Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. augusztus 3., vasárnap Műemlék könyvtáraink II pannonhalmi monostor könyvtára A pannonhalmi főapátság könyvtárterme, amely 1824—1832 között épült; Engel József és Pákh János műve A pannonhalmi könyvtár, hivatalos nevén a Szent Be- nedekrend Központi Könyvtára — a Könyvtári Minerva szerint — egyházi szakkönyvtár. Maga a nagyméretű, ion stílusú faoszlopokkal, erkélyfolyosókkal körülvett, úgynevezett díszkönyvtár is látványosságnak számít. Az értékes könyvanyag, a ritka, sőt egyedi példányok, az állományhoz csatlakozó muzeális gyűjtemény pedig a műemlékkönyvtárak rangjára emeli a pannonhalmi könyvtárat. A kolostort I. István 1001- ben alapította. Ezzel megvetette az első hazai könyvtár alapját is, amely ma a világ legnagyobb bencés könyvtára. I. László 1083-ban összeíratta a kolostor birtokait, egyházi kincseit, könyveit. Az összeírás tanúsága szerint ' már ekkor több mint hetven könyv volt a kolostor tulajdonában. Szertartáskönyveken kívül bibliát, legendáskönyveket, a szentatyák írásait, sőt klasszikus auktorok (Cicero, Lucanus, Cato) műveit is megtalálhatjuk a felsorolásban. Anonymus az iskola vezetője A magyar történetírás kezdetei a könyvmásoló műhellyel is rendelkező Pannonhalmán fedezhetők fel. Ezt az Anonymus-kuta- tások újabb eredménye is alátámasztja, amely szerint P. mester a pannonhalmai iskola vezetője volt. A névtelen szerző értesülései ugyanis általában olyan helyről származnak, ahol bencés kolostor működött. De miért éppen Pannonhalmára esett a választás a középkori bencés iskolák közül? Egyrészt azért, mert a legtöbb középkori krónikánkról bebizonyosodott, hogy itt íródott. De a legfőbb bizonyítékok azok a hasonlóságok, amelyek a Gesta szövege és a Pannonhalmán írt oklevelek között kimutathatók. Pannonhalma tehát valamilyen irodalmi központ szerepét töltötte be, alapja a kor viszonyaihoz képest gazdag könyvtára volt. Ennek a könyvtárnak felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékű dokumentumai azonban elkallódtak az évszázadok során. A bencéseknek ugyanis 1787-ben, II. József utasítására el kellett hagyniuk Pannonhalmát. A kolostor épületei csaknem 15 évig üresen álltak. Az 1786- ban 4249 kötetet számláló, jogi történelmi, bölcseleti, matematikai és nyelvészeti könyveket is tartalmazó gyűjtemény nagyobb része a budapesti Egyetemi Könyvtárba került, de sokat elkótyavetyéltek a kolostor ingóságainak értékesítésekor. A betiltott műveket senki sem keresi A könyvtár jelenlegi anyagából tárlókban látható néhány kódex. Ezek 1802 után, vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe. A könyvtár 230 ősnyomtatványa közül az egyik, a kézi festésű, 1499-ben Velencében nyomtatott pécsi misekönyv már 1506 táján Pannonhalmán volt. (Nevezetesebb ősnyomtatványok még: a Thuróczy Krónika 1488-as festetten brünni és festett augsburgi kiadása, a Manlius nyomdájából 1585-ben kikerült Ó és új kalendárium. valamint egy díszes Dante-kiadás 1491-ből. Szintén figyelemreméltó Heltai krónikája (1575) és Luther röpiratai- nak első kiadása. Az 1655-ben Nagyszombatban megjelent Által — plántált rosa az Ócskái temetésén mondott beszéd szövegét tartalmazza. Egyetlen példánya nemrégiben került elő.) A történelem viharos korszakaiban betiltott dokumentumok megőrzésében fontos szerepe volt a könyvtárnak. Mivel senki sem gondolt arra, hogy a pannonhalmi monostorban keresse a cenzúra által üldözött műveket, a könyvtárnak szinte teljes az 1848—49-es és az 1919-es gyűjteménye. Az előbbi anyagból válogatták a díszteremben kiállított, Egy forradalom hétköznapjai című kiállítást, és ugyancsak így maradhatott ránk a Szamuely 'szerkesztette, kézzel írott katonai újság, a Lövészárok és Vidéke 1915. április 15-i száma is. A könyvtárhoz csatlakozó muzeális gyűjtemény sokat vitatott értéke a festett bisz- szus, amelyet korábban a koronázási palást előmintá- jának tartottak, az újabb kutatás azonban XVII. századi másolatnak ítéli. A kolostor képtárát a könyvtár két földszinti termében helyezték el. A cellákat díszítő kének, metszetek vásárlásakor csupán vallási szempontokat igyekeztek szem előtt tartani, és a rend tagjai között jóformán egy sem akadt, aki a XIX. század harmincas éveiben meginduló gyűjtést igazi műértőként irányította volna. A képtár anyaga ezért kevésbé figyelemre méltó. R helyhiány ellen A díszterem a XIX. század óta őrzi a kolostor könyveit. A bencések megbízása alapján Engel Ferenc 1824- ben kezdte el építeni az impozáns könyvtárépületet. Engel halála után Páckh János folytatta a megkezdett munkát. A galériás díszteremhez kétoldalt kisebb termek csatlakoznak, részben. a könyvtár, részben a képtár és az éremtár elhelyezésére. Az épület szerencsére mindkét világháborút sérülés nélkül vészelte át, így eredeti pompájában láthatják az érdeklődők. A pannonhalmi könyvtár nemcsak idegenforgalmi látványosság. Működő intézményként is várja a látogatókat. 1977-ben 151 olvasója 1500 kötetet kölcsönzött. Az/ évi gyarapodás eredményeként tavaly 3500 kötet könyvet és 140 folyóiratot vettek állományba. Ilyen gyarapodás mellett természetesen a helyhiány megszüntetésére — jelen esetben megelőzésére — is gondolni kell. A könyvek rohamos gyarapodása láttán, még a helyhiány létrejötte előtt elkezdték a raktárnak használt alsó rész átépítését, az állványok eme- letesítését. Az olvasóknak a gyűjteményben való eligazodását szerzői és helyrajzi katalógus segíti. A legközelebbi tervhez, a szakkatalógus kialakításához már készen vannak a cédulák. Szintén a közeljövőben várható egy, a könyvtárat és állományát bemutató tájékoztató. Ez a várVa várt kiadvány lehetővé teszi majd, hogy mind többen szerezzenek tudomást a könyvtárról, és forgathassák haszonnal a gazdag gyűjtemény anyagát. De ennek megjelenéséig is figyelmébe ajánlhatjuk a humán tárgyak, főként a magyar irodalom és nyelvészet, a klasszikus filológia és a teológia iránt érdeklődőknek a könyvtár értékes állományát. Mátraházi Zsuzsa Baranya Baranyával való ismerkedésünk alkalmából kószáltunk már Pécsett, megcsodáltuk Orfüt és környékét, voltunk az Ormányságon és a megye déli üdülőkörzetében. Induljunk el most Pécstől keleti, majd délkeleti irányba, itt is van látnivaló, érdekesség bőven. A 6-os úton, Szekszárd irányába egymást követik a Mecsek völgyébe rejtőző falvak, kisebbek és nagyobbak. Pécsvárad ez utóbbiak közé tartozik. Középkori várára és bencés templomára roppant büszkék! az itt lakók, s előszeretettel emlegetik, hogy nincs az országban rajtuk kívül hely, ahol leányvásárt tartanának, bár elismerik, ez már náluk sem az igazi. Valamikor, régen az őszi búcsú alkalmával vallottak színt a váradi legények a lányos szülők előtt. Ilyenkor kérték meg az eladósorban levő leányok kezét. Manapság ez kiment a divatból, nem egy esetről tudok —így tett az egyik volt pécsváradi évfolyamtársam is —, hogy a fiatalok csupán táviratban értesítik a szülőket örömteli egybekelésükről... Őszönként azért előszedik a szekrények* mélyéről a népviseleti ruhákat Pécsváradon, s amolyan múltidézőt játszanak. IV. Nincs messze innen a hegyekkel körbefogott Me- cseknádasd. A falu bejáratánál, egy kis dombon áll a maga egyszerűségében a Szt. István-templom, amely ma temetőkápolna. A XIV. században építették, s arról híres, hogy — a legenda szerint — Imre herceget itt ölte meg egy vadkan, vadászat közben. Igazi látványosságban azonban annak lesz része, aki veszi a fáradságot és elballag a 3-4 kilométerre fekvő Óbányára, ahová egy szűk völgyben húzódó műút vezet. Az erdő, a hegyvonulat megannyi szépsége, a vadon növényei és madarai elfeledtetik az emberrel a modem civilizációból fakadó idegtépő csatározásokat. Egyik ismerősöm, a természet szerelmese, kagylóba zárt gyöngyszemnek nevezi Óbányát. Túlzása is, igazsága is van állításának. A falut és környékét még nem fedezték fel igazán a turisták, talán ezért is nagy a nyugalom itt. Igencsak meglepődtem tehát, mikor a település egyetlen utcáján svéd rendszámú kocsi húzott el mellettem. Óbányát két oldalról hegyek kísérik, s csak annyi helyet hagyott a természet az itt élőknek, hogy megépíthessenek két házsort, kertekkel és egy nagyon keskeny utat. A faluban körülbelül 150- en laknak. Az első „honfoglalókat” feltehetőleg a romantikus hajlam csábította erre a kies vidékre, a megélhetésért viszont keményen meg kell dolgozniuk a helybelieknek. Errefelé két ellenséget tartanak számon: a nagy esőzéseket és a vadállatokat. — Nagyobb felhőszakadás után olyan a falu, mint egy feldúlt csatatér — mondja egy kertjében kapáló asz- szony. — Jó pár ház úszik ilyenkor, a kertjével együtt. Az ide látogató turistáknak örülnek is, meg nem is. — Van olyan „vendégünk” — ezt a szót csúfondárosan hangsúlyozza a kapáló asz- szony —, aki se szó, se beszéd, bemegy a kertbe, s szed magának, amire éppen szüksége van. Pedig elég bajunk van nekünk az esővel, meg az állatokkal, amik szintén pusztítják a vete- ményt. A falunak egy temploma, egy boltja és egy kocsmája van. Ezek a társas élet színhelyei. A vegyesbolt reggel 8-tól délután 3-ig van nyitva, az italbolt 16 órakor nyit, jelezvén, hogy az asz- szonyok jó része háztartásbeli, a férfiak pedig eljárnak a faluból dolgozni. Az utca a hegyoldalba torkollik, innen turistautak vezetnek a Mecsekbe, amelyeken a vállalkozó kedvűek elgyalogolhatnak akár Pécsig is, igaz legalább ötórás egy ilyen barangolás. A falu végén meglelem a svéd családot. A férfi fülig érő szájjal filmezi övéit. Magyar barátja mondja: — Mikor javasoltam nekik, hogy jöjjünk ki, Johann tiltakozott, de végül kötélnek állt, hogy legalább az ebédet együk meg itt. Most meg nem akar hazamenni (Pécsre), azt hajtogatja, sátrat fog verni ... Óbányáról Mohácsra igyekszem, a 6-os útról két elágazás is kínálkozik — Pécs irányában — ehhez. A Szederkényre vivőt választom, igaz így kihagyom Versendet. Máriakéménd széles főutcáján vitatkozó csoportra leszek figyelmes. — Értse meg, János bácsi, hogy nem tudok kenyeret adni, mert nem íratott — győzködi az öreget a boltos. — Különben is, ha időben jött volna a kenyeres, akkor már régen zárva lennék, s akkor hiába ácsorogna itt. Az idős ember nem tágít’ vár, hátha jut neki is a friss kenyérből, amely még délután négyre sem érkezett meg. Hiába, Baranya aprófalvas megye is, valamivel több mint 300 települése van. A kisközségek ellátása néha ma is gondot okoz... Mohács a gyászos emlékű 1526. augusztus 29-ének köszönheti történelmi hírét. Emlékhelyet is építettek a csata 450. évfordulójára. A történészek azóta is vitáznak róla, mert olyan leletekre bukkantak itt, amik segítségével sok homályos eseményről tiszta képet alkothattak volna. Ám a józan ésszel szemben, ismét győzött az „évforduló-betegség”, sebtiben visszatemettették a kutatókkal a feltárt sírokat, ráépítették a gyászparkot, így aztán örökre elvesztek az értékes leletek ... Határainkon túlra is eljutott már a mohácsi busójárás híre. A hagyományos farsangi karnevál főleg a helybeli sokácok ünnepe, ők elevenítették fel annak idején a legenda szerinti török kiűzetés módját. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Mohácson kezdték építeni Dunaújvárost. A munkáslakások ma is állnak, ez a negyed ma az Üjváros, vagy a helybéliek szóhasználatával: Tanulóváros. Ez a kifejezés arra utal, hogy itt fizették meg a tandíjat a gyárváros építői. Dunaújváros végül is nem Mohácson épült meg, ahová az akkori tervek szerint a Mecsekből kötélpályán juttatták volna a szenet a kohókba ... A vízparti városról nem lehet szólni a Duna nélkül, amely sokáig árasztotta magából a romantikát. Kikötöttek itt a személyszállító hajók is, ezeket azonban megszüntették, mert nem volt gazdaságos az üzemeltetésük. 15—20 éve még az asszonyok a Duna-partra jártak mosni, olyan tiszta volt a folyó vize. Ha ma próbálkozna valaki ezzel, alighanem olyan koszos lenne a mosnivalója, hogy Magyar- ország összes Patyolata is kevésnek bizonyulna a tisztításához ... Ettől függetlenül egyre népszerűbb a part menti vidék, ahol gomba mód épülnek a víkendházak. Ha a négyrészes sorozatra szánt terjedelmet tekintem, akkor baranyai barangolásunk utolsó állomásához értünk. Ha azonban arra gondolok, hogy mennyi mindenről nem ejtettem szót, akkor bízvást kijelenthetem: a baranyai riportnak még koránt sincs vége, azt mindenki tetszése szerint befejezheti, mondjuk úgy, hogy felfedező körútra indul a megyébe. Horváth István Részlet a mohácsi történelmi emlékhelyről Cserei László felvétele
