Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

Békési Egyetértés Termelőszövetkezet

Újrakezdés - másodszor

A kettős-körösi árvíz legjobban a békési Egyetértés Tsz-t sújtotta; területének több mint 95 százalékát, vagyis mintegy 6300 hektárt öntött el a víz. A kívülről jött segítséggel karöltve a tagság, a tanyavilág lakói megfeszített erővel vettek részt a mentésben, a védekezésben, s most a víz levonulását követően a helyreállításban.

— Hogyan alakult az utóbbi másfél hónapban munkaideje — faggattam Balogh Lászlót, az Egyetértés Tsz elnökét, aki az árvíz sújtotta terület országgyűlési képviselője is.

— A szakadást követő 5-6 napon szinte éjjel-nappal talpon voltam, azóta pedig reggel négy-öt órakor kelek, este 9—10 óráig intézem a helyreállítással kapcsolatos teendőket — válaszol a tsz- elnök, s alig negyedóra alatt már a második cigarettára gyújt.

— Mennyit szív naponta?

— Az árvíz előtt elvétve, csupán a társaság kedvéért, egyszer-egyszer rápipáltam. Most naponta majdnem három dobozzal szívok, ötvenegy éves koromban lettem dohányos.

— Huszonegy éve elnöke a termelőszövetkezetnek...

— Ilyen nehéz időszakot még nem éltünk át. Elvert bennünket a jég, volt tűz, károkat okozott a földrengés, területünket belvíz áztatta, de ilyen katasztrofális hély- zetre nem emlékszem... A legnagyobb veszteségünk 1970-<ben volt, akkor a belvíz 36 millió forint kárt okozott. Az árvíz egv-három méter magasságban borította területünket.

— Július 28-ra hogyan emlékszik vissza?

— Vasárnap este 9 óra után álltak le a kombájnok, a 2 ezer hektár búzának a felét már learatták, a termést szárítva magtárakba szállítottuk, ami a jövő évi takarmány egy része lett volna. A magtárakban tároltunk még 35 vagon lucernalisztet, 25 vagon szójadarát és 50 vagon napraforgódarát.

Hétfőn reggel hat órakor már az irodában voltam, a földeken a kombájnok készülődtek az aratáshoz, a kombájnosok zsírozták, olajozták a gépeket. Az állattenyésztési telepeken a jószágokat etették, itatták, a földeken is munkához készülődtek. Szóval minden a megszokott rend szerint történt.

A magyar játékgyártás hosszú ideig nem kényeztette el a vásárlóközönséget érdekes, ötletes újdonságokkal. Az utóbbi időben mintha változott volna a helyzet, a gyártók felismerték, hogy nem bonyolult mechanikus vagy elektronikus játékokkal kell meghódítani a piacot, hanem egyszerű, ötletes, de a fantáziát, játékos kedvet megmozgató alkotásokkal. Hogy ebben milyen óriási lehetőségek rejlenek, arra a legjobb példa talán a bűvös kocka világsikere.

Ha ilyen sikeres terméke még nincs is a szarvasi Plas- tolus Ipari Szövetkezetnek, azért máris számos újdonsággal jelentkezett a piacon. Már megszokott, hogy évente 20 új, pvc-ből készült, sípoló babafigurát gyárt, három-négy társasjáték, és két- három fröccsöntéssel készült termék mellett. Az igazi újdonság az, hogy más szelleműek az új játékok. Egyre

Röviddel hét óra előtt az árvízi védekezést irányítók segítséget kértek a védelemhez. Éppen az átcsoportosításról tárgyaltunk, amikor értesítettek: Bodzászugnál

jön a víz! Az elsők között értem ki. Borzasztó látvány fogadott, tombolt a víz a szakadásnál. Azonnal intézkedtem a határban dolgozók, valamint az állatállomány és a gépek mentésére.

— Hová szállították az állatokat?

— A vágásra érett, vagy az átvételi súlyhatárt megközelítő jószágok vágásra kerültek. A húskombinát és a baromfifeldolgozó vállalat soron kívül szállított. A Rosszerdőn levő, szakosított telepünk tehénállományát délben lefejtük, majd mintegy ezer marhát öt napig hajtottuk a víz elől. Sarkad határában, amikor már biztonságban voltak, járműre raktuk, majd Kötegyánba, Kamuira, Békésre, Gyulára, Muronyba, a helyi tsz-ekbe szállítottuk, helyeztük el. A sertésállományt is a magasabb részekre szállítottuk, ott viszont már jelentős károk voltak, több mint 650 malac pusztult el.

— Mi veszett oda?

— Harminckét év munkája ... — hangzik a csendes válasz. — A növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a gépparkban és az épületekben az együttes kár meghaladja a 630 millió forintot. Értékeinknek csak töredéke maradt meg. A 34 millió forintos költséggel épülő sertéstelepünknél tárolt építőanyagot, az utakat, a villamos vezetékeket, a vízvezetékeket, az egy évre elegendő szénánkat elvitte az ár. Több mint 20 millió formt értékű műtrágyát, a közelmúltban befejezett meliorációt mosta el a víz. Elpusztult még 40 ezer csirkénk, 18 ezer gyöngyösünk, a tejtermelésünk a felére csökkent. Elmosta az ár a szakadás előtt egy héttel átadott, legkorszerűbb technológiával felszerelt tejházunkat, a szakosított szarvasmarhatelepünket, amelynek rekonstrukciójára tavaly 10 millió forintot költöttünk.

— Honnan és milyen segítséget kaptak?

— A megye két tsz-szövet- ségének tagüzemei felajánlották segítségüket. A Győr- Sopron megyei téeszek készpénzt utaltak át, szakembereink egy csoportja már a helyreállításon dolgozik, a kondorosi takarmánykeverő üzem egy szakembercsoportA szarvasi Plastolus Szövetkezet gumibabái, állatfigurái ezen a korszerű félautomata öntőgépen készülnek

Fotó: Martin Gábor

kevesebb az olyan társasjáték a Plastolus gyártmányai között, amelyiknél csak a szerencse dönti el, hogy ki

jával. Őket újabb csoportok követik majd. Az elmúlt napokban felkeresett a solti tsz elnöke, felajánlotta segítségüket. Ezenkívül mindennap egy-egy Békés megyei tsz 30 —50 tagú brigádja vesz részt a romeltakarításban, a helyreállításban. Segítő szándékkal jelentkeztek ipari munkások, intézmények dolgozói is. A sertéstelep tenyészállatellátására kaposvári szakemberekkel tárgyaltunk, s amint lehet, KAHYB vemhes tenyészállatokat soron kívül, azonnal szállítanak.

— Milyen a tsz pénzügyi helyzete?

— Az utóbbi öt évben termelési eredményeink alapján ötször nyertük el a kiváló címet. Volt, s egyelőre van tartalékunk, tagjainknak tudunk fizetni. A Magyar Nemzeti Bank képviselői szövetkezetünk vezetőivel egyeztették a tsz pénzügyi helyzetét, s biztosítják a további gazdálkodás feltételeit. Soron kívüli hiteleket nyújtanak.

Az Állami Biztosító szakemberei, amint lehetett, munkához láttak, területünkön most is dolgoznak, s kárelőlegként 25 millió forintot folyósított a biztosító.

— ön az árvíz sújtotta terület országgyűlési képviselője is.

— Területünkön, Ludadon, Rosszerdőn és Tarhos külterületén, vagyis választói körzetemben 262 tanya dőlt ösz- sze, melynek többségében idős, nyugdíjas emberek éltek. Mint képviselő mindent elkövetek azért, hogy a lakosság helyzete is megnyugtatóan rendeződjön. A soron következő ülésszakon még nem viszem az országgyűlés elé a problémákat, ugyanis a károk felmérése és helyreállítása csak a közelmúltban kezdődött.

— Legfontosabb teendők?

— Mindenekelőtt a helyre- állítás, az élet újrakezdése. Amennyiben az időjárás továbbra is kedvező lesz, akkor egyes határrészeken remény van az őszi talajmunkák elvégzésére. Ha az időjárás kedvezőtlenül alakul, akkor csak tavasszal tudunk a munkákhoz látni, ez esetben viszont jövőre úgymond, semmi termésre nem számíthatunk. A vetéstervünket elkészítettük, a vetőmagellátásra megnyugtató ígéreteket kaptunk. Most már a természeten a sor — mondja befejezésül Balogh László.

Szekeres András

győz. Ehelyett a logikai készség, a kombináló képesség és az ügyesség segítségével lehet nyerni. Ezért számíthat nagy sikerre a több ezer éves ősi maja kultúra egyik logikai játékának modernizált változata. De tervezi a szövetkezet közkedvelt sportágak társasjátékká való feldolgozását is.

Ha a tárgyalások sikerrel járnak a Plastolus szövetkezet is gyártani fog egy kocka alakú logikai játékot, mely teljesen más elveken alapul, mint a bűvös kocka. Mások mozgásának törvény- szerűségei, de nagy hírű elődjéhez hasonlóan fejleszti a térlátást. Karácsonyra várhatóan az üzletekbe kerül egy olcsó, pör- gettyűs ügyességi játék is. Jól halad a szövetkezetben a labdagyártás rekonstrukciója. As mintegy hatmillió forintos olasz berendezéssel készített labdák könnyebbek, jobbak és rugalmasabbak lesznek az eddigieknél, és a termelést is növelni tudják évente 300 ezer darabbal.

Játékok a Plastolusból

Szedik a paradicsomot a gyomai Győzelem Termelőszövetkezetben. A konténerekbe gyűjtött paradicsomot a Békéscsabai Konzervgyárba szállítják

Fotó: Veress Erzsi

Asszonyok a kemence felett

Négy láb lóg a levegőben. Ebből kettő Illyés Jánosnéé, kettő meg Bohus Mátyásnéé. Jó másfél méternyire ülhetnek a fejünk felett, az egész emeletet végigfutó két teherhordó szalag között.

Az állványok mentén csak lehajtott fejjel lehet közlekedni, kivéve, ha az ember testmagassága nem éri el a 160 centit. Az egykori gazda tudta, miként csikarhatja ki a legtöbbet ebből a beruházásból. Azóta eltel hetven- egynéhány esztendő, de a gyár ma is becsülettel ontja magából a cserepet és a téglát.

Jön a cserép

— Nemigen talál még egy ilyet az országban — mondja kísérőm, Sicz András rendész, miközben az égetőkemence tetején (azaz a gyár első emeletén) a nyerscserepet rakodó asszonyokhoz kalauzol. Útközben megáll, megtapogatja a vastag téglafalat.

— Itt, a gázfűtést leszámítva, minden hagyományosan megy. Igaz, akadnak még ehhez hasonló gyárak, de ilyen nagy egy sincs.

Hinnem kell, amit mond, egy híján hetvenéves, s életét fele részben tégla- és cseréprakásokkal körülvéve töltötte. Ma is a Békéscsabai

1. számú Téglagyár pártalap- szervezetének titkára.

Tovább indulunk a térdből lecsüngő lábak felé.

— Sajnos a munkakörülmények is hagyományosak.

De látja ezt az ember, ha nem is magyarázzák. A két asszony villanásnyi pihenő nélkül kapkodja a rámán érkező nyers cserepeket a futószalagról, és az iszapszürke agyaglapok kézről kézre sik- lanak az állványerdő polcaira. Az egyik oldalon Felföldi Péterné a végállomás.

— Illyésnével együtt 15 éve rakom.

Illyésné bólogat.

— És hány vasárnapot, meg szabad napot töltöttünk itt együtt.

— Megéri?

— Nem mindegy, hogy 3500 vagy 5 ezer van a borítékban — jegyzi meg Zolt- vány Tiborné a közelből.

— Főleg, ha az embernek olyan igényei vannak, mint nekünk — így Illyésné, aki

szerint nincs jobb az utazásnál, Felföldinéről meg az derül ki, hogy az általános munkásdalkör tagja. A párttitkárral együtt. Amire az asszonyok azonnal tudják a mondókát:

— Nálunk a dolgozók és a vezetők egy nótát fújnak.

Közben jön a cserép szakadatlan. A beszélgetés sem alkalom soron kívüli pihenőre. Huszonhatezer cserepet akarnak ma „berakni”.

— Brigádunk átlaga 23 ezer 700 cserép, ennyit vállaltunk most a külön műszakban is. — mondja Felföldiné.

Ebből a vállalásból, vagyis a Felföldiné vezette Kállai Éva Szocialista Brigád kezdeményezéséből nőtt ki azután a kommunista műszakok egész sora, a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Mondják: ennek köszönhető, hogy nincs különösebb fennakadás az árvíz utáni helyreállításoknál.

Maguk

toboroztak

— Egyszer már elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja címet, úgy hallom, most készülnek az ismétlésre, egyébként nyolcszoros aranykoszorús csapat — tájékoztatott még a kemencénél tett kirándulást megelőzően az irodán Tóth Károly, termelésvezető. Hozzátéve, hogy a Kállai Éva brigád mellett a gyári 17-ből jó néhányat ki lehetne emelni munkája alapján. Hiszen a nyerscserépgyártók Hámán Kató brigádja, vagy az Asztalos János brigád éppúgy egy vonalban halad Felföldiné csapatával, mint akár a berakásnál dolgozó Április 4. vagy a száraztéglás Petőfi brigád. Nélkülük a gyár vezetése aligha számíthatna sikerekre.

Sicz Bandi bácsi, a párttitkár, aki menet közben csatlakozott hozzánk, nem kis büszkeséggel újságolja, hogy a vállalat eddigi nyereségének csaknem felét ez a gyár adta.

— Tudja, nagy is az itteni gárda, de igazi téglásokból áll — jelentette ki végül.

Hogy mit jelent ez? Tavaly legalább harmincán— negyvenen hagyták itt a kemencét, mert bizony nem könnyű kitartani mellette. Már úgy volt, hogy az égetésnél körben haladó két tűzből az egyiket le kell állítani létszámhiány miatt. Ez maga lett volna a csőd, hiszen ez esetben csak a gyár fele termel, s minden kihasználatlan marad. Arról nem is beszélve, hogy a nyersgárdákban dolgozók felére sincs tovább szükség.

Decemberben kapták meg az 1980-as előirányzatot, ami szerint 24 millió cserepet kellett volna égetniük. A gyári vezérkar tervmódosítást kért, az apadó munkaerőre hivatkozva. Amikor erről a szocialista brigádvezetők tanácskozásán beszámoltak, „megindult a föld”. Egyre, másra jelentkeztek a munkacsapatok, többletműszakokat felajánlva, sőt, még arra is vállalkoztak, hogy maguk toboroznak munkásokat.

— Teljesíteni fogjuk az eredeti tervet — az meg külön megindító; hogy nemcsak a kétszázegynéhány brigádtag, hanem hatásukra az egész kollektíva megmozdult, ugyanúgy, mint most — ösz- szegezte a beszélgetést a termelésvezető, amikor Bandi bácsi gondjaira bízott.

Kell a tégla

Mi köti ide az embereket? Kívülről ezt nehéz lenne megállapítani, hacsak föl nem figyel az ember az „árulkodó” apró jelekre: az évtizede nyugdíjas, aki nap mint nap benéz a gyárba, a párttitkár, aki csak hetvenéves korában készül nyugdíjba, a nyerscserepet rakóasz- szonyok, a hűlő kemence- alagutakat ürítő férfiak, akik az árvízi műszakban 28 házra való cserepet csináltak, a jó kedv, amely a nehéz munka közben sem hagyja el az itt dolgozókat.

S hogy mindez — ha kell — a gyár kapuin is túlnő: a 70-es évek elején kezdték meg a közelben a nagy teljesítményű cserépgyár építését. A gárda java innen, az 1. számú téglagyárból kerül ki. Akik mentek, nehéz szívvel búcsúztak az öreg kéménytől, de vigaszt leltek abban, hogy a családban maradtak. Ez lesz az új téglagyárnál is, ami ugyancsak Békéscsabán épül. Háromnegyed százados iparági múlt, és a tudat, hogy kell a tégla, a cserép — ez a kovásza a brigádokban született és születő közösségeknek.

Kőváry E. Péter