Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

1980. szeptember 18., csütörtök o Tegnap délután 2 órakor nyílt meg Gaburek Károly festő- művész kiállítása Békéscsabán, a konzervgyár KISZ-klub- ; jában. A portrékat és tájképeket bemutató kiállításon a gyár dolgozói nagy számban vettek rész. Képünk: a művész [ és vendéglátói |j Fotó: Veress Erzsi ;; ~~~~~~ __________________________________________ B matirök Sarkadon Tanácsi vezetők továbbképzése Mlívezelttk Bizalom és felelősség A sarkadi művelődési ház öt évvel ezelőtt hirdette meg első pályázatát a Sarkadon élő, vagy onnan elszármazott amatőr festők, fafaragók és fotósok számára. Kiállítási alkalmaik mindig sok érdek­lődőt vonzottak, és segítették a bemutatkozók fejlődését. Az idei pályázatra érke­zett festményekből, fafara­gásokból, népi bútorokból és fotográfiákból a Népműve­lési Intézet zsűrije válasz­totta ki a bemutatásra alkal­masakat. A művelődési ház­ban berendezett kiállításon Szeptember 25-én ünnepi Bartók-esttel kezdődik meg az Erkel Színházban a bu­dapesti művészeti hetek idei rendezvénysorozata — jelen­tették be szerdán a Fészek Klubban tartott sajtótájékoz­tatón. Katona Ferenc, a mű­vészeti hetek igazgatója el­mondotta: a főváros kultu­rális seregszemléjének egy hónapon át tartó programjá­ban mintegy száz esemény — koncertek, színházi elő­adások, kiállítások egész so­ra — szerepel. A zenei Rétek félszáz hangversenyén számos kül­Helyes-e a régi norma? A nyelv szakadatlanul válto­zik, s használatában — részben éppen a folytonos mozgás, fej­lődés miatt — mindig is voltak, vannak és lesznek ingadozások, bizonytalanságok. Éppen ezért van szükség újra meg újra a nyelvhelyességi, a nyelvi nor­mák Ssszefoglalására, mert 200, vagy akár az 50 esztenddvél ez­előtti nyelvszokás ma már csak kevéssé mérvadó. Ez tette szük­ségessé a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Inté­zete által gondozott kétkötetes nyelvművelő kézikönyv közre­adását: az első kötet megjele­nése alkalmából szerdán sajtó- tájékoztatót tartottak a Magyar Tudományos Akadémián. A főszerkesztők — Grétsy László és Kovalovszky Miklós — egyebek között elmondták, hogy a mü lexikonszerűen, ábécé-sor­rendben ad feleletet a nyelvi, a nyelvhasználati kérdésekre, s el­vi tájékoztatást, nyelvtani rend­szerezést is nyújt. Rendeltetése kettős: nemcsak a kutató nyel­vészeknek és a hivatásos nyelv­művelőknek kiván útmutatója lenni, hanem mindazoknak — Íróknak, szerkesztőknek, taná­roknak, előadóknak — akiknek a nyelv munkaeszközük, s ezért mintaszerű, hibátlan használatá­ra törekszenek. tizenkilencen szerepelnek'. Különösen a fafaragók bizo­nyították: híven őrzik és al­kalmazzák a népművészet hagyományait, és olyan al­kotásokat hoznak létre, me­lyekben mások is szívesen gyönyörködnek. A kiállítás megnyitásán adták át az „Így látom én” című fotópályázat díjait is a legjobbaknak, közöttük a he­lyi gimnázium és szakközép- iskola fotószakkörének'. Az amatőrök kiállítását szeptember 26-ig tartják nyitva a művelődési házban. földi vendégművész is föl­lép — köztük Igor Ojsztrah világhírű hegedűművész —, s Budapestre várják a belg­rádi és bécsi szimfonikuso­kat, valamint szovjet, len­gyel és angol zenekarokat is. A színházbarátok ezúttal két rangos társulat vendégjáté­kát tekinthetik meg: az NDK egyik vezető színháza, a Deutsches Theater és a krakkói Stary Teatr mutat­kozik be a fővárosban. A lengyel színház két előadá­sát a világszerte filmrende­zőként ismert Andzrej Waj- da állította színpadra. A mű­vészeti hetek programjában idén kitüntetett helyet kap a táncművészet: az Operett­színházban rendezik meg a Magyar táncfórum ’80 című bemutatósorozatot, amelyben minden hivatásos balett­együttesünk közreműködik. A rádió és a tv művészeti műhelyeiben is számos al­kotás született, melyeket a kulturális eseménysorozat keretében sugároznak majd. A korszerű, az emberek dolgát humánusan értékelő tanácsi ügyintézés fejlesztése napjaink fontos feladata. A Békés megyei Tanács oktatá­si és továbbképző intézeté­nek tanfolyamai, különféle képzési formái a tanácsi dol­gozók szakmai, elméleti gya­rapodását szolgálják. Az itt tanító szakembereknek is szükségük van a felnőttokta­tás pedagógiai és pszicholó­giai ismereteire, ezért most számukra rendeznek tovább­képzést. A több hónapon át 1-1 na­pig tartó képzés szeptember 19-én, pénteken délelőtt fél 10-kor kezdődik. A megnyi­tó után dr. Gácsér József, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezetője tart A kukorica vegyszeres gyomirtásáról, a gyomirtási kísérletekről volt szó azon a tanácskozáson, amely tegnap, szerdán délelőtt kezdődött Békéscsabán. A megyei Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomáson összegyűlt szak­emberek először Állaga Já­nos, a Bajai Kukoricater­mesztési Rendszer kukorica­ágazatvezetője tájékoztatóját hallgatták meg. Az előadó a már termesztésben levő és hivatalos elismerésre váró fajtákat jellemezte. Balogh József, a megyei AGROKER Vállalat igazga­tóhelyettese a vegyszerellá­tás alakulásáról beszélt. El­mondta, hogy a tőkés im­portból származó gyomirtó szerek iránt nagy az érdek­A kedvezőtlen időjárás mi­att késik az őszi, kézi mun- kiagényes növények betaka­rítása, ezért a tanulók me­zőgazdasági foglalkoztatására is a megszokottnál későbbi időszakban, várhatóan hűvö­sebb, csapadékosabb időjárá­si viszonyok között kerül sor. Ilyen körülmények kö­zött különösen fontos, hogy a munkavégzés egészségügyi feltételeiről minden gazda­ságban körültekintően gon­doskodjanak. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium ezért felhívja a me­zőgazdasági nagyüzemek fi* gyeimét, hogy a diákok egészségének védelme érde­kében a naponkénti munka­helyre és hazautazást, illet­ve a tábor és a munkahely közötti utazást zárt szállító­előadást a szocialista, kom­munista személyiség jellem­zőiről, majd dr. Zrinszky László, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszékvezető­je beszél a meggyőzés, a propaganda és az agitáció jelentőségéről. Októberben Csorna Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet osztályve­zetője lesz a tanfolyam ven­dége, novemberben az MSZMP külügyi osztályától, decemberben ismét a Politi­kai Főiskolától várnak elő­adót, januárban a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala sze­mélyzeti és oktatási főosztá­lyának vezetője, Csollák Gá­bor tájékoztatja a hallgató­kat a tanácsi képzések ta­pasztalatairól és rendszeré­ről. lődés, pedig a jövő évben várhatóan kevesebbet hoz­hatunk be, mint az idén. En­nek oka, hogy a rendelkezés­re álló valutakeret az idei szinten marad, viszont a vegyszerek ára folyamatosan emelkedik. Ezért hazai és szocialista importból fogják fedezni a hiányzó mennyisé­geket. A szóbeli ismertetések után a résztvevők a Hidasháti Ál­lami Gazdaság csárdaszállási kerületébe utaztak, ahol megtekintették a nagyüzemi gyomirtási kísérleteket. A 17 vegyszerkombináció kipróbá­lását célzó kezeléseket és eredményüket Kovács Imre, a megyei növényvédelmi ál­lomás szakértője ismertette. eszközökkel végezzék, a tá­borokat rendszeresen fűtsék. A tisztálkodáshoz — ideért­ve a nem táborban elhelye­zett tanulók kézmosási lehe­tőségeit is — biztosítsanak meleg vizet. A diákok kap­janak naponta egyszer me­leg ételt, hideg időjárás ese­tén, munka közben, védőital­ként forró teát, csapadékos időben pedig védőruhát, el­sősorban gumicsizmát, és le­hetőség szerint esőkabátot is. A MÉM felhívja a figyel­met arra is, hogy az elvég­zendő munkák várható tor­lódása miatt a szokásosnál is körültekintőbben keli alkal­mazni az adott munkaterü­letre érvényes munkavédelmi és balesetelhárítási szabá­lyokat. n a egy nagyvállalat va­lamennyi üzeméről, gyáráról elmondhat­juk, hogy a mennyiségi ter­vek teljesítése mellett öt szá­zalékkal emelkedett a ter­melékenység; hogy csökken­tek a műszakon belüli vesz­teségidők, s javult a gépek műszaki állapota; hogy lé­nyegesen csökkent a fizikai dolgozók fluktuációja, jeléül annak, hogy nyugodtabbá vált a munkahelyi légkör; s ha mindehhez még hozzá­tesszük, hogy a gondok-ba- jok közt vergődő textilipar egyik nagyvállalatáról, a Pa­mutfonóipari Vállalatról van szó, ahol ezeket az eredmé­nyeket alig egy év alatt ér­ték el, akkor valami nagyon komoly, hazai viszonyaink is­meretében valami egészen nagyszabású szervezési kam­pányra gyanakodhatunk. Ne­tán arra, hogy a szervező szakma legtapasztaltabb kül­földi művelői szállták meg a gyárakat, s kemény, követ­kezetes munkával érték el ilyen rövid idő alatt ezeket az eredményeket. Pedig szó sincs szervezési „csodáról” sok pénzért al­kalmazott külföldi profikról. Sokkal egyszerűbb dolgok történtek a Pamutfonóipari Vállalatnál, aminek megérté­séhez érdemes kissé vissza- oörgetni az eseményeket. Néhány éve a textilipar­ban vizsgáldóni kezdtek a művezetők körében. Nézzük a legfontosabb megállapítá­sokat. Először: kiderült, hogy túl sok a művezető, s ez is oka annak, hogy a műveze­tői rang elvesztette megszo­kott jelentését, hisz’ többsé­gük egyszerű gépmesteri mnkát végzett. Másodszor: a 19 hatásköri terület elemzé­sekor mindössze öt olyat ta­láltak, ahol a művezető sze­repe valamennyire is meg­határozó; az öt legjelenték- telenebb hatáskör esetében. (Például: a gépek elosztása, a fizetett szabadság engedé­lyezése, a kilépőcédulák alá­írása, s ehhez hasonlók.) Harmadszor a művezetők legtöbbje — mert gyakorla­tilag gépmesterek — mun­kaideje java részét fizikai munkával tölti: sem idejük, sem energiájuk, sem lehető­ségük az irányító munkára. Negyedszer: ennek megfele­lően alakult a fizetésük, a keresetük is; a három mű­szakban dolgozó szakmunká-. sok negyven százalékának keresete erősen megközelí­tette, 10—15 százalékának keresete pedig jócskán meg­haladta a művezetőkét. Ezek persze jól ismert, évek óta visszaköszönő meg­állapítások, anélkül, hogy bármi is változott volna ezen a téren. Ügy tűnik azonban, hogy a textiliparban már un­ták e vissza-visszatérő meg­állapításokat, s cselekvésre szánták el magukat. Munka- programot dolgoztak ki, ami­nek alapelve, hogy a veze­tői jogkörök olyan decentra­lizálását kell végrehajtani, ami végül is elvezet a kívá­natos állapothoz, hogy tud­niillik a művezetők valóban felelős irányítói legyenek a rájuk bízott munkahelynek. Hogy végre dönthessenek a termeléssel összefüggő ele­mi kérdésekben, és a mun­kásokat közvetlenül érintő ügyekben. Hogy nagyobb ve­zetési lehetőségeket és kü­lönösebb kötöttségek nélküli hatáskört kapjanak. A munkaprogram első lényeges kitétele, hogy csök­kenteni kell a művezetők számát. Azokat pedig, akik maradnak, csakis a termelés kötetlen irányításával kell megbízni. Ezzel párhuzamo­san növelni kell a gépmeste­rek számát. S a legfonto­sabb, hogy a művezető mun­kahelyének egyszemélyi fe­lelős vezetője, s mint ilyen közvetlenül, és csakis az üzemvezetőhöz tartozik. (Vagyis: a művezető munká­ját nem irányíthatja akárki, akinek erre éppen kedve szottyan.) Időközben más helyen, más iparágban is hozzáláttak a művezetők helyzetének ren­dezéséhez (például a Dunai Vasműben), azonos megfon­tolásokból: a művezetőt nem rángathatja akárki, a műve­zetőnek felelnie kell a rá­bízott munkahelyért, követ­kezésképpen a művezetőnek vezetnie, irányítania kell. Ez pedig csakis úgy képzelhető el, hogy végre-valahára meg­teremtik a művezető irányí­tó tevékenységének elemi fel­tételeit. Megteremtik még ak­kor is, ha netán ez ügyben már nem intézkedett volna jó néhány kormányhatáro­zat, minisztériumi állásfog­lalás, s ki tudná még felso­rolni mennyi minden más irányelv, utasítás, meg mi­egyéb ... S hadd térjek vissza a Pamutfonóipari Vállalat eredményeinek egyikére: mi­óta a művezetők valóban ve­zetők, azóta lényegesen csök­kent a fizikai munkások fluktuációja. Az ehhez fű­zött megjegyzés — hogy a fluktuáció csökkenése egyér­telműen jelzi a nyugodtabb, a kiegyensúlyozottabb mun­kahelyi légkört — koránt­sem jól hangzó publiciszti­kai fogás. Rég megdőlt az egykori fluktuációs vizsgála­tok ama megállapítása, hogy aki a munkahelyéi: sorozat­ban cserélgeti, az egyértel­műen elítélendő. Nem! A so­rozatos munkahelycserék mö­gött, nagyon gyakran súlyos munkahelyi gondok-bajok fedezhetők fel. Ezek a gon­dok-bajok tán épp’ arra ve­zethetők vissza, hogy a szó­ban forgó munkahelynek nincs igazán, és valóban egy­személyi vezetője, ha úgy tetszik: „gazdája”. Nincs sen­ki, akihez odamehetnénk, akivel megbeszélhetnénk, akinek követelményrendsze­réhez igazodhatnánk, akitől elismerést, vagy éppen bün­tetést kapnánk, s akitől ezt el is fogadnánk; egyszóval nincs senki, akitől — s csak­is tőle — elfogadhatnánk a munkavégzés mindenkor kö­vetendő mércéjét, mert tud­juk, hogy ő a főnök. S ha nincs főnök, illetve ha mindenki főnök, ha min­denki beleszól, ha mindenki utasít, ha mindenki lázas elképzelésekkel, egymást ke­resztező intézkedésekkel áll elő, akkor az csakis a fejet­lenséget jelzi, csakis bajok­hoz vezet. Csoda, ha az ilyen munkahelyet, aki csak tehe­ti, elhagyja? I lúlzás lenne azt állíta­ni, hogy a művezetői I _____I rang és tekintély h elyreállítása részben — s nem kis részben! — politikai feladat is? Vajha még azt is mégérhetnénk, hogy a mű­vezetői gárdába a legjobbak, és csakis ők — szakmai tu­dásuk és emberi kvalitásaik szerint is a legkiemelkedőb­bek — kerülhessenek. Ami­nek persze feltétele — len­ne! —, hogy akit megtisztel­nek a vezetéssel együttjáró bizalommal, az ne csak „el­vileg” érezze ezt a bizalmat, hanem a munkájáért járó fizetségben is. Máskülönben ugyan miként kerülhető el a művezetői gárda felhígulá­sa? Dinnyeárusok a csabai piacon Fotó: Martin Gábor Sajtótájékoztató a budapesti művészeti betekről Kukorica gyomirtási bemutató Csárdaszálláson Meleg étel, forró tea, esőkabát a diákoknak — n MÉM felhívása Vértes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom