Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
a 1980. augusztus 3„ vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Míves pontossággal a hétköznapok megszépítéséért Gyúró István grafikái Orosházán Gyúró István: Budapest ’80 TÉKA Egy kubai és egy olasz regény Otthon kiállítani mindig valami különös belső izgalmat jelent, hiszen az ilyen megmutatkozás a művészben hordoz egy sor kétséget is, leginkább azt, hogy az én felmutatása oly világossággal történik-e, hogy elfogadjanak. De el kell-e fogadni ismételten Gyúró Istvánt ? Vagy ez csupán az időnként megmutatkozó művész kételye lenne? Egyáltalán élnek-e benne ezek a kételyek? Igen, mert a művészi önmegmutatás. a gyötrődés, még akkor is, ha látszólagosan minden könnyen formálódik, akkor is belső kínt jelent, a kifejezés és a megértés örökös kételye, annak kettőssége ott van előtte Gyúró István grafikusművész alkotásai az alkalmazott grafika területéhez tartoznak. Ez az alkotói élettér eltérően az autonóm művészetek produkcióitól arra hivatott, hogy bizonyos tárgyak, eszközök, művek közösségében a szépség élményét felkeltsék, megszépítsék az emberi környezetet. Függő művészet tehát ez, nem az a fő törekvése, hogy a valóság művészi tükrözése valósuljon meg elsődlegesen, hanem valamit kiemel, más tárgyakkal együtt él. annak lényegét akarja hangsúlyozni. Bizonyos tekintetben ezért is volt nehéz helyzetben Gyúró István, amikor Várdeák Csillával, akivel egy évtizednél is több ideje alkot együtt, megrendezték ezt az orosházi kiállítást a Szántó Kovács Múzeumban. Arról van szó, hogy a grafikai kiállítás egy része kiszakítva jelentkezik itt. kiszakítva abból az élettérből, amiért és ahogyan született. Az elrendezés, az alkalmazott fotók, azonban új életet adtak itt a bemutatott műveknek. A két kiállítási teremben sorjázó grafikák témáikat, funkcióikat tekintve különfélék. Találkozni filmplakátokkal (így többek között a nemrégen játszott, A polgárság diszkrét bája), politikai és környezetvédelmi plakátokkal. Másrészt olyan nagyméretű grafikákkal, amelyek nem önálló funkciót töltenek be (bár kétségtelen, hogy ezen a tárlaton önálló életet kezdtek és így nem csupán díszítő elemek), hanem valamilyen kiállítás részei voltak. Valójában ez Gyúró István igazi élettere, funkcionálási területe. Hiszen 1975 óta a HUNGEX- PO által szervezett külföldi kiállítások grafikai munkáit készíti. Moszkva, Brnó. Ku- vait, Helsinki, Lisszabon, Kairó magyar ipari és kereskedelmi kiállításain Gyúró István grafikái teszik látványossá, vonzóvá, a bemutatót. S nem kis szerénységgel az is elmondható, hogy valahol a termékek valódi értékén, hasznosságán túlmenően a grafikáknak is szerepe v,an egy-egy sikeres szerződéskötésnél Az alkalmazott, grafikus elkötelezett művész olyan értelemben, hogy a megrendelő kívánalmai szerint kell alkotnia. És ezt szereti Gyúró István. Szereti azt. hogy határidőre kell elkészülnie egy-egy alkotásnak. Ez ad számára belső feszültséget, ami feloldódik kettős módon. Egyrészt a megvalósulás örömében, másrészt a játék, a rajz lehetőségében. A rajz maga funkcionálisan igen jelentős ezeknél az alkotásoknál. Ebben pedig lényeges, hogy abban az időben, amikor még orosházi diák volt, általános iskolában, a gimnáziumban tagja volt Kerti Károly rajzszakkörének. Ma is ezt tartja a legszerencsésebbnek, a legjobbnak, hogy Kerti Károly megkövetelte, megtanította rajzolni. Az itt szerzett alapok gyarapodtak; hogy érettségi után egy évig dekorációs volt, itt a betűírás vésődött belé. A Képzőművészeti Főiskolán Kádár György és Ék Sándor voltak a mesterei. Milyen lehetőségekkel él Gyúró István alkotásaiban? Egyik-másik művén kétségtelen felfedezni Vasarely hatását, de igen eredeti módon: a figurális ábrázolás alapvetően uralkodik grafikáin. Az alkalmazott grafikus egyik sajátos vonása, hogy ,a kifejező eszközök sokaságát uralhatja. Óriási méretű fotó, amely a kiállított tárgyakat, anyagokat úgy emeli ki, hogy éppen az anyagszerűségeket hangsúlyozza ; máshol egyértelműen a grafikus kerül előtérbe, de a textilvarrás sem idegen tőle, ahol a rajzolat és a színkompozíció együttesével tud hatni- Alapvetően meghatározó, hogy ötlet legyen, hiszen ötletek sokaságára épül minden. Az ötlet gyors megvalósítást kíván, ez pedig határozottságot. Ipari és kereskedelmi kiállítások, vásárok illusztrációi e grafikák, de nem csupán ebben áll a funkciójuk, hanem jelképekké is kell legyenek, egy-egy adott intézmény, gyár szimbóliumait kell megteremteniük. A reklámpszichológia szabályait ismerve, mindennek úgy kell történnie, hogy ne legyen túl bonyolult az általánosítás, hanem közérthetően figyelemfelkeltő. Gyúró István hite szerint ez úgy valósul meg, hogy ötvöződik az iparos mívessége, a művész látása és ötlete. A változatosság pedig az, ami mindun- talanul előre lendíti. Szereti ezt a formát, ami feszültséggel teli, külső és belső kényszerből fakadó alkotói légkört teremt. Miközben a kiállítást néztem, a művésszel beszélgettem, mindun talanul felötlött annak a gondolata, hogy milyen mértékű az alkotói fantázia szabadsága az alkalmazott grafikus számára ? Kiderült, hogy roppant nagyok a megkötések, hiszen az igény, ,a megrendelő célja, terve eleve meghatározó kiindulási pont, meghatározó keret, amihez a művésznek tartania kell magát. De más módon is vannak megkötések, mint a műszaki feltételek, az anyagi lehetőségek, és az idő. S ha mindezeket további részleteiben is néznénk, akkor még inkább érezni lehetne az igen szigorú határokat. Gyúró István pedig éppen ezeket a kötéseket szereti, ehhez jön az ötlet, amiből kialakul az a grafika, amit gyúróinak mondhatunk A művészi alkotómunka és a valóság őt is kényszeríti valaminek ,a kimondására, állásfoglalásra, és ilyenkor születnek azok a művek, amelyek önmaga számára készülnek. Néha a színek játékos harmóniája az, ami arra készteti, hogy alkosson, így született az egyik kompozíciója, ahol ,a való világ tárgyait (műanyag poharak) használja fel, s nem tesz semmi mást csak rendezi őket. És éppen ez ,a rendezés az, ami alkotássá teszi a kompozíciót- Színek és a forma segítségével mond el egy igazságot, az anyagi világ igazságát, hogy minden, ami van, annak rendszerbe kell illeszkednie. Gyúró István világa is egy maga alkotta. a környezet meghatározta rendszert hozott létre, amelynek mottója: míves pontosság, az aktualitás követelménye és igényes művészet. A kiállítás, amely közel két évtizedes tevékenységének első gyűjteményes bemutatója, jelzi az új felé törekvést, azt, ami a művészet mércéje is, hogy képes az állandó önmegújulásra. Van egy kép, Munch Sikoly című alkotása, amelynek egésze egy vonagló ordítás. A rémület, a félelem megtestesítése ez az alkotás, amelynek elemeit, használja fel Gyúró egyik plakátjánál a Budapest 1980 címűnél. *A környezet. az élettér erőszakos megváltoztatása elleni tiltakozássá lesz ez a plakát, új asszociációt teremtve mondja el véleményét a világról. S ebben látom azt, amikor az alkalmazott, grafikus kilép a maga választotta élettérből, és még többre törekszik. A mai kubai széppróza kétségtelenül legjelesebb alakja Alejo Carpentier. A francia—breton, illetve orosz származású író a 20-as években a párizsi szürrealista törekvések egyik jelentős alakja volt, Eluard, Aragon, Tza- ra barátja, és ismert volt Ghirico és Picasso köreiben, később barátságot kötött García Lorcával is. Carpentier sokoldalú egyéniség, foglalkozott folyóirat-kiadással Párizsban, hanglemez- kiadással ugyanott, népzene- kutatással Haitiban, rádió- dramaturgiával Havannában, a rádióadások megszervezésével Venezuelában. A forradalom győzelme után tért vissza Kubába. Gazdag életútja, sokszínű teremtő képzelete, érdekes meseszövése tette nálunk is népszerűvé. A magyar olvasók a Földi királyság, a Barokk zene, A fény évszázada, s az Embervadászat című köteteiből ismerhették meg eddig. Az Európa Zsebkönyvek sorozatában Az idő háborúja címmel elbeszéléskötete jelent meg. Carpentier érdeklődésének tárgya többnyire a visszafordíthatatlan idő; a képzelt, a történelmi, a lélektani. Ezt bogozza a trójai háború, az ősi kubai mítoszok, a spanyol és francia hódítások időszakában vagy éppen a kubai gerillamozgalom idején. Carpentier nemcsak kiváló stílusművészként, egy új, sajátos neobarokk stílus művelőjeként világhírű, hanem mint gondolkodó, az emberi lét mélységeinek filozofikus kutatója is egyike a XX. századi próza kiemelkedő alkotóinak. Most került a könyvesboltokba Goffredo Parisé regénye, A szép pap. Parisé regényének témája hálás: a szép pap és a szerelmes vénkisasszonyok. Első hallásra valóban eredeti olasz témának tűnik, s joggal hihetnők, hogy az olasz reneszánsz irodalom kései folytatója újraírja a Boccaccio-témákat. A példák nyilvánvalóak, de Parisé regénye több egyszerű szerelmi, netán sikamlós történetnél. A plasztikusan jól ábrázolt regényalakok, amolyan „kedves csirkefogók”, finom modorú betörők, utcalányok és utcagyerekek, akikben Parisé megtalálja az emberit, s a sze- retetre méltót, s még a szelídséget is. A társadalom peremén élő emberek Parisé regényének szereplői, akik éheznek, lopnak, veszekszenek, szenvednek, szeretnek, összefognak. S a másik pólus a gazdagok világa, a pénzhaj hászóké, akiknek nincs hétköznapi örömük, csak előre programozott, valóságos hatalmuk van, mégis csak csetlenek-botlanak a sok szánalmas figura között, akikben élet, kezdeményezőkészség, s kaland lakik, akik nap mint nap tudják megújítani magukat legsanyarúbb körülmények között is. Kíméletlen gúnnyal megírt társadalombírálat és szórakoztató, jó olvasmány a kitűnő olasz író könyve. Alejo Carpentier és Goffredo Parisé regénye nem hiányozhat az irodalomkedvelők könyvespolcáról. Kivételes élmény mind a kettő. Filadelfi Mihály: Szülőhazám Mocsaraid savanyú szaga, Kunyhóidnak bogrács-illata, őseink óvó búvóhelye, Kérges tenyerük jó melege, Gyermekkoromtól én mindenem, Ifjú hitem, sebek hitemen; Akácos alkonyaid, tanyák, S ti, szemérmes, szikár nagyanyák, Visszafojtott, szivre-nőtt könnyek, Temetői tágas örömnek Most, bár bénán csak emlékezem, Szárnyat nevel mégis énekem ... Szülőhazám! Békés! Istenem ... Mily közel a távol végtelen: Szénaillatos, békés éjeken Egy gesztenyefáról elérhetem ... Csanády János: Mártélyi nyár Kedveszegett madár a nyár, ül, csak ül egy csonka ágon, a víz fölött a lomb sugárzik zölden, ahogy a partot járom, nem is a nyár, talán magam vagyok — ahogy vagyok oly szomorú, a közelben elhúz ejjy néma, ladikforma szurkos hajó, a nádas mentén pillangózik egy pár csillogó evező, néha a zöld sulyom-ba botlik, a levelek rendje megbomlik, de aztán viszi utasát új, kalandos horgász-vizekre, hallgatózom, akár az őzek, őzek az ártér vadonán, avar roppan, a puha kőzet, meg-megsüpped közte bokám, s ezer év csöndje ül nyomasztón azon a csonka ágú fán. Fülöp Béla / polgárság diszkrét bája 6 leistungsstarke Limousinen stehen íurWtt* Gyúró István : Filmplakát
