Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

1980. augusztus 30 , szombat

Javult a kisgépek kínálata

A Minisztertanács még 1976-ban megvizsgálta a háztáji és kisegítő gazdaságok gépellátását, és határozatot hozott ,a hazai gyártás gyors megszervezésére. Szükség is van erre, hiszen a hatékonyságot itt is csak gépesítéssel lehet növelni. A kulcsszerep természetesen a moto. ros kisgépeké, a két-négy lóerős rotációs kapáké, a kéttíz lóerős kistraktoroké. Az ellátás azonban évek óta döcög. Ezért engedélyezték átmenetileg a zömében nyugati importból származó japán, olasz, dán. NSZK-beli, osztrák gyártmányú gépek behozatalát.

Mint. később kiderült, helyesen tették. Az egyetlen magyar gyártó nem tudja az igényeket kielégíteni. Annál is inkább, mivel a motort az ÚSA-ból, Olaszországból hozzák be, a többi alkatrész pedig hazai .anyagból készül. Ennek ellenére, az idén mintha javult, volna a kisgépek kínálata. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ vetőmagboltjában a nyáron lehetett kapni olasz rotációs kapát, hét lóerős kerti traktort. Július végére érkezett meg a nyugatnémet fűnyírógép, a benzinmotoros fűkaszából most is van raktáron. A motoros permetezőgépeket szintén idejében megkapták. Háti és kézi kivitelben egyaránt kapható. Egyelőre nincs gond a különböző terménydarálók, morzsolók, szőlőzúzók, prések beszerzésével. A Hermes ÁFÉSZ az elmaradt kisgépek pótlására a IV. negyedévben vállalkozott.

Az üzlet havi forgalma átlagosan eléri a 2 millió forintot. Ennek egy része a növényvédő szerek eladásából származik. Különösen az importáruk ütemtelen szállítása miatt akadozott az ellátás. M,a már csak választéki hiányok vannak. A külföldi, cikkeket hazaival egészítik ki. Ugyanez mondható el a tápszerek forgalmáró, is. Továbbra sincs megoldva a kisgépek alkatrész-utánpótlása. Hónapokat kell várni egy-egy anyag beérkezésére. Előrelépés, hogy Budapest után Szolnokon is nyílt Hermes alkatrészszaküzlet.

— s.

marendszerében meglevő különbségek is. Ma hazánkban még nem elhanyagolható arányban találhatunk olyan dolgozói csoportokat, amelyek, miután kevésbé fogyasztásra orientáltak, számukra a munkahelyen elérhető jövedelem nagysága kevésbé vonzó. (Gondoljunk például a cigányság egy részére, bár itt nem pusztán „cigánykérdésről” van szó.) E csoportnál a teljesítményösztönzés „hagyományos”, más csoportoknál igen hatékony eszközei csődöt is mondhatnak.

A teljesítményi szemlélet és elv elterjedését a jövedelmi különbségek alakulásában magának a vezetésnek a munkakultúrája is befolyásolja. Olyan tényezőkre gondolunk itt, mint például az, hogy mennyire terjedtek el a racionális munkaerő-gazdálkodás megoldási módjai, a hagyományos megoldásokkal szemben, hogy a vezetők mennyire tartják fontosnak — nemcsak szóban, hanem ténylegesen is — a munkaerővel való ésszerű gazdálkodást.

S végül, a politikai természetű tényezők is közrehatnak abban, hogy a teljesítményelv mennyire áll az ösztönzési gyakorlat középA Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát villányi gazdaságában ezernyolcszáz hektárnyi szőlő peronoszpóra és lisztharmat elleni megelőző permetezését végzik helikopterrel

(MTI-fotó: Cser István felvétele — KS)

II melioráció létkérdés

hallottuk Borgulya Mihály- tól, a főmérnökség-vezetőtől.

Hogyan valósul meg az átszervezés után

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter január 1-i hatállyal az alábbi szervezeti intézkedést hozta: a

Tiszántúli Meliorációs Vállalatot megszüntette, és beleolvasztotta a jogutódként kijelölt Szarvasi Állami Tangazdaságba.

Indoklás: a meliorációs munkák iránti fokozott igény kielégítése, a növekvő feladatok racionális végrehajtása megkövetelte a kivitelező szervezet korszerűsítését. A változtatás célja, hogy a melioráció kellő időben és jó minőségben valósuljon meg.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté az eddiginél hatékonyabb munkához teremt feltételt — mondja Kondacs Mihály, a Szarvasi Állami Tangazdaság osztály- vezetője. — Az átszervezés nem okozott különösebb gondot, hiszen a munkák irányításával foglalkozó apparátus továbbra is rendelkezésre áll. Az eszközök száma sem változott.

ÍTS

Az a tény tehát, hogy a korábban önálló vállalat az év elejétől a Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs főmérnökségeként tevékenykedik, látszólag semmilyen lényeges változást nem hozott. Ám, aki a fenti intézkedés okát részleteiben kutatja, az aligha elégszik meg az előbbi néhány mondatos magyarázattal. A miniszter rendelete ugyanis

pontjában. A politikai természetű tényezők felerősíthetik, de gyengíthetik is a teljesítménykülönbségekhez igazodó ösztönzési mechanizmus hatékonyságát.

Ebből a szempontból a kedvező hatások közé sorolhatjuk azt, hogy a párt politikájának egyik centrális kérdése éppen a teljesítménykövetelmények szigorítása, és a végzett munka szerinti részesedés gyakorlatának érvényesítése. Ezt erősíti az is, hogy ez a törekvés a dolgozók jelentős hányadának igényeivel is találkozik. Nem hanyagolható el azonban azoknak az erőknek a szerepe sem, amelyek ellene tudnak hatni a teljesítmények szerinti jövedelemdifferenciálás fokozottabb érvényesítésének.

Szükségesnek tartjuk azonban azt is megjegyezni, hogy a bemutatott környezeti tényezők nem önmagukban hatnak, hanem a munkaszervezeteken belüli érdek- és hatalmi viszonyok rendszerén, azaz a vállalati belső erőviszonyokon keresztül, hiszen ebben dől az el, hogy miképpen jut érvényre a teljesítményelv a jövedelmek alakulásában.

Dr. Rozgonyi Tamás szociológus

(Folytatjuk)

mélyreható változásokat indított, indíthat el.

További idézet az előbb már említett rendeletből: „A komplex melioráció gyorsabb és hatékonyabb megvalósítása érdekében a végrehajtásba be kell kapcsolni a téeszeket, állami gazdaságokat, vízgazdálkodási társulatokat és más állami vállalatokat. Ezért társulásokat kell létrehozni. „Április 1-gyel négy állami gazdaság, a szarvasi, a hidasháti, a körösi és a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság társasági szerződést kötött, és ettől kezdve a cég pontos neve: Szarvasi Állami

Tangazdaság Körös—Marosvidéki Meliorációs Társaság Főmérnöksége.

— A társasági szerződést aláíró gazdaságok vállalták, hogy a meliorációs munkákhoz használható eszközeiket — amikor erre lehetőségük van — a főmérnökség rendelkezésére bocsátják. A Körös—Marosvidéki Meliorációs Társaság nyitott szervezet, amelynek más mező- gazdasági üzem is tagja lehet. A társaság létrehozására tett intézkedés ésszerű, hiszen az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben igen sok, elsősorban földmunkákra alkalmas lánctalpas erőgép és munkagép található. Ezek időszakonkénti összevonásával, egy-egy nagyobb méretű feladat megoldásakor, nemcsak a berendezések kihasználása javulhat, hanem meggyorsíthatok az igen fontos talajrendezési munkálatok is.

Az utóbbi években egyébként is megnőtt Békés megye meliorációs igénye. Ehhez a korábbinál nagyobb állami támogatást kapott a megye, és az üzemek is többet szakítottak ki fejlesztésre, beruházásra rendelkezésre álló pénzükből. Csak ebben az évben 200 millió forint értékű meliorációs munkát kell teljesíteni. A munkák 60 százalékát a főmérnökség, a többit a vízgazdálkodási társulatok és mezőgazdasági üzemek vállalták.

— Ebben az évben komplex vízrendezést 2 ezer hektáron, kémiai talajjavítást 4 ezer, mélylazítást 8 ezer és alagcsövezést 2 ezer hektáron kell megoldanunk —

— Kezdetben attól tartottunk', hogy az átszervezés törést okoz majd a kivitelezésben. Szerencsére nem így történt. Kétségtelen azonban, hogy a Körös—Marosvidéki Meliorációs Társaság tevékenysége iránt nem olyan az érdeklődés, mint amilyennek elvárhatnánk. Eddig mindössze három, az endrődi Béke, a gyulai Munkácsy és a szeghalmi Sárréti Termelőszövetkezet jelezte, hogy valamilyen formában részt kíván venni a közös munkában. Pedig a melioráció igen sok' mező- gazdasági üzem számára létkérdés, és ez a VI. ötéves tervben is így lesz. A vízgazdálkodási társulások feladatköre is módosul majd; kivitelezés helyett egyre nagyobb arányban folytatnak fenntartási munkákat. A következő tervciklusban egy, a közelmúltban elkészült program, 1,8 milliárd forint értékű komplex vízrendezéssel, kémiai talajjavítással, mélylazítással és alagcsöve- zéssel számol. Ez csaknem 100 ezer hektár területet érint. E nagyarányú feladat megvalósítására fejlesztés nélkül a főmérnökség nem vállalkozhatna. A jövő tehát egyértelműen az erők ösz- szevonásában, az együttműködésben rejlik — mondja Seres László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelője.

Ez utóbbi megállapítás igazát bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemekben kevés idő áll rendelkezésre a meliorációs munkákhoz. Alig néhány hónap marad — a betakarítás után, illetve vetés előtt — a talajrendezésre. Ehhez valamennyi rendelkezésre álló eszközt mozgósítani kell.

&

Azt már elmondtuk, hogy a főmérnökség tevékenységét szervező és irányító apparátus együtt áll. Szakmai hozzáértésükre, szervező készségükre a következő időszakban nagy szükség lesz.

A meliorációs program végrehajtása nemcsak a mezőgazdasági üzemek számára fontos, de nagy népgazdasági haszonnal is jár. A főmérnökség évente reprezentatív felmérést készít a megtérülésről. Ebből kiderül, hogy a megtérülés mélylazításnál nem több egy-két évnél, kémiai talajjavításnál és vízrendezésnél három-négy, és ha a melioráció alagcsöve- zéssel is jár, akkor 6—7 évnél. Az eddigi példák azt bizonyítják, hogy a meliorált területek többségén jelentősen nőtt, vagy éppen megduplázódott a termés.

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan tevékenykedik majd a Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Marosvidéki Meliorációs Társaság Főmérnöksége.

Kepenyes János

a puskaműves mester

Sarkadon az építőipari szövetkezet egyik rejtett zugát hatalmas barna ajtó torlaszolja. Rajta keresztben egy puska látható. No, nem igazi, csak rá van festve. Fölötte tábla, amely tájékoztat arról, hogy ide ki léphet be. Mögötte dolgozik Bánfi Zoltán, az idős puskaműves mester. Immár 10 éve a szövetkezetben.

— A mi családunk nagyon békés volt mindig is, nem volt köztünk vadász, de olyan sem, aki a puskát szerette volna. Én is véletlen találkoztam az első lőfegyverrel. Keresztapámnak volt egy Flaubert puskája. Az egyik alkalommal a pajtában megláttunk egy patkányt a gerendán, kezembe nyomta a puskát, hogy „lőjél fiam”. Elsőre „leszedtem”. Ekkorit éves voltam. Még ugyanebben az évben faragtam az első puska tusát, mi több, őszszel lőttem egy őzet is. így barátkoztam meg a fegyverekkel.

Ma 66 éves a mester, s 51 esztendeje mondhatja el magáról, hogy igazán köze van a puskaműves művészethez. A szövetkezetnél tíz esztendeje dolgozik, mint nyugdíjas, s vallja:

— Olyan még nem volt, hogy ne legyen munkám. Járnak ide vadőrök, mezőőrök, vadászok. Csak az utóbbi évtizedben 1042 vadászfegyvert és 441 légfegyvert javítottam. Járnak hozzám a fővárosból, Tolna megyéből, Zala környékéről, Debrecen mellől is. Áz idén például az első kliens Tapolcáról hozott egy puskát.

Az idei tavaszi ünnepeken vált törzsgárdataggá, s élete folyamán nyolcszor érdemelte ki a kiváló dolgozói címet. A fegyverjavítás mellett különböző agancsok és trófea szerelését is vállalja.

— Az utóbbi években Szibériától Kanadáig mindenfelé szereltem trófeákat. Legutóbb Hollandiába vállaltam hasonló agancskikészítést. Négy szakmám van, s mindegyiket tudom hasznosítani. Természetesen legfontosabb a puskaműves mesterség. De emellett megvan az órás-ékszerész oklevelem is, amely szükséges az aprólékos és kézügyességet kívánó munkához, no meg a veretek készítéséhez. A lakatos szakmai ismereteimet a puska fém részének javításakor tudom hasznosítani. De orvosi műszerész szakmám is van, mi több, öt esztendeig a gyulai kórházban is dolgoztam.

Az egyik falhoz invitál, s rámutat egy kétcsövűre. Már messziről látszik, nem mai darab, pedig csöve fényes, mintha új lenne.

— Ez az úgynevezett kamrás puska — magyarázza. — 1790-ből való. Ezt még a Hadtörténeti Múzeum is elfogadná. Nem tudom, mi az értéke, de egy Trabantot biztos lehetne vásárolni belőle. De van itt más érdekesség is. Kétcsövű puska, mint láthatja, itt is van néhány. Azt is tudom, hogy Rózsa Sándornak volt egy négycsövű puskája. De négycsövű pisztolyról sokáig még nem hallottam.

S ezzel egy hatalmas vasszekrényhez lép, komótosan előveszi kulcscsomóját, s kinyitja. A vasszekrényben egy kisebb vaskazetta van, amely ugyancsak kulcsra jár. Onnan halássza elő a remekmívű darabot.

— Természetesen most már hatástalanítva van — mondja. — Hamarosan haza viszem. Kati, a feleségem nagyon szereti ezeket a kis „játékokat”. Volt rá példa, hogy sajnáltam hatástalanítani egy-egy fegyvert. A jó múltkorában egy német Sauer Bock-ot kellett hatástalanítanom. A vadász, aki

Rózsa Sándornak négycsövű puskája volt. De négycsövű pisztoly ...? Pedig van, mint képünk is tanúsítja

Fotó: Lónyai László

hozta, úgy döntött, hogy lemond szenvedélyéről, de a puskához ragaszkodott. Nagyon sajnáltam ezt a szépveretű fegyvert „bevasma- gozni”.

Jelenleg is ott áll a sarokban egy fél tucat különböző puska „feldolgozásra” várva. Mellette a belövőállvány. Rajta egy nehézveretű vadászfegyver. Megsimogatja, s folytatja:

— Jó márkák a magyar fegyverek. A múltkoriban láttam egy külországi katalógusban, hogy az első helyen a mi Viktóriánkat emlegetik. Ezek azért kiváló puskák, mert messzehordó- ak. A szovjet fegyverek nagyon tartósak, s jó anyagból készülnek. Olyan erős a krómozás a csőben, hogy ha egy hanyag vadász egy évig nem pucolja, akkor is szinte rozsdamentes marad. „Csak az a hibájuk, hogy nagyon olcsó- ak” — kacsint rám a mester.

S mi a legérdekesebb munka? Amikor egy háborút megjárt fegyvert békés célra átalakíthatok. Ilyenkor például készítek hozzá cél- gömbirányzékot, esetleg távcsövet szerelek rá, Sneller gyorsítóval látom el, ha kell a tusát faragom, s barnítom, majd belövöm. Egy ilyen munkasorozat csaknem 120 órát igényel.

Az oklevél is arról árulkodik, hogy a puskaműves szakmát régen kitanulta. A mestervizsgát 1946-ban tette le a Debreceni Iparkamaránál.

— Előtte hét évig már segédként dolgoztam. Már ott megtanultam, hogy mi a szakma legalapvetőbb követelménye. Ez pedig a pontos, precíz munka, hiszen a fegyver veszélyes szerszám. Az ember vigyázatlanságból a legjobb barátját is megölheti. Ezért igényel nagy figyelmet. De én olyannyira megszerettem, hogy ha naponta kapnék három szelet zsíroskenyeret és három pohár vizet, akkor is csak ezt csinálnám. Sajnos a családban nem folytatja senki. Van két fiam. Barna 12 éves korában kapott tőlem egy légpuskát, s még aznap eladta, és vett rajta egy fényképezőgépet. Rajtam kívül is alig tudok puskaműves mesterekről. Pesten van egy tőlem idősebb jó barátom, Görcsös Gyula, s egy másik, aki fiatalabb, Kubinyi Attila. Még egyről hallottam a rádióban, aki Zalaegerszegen működik. Békéscsabán van egy fiatal, nagyon jó kézügyességű srác, Gáspár Antal, vele van még kapcsolatom. De nagyon kevesen vagyunk.

Hát bizony így nem tudni, kik folytatják e szép szakmát.

Jávor Péter