek kiiktatásával a jelenleginél gyorsabban, bürokrácia nélkül, a közérdeket és az egyéni érdeket összeegyeztetve lássák el teendőiket, intézzék az állampolgárok ügyeit. A kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy mindezen tennivalókra középtávú tervet dolgoz ki, s ennek megalapozásához igénybe veszi a tudomány segítségét. Kötelezettségeink közé soroljuk annak beható vizsgálatát, hogy milyen módon támaszkodhatunk még közvetlenebbül a népképviseleti-önkormányzati és érdek- védelmi szervek munkájára. Tevékenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmutatásokra, tapasztalatokra, amelyekkel — alkotmányos jogaikkal élve — az országgyűlés, az országgyűlési bizottságok és a tanácsok' segíthetik feladataink megoldását. Keressük annak formáit és eszközeit is, hogy a demokratikus intézmények révén miként lehet a jelenleginél egyszerűbb úton — a jogi eszközök bekapcsolása nélkül — feltárni és elhárítani a fejlődést gátló érdekütközéseket. A jövőben is nagy figyelmet kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetőségeket is —, hogy idejében és minél teljesebben megismerjük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott véleményét. Ugyanakkor magunk is élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy e fórumok segítségével tájékoztatást adjunk szándékainkról, döntéseink indokairól, ilyen módon kérve a társadalom támogatását a közös feladatok megoldásához. lágbéke legfontosabb tényezője. Az imperializmus szélsőségesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összeforrottsá- got, s a fegyverkezési verseny szításával is fékezzék országainkban a békés építőmunkát. Az is természetes, hogy igyekeznek felnagyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fogyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi eseményei kapcsán is. Népünk aggodalommal figyelte az események alakulását, s most azt kívánja, hogy a testvéri Lengyelországban a párt vezetésével mielőbb megtalálják a felgyülemlett problémák szocialista megoldását. Azon leszünk, hogy az országaink között szokásos segítőkészséggel és elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatok keretében vállalt kötelezettségek időben való lelkiismeretes teljesítésével mi is hozzájáruljunk a normalizálás folyamatához. (Folytatás a 4. oldalon) Megszilárdítjuk az életszínvonal-politikában elért eredményeinket Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát. A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének tartja, hogy az árak és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi az életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betartását. Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy bér- és személyi jövedelem- politikánk alapja továbbra i<- a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérek és a teljesítmények között szorosabbá váljon az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása. A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni a társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az alacsony nyugdíjak valamint a többgyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. Továbbra is gondot fogunk fordítani az idős. az egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére Az életkörülmények alakítását befolyásoló néhány más, kulcsfontosságú területen is meg kívánjuk teremteni az előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelünk a lakásépítés és a lakáselosztási rendszer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évben 370—390 ezer új lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a meglevő lakásállomány korábbinál nagyobb hányadának felújításához, illetve korszerűsítéséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormányprogramba vette lakásgazdálkodási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát, és egy olyan elosztási rendszer kialakítását, amely jobban megfelel a szociális szempontoknak, méltányosabbá teszi az építési terhek megosztását. Külön is gondot kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére és a családi házat építők támogatására. Az életkörülmények szempontjából is fontos feladatnak tekintjük az általános iskolai tantermek számának növelését, az óvodai, a kórházi ellátottság javítását, az alapellátás és az oly sok embernek tevékeny életet biztosító egészségügyi rehabilitáció fejlesztését. A szűkösebb erőforrások ismeretében sem mondunk le fővárosunk, és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítsunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására. Megfelelő előkészítés után a bérből és fizetésből élők számára .— a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehetővé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni. Az életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletreméltó formája elsősorban az általános iskolák 'számának növelését, városaink és falva- ink kommunális fejlesztését, az idős korúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást. Feilesztiiik a tudományt, az oktatást és a kultúrát Küzdünk a békéért, szocialista épitümunkánk legtöbb feltételéért Magasabb színvonalra emeljük az állami irányfté munkát
