Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

1980. augusztus 1.. péntek Idén is megrendezték országszerte július 14-től augusztus 2-ig, az engedményes iskolafüzet- vásárt, és a különböző tanszerek vásárát. Ebben az időszakban átlagosan negyven százalé­kos árengedménnyel árusítják a füzetcsomagokat és az iskolaszer-egységcsomagokat. Válo­gatás az iskolatáskák között (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Az alkoholizmus gyógyítható Látogatás a hipnoterápián Nőbizottság a szarvasi Dózsa Tsz-ben Tanszervásár idején Zsebszámológép az elsősöknek? Van annak már vagy há­rom esztendeje, hogy' szoci­álpolitikával foglalkozó szak­emberek megkísérelték fel­mérni: mennyibe is kerülhet a családokban egy-egy isko­lás gyermek szeptemberi tan­évkezdése? A számítások ter­mészetesen nem lehettek pontosak, a cél az volt, hogy hozzávetőleges becsléssel át­lagot vonjanak. Meghökken­tő az eredmény. A 6—14 éves korúak esetében a ,,becsen- getés időszakában” átlagosan ezer forintot, gimnazistáknál 1500—2500, szakközépiskolá­soknál ennél is többet kell költeniük a családoknak. Természetesen nem csak füzetekre és tankönyvekre. Az iskolába menetel — en­né] sokkal többet jelent. Kö­penyt és tornaszereket, tol­iakat, körzőt, esetenként to­lómércét, tuskészletet; (ép­pen a napokban került a ke­zembe egyik műszeripari szakközépiskola elsőseinek tanszerjegyzéke, nem keve­sebb, mint huszonhétféle is­kolaszert sorolt fel...) Rajz­táblák, vonalzók, matemati­kai játékok, bűvös kocka (?), külön dressz a sportkörbe ... nem szükséges folytatni, min­den család kapásból fel tud­ja sorolni a magáét. Iskola­táskák súlya tanúsítja, mi­ként gyarapszik szinte meg­állíthatatlanul a tankönyvek mennyisége is, újabb és újabb feladatlapokkal, szótárakkal, segédkönyvekkel. Korszerűbb és igényesebb oktatás: vitathatatlanul kí­nálkozik ez ellenérvként, ma­gyarázatként. A nemrégiben rendezett tankönyvtörténeti kiállítás szemléltetően doku­mentálta, hogyan lett „egy- könyves” tantárgyakból könyvek sorát igénylő, is­meretek tára, > mennyivel szebbek és szemléltetőbbek az ábrák, mennyire logikafej­lesztők a feladatlapok, gya­korlati füzetek. Az is tény, hogy az iskolások egy része (vagy a nevelők közül so­kan) jószándéktól vezetve, ám egyéni vagy csoportam­bícióknak engedve lépi túl, sajátos követelményrendsze­rével az átlagos tanszer- és felszerelési normát. Jóllehet a Művelődési Minisztérium csaknem minden évben, ilyentájt, normatívákat ad a felszerelési követelmények­hez, és tiltja különleges igé­nyek bejelentését — gyakor­latilag csaknem lehetetlen megakadályozni a sajátos is­kolai igények jelentkezését. Kezdve az egyensapkától a különleges — legtöbbször drágább — füzetek, rajzla­pok, tornaszerek beszerezte- téséig. A szülők nagy-nagy több­sége pedig: vásárol. A gye­rek érdekében, no meg a kelletlen iskolai megjegyzé­sek megelőzéséért is. Es nem­egyszer önszántukból túl is licitálják a pedagógusigénye­ket. Nemrég, a kedvezmé­nyes tanszervásár indítása­kor mondották el a kereske­delmi szakemberek: nem rit­ka, hogy egészen kicsiny gye­rekeknek zsebszámológépet, logarlécet, különleges füzete­ket vásárolnak a szülők! Kettős forrásból táplálko­zó túlzások növelik tehát tan­évkezdés táján, no meg ezek­ben a hetekben, tanszervásá­rok idején az iskolai felsze­relések listáit — és költsé­geit. Pedig nem szerencsés a túlzás, családi és pedagógiai vonatkozásban és a takaré­kosság okán sem. A gyerek- nevelés nem lebecsülhető ter­heket jelent azokban a csa­ládokban, ahol két, vagy több iskolás felszerelésének gondjaival kell minden ősz- szei megbirkózni. A megnö­vekedett családi pótlék, a sok üzemben rendszeresen adott tanszersegély enyhíthet a gondokon —, de nem szün­teti meg őket teljesen- S ha helyeseljük, hogy hivatalo­san is meghatározták az egy­séges, túlzásoktól mentes tanszerlistákat; érdemes a családi, a kisebb közösségek­ben tapasztalható vásárlási túlzások ellen is szólni. Várkonyi Margit Négy évvel ezelőtt írtunk e hasábokon „Alkoholelvo­nás — hipnózissal” címmel a békéscsabai rendelőintézet alkoholelvonó II. hipnoterá­piájának munkájáról, amely a gyulai kórházban kikísér­letezett új gyógymóddal ak­kor még újdonság volt. A gyógyítás lényegét és elő­nyeit a következőkben ösz- szegeztük: „A beteg a kúra alatti hipnotikus álomban az orvostól kapott utasítást ébe­ren is betartja, sőt a kezelé­sek során ez rögzül benne, és ezáltal tartózkodást alakít ki a szeszes italokkal szem­ben.” Ez a gyógymód nagy jelentőségű, mert nem min­denkit lehet tablettával ke­zelni, hiszen épp a mérték­telen ivás miatt gyomor-, szív- és érrendszeri betegsé­gek’ lépnek fel nála. De az is nagy előny, hogy a hagyo­mányossal ellentétben fáj­dalommentes és egyéb kelle­metlen hatása sincs. Végül, hogy a termelőmunka abba­hagyása nélkül lehet gyógyu­lást elérni, vagyis nem kell a beteget táppénzes állo­mányban tartani. A Luther utcai rendelőin­tézetben a hipnózisos gyógy­módról egy-két hónapja ke­zelésre járó beteggel beszél­gettem. Saját jószántából jött ide, mielőtt „elhatalma­sodna rajtá” a betegség. Ügy érzi, sókat lépett előre, könnyebb ellenállni és ja­vult a feszült, ideges álla­pota is, nem olyan türelmet­len és robbanékony, mint előzőleg volt. Nem bánta meg, hogy belefogott a kúrá­ba, aminek egy-egy alkal­mával hallgatja az orvost, akinek1 kellemes hangú sza­vára elhelyezkedik, pár mély lélegzetet vesz, majd fölfelé néz. A külvilág — bár hallja és követi azt, amit az orvos mond — egyre kijjebb szorul, jól eső bá- gyadtságot érez és egyre nyugodtabb lesz. Ez az el­lazulás során még fokozó­dik. Aztán valami kellemes emlék felidézése, érzékletes­sé válása után az alkoholos időt hozza vissza az irányí­tott képzelet. Pohár az asz­talon — rossz érzés; ha meg kellene inni, még rosszabb, szinte összerándul a gyo­mor már a gondolattól. Most, hogy az élete nyugodt lett, nem kell, nem kívánja, nincs szüksége rá. Éjjelente jól al­szik, reggel friss, közérzete jó, bizakodik a jövőben. A volt beteg, a gyógyult: fiatal férj. Ö már hamarosan a klubban fog tevékenyked­ni, ahol segít másokat és sa­ját magát megtartani az el­ért eredményben. Ma már távolinak tűnik előtte az az idő, amikor a házasságuk olyan válságba jutott az ivás miatt, hogy a felesége el akart válni. Nem ivott ő állandóan, de ha két-három hónapban egyszer „rájött”, akkor napokig nem tudta abbahagyni. Pedig — amint mondja — egyáltalán nem akart inni. Talán ez is a betegség lényege. Magát a betegség tényét viszont a környezet nem akarja elfo­gadni, vagy csak nehezen és sokára képes megérteni. Ak­kor még én sem — szólal meg mellette a felesége —, hosszú időbe telt és csak’ az egymás iránti ragaszkodás segített, hogy betegségnek fogjam föl az állapotát. Vé­gül az értelem győzött: sok­féle betegséget kapnak az emberek... Olyat is, ami­ből nincs gyógyulás. Ebből pedig van! Aztán elmond­ják, hogy milyen rettenetes nagy türelem kellett hozzá, mert volt egy-két vissza­esés. Ez próbára tette a fe­leségét és az orvost is, de főleg magát a beteget, akit legjobban bántott a megin­gás. Hármójuk nagyon erős összefogására volt szükség, hogy elérjék azt, ami van. Ügy, ahogy a hipnózis alatt annyiszor hallotta ő is. A fiatalasszony — férjének olyan erős támasza, amilyet csak kívánhat valaki jóban, rosszban — azt is hozzáteszi, senki se várja meg, míg teljesen alkoholistává vá­lik. Nem szabad szégyellni sem magát a betegséget, sem az esetleges visszaesést. A legfontosabb, orvoshoz for­dulni. Sarkadi István doktorral arról beszélünk, hogy nem­csak magát az alkoholizmust, mint betegséget kell gyógyí­tani, hanem a kiváltó okot is megkeresni és megszüntet­ni, Az -ok többféle — családi, munkahelyi, lelki stb. — ere­detű lehet. Ezért szokott er­ről is beszélni a betegekkel, akiken már bizonyos fokig az is könnyít, ha elmondhat­ják problémáikat. Csak így volt elérhető, hogy a gyógyu­lási arány az utóbbi évek­ben 55—60 százalékos, tehát jóval nagyobb, mint a tab- lettásoknál. Ehhez az ör­vendetes eredményhez még legalább két dolog hozzájá­rul. Az egyik: ide, a hipno­terápiára zömmel nem a végső esetben jönnek, ami­kor az alkohol szétdúlta a szervezetet; a másik, hogy belülről jön az önerősítés. Minden igyekezete ugyanis arra irányul, hogy a pacien­sek személyisége formálód­jon, ám mindenfajta utasítás nélkül. Ügy, hogy a beteg­nek legyen benne a legna­gyobb szerepe. A kezelés során megtanulják az ellazí- tást, és önmaguk által elér­hető nyugalmi szint megte­remtését, és ugyanakkor az önfegyelem, az akarat erő­sítését minden külső segít­ség mellőzésével. Ez a jövő érdekében roppant fontos, és elsajátítására mindenkiben megvan a képesség. Sok­sok lényeges dolog kerül még szóba. A kúra kezde­tétől végig, de azután is: el­engedhetetlen a család se­gítsége, egyetértése. Aztán a a társadalmi támogatás, amely a megelőző, gyógyí­tó és utógondozási szakasz­ban egyaránt lényeges. Min­denkire vonatkozik, hogy soha senkit ne biztasson, pláne ne erőltessen az ivás- ra, a gyógyuló és gyógyult embernek senki ne rója föl, hogy ivott, már csak azért sem, hiszen becsülendő, hogy abbahagyta. A munkahelye­ken bizalmat kapjon és ne bizalmatlanságot. S ha még­is visszaesik, a gondozó or­voshoz forduljanak és le­gyenek türelemmel; akár az orvos, aki igyekszik betegét kihozni a hullámvölgyből. Ekkor nyújtani a segítő ke­zet mindenfelől, talán a legfontosabb. Ennél csak egy van, ami még fontosabb: nem szokni rá az italra, nem esni ebbe a betegségbe. Vass Márta Nem nagy mezőgazdasági szövetkezet a szarvasi Dó­zsa Tsz. Jó gazdálkodással, eredményes növénytermesz­téssel és állattenyésztéssel mégis sikerült már három­szor megkapniuk a „Kiváló Termelőszövetkezeti Gazda­ság” kitüntető címet. A gaz­dálkodás mellett gondoskod­nak a tagok megfelelő élet- és munkakörülményeinek biztosításáról is. Bár kevés nő dolgozik a szövetkezet­ben, a nőbizottság mégis fon­tos feladatok szervezését vál­lalja magára. Három asz- szony, Óvári Jánosné, Nyem- csok Pálné és Osgyán Pálné tevékenykedik a vezetőség­ben. Éves ütemterv alapján dol­goznak, s ezt úgy állítják össze, hogy a szövetkezet ér­dekeit sokoldalúan figyelem­be veszik. A három nőbi­zottsági vezető állandó meg­hívott a különböző bizottsá­gok üléseire, a vezetőségi ér­tekezletekre. Nyemcsokné a szociális és kulturális bizott­ságnak is tagja, ezért min­dig összhangba hozza a két testület terveit, munkáját. Az Ószőlőkben közös erővel át­alakítottak egy elhagyott is­kolát, kulturális és sportköz­ponttá fejlesztették. Ezen a nyáron már óvónő felügye­letével töltik itt szabad ide­jüket a dolgozó családok, asz- szonyok gyermekei- A há­romévesektől a 12 évesekig vigyáznak a gyerekekre júli­us 1-től augusztus 30-ig. A sportközpontban egész év so­rán házi- és városi bajnok­ságokat is rendeznek, így tá­mogatják a tömegsportmoz­galmat. A tanyai lakosság is megtalálja itt a kulturált szórakozás lehetőségét és a könyvtárat. A későbbiekben a szarvasi városi egyesített művelődési központ prog­ramszervező, népművelő te­vékenységére is számítanak a tsz kulturális központjá­ban. A különböző bizottságok természetesen nemcsak a ta­gok érdekében dolgoznak, ha­nem a város játszótereinek, intézményeinek szépítésére, bővítésére is szerveznek tár­sadalmi munkát. A nőbizott­ság tagjai látogatják a bete­Postás Híradó A Szegedi Postaigazgató­ság lapja — címoldalán a gyopárosfürdői új posta fo­tójával — a közelmúltban jelent meg. Bevezetőben tá­jékoztatja olvasóit a szak- szervezeti választásokról, majd a jövő év első felében üzembe lépő kecskeméti táv­beszélő telefonközpontról. A továbbiakban a minőségi munka múlt évi tapasztala­tait elemzi, amelyből kide­rül, hogy a 100 kilométer körzetkábelre jutó hibák száma 6 volt, kettővel keve­sebb, mint 1978-ban. Ennél is nagyobb arányban csök­kent a kiesett üzemidő. Még egy érdekes adat: a helyi távbeszélő szolgálatban az üzemidő-kiesés a korábbi 240 perc helyett 136 perc volt. Ez részben a rekonstrukciók­nak, részben a körzetmeste­geket, támogatják a vörös- keresztes alapszervezet vér­adószervező munkáját. A rá­szorulóknak szociális segélyt juttatnak. Név szerint isme­rik a tagságot, s tudják, ki­nek indokolt a kérelme, és kinek kell adni akkor is, ha nem kér. A termelőszövetke­zet 9 szocialista brigádja öt idős, magányos emberre vi­gyáz rendszeresen, s ezt a munkát a bizottsági tagok is nagyra értékelik. Látogatják a magányosokat, segítenek a ház körüli munkákban, gon­doskodnak tüzelőellátásukról. A tsz üzemorvosa otthonuk­ban keresi fel és gyógyítja a gyenge, idős korúakat- A nőbizottság tagjai büszkél­kednek a munkahelyek szo­ciális létesítményeivel, pél­dául a traktorosok fürdőszo­bájával, vagy az új szarvas­marhatelepen kialakított fe­kete-fehér öltözővel, pihenő­szobával. Rendszeresen el­lenőrzik az üzemi konyhán készült ételek minőségét, mennyiségét, és erről a dol­gozók véleményét is kikérik. Az okos takarékosság mel­lett azonban tudják, hogy mennyire szükséges a mező- gazdasági szakemberek világ­látása, szakmai tapasztalat- cseréje. Ilyen utakat évente szerveznek, s a dolgozók üdültetéséről is gondoskod­nak. A COOPTOURIST út­jaira küldik az arra érdeme­seket, így jártak már 43-an a Magas-Tátrában, most pe­dig a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­jára szervezett különrepülő- gépes leningrádi úton gon­dolkodnak. Beregfürdőn vil­lát bérelnek a családosok ré­szére, augusztusban pedig többen mennek majd a ba- kony—vértesi kirándulásra. Az I. félévben 30 ezer forin­tot költöttek utazásokra, míg a különböző rendezvények 40 ezerbe kerültek, oktatásra, kultúrára, a szocialista bri­gádok vetélkedőjére, sportra pedig 70 ezer forintot fordí­tottak. Ezek a kiadások az 500 tsz-tag jó közérzetével, eredményes munkakedvével sokszorosan megtérülnek majd a szarvasi Dózsának. rek jó munkájának tulajdo­nítható. Olvashatunk a lapban a szeghalmi postahivatal Zrí­nyi Ilona brigádjáról, és nemcsak prózában, hanem — bármily furcsa — versben is. A brigád egyik tagja ugyan­is rímbe faragva beszéli el a posta életét. Hazai vonat­kozású hír még a lapból, hogy a múlt évben és az idei esztendő első negyedében ki­tüntetettek között 18 Békés megyei van, kézbesítők, mű­szakiak, nyugdíjasok. Ugyan­csak megyei témájú a bé­késcsabai garázs dolgozóinak helytállásáról szóló írás. Tu­dósít a lap a továbbiakban az idei feladatokról, a háló­zatépítésről, a munkavéde­lemről, ez utóbbi kedvezőbb tapasztalatairól. B. Zs­Birkatürelmet igénylő forgalmi dugó teszi naponta próbára az autósokat a Balatonkenese és a Papkeszi közötti úton (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom