Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
1980, augusztus 3., vasárnap Hk’llllUKTiTc! Szatmári Mária Koppányi László Mibői lesz a lemezjátszó? Diákok nyári munkán — Miért vállaltál munkát? Marika visszakérdez: — Mit csináljak egész nyáron? Három hónapig nem lehet strandra járni! Marika diáklány, az idén érettségizett. Nyaranta dolgozik, és keresetéből megveszi a rég áhított holmikat, no és az új tanévben szükséges felszerelést. Szatmári Mária békési fiatal egy a sok diák közül, akik a nyári szünidőt, vagy abból pár hetet munkával töltenek'. Szívesen fogadják őket, s többnyire olyan feladatokat bíznak rájuk, aminek hasznát is látja a munkahely. — Pontosak, dolgosak a gyerekek — dicséri a lányokat, fiúkat Kaposi Lászlóné szakoktató, akinek a felügyelete alá tartoznak a nyári munkát vállaló diákok. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat csomagolójában vagyunk. Fehér köpenyben, kendőben állnak a munkaasztal mellett a lányok. Jó tenyérnyi zsírpapírdarabokra egyikük a csirkemájat, másikuk a zúzát, a nyakat porciózza — készülnek az aprólékcsomagok. Ezeket a szalag végén egy fiú rakja lapos ládákba, és ők hozzák- viszik a ládákat is. — Most 31 diák dolgozik nálunk, a többségük itt, néhányan, a középiskolások és két egyetemista pedig a másik csomagolóban — magyarázza kísérőnk — többnyire az itt dolgozók gyerekei. A vállalatnak hasznos és fontos ez a munka, és ők is könnyen el tudják végezni. Van, aki itt is „ragad”. Például Szatmári Marika, aki olyannyira megkedvelte ezt a munkát, hogy az élelmiszeripari főiskolára jelentkezett, ahol a vállalat ösztöndíjasaként tanulhat tovább. A kis aprólékcsomagokat Koppányi Laci kapkodja le a szalagról, ö most végezte a nyolcadik osztályt, nem is akarták' felvenni, de az édesapja, aki szintén itt dolgozik, nagyon kérte, hadd töltsön itt pár hetet a fiú. — Milyen volt az első nap? — Sose gondoltam, hogy ilyen hosszú! De most már megszoktam, belejöttem a munkába. Persze, a ládát hordani jobban szeretem, mint ezt itt — int a szalagra. Laci egyébként egészen más pályát választott: ősztől kertészeti szakközépiskolába jár. Kérdezem, szerinte hogyan dolgoznak a felnőtték. Nem rejti véka alá a véleményét: „Hát, van aki lazsál. Más meg nagyon töri Tejivóra, kifőzdére i lenne szükség A békéscsabai Városi Tanács és a KISOSZ Békés megyei szervezete a lakosság minél jobb ellátását tartja elsődlegesnek. A megyeszékhelyen dolgozó 86 magánkereskedő zöme iparcikkek árusításával foglalkozik. Itt található a megye zöldség-, gyümölcskereskedőinek 14, a vegyeskereskedőknek 9, a lángos- és pecsenyesütőknek 10, a dohányárusoknak 19 százaléka. Az árusítás körülményei az utóbbi időben sokat javultak. A- piactéren kulturált pavilonokban kínálják áruikat, külön helyet kaptak a használtcikk-keres- kedők. A tanács kereskedelmi és vásári irodájával együttműködve sikerült elérni, hogy a piacon rend és tisztaság van. A városrendezés során gondoskodnak arról is: a magánkereskedők megfelelő üzlethelyiségeket kapjanak, minél többen nyissanak kis boltokat. A kiskereskedők igazodnak a mai követelményekhez Áraikat igyekeznek hozzáigazítani az állami és a szövetkezeti kereskedelemhez. Többen csökkentették a kötöttáruk fogyasztói árát, választékosabb lett a vendéglátóipari üzletek kínálata. Szombaton, vasárnap több magánkereskedő árusít tejet. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a jövőben erősíteni kell a kereskedelmi tevékenységet. Több tejivóra, a lakótelepeken szeszmentes kifőzdékre, falatozókra lenne szükség. A megyei szervezetnek szem előtt szükséges tartania, hogy Békéscsaba megyeszékhely, nagy a vonzáskörzete, sok a bejáró dolgozó, a tanuló, és nem utolsó szempont az idegenforgalom sem. Ezért lényeges a magánkereskedelem kiegészítő szerepe, a tanács termelésellátás-felügyeleti osztályának és a KISOSZ - nak az együttműködése, konkrétabbá tétele. Napjaink témái Lakásgazdálkodás Hajdák Éva Fotó: Gál Edit magát, mert ugye valakinek csak meg kell csinálni!?” Átmegyünk a szomszédos épületbe, a nagy&omagoló- ba. Végtelennek tűnő pálya ontja a kopasztott csirkéket. Darabolják, szortírozzák, adjusztálják' a lányok, asz- szonyok az árut. Itt dolgozik Hajdák Éva, aki sarkadi, negyedikes gimnazista. — Második éve jövök ide. Ezt a nyarat erre áldozom, nem megyek sehová. Éxa másképpen vélekedik, mint Marika: — El lehet viselni, de azért nem jönnék ide dolgozni. Most éppen szárnyat csavarok. A kereset jó, az idén egy lemezjátszót és kvarcórát szeretnék venni, meg a sulira is elég sok kell. — Hogy érzed itt magad? — Azt nem szeretem, hogy mindenki a másikkal foglalkozik. Különben, lógás nincs, de nem is érdemes. — Mit tudsz erről a vállalatról ? — Szinte semmit. Azt hallottam, hogy az áru javát exportra küldik. Diákmunka. Ahogyan egy idősebb munkásasszony fogalmazott : „Nem szakadnak meg tőle a gyerekek, és legalább megtanulják, hogy ingyen semmit sem adnak.” T. I. • A népszámlálással egy időben végrehajtott lakásösszeírás szerint 1980. január elsején 3 537 000 otthon volt az országban, s ez 415 ezerrel több, mint tíz évvel korábban. A növekedés mértéke — a jelentős arányú szanálások, lakásmegszűnések ellenére is — a legnagyobb a felszabadulás óta, egy-egy évtizedet figyelembe véve. Egyik — de nem egyetlen — bizonyítéka ez a lakásgazdálkodás jelentőségének; tervszerűsége, távlati megalapozottsága fontosságának. Igazolja előbbieket az is, hogy 1970. óta a lakásállomány gyarapodása jóval gyorsabb volt — 13,3 százalék —, mint a lakosságé (3,8 százalék). így azután a ko-, rábbinál kedvezőbben alakult a száz lakásra jutó lakók száma a népszámlálás időpontjában, mivei 331-ről 303-ra csökkent. Egy évtizede, 1970-ben hozott együttes határozatot 'a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács a lakásépítés és lakásgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Az egy évtized igazolta az állásfoglalás, a feladatkijelölés helyességét, s ezért, azaz az eredmények adta alapra támaszkodva, valamint figyelemmel az eltelt időre, jogos társadalmi igény mutatkozik a lakásgazdálkodás továbbfejlesztésére. Indokolja ezt egyebek között, hogy a népességnél négyszer gyorsabban nőtt az úgynevezett családegységek száma, s ezen belül az egyedülállók, a két fős — idős —, illetve a részcsaládok — például elváltak, gyermekekkel — aránya az összes háztartáson belül a számítottnál sokkal nagyobb lett. Szintén sürgetője a lakásgazdálkodás fejlesztésének az a tény is, hogy gyorsan bővül a fölújításra, valamint a rendszeres karbantartásra váró otthonok köre. Kézenfekvő ugyanis: a ma már községekben sem ritka emeletes lakóházakat nem lehet tapasztással, meszeléssel rendben tartani; ilyen célra alakított szervezetek, ilyen feladatokra készített eszközök kellenek hozzá. S mert a lakások a nemzeti vagyon tekintélyes részét adják, a velük való gazdálkodás társadalmi méretű teendőknek s egyéni tennivalóknak egyaránt hordozója. Lakásgazdálkodásról szóltunk, egy olyan fogalomról, ami szorosan a szocialista társadalomhoz kötődik, hiszen más társadalmi berendezkedésű országokban az otthonok döntő része adásvétel tárgya. A gazdálkodás részek összefüggő folyamata; a lakásállományt bővíteni kell (építeni), megóvni (karbantartani, tatarozni stb.), újra és újra elosztani (az újonnan építetteket, s részben a régieket is). Ennek azösz- szetett tevékenységnek a célja — mint minden gazdálkodásnak — szükségletek kielégítése. A szükséglet: a lakásviszonyok, s az életkörülmények folyamatos javítása. Amiben állami és egyéni teendők sokasága sűrűsödik, példával élve: a lakáscserék ösztönzése állami, tényleges lebonyolítása egyéni feladat. Egy évtized alatt az új otthonok építése a városokban volt a legjelentősebb, ugyanakkor itt mutatkoznak a legégetőbb gondok mindenekelőtt az állami tulajdonban levő lakások állomány karbantartásával, tatarozásával. Aminek pénzügyi, szervezeti stb. okai vannak, de oka az a szemlélet is, amely csakis az újat ítélte eredménynek, gyarapodásnak. Most jutottunk el oda, hogy a lakásállományon belül az átlagot a kétszobás otthonok alkotják; száz lakásban 198 szoba van. így száz szobára átlagosan 153 lakó jut; 1960-ban ez a szám 245 volt. Nem lényegtelen változás az sem, hogy az egy helyiséges lakások csoportja egy évtized alatt ötvenezerrel lett kisebb, s ma csupán 26 ezer. Várható: az év végéig, azaz az ötödik ötéves tervben 450 ezer lakás épül fel; valamivel, 10—15 ezerrel több az eredetileg számítottnál. Az új törekvéseket, s egyben a gazdálkodás helyes, nemcsak az építésre szorítkozó értelmezését bizonyítja, hogy a középtávú program időszakában az állami tulajdonban levő otthonok közül 75 ezernek a felújítását, s húszezernek a korszerűsítését végzik el. Ezek az adatok annak józan fölismeréséről tanúskodnak, hogy az új lakások építésével azonos fontosságú a meglevő otthonok használati értékének megőrzése, illetve ahol erre mód van, növelése, például két korszerűtlen lakásból egy komfortos otthon kialakításával. Sok minden kell ahhoz, hogy a lakásgazdálkodás valóban ésszerű lehessen: a változó családnagyságot, a lakosság részvételét az építésben, fenntartásban igazságosan figyelembe vegye. A sok mindenbe az építőanyagok éppúgy beletartoznak, mint a kisebb, rugalmas karbantartói szervezetek; s természetes, már a tervezés idején számolni kell azzal, hogy a családok szét- és összeköltöznek, azaz a változtatható lakásbelsőkkel, s a cserék anyagi érdekeltségével -szükséges hatni erre. Jogos igény az is, hogy legyenek kiegyenlítettebbek a lakáshoz jutás esélyei, s mérséklődjenek a különböző lakáshoz jutási formákhoz és a fenntartáshoz kapcsolódó anyagi terhek indokolatlan eltérései. Veress Tamás Szabálysértések Mezőhegyesen A szabálysértési jogszabályokat érintő módosítások léptek életbe 1979. július 1- én, amelyek lényege: egyszerűsödtek az eljárások, az új rendelkezés lehetőséget ad a gyorsabb ügyintézésre. Az új jogszabályi rendelkezéseket helyesen alkalmazzák Mezőhegyesen — ez tűnik ki abból a beszámolóból, amelyet a szabálysértési hatósági tevékenységről adott a nagyközségi tanács vb szakigazgatási szerve, átfogva az 1978. január 1-től, 1980. május 31-ig terjedő időszakot. Miután az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy az egyszerűbb, kisebb horderejű ügyekben bizottság helyett egyedül az illetékes szabálysértési ügyintéző döntsön, idén, az alakuló tanácsülésen a korábbi 15 helyett 10 tagú szabálysértési bizottságot választottak Mezőhegyesen. Bővült a szabálysértési hatóságok hatásköre is. A becsületsértés és a magánlaksértés enyhébb fokozata is szabálysértésnek minősül. A feljelentők 100 forint illetékbélyeget kötelesek leróni, az eddigi tapasztalatok szerint azonban ez nem csökkentette á feljelentések számát. A nagyközségben 1978-ban 47-en, 1979-ben 66-an tettek feljelentést, s év végén intézetlen ügy nem volt. Az eljárást tavaly 10 esetben szüntették meg, 4 ügyet más szervhez, 6-ot fegyelmi hatósághoz tettek át, háromszor alkalmaztak figyelmeztetést, és 47 esetben szabtak ki bírságot. A pénzbírság együttes összege tavaly 31 ezer 700 forint volt. Az adatokból kitűnik, hogy tavaly növekedett a szabálysértések száma, melynek oka részben a hatékonyabb felderítés, másrészt pedig új tényállások keletkezése. A szabálysértésre néhány esetben a laza ellenőrzés adott lehetőséget. A múlt év júliusa óta a jogszabály szerint arra is lehetőség van, hogy az arra illetékes, ha tetten éri a szabálysértőt, a helyszínen megbírságolhatja. E szabálysértések közül a legfontosabbak: csendháborítás, köztisztasági, közegészségügyi szabálysértés, parkrongálás, lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztása, engedély nélküli közterület-használat. Mezőhegyesen tavaly 7, az idén eddig 30 esetben alkalmazták e gyors és hatékony felelősségre vonást. A helyszíni bírságolás lehetőségével azonban még mindig nem élnek eléggé az arra illetékesek. S végül még egy észrevétel: a nagyközségben csekély, s éppen ezért nem eléggé hatásos a vásárlók megkárosítóit sújtó pénzbírság. A nagyobb szigorra szükség lenne, mivel az utóbbi időben gyakori, a vásárlók érdekeit fokozottan veszélyeztető szabálysértésekről van szó. Falusi délután... Fotó: Gál Edit
