Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Dér Endre: A nászasszony (Részlet egy készülő vígjátékból) Cséri Lajos: Baudelaire Szín: Az idősebb házaspár lakása. Kínos rend mindenütt, az ablakok nyitva vannak, üres a lakás. Apa: (Vigyázva helyezi a zárba a kulcsot, vigyázva jön, e?v szál virágot tesz a vázába, leteszi a papucsát és a pizsamáját a helyére, és lassú léptekkel menni akar kifelé. Ekkor megcsörren a telefon. Megdermed. Nem veszi föl, pillanatnyi szünet után csengetés hallatszik kívülről. Ajtót nyit. Az érkező nem más, mint nászasszonya, Zsuzsa édesanyja.) Jó napot kívánok, azaz, Isten hozta, asszonyom... Éppen el akartam menni. Itthon felejtettem egy érdekes cikkemet, a kollégák pedig kíváncsiak voltak rá. öreg Zsuzsa; Na, ha eddig vártak a kollégák, most már szívesen fognak várni, ünnep az, ha késik a főnök, ünnep az! Apa: Bölcs asszony maga, „öreg Zsuzsa”! Öreg Zsuzsa: Mit mondott, fiatalember? Ö, a felesége éppen ellenkezőjét állította: „Ha egyszer meghalt a férjed, akkor meghalt, vedd tudomásul !” Nagyon finom asszony a felesége, uram ... és azt tanácsolta, flörtöljek, így mondta: „Flörtölj, élvezd az életet! A férjed mellett úgyis temető volt az életed, temető volt!” Még ellenkeztem vele, hogy mondom, ki vesz el engem 42 évesen, két gyerekkel, mire a felesége azt mondta: „Fiatal vagy te még ahhoz, öreg Zsuzsa, hogy férjhez menj. Agyra menj vele, ha tetszik.” És ha nős? Kérdeztem én ... Azt mondta a kedves felesége, hogy annál jobb! (Fölhúzza lábán a szoknyát, ki akar kezdeni az apával.) Apa: És mit szól majd hozzá a lánya? öreg Zsuzsa: Ö is rámszól, amikor sírva fakadok. Szerinte akkor sírtam volna, amikor ütött az apja, és ne most, amikor már a föld alatt van. Szerinte csak kétszínűségből sírok. Szerinte én mindent túljátszok! (Cigarettára gyújt, de köhög tőle, és elterpeszkedik, „flörtölő”, szétterülő lábakkal.) Apa: Egészen jól csinálja. Így, így még jobb! De tudja, nem kell mindjárt a lényegre tömi. A flört: játék: Szabályai vannak. Először valamilyen üdén illatozó parfüm csak... öreg Zsuzsa: (Kölnizi magát.) A lányomtól kaptam. Ezt a krémet is. ö tudja, mi az igazi aroma. Zsuzsa a rumot is megissza!... Magának is van rumja? Apa: Ginnel tudok szolgálni... Vagy puncsot parancsol inkább? Különben — jók a lábai. Zsuzsának is jólj a lábai. öreg Zsuzsa: És az alakja, mint a szobor! 54 kiló. Én is 54 kiló vagyok. Apa: Igen ... így már egészen más. Fehér csipkés alsó! Bolondító! Észveszejtő! Egy igazi, csipkés, hófehér ing- pendely! Ne tegye vissza a vállkendőjét! Csipkés, hófehér, hímzett női ing! öreg Zsuzsa: Hófehér, igen ... és hab a testem, csupa hab! (Táncmozdulatokat próbál tenni.) A lányom állandóan ezt gyakorolta otthon. Azt hittem akkor, hogy elment az esze. Az apja is mindig mondta: bolygótűz. De azért jobban kedvelte, mint a fiunkat, kicsit féleszű a drágám, tudja. Inkább hiányzik az egyik kereke, mintsem megvolna neki, szegénykémnek. De az olyan ragaszkodó egy gyerek, kérem! És dógos, ha mondom. Eljön nekem az óvoda konyhájára elmosogatni, kérem. Egy normális gyerek ilyent nem csinál, kérem! Persze, mondja is a lányom, hogy „Anyus!” ... Te ... Apa: (közbevág) És ,.. az ing?! Milyen anyagból készült? Ez valódi házi készítésű len, mellévarrott ujjú ing, hímzett székelymintás nyakkal és kézelővel, csodálatos ! öreg Zsuzsa: Jobban húzok a fiamhoz, mint őhozzá, mert az apja után maradt autót ugyan eladtam, de nem neki tettem félre a pénzt, érti? Mondtam is neki: néked ott van a férjed, finom ember, jó családból való... Apa: Hosszú ing, igazi hosszú ing, derékban toldott, igazi pendelyes ing ... Első említést 1458-ból lelünk róla, kérem. öreg Zsuzsa: Kérem!... Bugyit nem viselek ... Nálunk az nem szokás, kérem. De a férjemnek mindig hímzett női bugyit készítettem ki. És hiába vert miatta. Apa: Ne mondja! Rajtam trikó, illetve kombiné van; nem, nem női kombiné, de a feleségem ragaszkodik hozzá. Tudja, széles pántú fent a vállánál... öreg Zsuzsa: De csipkés! Apa: Honnan tudja? öreg Zsuzsa: Gondoltam már én is arra... De jobbnak láttam a hímzett női bugyit... Apa: Ne mondja! öreg Zsuzsa: Magán is az van, látom magán, na ne titkolja előlem! Csak a derekán akarom kihúzni a gumit, na, ne ellenkezzen ... Mért szégyenlős- ködik előttem?... Á! Mondom, hogy női bugyi, igazi női bugyi... Apa: De kérem! öreg Zsuzsa: Miért nem cippzáras nadrágot hord? A sliccnél legjobb a cippzár, ha mondom! Dehát csak az anyagát szerettem volna megnézni, ilyen babarózsaszínű bugyit még nem is láttam, pedig mennyit kerestem! Apa: Ne mondja! De kérem! Leszakítja a gombomat, és mit szól majd a feleségem? öreg Zsuzsa: örülni fog neki! Na hallja! Különben hülyéknek nézne bennünket. Nekem a szemembe mondta, hogy elment az eszem, igenis elment az eszem, keseregni a férjem halála miatt... Apa: Ne mondja! öreg Zsuzsa: Na ugye! Megmondtam, hogy női bu- '—'■'gó ez! Apa: A bugyogó kérem, hosszú szárú zárt, törökös viselet, én kérem magyar férfi vagyok, és ne haragudjon, de nekem sietnem kell vissza a munkahelyemre... öreg Zsuzsa: (Kívülről kulcs fordul meg a zárban.) No, most jön, ami még nem volt. Mintha a nagyságos illatát érezném. Finom egy asszony, nagyon finom, de tudja a módit, nagyon tudja! Én sose találtam ilyen babarózsaszín selymet, kérem. Apa: (kapkod) Te vagy az, anyukám? (öreg Zsuzsát is öltözteti.) Siessen már, iparkodjon! Végre, hogy itthon vagy, édesem! A nászasszonyunk van itt, éppen téged keresett! öreg Zsuzsa: Hoztam egy kis szilvalekvárt. Anya: Szilvalekvárt! Gyerekkoromban még tudtam élvezni de a mai gyerekek felől megpenészedhet a szilvalekvár ... öreg Zsuzsa: Meg egy kis szalonnát, sózott szalonna! Anya: Szalonnát! öreg Zsuzsa: Nézd meg ezt a gyönyörű füstölt sonkát! Húsvétra nem kell a fiataloknak sonkáról gondoskodniuk. Anya: Mit gondolsz, ki fogja megenni ezt a zsíros sonkát? Ez nem is sonka, hanem szalonna. A gyerekek biztosan nem... Te meg mit bámulsz?! Apa: Kendervászonból készült mellévarrott inget hord. Hófehér... öreg Zsuzsa: Akár a testem! Anya: A lelked lenne inkább hófehér! A mellévarrott ingből nem buggyan ki másoknak a melle, húzott ingben jártak őseink. Bennük volt még tisztesség! öreg Zsuzsa: No, nézzenek csak oda! Hiszen te biztattál kurafiak keresésére, vagy nem?! És mire kell az én lányom nektek, talán nem arra, hogy egy cafka asszony gyerekeit fölnevelje?! Anya: Ne bántsd a fiam első feleségét. öreg Zsuzsa: Eszembe sincs! De ha én a lányomnak való vagyok, nem megyek ilyen nyámnyila férfihez férjhez! Aki helyett a szomszédnak kell megcsinálni a gyereket. És ki neveli föl a gyerekeket? Az én lányom, az a hülye. Nem a félnótás fiam a hülye, nem! A Zsuzsa lányomnak ment el az esze, amikor férjhez ment a ti fiatokhoz! Anya: (elájul) öreg Zsuzsa: Törölje föl! (Parancsol az apára.) Apa: Kedvesem, egy kis vizet igyál, nyisd ki a szemed, álom az egész, rossz álom az egész, mindent megmagyarázok, haliassz, édesem? öreg Zsuzsa: Hallja ... Apa: Meg kellene dörgölni a halántékát egy kis sósbor- szesszel! öreg Zsuzsa: (Kiveszi az apa kezéből a pohár vizet, arcon önti az anyát.) Anya: (Fölugrik, torkon ragadja öreg Zsuzsát.) öreg Zsuzsa: (Mint a rongyot, dobja le magáról az asszonyt.) Na, megvolnánk, Isten velük. Ha a lányomnak jók maguk, nekem megfelelnek, igaz? (Megbirizgálja még egyszer az apa nadrágját.) A cippzár okosabb találmány ... (összeszedi levetett ruhadarabjait, miközben mindig mond valamit a férfinek.) Jöjjön csak közelebb ... Ugye, hogy igazat mondtam? Bátrabban, bátrabban! (sikongat) Finom keze van ... Óh!... Nagyon érzékeny egy ember maga, nagyon finom ember maga... Óh!... Jaj! Anya: (Sikolt és megint elájul.) öreg Zsuzsa: Majd magához tér! Csak az arcára kell vizet önteni. Nem kell tőle sajnálni!... Legjobb az ilyent falun csinálni... Ott a biztonságos. Várom, várom! (súgva) Nem kell írnia előtte... (el) Zsuzsa: (hazarohant) Mi történt? Történt valami?! Apa: Édesanyáddal nem találkoztál? Zsuzsa: Nem találkoztam. Apa: Pedig még el sem mehetett. Zsuzsa: (keresi) Mama! Mama! (elment) Anyuka? Rosszul lett? Történt valami? Apa: Nem, nem tudok róla... Talán egy kis vizes ruha a fejére... nem ártana ... Könnyeden, Isoac Asimov: A című könyvéről Jó hallgatni az olyan embert, akinek valamiről mindig eszébe jut valami okos dolog, s azt aztán csevegve kifejti. Rendszerint egy adoma, vagy más apró történet a gondolatlánc elindítója, hogy az apropó szülte eszme- futtatás gondosan megkomponált szórakoztató egésszé álljon össze. írásban is vonzó, csak ritka ez a módszer, a tudományos ismeretterjesztésben pedig ha éppen nem is a fennköltség, de a tárgyat megillető kellő komolyság az uralkodó. S mégha nem is száraz a szerzők stílusa, azt a fajta könnyedséget, amivel Asimov „eladja” a tudományt, kevesen alkalmazzák. Persze, könnyű neki, mondhatnánk, és mondják is sokan, hiszen garmadában állnak a tudományosfantasztikus regényei, megedződhetett azokon. Valóban, nálunk is kedvence a fantasztikumot élvező közönségnek, elég ha csak az Alapítvány-regényeket említjük. A hold tragédiája ezek egyike, s a tizenhét fejezet ugyanannyi rövid írás a csillagászat, kémia, biológia, de még a társadalom egyes kérdéseiről is. Mi lenne, ha a Földnek nem volna holdja? Hogyan alakult ki a látszatra sokkal kézenfekvőbb geocentrikusból a heliocentrikus szemlélet? Miért éppen a szén az egyetlen elem, „ ... melynek atomjai képesek rá, hogy olyan változatos, olyan összetett, olyan érzékeny, olyan sokoldalú ve- gyületeket alkossanak, amelyek az élet bámulatos tulajdonságaival rendelkeznek?” És így tovább, egészen a pajzsmirigy működéséig. Mind, mind olyasmi, amiről már számtalanszor hallottunk, olvastunk, tanultunk — csak éppen nem ilyen megközelítésben és ennyire szórakoztató módon. S ez utóbbiakon van a hangsúly, társalogva hold tragédiája bár a fesztelen társalgási hangot időnként túl bizalmas váltogatja, de ekkor már egészen magunkhoz közelállónak érezzük az írót. Képeink Cséri Lajos műveit láthatja ez alkalommal a kedves olvasó. A művész 1928-ban született Haj dúböszörményben, gyermekkorának nyarait a harmincas években Szeghalmon töltötte. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni és Pátzay Pál voltak a mesterei. Részt vesz az országos kiállításokon, legutóbb a FIDEM (Nemzetközi Éremszövetség) krakkói, budapesti és lisszaboni tárlatán szerepelt. Munkái több hazai — közöttük békéscsabai — és külföldi múzeumban megtalálhatók. Európai tanulmányútjai mellett több alkalommal járt az Egyesült Államokban. Részletesen ismertetni a könyvet nem lenne értelme, elolvasni annál inkább, mégha akad olyan is benne — mint a túl nagy fontosságúnak beállított naptárreform —, amit nem látunk annyira lényegesnek. Az ősi és felülmúlhatatlan című rövid írásról mégis szólni kell. Ez eredetileg rögtönzött előadás volt egy tudományos szemináriumon, amely a tömegkommunikáció és a társadalom viszonyával foglalkozott. Az egyik előadó a jövő tévékazettájáról értekezett, mint olyanról, amely az egyéni ízlést leginkább kielégíti majd, bár igen költséges lesz a használata a hozzá szükséges berendezés miatt. Asimov nála is tovább lépett, mondván, hogy tudományos-fantasztikus szakértelmével jóval tökéletesebbet kíván. Legyen a jövő kazettája ennél kisebb, könnyebb, s hordozható. Se berendezés, se energia ne kelljen hozzá, és csak nézője láthassa, hallhassa, Továbbá, „ ... olyan, amelyben a szalag megáll, mihelyt elfordítom a tekintetemet. Mindaddig áll, míg oda nem nézek, akkor viszont azonnal elindul. Olyan kazettáról álmodom, amely kényem-kedvem szerint lassabban vagy gyorsabban, előre vagy hátra, kihagyásokkal vagy ismétlésekkel tudja lejátszani tartalmát.” A kérdés: létezhet ilyen, és mikor? A felelet: igen, már régen, ötezer éve. Ez ugyanis a könyv. S ezek után kibontja a gondolatot, miért tett és tesz túl minden máson az ősi és mégis felülmúlhatatlan könyv. Cséri Lajos: Mary portréja Hegyes/ János: Szabó Pál síremlékéhez A kegyelet szárnyán szállították ide, te sziklából szakadt hatalmas kődarab, hogy e sírban nyugvó emlékét hirdetni időtlen-időkig őrtállni itt maradj! Szobrászok vésője nem vésett rád semmit, csak egy nevet rótt rád a kegyeletes gond, — de ez a név nekünk mérhetetlen sokat, felejthetetlenül nagyon sok szépet mond. Hirdesd az élőknek, hogy aki itt pihen, amíg gondolkozni, s a karja írni bírt: Sziklánál szilárdabb, hatalmas elme volt, s népéröl-népéhez nagyon sok szépet írt! Ugra, 1971. október 31. Vass Márta
