Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. augusztus 31., vasárnap o ■»TC" Az embert kell szolgálni Aki szereti a szépet, a művészi igénnyel megformált ízléses alkotásokat, szívesen elfogadna, vagy akár meg is vásárolna közülük egypárat. Hirtelen ez jutott eszembe, amikor Békéscsabán Darabos Györgynek, a HAÍFE műszaki fordítójának lakásába léptem. Saját készítésű faszobrok, térplasztikák, tus- és filcrajzok sokasága tölti meg a szobák minden zugát, a szekrények tetejét és polcait is. A látogatónak olykor az az érzése támad, mintha egy kisebb néprajzi múzeumban járna. Amikor az egyik középiskolában kollégák voltunk, az ilyen irányú szenvedélyéről még nem volt tudomásom ... — Kitől örökölted ezt a hajlamot? — Családunkban többen is jól rajzoltak. Apám szobafestő és mázoló volt. ő és az egyik nagybátyám mintarajz- iskolát végzett, ahol nemcsak a festékkel, hanem az anyaggal is megtanultak bánni. Én középiskolás koromban kezdtem rajzolni. Főként Brehm: Az állatok világa című könyvből másoltam ki a képeket. Azután osztálytársaimról és néhány tanáromról készítettem portrékat. — Hová jelentkeztél érettségi után? — Budapesten, a Lenin Intézetbe, ahol orosz nyelvet és irodalmat tanultam. Később az ÉLTE Bölcsészettudományi Karán felvettem még a magyar szakot, és 1957-ben kaptam diplomát. Kezdetben Gerlán, Murony- ban, Köröstarcsán, majd Békésen tanítottam, s végül Békéscsabára kerültem. Egyszer, amikor diákjaimmal betakarítási munkán vettem részt, a pihenő alatt kisebb állatfigurákat kezdtem fabrikálni ... Később már fából faragtam ki egy mam- mutot. Ez volt az első alkotásom. Ezen felbuzdulva bútoriparral és fafeldolgozással kapcsolatos szakkönyveket kezdtem olvasni. Megismertem a különböző fafajták tulajdonságait, az anyag pácolásának, festésének és fényezésének a technikáját is. A gyakorlati tudnivalókat egy asztalosmestertől sajátítottam el. Akkoriban elég nehéz feltételek között dolgoztam, és magamtól tanultam megrajzolni. — Mit tartottál elsődleges szempontnak? — Az úgynevezett ember- léotékű művészetet. Mint mondottam, én is ösztönösen fogtam hozzá. Eleinte állatfigurákat hoztam létre, s ezekre — mint a többi naiv alkotásra — jellemző volt még az aránytévesztés. A környezetet átalakító tevékenységben előbb vagy utóbb mindenkinek . el kell jutnia ahhoz, hogy a társadalom részéről ért hatásokat — mások érdeklődését is számításba véve — saját elképzelései alapján dolgozza fel. Ügy is mondhatnánk: a művésznek az embert kell szolgálnia. Ezt nem én találtam ki, de magamévá tettem a nagy klasz- szikusok mondását. — Milyen konkrét lépésekre szántad el magad, hogy megvalósítsd elképzelésedet? — Mielőtt az ember beleDarabos György faplasztikáit először 1975-ben tekinthették meg az érdeklődők vág valamibe, legyen tisztában azzal: érdekli-e a téma, vagy sem; s képes-e elmélyülni benne azért, hogy elérje célját. Az is biztos, hogy nem mindenki tud egyformán például fejet, kezet vagy lábat jól ábrázolni. Nos, teljesen a magam tudati-érzelmi indíttatásából kiindulva kezdtem anatómiát és művészettörténetet tanulmányozni. Ezen túlmenően igény mutatkozott térplasztikára is. Akkor én is felbuzdultam, és terveket készítettem. Noha támogatást nem kaptam, mégis sokat köszönhetek az iskolának, ahol tanítottam, és annak a gyárnak, ahol most dolgozom. — Eljutottak-e alkotásaid valamilyen kiállításra? — Igen. Először 1975-ben Békéscsabán a művelődési központ által rendezett tárlaton mutattam be fából készült plasztikáimat. Néhány évvel ezelőtt pedig a HAFE üzemi kiállításán vettem részt velük. Nem sokkal azután az igazgatóm felkérése alapján — felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére — egy emlékművet terveztem. Ennek elkészítésében, az alapozással és parkosítással kapcsolatos munkák elkészítésében a gyár dolgozóin kívül a Sarkadi Építőipari Ktsz kőműves brigádja is sokat segített. — Miből készült az emlékmű és mit jelképez? — Ennek a rakétaszerű, nyúlánk térplasztikának az anyaga rozsdamentes acél. Az eszmei jelképpel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a felemelkedést, a felfelé törekvést, valamint a munkás-paraszt szövetség összefogását szimbolizálja. Emellett e műnek kömyezet- szépítő hatása is van ... Egy dolgot azonban meg kell említenem: ez az alkotás több száz órás kollektív munka eredményeként született meg, hivatalos felavatására azonban mind ez ideig nem került sor... A kiállításra készült tus- és filcrajzok egy része A felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére felállított emlékmű a HAFE Berényi úti gyárának udvarán Kép, szöveg: Bukovinszky István A csodálatos Hegyalja IV. Rákóczi—Aspermannt-ház Mádon Kép, szöveg: Serédi János Idegenforgalmunk még nem fedezte fel igazán Hegyalját. A zempléni hegyvidéknek csak néhány települése él a köztudatban: Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Széphalom, Hollóháza. Gönc, Pálháza. Történelmünk ragyogó csillagai, melyek az egész országra szórták egykor a fényüket. Ám Hegyalja más apró települései is, mint megannyi lámpás viláMád a hegyek között gít felénk a múltból. Hegyalja megismerése is csak akkor lehet teljes, ha ,a főbb közlekedési útról letérünk a hegyek közé. Az erdőség mélyén, a re- gőczi út mentén rejtőzik három kis falucska, a Huták. Itt-ott még látni a szénégető boksákat is. Innen indul a vadregényes Tolcsva-völ- gye, mely Erdő-Horvátinál ér véget. Apró falucska ez is. Az út mentén pincék. Idegen erre ritkán vetődik. Megállítanak, hogy honnan jövök? Én arra vagyok kíváncsi, miért nevezték ei a települést Erdő-Horvátinak. — Itt az erdő, hordd el! — válaszolja Sajgó András, az egyik pince tulajdonosa, aztán magyarázatul még hozzá teszi. — A fejedelem azt mondja hajdúinak a harcok végén: hordjátok ei az erdőt, és települjetek le. Innen ered a név. Sok családnak még abból az időből van meg a kutyabőre. Aranyos völgyében halkan csobog ,a patak. A hegyoldalban juhok legelnek. Azon túi a sziklatetőn tor- nyosodik Boldogkő vára. Századokon keresztül épült ez a vár. Ide fel a sziklatetőre nehéz volt a vizet felhozni. Az építkezéshez pedig sok víz kellett. Ha pipálni kezdtek a hegyek, akkor a meszet elterítették a köveken, mert ez azt jelentette, hogy hamarosan esni kezd az eső. — Most is drága az építkezés. Egy követ ide felhozni, több mint 500 forintba kerül — mondja a várban működő turistaszálloda vezetője, Hegedűs Lajosné. — A várat néhány éve felújították. Szállodáját leginkább kiránduló iskolások keresik fel. Olykor azzal szórakoznak, hogy egy követ a várfalból legurítanak a mélybe. Ez bizony drága szórakozás! A századok során sok tulajdonosa volt. Magáénak vallotta Zsigmond, majd Mátyás király. Birtokolta Sza- polyai János, s a nagy műveltségű Szelepcsényi György esztergomi érsek, volt Thököly Imréé. És 1701 után, amikor a Habsburgok megkezdték a magyarországi várak lerombolását, terveikben Boldogkő is szerepelt. Szerencsére nem rombolták le, csak lakhatatlanná tették. A környéken Regéc, Füzér, Sza- lánc és még több nagy múltú vár a császáriak dühének áldozatául esett. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1963-ban kezdte meg a vár helyreállítását. Megújult falairól csodálatos a kilátás. Lenn a mélyben terül el a falu. Boldogkőváralja. Látni a Péchy—Zichy-kastélyt, s a körülötte levő parkot. Híres ez a park. Több évszázados fáit ritkaságként tartják nyilván. Van olyan óriássá nőtt. hársfa is, amely törzsének kerülete 4—5 métert is elér. A vár faláról ellátni Boldogkőújfalu határába is, ahol egy ritka „kőtenger” terül el. Hegyalja minden községéhez fűződik történelmünk egy-egy emléke. Tarcalon honfoglaláskori sírokra bukkantak. Az egyik vezéri sírbolt. Ezüst, tarsolylemez, kard és kengyelvasak kerültek elő. A néphit Tárcái vezér sírjának tartja. Klapka tábornok 1849-ben a község közelében aratott fényes diadalt a császári csapatok felett. Tállyán nyugszik Lavot- ta János, a magyar Orfeusz. Evangélikus templomában keresztelték meg Kossuth Lajost. Mádon is sok ,a műemlék. Nem is csoda, hiszen a község 700 éves. A főutcán áll a Rákóczi—Aspermannt- kastély. A következő utcában lakott a Rákóczi-szabad- ságharc vitézlő generálisa, Vak Bottyán. A Malonyai- féle lakóházat Berzeviczy Zsófia építtette. Áll még az egykori dézsmaház, és a Batthyány-pinceház is, ahol a Martinovics-féle összeesküvés hegyaljai résztvevői gyűltek össze. A község temetőjében egy régi sírkő búslakodik, Tóth Mátyásé, Juhász az Aranyos völgyében aki 1651-ben főbíró volt Mádon. A községben élt Mattiász János szőlőnemesítő. Itt született Lőwy Sándor a kommunista mártír. — Mád idegenforgalmáról nem beszélhetünk, jóllehet jelentős történelmi emlékek fűződnek ehhez a községhez — tájékoztat Késmárki Emil vb-titkár. — Szeretnénk ezeket az emlékeket megőrizni. Az egykori zsinagógát felújítjuk. A több mint 2 millió forint értékű beruházást 1981-ben fejezzük be. Itt kap majd helyet a könyvtár, s a helytörténeti kiállítás. Újjá akarjuk építeni a Szilvás fürdőt is. Valaha válóban fürdő állt vendégszobákkal a község határában. A fundamentuma maradt meg, s a kút, amelynek 23 fokos a vize. Ha megépül, bizonyára vonzani fogja a turistákat. Hegyalja szemet gyönyörködtető. Történelme évszázadokon keresztül a magyar történelem sodorvonalában alakult. Itt tanyáztak ,a szabadság oroszlánjai — írta Petőfi Sándor. Nem csoda, ha műemlékei, történelmünk hősi éveiről vallanak. Hegy- alja hazaszeretetre tanít.
