Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
1980. augusztus 1., péntek \ fűmag betakarítása kombájnnal a szarvasi Öntözési és Kutató Intézet gyepterületein Fotó: Veress Erzsi Jó fíímagtermés a Körösök völgyében Van elég bálázó Most, aratás idején nemcsak a búza, hanem a szalma betakarítása is fontos feladat. Arról érdeklődtünk a megyei AGROKER Vállalatnál, megvannak-e az ehhez szükséges gépek, berendezések- Mint válaszukból kiderült, hiányzik a szalmalehúzó gép. De nem csak a megyei telephelyen, az egész országban hiánycikk, és idáig még visszaigazolást sem kaptak a gyártó vállalattól, hogy mikor számíthatnak a szállításra. Van viszont elegendő, az NDK-gyártmányú K—453-as szalmabálázóból és a szovjet PSZ3B 1,6 bálázó néhány darabja is vevőre vár. Elegendőnek tűnik az a készlet is, amely a lengyel PZK—7-es rendsodróból áll. Hiányoznak azonban a homlokrakodók, bálafelszedők. Beszerezhető a megyei telephelyen TVL szénaszárító ventillátor, és még mindig sok kombájn — köztük lánctalpas /rizsbetakarító — kapható. Kelendő a magyar falburkoló csempe A hazai boltokba 1,2 millió négyzetméter falburkoló csempe jutott az év első felébe^ Emellett a magyar fi- nomkerámia-ipar történetében először a nem rubel elszámolású csempeexportból származó bevétel hat hónap alatt meghaladta az egymillió-kétszázezer dollárt. A jórészt hazai alapanyagból készülő termék ma már minden piacon gazdaságosan értékesíthető. Az idei kereskedelmi siker mellett igazolja ezt az is, hogy a magyar csempe Ausztriában, az NSZK-ban, Dániában, valamint Közel- és Közép-Keleten is kelendő. A terméket a Finomkerá- mia-ipari Művek budapesti, hódmezővásárhelyi, és rom- hányi gyárában készítik. A romhányi beruházás révén jelentősen bővült az áruválaszték. Emellett főként az összehangolt gyártmányfejlesztés és a gyárak közötti együttműködés javulása tette lehetővé az idei, tervezettnél is nagyobb mértékű dollárbevételt. A megrendelések alapján várható, hogy a falburkoló csempe kiviteléből származó bevétel év végére meghaladja a kétmillió dollárt. Az utóbbi öt-tíz esztendőben gyors és határozott reformot igényelt hazánkban a takarmánytermelés. Különösen előtérbe került az olcsó tömegtakarmány előállítása: a silókukorica, a lucernatermelés és a gyepfelújítás. A szarvasmarha- és a juhtenyésztés csak akkor ad olcsó végterméket, ha abraktakarékos takarmányt biztosítanak a gazdaságok. Joggal terelődött a figyelem tehát a gyepgazdálkodásra. Az ősgyepek felújítására, állandó karbantartására azonban megfelelő mennyiségű és minőségű gyepvetőmag szükséges. A fűmagtermelés jelenlegi helyzetéről, a további tennivalókról beszélgettünk dr. Janovszky Jánossal, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet tudományos kutatójával, aki a következőket mondotta el erről: — Hazánk minden táján és ezen belül Békés megyében is igen jelentős az ősgyep, a rét, legelő. A felújított és állandóan karbantartott ősgyepek igen sokat segítenek az olcsó tömegtakarmány előállításában. Itt vár nagy szerep a tudományos kutatókra és a mezőgazdasági nagyüzemekre. A gyeptermelés és -hasznosítás színvonalának emelése egyik fontos központi kérdés. Ehhez a hazai talaj- és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő gyepnövényfajtákból bőséges vetőmag előállítása a cél. Az idén a rendkívül szeszélyes időjárás nagy feladatok elé állította az intézetet, hogy idejében és jó minőségben betakaríthassuk az elit fűmagot. Intézetünk 18 államilag elismert fűmagfajtából termelt elit vetőmagot. Az esős idő ellenére az utóbbi évek leggazdagabb termését takarítottuk be. Magyar rozsnokból például 750 kiló volt a hektáronkénti termés, csomós ebirből 800, réti perjéből 500, réti csen- keszből 750 és vörös csen- keszből 700 kiló. A gyepnövények rekord vetőmagtermését sikerült kiváló minőségben betakarítani és tárolni. Az Alföldi Gyepvetőmag- termelési Rendszer 88 taggazdasága összesen 10 ezer hektáron termel vetőmagot. A szarvasi ÖKI-ben nemesített fajtákból, az intézetünk patronálásával, az általunk előírt termelési technológiák alkalmazásával születtek a vártnál is jobb eredmények. Jelen pillanatban az jorszá- gos fűmagszükséglet 60—65 százalékát állítja elő az Alföldi Gyepvetőmag-termelési Rendszer, de az a tervünk, hogy 1982-re megtermeljük a hazai szükséglet 100 százalékát, s felszámoljuk a drága importot. Erre minden lehetőség megvan. A gyakorlat bebizonyította: az általunk nemesített fűfélék1- kel felújított ősgyepek olcsó és nagy mennyiségű zöldtakarmányt adnak. A Körösök völgyében elég jelentős terület a gyenge termőadottságú talaj, ahol búzát, kukoricát és egyéb növényi kultúrát gazdaságosan nem lehet előállítani. A szarvasi Dózsa, a mezőmegyeri Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben és még több mezőgazdasági nagyüzemben/ olyan földön, ahol nem terem 35—40 mázsánál több búza, 40—45 mázsánál több kukorica, hektáronként nyolc-tizenkétezer forint nettó jövedelemét adott a fűmagtermelés. Arról nem is szólva, hogy a szemtermésen kívül a járulékos hozamok is jelentősek. Arra törekszünk, hogy újabb fűfélék nemesítésével, nagy mennyiségű és jó minőségű gyepvetőmag előállításával segítsük a mező- gazdasági üzemek gazdaságos takarmánytermesztését, az állattenyésztés fejlesztését. A. R. Eredményes félév Békésszentandráson A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet első féléve jól sikerült. Az 52 millió forintos éves terv időarányos részét több mint 4 százalékkal teljesítették túl, és az értékesítés is meghaladta másfél százalékkal az előirányzatot. A tervezettnek megfelelően alakult a hagyományos, szőnyegeket készítő részlegek és a kooperációs részleg, a mechanikai szövődé termelése is. Az első félévben a termelés több mint 10 százaléka került exportra, de még ez is valamivel kevesebb volt az előirányzottnál. A külföldi vevők többsége — valamennyien dollárral fizetnek — inkább a második félévre kéri a szállításokat, így nem lesz nehéz behozni a lemaradást. A szövetkezet piaci helyzete az egész első félév során stabil volt. A hagyományos termékek iránti kereslet továbbra is élénk, az első féléves termelést teljes egészében a lekötött szerződések alapján végezték. Kötelezettségeiket időben teljesítették. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy partnereik is időben szállítottak. A szövetkezet főtevékenységét adó szőnyeggyártás nem gépesíthető, ezért a termelésnövelés csak létszám- bővítéssel oldható meg. A szövetkezet munkaerőgondjain 'bedolgozórészlegek létrehozásával kíván enyhíteni. Jelenleg négy községben szervezték meg a bedolgozók munkába állítását és betanítását. A második félévben már ezek a dolgozók is aktívan besegítenek a termelési terv teljesítésébe. Ennek a bedolgozói rendszernek köszönhető, hogy az elmúlt évi 394-ről 423-ra sikerült növelni a fizikai dolgozók számát. A több munka több bér kifizetését tette lehetővé. Az eredetileg tervezett féléves bérszínvonalat átlagosan félezer forinttal haladta meg dolgozónként a szövetkezet. Ez a szám az év végéig nyilván tovább növekszik, hiszen az új dolgozók teljesítményének növekedésével emelkedik a kereset nagysága is. A fő célkitűzés a szövetkezetben most az, hogy a második félévben tovább vigyék az első hat hónap lendületét, és elsősorban a tőkés exportban éfjenek el sikereket. L. LKülföldi rendelésre komplett tartályokat készítenek a Gyulai Vasipari Szövetkezet központi telepén. Képünk a tartályvég megmunkálásáról készült. Széles István esztergályos beszabályozza a hegesztésre váró munkadarabot Fotó: Dupsi Károly Ardosszié Ki, mikor és hogyan reagál? Reagálásunk az áremelésekre nem csupán annak mértékétől, indokoltságától, hanem a kortól, a konkrét körülményektől is függ. A forint első hat évét. nagyarányú elértéktelenedését a stabil árak 18 esztendeje követte. A fogyasztói árszínvonal 1952 és 1970 között mind. össze 4 százalékkal emelkedett. (Bizonyos mértékű korrekciós jellegű áremelkedésekre ekkoriban is sor került, de azok árszínvonalnövelő hatását többnyire ár- leszállításokkal ellensúlyozták.) A fogyasztók ilyen hosz- szú idő alatt érthető módon hozzászoktak a stabil árszínvonalhoz, szinte szerzett jognak, vívmánynak tekintették azt- A lakosság jelentős része azonosította a szocializmust a változatlan, az államilag garantált fogyasztói árak rendszerével. Ezt a hiedelmet igazolta a korábbi évek hibás, a korabeli gyakorlatot apologetikus módon hitelesítő propagandája is. Mindez felerősítette az egyébként is természetes ellenállást a rugalmas árpolitikával, az áremelésekkel szemben. Az árreformot követően, az idő múlásával a gondolkodás hajlékonyabbá vált, a több mint másfél évtizedes beidegződést lassan oldották az új hatások. Gyarapodott a lakosság közgazdasági ismerete is, a személyes tapasztalatok és a tudatformáló munka hatására. A fogyasztói árpolitika legfőbb összefüggéseinek, elveinek folyamatos ismertetésére került a hangsúly, a tervszerű felvilágosító munka .a hazai és a nemzetközi áralakulás tapasztalataival, személyes hatásaival együtt szemlélet- formáló erővé vált. elősegítette a lakosság tűrőképességének fokozását a fogyasztói ármozgásokkal szemben. A fogyasztás, az életszán- vonal-fejlesztés korlátáit bár nem könnyen, de tudomásul vesszük, s idővel vállaljuk ,az értelmes lemondást. A tavalyi áremelések fogadtatása bebizonyította, hogy a lakosság kész a tudatos áldozatvállalásra, jóllehet zavarja az olykor kiábrándító munkahelyi, társadalmi tapasztalat: a pazarlás, az érdektelenség, a fegyelmi, erkölcsi lazulás. A gondolkodás olykor a szélsőségek közt csapong: a túlzott derűlátás átcsap az ellentétbe. A forint érték- állóságával szembeni aggályok, az olykor borúsabb tónusú jövőkép vagy a tavaly év végén felerősödött vásárlási láz okait kutatva ugyancsak felfedezhetjük a köznapi tudat múltba néző, a tegnapot előrevetítő hajlamát. A negatív jelenségekre való érzékeny reagálás, a hatások eltúlzása, illetve a pozitívumok fölötti könnyebb átsiklás általános emberi tulajdonság, az áralakulás fogadtatására is jellemző. Emberi számítás és bizalmatlanság egyaránt tükröződik ebben. Olyan pszichés adottságokkal van dolgunk, amelyet felismerésével, tudatosításával tompíthatunk, de meg nem szüntethetünk. Ez is realitás, amivel számolni szükséges. Az áremelkedések hatását az emberek több körülmény miatt túlozzák el. Talán a legdöntőbb, hogy az árszínvonal alakulását nem önmagában érzékelik, hanem a kiadások és a fizetőképesség függvényében. Az áremelés hatása sok másfajta kiadással vegyülve jelenik meg, s az áremelkedéstől független többletkiadások szintén a drágulás látszatát kelthetik. Ugyancsak megtévesztő lehet, ha az adott évben nem növekszik a család névleges jövedelme, az áremelkedés eleve nagyobb gondot okoz és magasabbnak tűnik. Paradox módon a drágulás érzetét keltheti, az élet- színvonal emelkedése, anyagi gondjaink magasabb szintű újratermelődése is. A technika — a hűtőszekrény,’ a televízió, a mosógép, a telefon, a magnó, a gépkocsi, stb, — megkönnyítik és meg is drágítják életünket. A divat szintén nagy „árdrágító”. Drágul az’ élet a javuló áruellátás hatására. Drágul, mert változik, nő a fogyasztás. Néha ki sem lehet térni előle. Egyre bővül azoknak a cikkeknek, szolgáltatásoknak a köre, amelyek létszükségletté válnak. Drágul az élet ,azért is, mert nő az eltartottak, a gyermekek száma. (A gyermekek növekedésével pedig hatványo- zódnak az anyagi terhek, függetlenül attól, hogy milyen másfajta hatásoknak tulajdonítjuk azokat.) Az anyagi terhek és a megélhetési költségek viszonylagos növekedését gyakran abszolút növekedésnek tekintjük, és változatlan kísérőtársainkat. anyagi gondjainkat az áralakulásnak tulajdonítjuk. Az egyéni, a családi tapasztalatok többnyire eltérnek a statisztikai átlagtól, mert gyakorlatilag minden család különböző módon költi el jövedelmét- A családi fogyasztás sajátos szerkezete az egy főre jutó jövedelemtől, életviteltől, a fogyasztási szokásoktól és az éppen aktuális vásárlásoktól egyaránt függ A szokás differenciáló szerepe jól érzékelhető az élvezeti cikkek fogyasztásában. így a cigaretta, a szeszes ital vagy a kávé drágulása családonként igen eltérő többletkiadást okozott, illetve okoz. A benzin drágulása csak az autó- tulajdonosok kiadását növelte. a gépkocsi áremelése pedig közülük is csupán az új járművek vásárlóit. Az élelmiszer és a háztartási energia áremelése már mindenkit érintett, bár nem egyforma mértékben. Kovács József Dombegyháza: Célegyenesben Megyénk egyik legnagyobb gabonatermesztő gazdaságában, a dombegyházi Petőfi Tsz-ben az elmúlt őszön 1540 hektáron vetettek őszi búzát, ebből a tavaszi esőzések következtében kipusztult 171 hektár. A július 14- én megkezdett aratáskor a szövetkezet vezetői úgy ítélték meg, hogy a hűvös tavaszi időjárás, a kombájnok területeik mély fekvése — később pedig a betakarítás közben jött esőzések — mind ellene hatnak annak, hogy kiugró legyen az idei év a Petőfi Tsz búzatermesztésében. A dombegyházi tsz az időjárás függvényében ezen a héten fejezi be az aratást. S
