Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980, augusztus 31., vasárnap „Akkoriban technikusok voltunk, Példamutatás és törődés most mérnökök vagyunk” A cigány népcsoportból származók hatása a cigánytanulók pályaválasztására Hubai András az iskola udvarán „Nagyapám, anyám, bá­tyám — aki 11 évvel idő­sebb nálam — a tanári hi­vatást választották. Nem cso­da hát, hogy engem is erre ösztökéltek. A választás sze­rencsésnek bizonyult, hiszen hosszú pályafutásom alatt egyszer sem bántam meg, hogy a gyerekek oktatását, nevelését választottam hiva­tásomul. Három évig Mezőhegyes mellett, egy majorban ösz- szevont osztályt tanítottam, majd bekerültem a község­be, igazgatóhelyettesnek. Itt is három évet húztam le. Aztán itt Medgyesegyházán megüresedett az igazgatói szék. Akkori igazgatónőm a kérdésre, hogy kit javasol, azt válaszolta: „Hubai And­rást”, vagyis engem. így ke­rültem immár 28 éve ide, Medgyesre iskolaigazgatónak. Ennyi év után sokat válto­zott a világ. Itt van például az irányításban bekövetke­zett változás. Bizonyos érte­lemben akkor könnyebb volt, hiszen csak utasítottunk... Ám ez az autokratikus ve­zetési stílus már a múlté. .Most közösen egyeztetve a dolgokat kell döntéseket hoz­nunk. Az a bizonyos, sokat emlegetett négyszög úgy hi­szem, nálunk jól működik. Régi igazgatóm azt mondta: az a jó vezető, aki megtalál­ja a megfelelő embert a megfelelő helyre ... Azóta nemegyszer bebizonyosodott e bölcsesség igazsága. Épp a napokban gondol­tam arra, hogy 1952 augusz­tusa óta, mióta itt vagyok, mennyit változott a pedagó­gusok munkája. Annak ide­jén az volt a jó tanár, aki a 45 percet végigbeszélte. Ma a „differenciált munka”, az „állandó munkáltatás” fogal­ma mögött rengeteg felké­szülés rejlik. Szinte ott sincs a pedagógus, a gyerekek mégis az óra egész ideje alatt dolgoznak. Valahogy úgy lehetne a nagy változást megfogalmazni, hogy akko­riban — 28 éve — techniku­sok voltunk, s most mérnök­nek kell lennünk. A főisko­láról, egyetemről kikerülő fiatalok fölkészültsége is igazodott az igényekhez. Ne­velőtestületem csaknem min­den tagjáról elmondhatom, hogy korszerűen dolgozik. Ha jól emlékszem, három tan- tervváltozás volt, mióta itt vagyok. S ma, amikor a technikai forradalom idősza­kát éljük, úgy hiszem, ez szükségszerűen be kellett, hogy következzen. Ha már eddig is a tegna­pot hasonlítottam össze a mával, a pedagógusok élet- körülményei is sokat változ­tak. Itt nemcsak, és nem elsősorban a szolgálati laká­sok korszerűsítésére és az anyagi és erkölcsi elismerés­re gondolok, hanem a min­dennapi életvitelükre is. Kell, hogy benne legyenek a közéletben, akár közművelő­dési, akár mozgalmi téren. Erre már a főiskolán is fel­készítik őket... Közöttünk van községi vb-tag, tanács­tag, vöröskeresztes vezetősé­gi tag... Nem sorolom to­vább. És hogy mit változott az iskola? Mert a fejlődésnek ez is mércéje lehet. Hol van­nak már a régi olajos pad­lók, amelyre ha leesett a gye­rek füzete, csúf nyomot ha­gyott? És hol a régi iskola, amelyben két műszakos ta­nítás folyt, hogy mindenki­nek jusson helye. Azóta 1961-ben ez a kétszintes rész került átadásra, amelyben most is vagyunk. Az új épü­let, mostani büszkeségünk, amelyben szeptembertől két osztály nyer elhelyezést. Sze­rencsére a múlté az is, hogy ugyanaz a tanterem délelőtt a tanulás, délben az ebéd, délután a napközi színhelye. Ma már korszerű konyhánk, gyönyörű napközis termünk van. Szemléltetőeszközeink is szépen gyarapodnak. 1961. és 1972. között itt gimnázium is működött. Az akkorról meg­maradt szemléltetőeszközö­ket például a biológiai órá­kon kiválóan hasznosítjuk máig is. Meg van egy kis pénzünk arra is, hogy a szak­tanárok javaslatai alapján, újítsuk, frissítsük a szertá­rak állományát. Eddigi elbeszélésemből úgy tűnhet, minden szép és jó. No, ezt azért nem állítom, hiszen hányszor problémá- zunk értekezleteinken azon, hogyan is lehetne gyereke­inkkel megszerettetni a ta­nulást, feléleszteni bennük a tudás vágyát. S hogy mégis rózsaszínűbben látok sok mindent, ez azért van, mert ennyi év után már könnyű a dolgom. Egykori tanítvá­nyaink felnőttek, s most sa­ját csemetéiket hozzák ide. Érthető hát, hogy számítha­tunk a szülőkre, akár társa­dalmi munkáról, akár a gye­rekek neveléséről van szó. S ennyi év után a szerzett ta­pasztalatok is segítik a mun­kám. Csak az a baj, hogy már nem vagyok húsz éves. Ha most kezdhetném .. * Hubai András nem magá­ról, nem saját életéről be­szélt, és nem említette kitün­tetéseit, pedig 1964-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja, ez évben a Szocialista Kultúráért cím tulajdonosa lett. Megértjük őt. Hiszen hétköznapjai, az iskola hét­köznapjai, eredményei az is­kola eredményei, s ha gond­ja van, ez nem csupán az ő gondja, hanem munkatársaié is, akikben méltó társakra lelt, s nem mindig könnyű hétköznapokban. Nagy Ágnes A cigánylakosság felemel­kedésének, beilleszkedésé­nek elősegítése közös érde­künk. Feltételei az olvasók körében ismertek. Közéjük tartozik a fiatal pályavá­lasztásának segítése, mert a szakmatanulással okosabb, műveltebb lesz, jobban tud­ja saját életét szervezni, irá­nyítani, képzettsége alap­ján az életben kedvezőbb körülmények várják. A ci­gánytanulókat és szüleiket pályaválasztási gondjaik megoldásában támogatják az oktatási intézmények peda­gógusai, a különböző állami és társadalmi szervek, és a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet is. Mindez azonban nem elegendő. Több kell... A többet jelenti, ha a tár­sadalomba beilleszkedett ci­gány népcsoportból szárma­zók is bekapcsolódnak a munkába. Hisszük: magatar­tásuk', erkölcsiségük, élet- körülményeik, munkához való viszonyuk alapján szá­míthatunk rájuk. Ügy tud­nak hatni a cigány szülőkre és a tanulókra, ahogyan má­sok nem: példamutatással 1 Igazolhatják életükkel — a kétségek között gyötrődők- nek —, lehet, sőt kell ta­nulni, szakmát, pályát vá­lasztani. Eleget tehet a ci­gányszármazású az iskola, majdan az élet, a társadalom követelményeinek. Legyűr­heti az előítéleteket, melye­ket e hányatott múltú nép­csoport évszázadok óta ma­gán visel. Mikor hat a cigány sorból felemelkedettek példája? Mi­kor tekintik a fiatalok vagy a felnőttek követésre mél­tónak? Ha nem tagadja meg múltját, azt nem szégyenli; nem felejti el „honnan jött”, ugyanakkor a „kérkedés” sem jellemzője. A múlt le- tagadása, a régi életmódot élők lebecsülése, a „nagymel- lényűség” rettentő ellenszen­ves, és negatív hatást ered­ményezhet: azért sem ta­nulnak, azért sem változ­tatnak hagyományos élet­módjukon azok, akiknek kellene! A beilleszkedettek' életében az elv és a cselekvés szük­séges, hogy szoros harmóniá­ba kerüljön. A szó és a tett feleljen meg egymásnak. Aki a cigánytanulók felemelkedé­séért küzd, az ismerje azok és szüleik' sajátosságait, melyhez nem elegendő a hajdani együttélés. Több kell; tudatosság, ami a sajá­tosságok ismeretét jelenti. A cigánytanulók olyan ered­mények elérésére képesek, mint a többiek, ha a feltéte­lek adottak hozzá! Szüleik napjainkban legfeljebb a zenei képességek és a kéz­ügyesség kibontakoztatásá­nak igényét vetik fel, egye­bekre, melyek például az értelmiségi pályákon szüksé­gesek, gondolni sem mernek. Alacsony a tanulók művelt­ségi szintje, gyenge szókin­csük. Ezért a mondanivalót alaposan magyarázzák meg számukra, általuk jól is­mert szavak, fogalmak se­gítségével. A cigánytanulók szüleivel való foglalkozás fontos, mert döntően — ha nem is kizárólagosan — tő­lük függ, mivé lesz a gye­rek. Többségük többre vá­gyik, mint szüleik, de eh­hez fejletlen az akaratuk, tanuláshoz való viszonyuk is kifogásolható. Könnyen „meggyőzhetők” a tanulás, pályaválasztás szükségessé­géről, de ellenállás nélkül le is beszélhetők arról. A velük való foglalkozás ered­ményt akkor hoz, ha kitar­tással párosul. Nem sza­bad elkedvetlenedni az első időszak kudarcai miatt. Szá­moljanak a tanulói önbiza­lom hiányával, félelmekkel, kisebbségi érzésekkel, az ön­ismeret és pályaismeret fo­gyatékosságaival is. Csak őszintén! Az eredményes befolyáso­láshoz, meggyőzéshez nyújt­sanak ismereteket. A gyere­keknek az igazat mondják el, azt ahogyan élnek, dol­goznak. Mindennemű torzí­tás, „lakkozás” hamisan cseng, melyet észrevesznek a fiatalok, és mélyen elítél­nek. Csak akkor beszéljenek munkájuk, pályájuk tartal­masságáról, hasznosságáról, szépségéről, ha azt életük gyakorlatával is igazolni tudják. Ez nyilván nem je­lentheti a negatívumokról való hallgatás szükségessé­gét. Kívánatos, hogy a szülő, gyermek véleménye kedvező legyen a társadalomba beil­leszkedett személyiségéről: érdemes tanulni, emberhez méltó életmódot folytatni, így boldogabb, elégedettebb az ember! Követelményünk sugallja: hatni kell a fiata­lok érzelmeire is, az ismeret­nyújtással egyetemben. A munkához, pályákhoz fűző­dő kedvező viszony kialakí­tása érdekében nyújtsanak tájékoztatást eddigi életút- jukról (iskoláztatásuk gond­jai, leküzdésének módjai, szakmai képzés tapasztala­tai, életkörülmények alaku­lása stb.), szóljanak pálya- választásuk okairól, beszélje­nek munkahelyi kollektívá­jukról. A cigánytanulókkal és szü­leikkel való beszélgetéseik alkalmával találkoznak el­lenvéleményekkel, kedve- vezőtlen érzelmekkel. Kí­nos kérdések megfogalma­zására is sor kerülhet, me­lyekre választ kell adniuk: „Mennyi pénzt kapsz te azért, ha elengeded tanulni messzire a gyerekedet?” „Mi­ért mentél el közülünk, mi­ért lettél áruló?” Ne sértőd­jenek meg, ha néha kétel­kednek szavaikban. Az erő­szakos fellépés, szidás, a túlfűtött vitatkozás, becs­mérlés még jobban felerősíti a negatív érzelmeket, az el­lenállást. Türelem... Legyenek türelmesek, bi­zalmat gerjesztők. Hallgas­sák végig az ellenvéleményt. Ha szükséges, igényeljék' részletes kifejtését. Ezután következzék a helytelen né­zetek cáfolata főleg észér­vekkel, logikai úton. Pl. „A mi fajtánk hiába tanul, úgy­is megbuktatják.” Nézzük meg, tényleg igaz-e a kije­lentés? Vegyük sorra a kö­zös ismerősöket. Van kö­zöttük aki eredményesen folytatta tanulmányait, míg mások megbuktak, lemorzso­lódtak. Az utóbbi okait, ha feltárják (nem tanult, ott­hagyta az iskolát stb.), ki­derül, hogy az általánosítás helytelen volt. Mondják’ el, miért nem tetszik a munka­kerülés, a hanyag iskolai ta­nulmányi munka, a szakma- tanulás hiánya. Ugyanakkor „kapaszkodjanak meg” az il­lető tanuló, szülő személyisé­gében — a valóban meglevő jó tulajdonságok elismerésé­vel. Hívják fel a figyelmet a kedvezőtlen magatartás, ál­lásfoglalás következményeire is. Szóljanak olyan cigány­sorból kiemelkedett sikeres életutakról, melyek megtes­tesítőit a pártfogásukba vet­tek ismernek. Mi hisszük, hogy a közös összefogás a cigánylakosság anyagi, erkölcsi felemelkedé­sét és boldogságát szolgálja. Ebbe a társadalomba beil­leszkedett, cigány népcso­portból származók önkéntes pályaválasztási tartalmú munkája sajátos. Jelentősé­gét tekintve nélkülözhetet­len. Dr. Kincses László A két tantermes új épületet már takarítják Fotó: Gál Edit Új évad előtt a Filharmónia Az Országos Filharmónia Békés megyei Kirendeltsége az elmúlt évadban 22 felnőtt bérleti hangversenyt rende­zett. A fiatal zenebarátokról sem feledkezett meg, hiszen az ifjúsági bérleti hangver­senyek száma is jelentős: általános iskolásoknak 132, középiskolásoknak 16, szak­munkástanulóknak pedig 2 előadást rendeztek* a me­gyében. Szeptembertől kezdődik az új évad bérleteinek árusítá­sa. A kínálat az idén is gaz­dag, sokszínű, Békéscsabán, a Jókai Színházban október 6-árt rendezik meg a megye- székhely első bérleti hang­versenyét. Alekszander La- zarev vezényletével a moszk­vai Nagyszínház kamaraze­nekara mutatkozik be. No­vember 18-án a békéscsabai szimfonikus zenekar, Kiss András hegedűművész köz­reműködésével lép fel. Ve­zényel: Martos László. Ja­nuár 15-én Kovács Lóránt, Kemény János, Horváth László, Friedrich Ádám, va­lamint Hara László, azaz a Filharmónia Fúvósötös tart előadást, melyen fellép még Miklós György zongoramű­vész. A negyedik bérleti elő­adás február 5-én lesz, me­lyen Bücher Mihály Beetho­ven zongoraestjét hallgat­hatja a közönség. Tavasszal, március 23-án, az evangélikus kistemplom- ban jön össze a zenekedvelő közönség. Fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság zene­kara, valamint a Magyar Állami Operaház énekkara, Kórodi András vezényleté­vel. Műsoron. Bach Máté passiója. Mindezek mellett április 28-án a Budapesti MÁV Szimfonikusok, május 26-án pedig a szegedi szim­fonikus zenekar lép fel Med- veczky Ádám, illetve Pál Tamás vezényletével. Az orosházi hangverseny­programban is szerepel a Filharmóniai Fúvósötös, a békéscsabai szimfonikus ze­nekar, és a szegedi szimfo­nikus zenekar. Mindezek mellett október 6-án Ránki Dezső orgonaestjét hallhat­ják az orosháziak. Szarvason december 10- én rendezik meg az első bérleti hangversenyt, Szent­helyi Miklós (hegedű) és Szenthelyi Judit (zongora) szonátaestjét. Március 18-án a Reneszánsz Rézfúvós Együttes és a Tomkins Énekegyüttes, november 18- án pedig a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Kodály Kórus mutatkozik be Szarvason. Gyulán a szegedi és a bé­késcsabai szimfonikus zene­kar, valamint a Budapesti MÁV Szimfonikusok fellép­te mellett igazi zenei él­ményt ígér Lux Erika zon­goraestje december 15-én, és a bolgár Georgi Badev hege­dűestje január 7-én. N. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom