Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

1980. augusztus 30., szombat Szeptember 1-én lép életbe az új Casco Beszélgetés Szabó Andrással, az Állami Biztositő megyei igazgatójával Hazánk közútjain 503 ezer olyan gépjármű fut, mely­nek tulajdonosa Casco-biztosítással rendelkezik. Ez a biztosítási fajta 14 év alatt igen népszerűvé vált. Ez év szeptember 1-től megújul. Megyénkben az Állami Bizto­sító üzletkötői és hét fiókja köt Casco-szerződést. Szabó Andrástól, az Állami Biztosító Békés megyei igazgatójától többek között arra kértünk választ, hogy milyen formá­ban történik a kárrendezés, vannak-e könnyítések, ho­gyan lehet elkerülni a számlavitákat, és milyen változá­sokat tartalmaz az új Casco. — A szerződések megújí­tására az elmúlt 8 év alatt nem került sor, a felmerült gondokra, problémákra rea­gálva az Állami Biztosító több esetben díjemelés nél­kül bővítette a Casco szol­gáltatásait. A károk dinami­kus emelkedése, a motorizá­ció területén bekövetkezett változások; az értékesebb gépjárműpark kialakulása, az alkatrészárak, a javítási költ­ségek emelkedése megnövel­ték a kártérítések összegét. A Casco-biztosítások népszerű­ségét a számok is igazolják. Amíg 1979. első felévében a megyében levő 24 396 ma­gántulajdonban levő sze­mélygépkocsiból 14 028 ren­delkezett Casco-biztosítással, 1980 hasonló időszakában már a 27 196 gépkocsiból 16 399 volt biztosítva. Tehát 57,5 százalékról 60,3 százalékra emelkedett a telítettségünk. — Hol legnagyobb a te­lítettség? — A békési városi fiókunk területén a telítettség 76,1 százalékos. A legalacsonyabb a békéscsabai városi fióknál, mindössze 46,1 százalékos. Jóllehet Békéscsabán van a legtöbb gépkocsi, de itt van a legtöbb adásvétel is, és ez kihat a Cascóra is. — Ebben az évben hány gépkocsikárt rendeztek? — Január 1-től 3 ezer 192 bejelentett gépkocsikárt ren­deztünk, s eddig 15 millió 194 ezer 903 forintot fizet­tünk ki. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a Casco-biztosí­tások jövedelmezőségét. Köz­ben újabb gondok is felme­rültek : például avultatás, amely az évek során igen sok félreértésre és vitára adott okot. Az említett gondok megoldására egy új, széle­sebb választékot nyújtó Cas­co-szerződést dolgozott ki az Állami Biztosító. Ennek be­vezetésére 1980. szeptember 1-én kerül sor. — A változások mennyi­ben befolyásolják a bizto­sítás díját? — Eddig a díjat a gépkocsi teljesítménye, valamint a vállalt önrészesedés határoz­ta meg. Űj, hogy nem a tel­jesítmény, hanem a kocsi ér­téke és az önrészesedés hatá­rozza meg a jövőben a díjat. Tehát a szocialista ország­ban gyártott gépkocsinál a belföldi fogyasztói ár, illetve a nem szocialista országban gyártott személygépkocsi ese­tében a vámalapár és az ■ önrészesedés függvényében • kerülnek meghatározásra. A i Casco-biztosításoknak három ; válfaja ismeretes. A teljes • körű, a részleges, a külföldre • szóló. Újdonság van az ön- j részesedést Illetően is. A tel- J jes körű Casco-biztosítás — • az ügyfél választása szerint J — megköthető: önrészesedés | nélkül és ezer, 2 ezer, 3 ezer, 5 ezer, illetve 10 ezer forint összegű önrészesedéssel. Új­donság az önrészesedés nél­küli forma, valamint, hogy a jövőben nem lesz 500 fo­rint, 1500 forint és 20 ezer forint összegű önrészesedés. — Mennyit vonnak le a i kár összegéből? — A megállapított kár ősz- : szegéből 10 százalékot a biz- : tosított maga visel. Ameny- • nyiben a 10 százalék nem éri j el a szerződésben vállalt : önrészesedés összegét, min- • dig az utóbbi kerül levonás- j ra, ha pedig az ügyfél önré szesedés nélkül kötötte a szer ződést, ilyen címen nem vo biztosítás is, amely a törés­károk kivételével a határo­zatlan időre szóló Casc0 va­lamennyi szolgáltatását tar­talmazza. — Eddig sokan lemond­ták az öregebb, használ­tabb gépkocsik Casco-biz- tosítását. A jövőben meg­éri-e ezeket a szerződése­ket fenntartani? — Mint az elején már em­lítettem, a kártérítés feltéte­lei között nem szerepel az avultatás, tehát bizonyos ki­vételektől eltekintve — al­váz, karosszéria, komplett motor — a teljes helyreállí­tás költségeit fizeti meg a biztosító, az értékemelkedés nélkül. — Mi lesz a baleset-biz­tosításokkal, az ellopott ér­tékekkel? — A baleset-biztosítási összegek emelkedtek. Megté­rítjük az ellopott személyi használatú tárgyak értékét is. Kifizetjük a szocialista or­szágokban bajba jutott autó­sok hazautazási költségeit. A balesetmentesen vezetőknek továbbra is megmarad a díj­visszatérítés. — Mi történik a régi Casco-biztosításokkal? — Az 1980. szeptember 1. előtt kötött Casco-szerződé- sek nem szűnnek meg, auto­matikusan mindaddig ér­vényben maradnak, amíg az ügyfél el nem adja a kocsi­ját, illetve másikat nem vá­sárol. Az új tulajdonosok vi­szont csak az új Cascó-biz- tosítási formák közül vá­laszthatnak. — Vannak-e könnyíté­sek a kárrendezésnél? — Az Állami Biztosító kár­felvételi egységeihez forduló autósok alapvetően kétféle kárrendezési mód közül vá­laszthatnak: úgynevezett készpénzes és számlás. Ma már kétségtelenül a legelő­nyösebb az ügyfélnek az ÁB —AFIT, valamint a szarvasi és békéscsabai Generál Ipari Szövetkezetekül szerződés alapján létrehívott együtt­működéses számlás kárren­dezés. Ennek az a lényege, hogy az ügyfelek az AFIT- vállalatok telephelyein léte­sített ÁB-kárfelvevő, -kár­rendező helyek segítségével egy helyen megcsináltathat­nak mindent, a kárbejelen­téstől a kárfelvételen ke­resztül, a sérült gépjármű­vek kijavításáig. A gépkocsi- tulajdonos az állami és szö­vetkezeti javítóműhelyek kö­zül saját maga választja ki a lakóhelyéhez legközelebb esőt, vagy a számára legro­konszenvesebbet. A helyreál­lítás után a gépjármű tulaj­donosa befizeti a javítópénz­tárba az őt terhelő költsége­ket (pl.: önrészesedést), és aláírásával igazolja, hogy a javítással elégedett. Más te­endője nincs is, mert a hely­reállítás közben felmerülő gondokat (mint például pót­szemle) és a számlával kap­csolatos kérdéseket az Álla­mi Biztosító és a javító köz­vetlenül — a károsult bevo­nása nélkül — rendezi. Má­sik lehetőség a számla nél­küli — készpénzes — kár­rendezés, amely a biztosító és károsult egyezségén alapul. A biztosító megszemléli a sé­rült kocsit, felméri a rongá­lódás mértékét, s a javító­iparban alkalmazott munka­díjak és alkatrész-fogyasztói árak alapján meghatározza és kifizeti a helyreállítás vár­ható költségét. Az Állami Biztosító ezt a kárrendezési formát akkor alkalmazza, ha nincs pótszemlére szükség, ha a sérülések teljeskörűen megállapíthatók. A forgalom- biztonságra kiható szerkeze­ti elemek sérülésénél a kár­térítésnek ez a módja nem alkalmazható. Ha a gépkocsi sérülései olyan nagyok, hogy a kár a számla nélküli kár­rendezés összeghatárát meg­haladja, ha a forgalombiz­tonságra kiható szerkezeti ré­szek sérülnek meg, ha to­vábbi pótszemle szükséges, akkor a kárrendezés számla alapján történik. — És a javítás? — A javítást az ügyfél az állami, a szövetkezeti és a magán javítóiparral egyaránt elvégeztetheti. A biztosító a kárt a számla ellenőrzése után fizeti ki a kárfelvételi jegyzőkönyvben rögzített té­nyek alapján. Ha magánkis­iparos végzi a javítást, ak­kor a javítási számla kiállí­tása előtt kétpéldányos ár­ajánlatot kell benyújtani. — Így talán elkerülhetők a számlaviták? — Az autójavító kisipari tevékenység jobb kihaszná­lása, a szervezett együttmű­ködés, a minőség javítása, valamint az utóbbi évek so­rán előfordult számlaviták elkerülése érdekében az Ál­lami Biztosító és a KIOSZ szerződést kötött. Az Állami Biztosító minden lehetséges eszközzel igyekszik a biztosí­tottak segítségére lenni. Serédi János : S A Baranyában gazdálkodó majsi Kossuth Tsz házikacsa he- • lyett vadkacsát nevel az üzemi tavakon. A vadkacsákat a ; MAVAD nyugat-európai országokba szállítja, ahol gyakorla­nunk le semmit. Választék- • tj]ag korlátlan piaca van a jó ízű vadhúsnak bővítést jelent továbbá az : . (MTI-fotó: Cser István felvetele — KS) továbbá az úgynevezett részleges Cascó­Az egészség érték... A Medicor Debreceni Orvosi Műszergyárának egyik legrégebbi terméke a kvarclámpa, melyből évente három változatban nyolcvanezer készül (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) ...és alattomos ellensége: a zaj A zajnak az emberi szer­vezetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Ezek közül a nagyothallás a legismertebb. A beteg fül nem érzékeli azt a hangerős­séget, amelyet az egészséges még hall. Nagy zajban el" töltött időszak után kezdet­ben ez a károsodás még csak átmeneti. Huzamosabb zaj­terhelés viszont már mara­dandó hallásromlást okoz. Kialakulását nehéz észreven­ni, mert a beszéd megérté­sét még nem zavarja. A ká­ros jelenség ugyanis a be­széd megértéséhez kevésbé fontos frekvencia (rezgés­szám) tartományra korláto­zódik. A Föld lakosságának 1 százaléka halláskárosodott. Ezek felénél a kór-ok: a zaj. Hazánkban több százezren nagyothallók a zaj következ­tében, de a veszélyeztetettek száma ennél is nagyobb. Az erős zajhatás azonban nem­csak a hallószervet, hanem az emberi szervezet egészét is károsítja. A zajtúlterhelés olyan civilizációs ártalom, amely a vegetatív idegrend­szeren keresztül a szervezet sok funkcióját befolyásolja. A légzés szaporábbá válik, megnő az oxigénfogyasztás. A lecsökkent gyomornedv- termelés miatt emésztési za­varok jelentkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent működése következtében szájszárazság lép fel. A ma­gas vérnyomásban szenve­dőknél betegségük rosszab­bodását is előidézheti. Pszichésen is jelentkezik a zaj idegesítő, fárasztó és fi­gyelemelvonó hatása. Az ipari, technikai fejlődés kö­vetkeztében — a termelő- munkától a háztartásig — az emberi tevékenységek jóré­sze: zajforrás. Hazánkban a hallást káro­sító, zajos munkahelyek szá­ma _ mintegy félmillióra te­hető. A munkavédelemmel foglalkozó kormányrendelet a zajvédelem követelmény- rendszerét is tartalmazza. Ennek ellenére ez a problé­ma még korántsem megol­dott — jelzik a foglalkozási megbetegedések statisztikái. A technikai zajkeltés vissza­szorítását gyakran a tudo­mány és technika felhaszná­lásával lehet megoldani. Kö­rültekintő tervezéssel, kü­lönféle műszaki megoldások­kal csökkenthető a zaj. Az utcák, közterületek leg­főbb zajforrása .a közlekedés. Ügyes forgalomszervezéssel, a járművek megfelelő kar­bantartásával ezen iR lehet segíteni. És — nem utolsó­sorban — a járműtulajdono­sok belátására is szükség van. Finomabb vezetéssel, csendesebb melegítéssel, eny­hébb fékezéssel, kevesebb dudálással nagyban hozzájá­rulhatnak idegeink, szerve­zetünk kíméléséhez. De ál­talánosságban is kimondha­tó: a csendért — vagy leg­alábbis a zajszintnek az el­viselhetőség mértékéig való leszorításáért — mindenki­nek tennie kell! Érdemes meggondolni: hányféle indokolatlan, szük­ségtelen zajjal mérgezzük mindennapjainkat. A hajnali rakodások ládacsattogásai, a késői hangos rádió-, tévé-, magnóhasználat, az utcai hangoskodások elkerülhető­ek volnának. Csak belátást, helyes emberi viselkedést igényelnek, amelyek hatósá­gi intézkedésekkel nem he­lyettesíthetők. A zaj — mint a közérzetet, egészséget hátrányosan befo­lyásoló tényező — sok vesz­teséget okoz a társadalom­nak. A megzavart álmú, ki- alvatlan ember nem nyújt­hat maximális teljesítményt, különösen akkor nem, ha még munka közben is zajter­helés fárasztja. Sőt, a csök­kent figyelőképesség köny- nyen balesethez is vezethet. Szakemberek szerint — pél­dául a szövödék zajának — minden egyes decibelnyi csökkentésével egyszázalékos termelésnövekedés érhető el. A megbetegedések következ­ményeként a gyógyítási, kártérítési költségek is ko­moly kiadást jelentenek or­szágszerte. A zajterhelés te­hát anyagi terheket is jelent. Napjainkban egyre többen emelik fel szavukat a feles­leges zaj és káros hatása el­len. Egészségünk érdekében — mindnyájunk ügye —lét- fontosságú, hogy ezek a hangok túlharsogják a zajt. A differenciálás kérdései II Gátló környezeti tényezők A jövedelmek differenciá­lásának háttérbe szorulásá­ban igen jelentős szerepet játszik a vállalati, gazdálko­dásra jellemző — olykor már aggasztó mértékű — szervezetlenség. Az építőipa­ri vállalatok egy része pél­dául — időjárási okoktól füg­getlenül — főként fizikai dolgozói számára nem tud­ja biztosítani a folyamatos munka végzésének feltételeit. A fizikai munkások és a vállalatvezetés közötti jelen­tősebb feszültségek elkerü­lése érdekében a konkrét tel­jesítményektől függetlenül rendszeresen garantál egy meghatározott jövedelem­szintet. A tényleges teljesít­mények, és az elért jövede­lemszint közötti szakadékot pedig fiktív teljesítményel­számolással hidalja át. En­I nek azonban szinte egyenes következménye, hogy ameny- nyiben a teljesítmények és a I jövedelmek színvonala kö­I ' zötti kapcsolat ily módon meglazul, nincs lehetőség ar- . ra, hogy a dolgozók közötti teljesítményarányos kü­lönbségeket kialakítsák. Természetesen az ilyen jel­legű, a teljesítmények érvé­nyesítését akadályozó té­nyezők korántsem pusztán az építőipar sajátjai. Gondol­junk például a szerződéses fegyelem lazaságaiból, a kooperációs kapcsolatok meg bízhatatlanságából szárma­zó, a folyamatos tevékenysé­get gátló, s ezen keresztül a teljesítményi elv érvényesí­tését megakadályozó körül­ményekre a gazdasági élet legkülönbözőbb területein: a termelésben, a szolgálta­tásban, de még az admi­nisztrációban is. Nagymértékben rontja a teljesítmények szerinti ösz­tönzés lehetőségeit, ha a a munkaerőpiacon az erőtel­jes túlkereslet a jellemző. Ilyenkor ugyanis a munka­erő megtartása céljából a még kifizethető legalacso­nyabb jövedelmek színvonala viszonylag magas lesz, ami feltétlenül rontja a diffe­renciálás lehetőségeit, már csak azért is, mert a lehetsé­ges legmagasabb szintet így alacsonyabban kell megál­lapítani. A munkaerő-túlke­reslet további negatív hatása az is, hogy miután ily mó­don a munkavállalók vannak „erőpozícióban”, a vállalatot és a munkavállalót egy­aránt kielégítő bérmegoldá­sok helyébe a munkaválla­lók igényeit az indokoltnál nagyobb mértékben tükröző megoldások lépnek, melyek így függetlenednek a tel­jesítményi szempontoktól. A teljesítményösztönzés hatékonyságát olyan ténye­zők is befolyásolják, mint például az, hogy a dolgozók családi életciklusuk mély szakaszaiban vannak. Az egyes családi életciklusok pénzigénye ugyanis eltérő. A családalapítás és gyer­meknevelés időszaka példá­ul igencsak pénzigényes. S itt az összefüggés a követ­kező: a kevésbé „pénzigé­nyes” szakaszban levő dol­gozókat kevésbé lehet haté­konyan ösztönözni a teljesít­ményekre. Jelentősen befolyásolják a teljesítmények érvényre ju­tását a dolgozók kulturális „hátterében”, érték- és nor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom