Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
1980. augusztus 24., vasárnap o Cserei Pál: Lobogó cédulák (Részlet) Ezután Juhász Lajos, elnöki tisztségénél fogva kinyilvánította: mivel a bizottság tagjainak többsége az örökösödési törvényt tartja irányadónak, ennek, megfelelően a volt képviselő végrendeletét érvényesítik. A kommunista párt titkára erre hirtelen az asztalra csapott, és felháborodva mondta: „Ez képtelenség! így dönteni a köztársaság kikiáltása után? Annak' a képviselőnek a végrendelete szerint, aki cserbenhagyta a várost? És az ispánja javára?” Juhász Lajos meg közbeszólt, hogy megérti á titkár érzelmeit, de a nemzeti bizottság csak a tényeknek adhat helyt. Ezért a napirendet zárják le. Amikor aztán a titkár kilépett a városházáról, hirtelen megtorpant, mert sok ember tolongott az oszlopos bejárat előtt. A nemzeti bizottság többi tagja ugyancsak megtorpant, amint egymás után jöttek ki a titkár nyomában. Közben felmoraj- lottak az emberek, és valamiféle cédulákat lobogtattak a fejük felett, valaki meg elkiáltotta magát: „Ki akarnak semmizni bennünket!” — Álljanak ide elénk! — zúgták a többiek. A kisgazdapárt képviselője sietve akarta megkerülni a csoportosulást, de többen közrefogták, s azt mondták annak, hogy maradjon csak veszteg. — Neked is vaj van a fejeden! — mondta neki az egyik. Juhász Lajos odahajolt a titkárhoz és zavartan kérdezte, hogy mi akar ez lenni? — Kérdezze 'meg Lajos bátyám tőlük — válaszolt a titkár, miközben az emberek felé intett. Ekkor vette észre a titkár, hogy Palkó is ott van a városháza oszlopos bejárata előtt, és parcellaszomszédjával szedegeti össze az imént lobogtatott cédulákat. Amikor aztán egy jó marókra valót összeszedtek, felmentek* mind a ketten az oszlopos bejárat betonlépcsőin, és Palkó Juhász Lajos kezébe nyomta a cédulákat, parcellaszomszédja meg a titkáréba. — Itt van ni! — eresztette el a hangját Palkó. — Nemcsak az ispán úr követel földet. Cédulázik most már mindenfajta zsivány, akinek kiosztották a birtokát. — Majd hirtelen a városházára mutatott: — És itt vannak a főkolomposok! — Ki velük! — csapott fel az oszlopos bejárat előtt a hangorkán. Juhász Lajos most még közelebb hajolt a titkárhoz, és ijedten kérdezte attól, hogy mi lesz- ebből? A titkár azt válaszolta, hogy gondoljon Juhász Lajos a nemzeti bizottság ülésére, ahol a polgári demokraták képviselője azt mondta, hogy a közakaratnak legjobban megfe- lelyő döntés mellett áll. A hangorkánra résnyire megnyíltak a városháza ablakai, és a tisztviselők kileselkedtek, hogy mi történik a bejárat előtt? Közben az utcán járó-kelők is odaáll- tak a cso’portosuláshoz, s tengernyire dagadt az emberek Száma. Lassan ellepték* az egész városháza előtti teret, s aki nem akart megállni, annak ki kellett térni a bazaltköves útra, hogy tovább tudjon menni, mert a betonjárdát is sűrű embererdő lepte el. Azok pedig, akik közrefogták a kisgazdapárt nemzeti bizottsági képviselőjét, feltuszkolták azt a betonlépcsőkön a bejárati ajtóhoz, és akékülő-zöl- dülő arcával az embererdő felé fordították, majd az egyik lekiáltott a nyolc lépcsőfok tetejéről: „Itt van egy főkolompos!” S újra felcsapott a hangorkán: „Le vele!” Palkó ekkor elővett a belső zsebéből egy fehér papírlapot, tintaceruzát, és hangos szóval kérdezte: „Halljuk hát, kik a főkolomposok?” Rögtön oda is kiáltott neki valaki a sokaságból: „Az egyik ott kékül- zöldül melletted!” És Palkó rásimította az egyik* oszlopra a fehér papírlapot, aztán ráírta a közrefogott kisgazdapárti nevét. Majd az embererdőhöz fordulva hangosan mondta: „Hajdú Mihály.” — Le vele! — morajlott a tér. Közben a városházával összeépített bírósági épület egyik ablakán kihajolt az a bíró, aki Juhász Lajossal együtt bérelte a rizstelepet. S valaki az embersokaságból elkiáltotta magát: „Ott a másik!” Palkó megint rásimította az oszlopra a fehér papírlapot, és ráírta a bíró nevét, aztán az embererdő felé fordulva mondta: „Zerinvári Ákos.” — Le vele! — szólt a hangorkán. Juhász Lajos hirtelen a titkárhoz fordult, és ingerülten mondta: „Ez már felháborító!” — Közakarat — mondta a titkár. A parasztpárti pedig azt mondta, hogy ha nem zaklatják a föld miatt az embereket, akkor ez nem fordul elő. lomposnak tartottak. Közben Palkó parcellaszomszédja észrevette, hogy a bíróság ablakán kihajló bíró neveti őket. És figyelni kezdte az ablakot. Meg is hallotta aztán, amikor a bíró azt mondta a körülötte állóknak, hogy nézzék csak a csürhét, és az oszlopos bejárat felé intett a fejével. Erre Palkót oldalba lökte parcellaszomszédja, és a bírósági ablak felé intve mondta, hogy Ákoska jót mulat rajtuk. Annyira jót, hogy csürhének nevezte őket. Palkó erre hirtelen felmutatta a fehér papírlapot, és a torkát jól kinyitva azt kérdezte: „Akkor hát mi legyen ezekkel?” S a következő pillanatokban, mint a viharos tenger hullámai csapkodtak a szavak a városháza előtti téren: — Ki velük a városházáról! — Ne tűrjük tovább őket! — Egy percig sem! — Kotródjanak el! Palkó ezután odafordult Hajdú Mihályhoz, s azt mondta annak, hogy többet be ne tegye a lábát a nemzeti bizottságba! Ott csak tisztességes gazdaembereknek van helye. Ilyen meg van elég a kisgazdapártban. — És lódulj innen, amíg szépen vagy! — mondta Palkó. Parcellaszomszédja pedig még utánaszólt Hajdú Mihálynak: „Ha most sem verted ki a fejedből a mi földünket, akkor én kiverem!” Palkó és parcellaszomszédja most már bementek a városházára, és kiparancsolták onnan azokat, akiknek a neve rajta volt a fehér papírlapon. S amint azok egymás után lefelé kotródtak a lépcsőkön, a városháza előtti téren korbácsként csapkodtak a szavak: — Nyúzni akartatok megint minket? — Erre volt jó a városháza? — Nyílna meg alattatok a föld! — Kötél kéne a nyakatokra! Közben Palkóék átmentek a bírósági épületbe. S amikor háromszor kopogtattak Zerinvári Ákos ajtaján, és nem kaptak az irodából válasz, benyitották az ajtót. De a bíró akkcfr sem emelte fel a fejét az íróasztalról, amikor köszöntek*, csak felmordult: „Mit akarnak!?” — Hagyja el a bíróságot! — szólt Palkó. — És be ne tedd ide többet a lábod! — vágta rá Palkó parcellaszomszédja. A bíró felugrott az íróasztal mellől, s az ajtóra mutatva kiáltotta: „Mars ki innen !” Palkónak se kellett több, odalépett a bíróhoz, megragadta a kabátgallérját, és a levegőbe emelte, mint a nyu- lat szokták- a fülénél fogva, s megrázta, miközben odaszólt parcellaszomszédjának, hogy nyissa ki az ajtót. A bíró ide-oda csapkodott a karjával, és azt sziszegte, hogy ezért a bíróság elé állítja őket! — Most mi vigyázzba állítunk, mint te tetted azokkal, akiket beidéztél — mondta Palkó a bírónak, miközben gallérjánál fogva az ajtó felé vitte. — A kötélen is jól mutatnál — mondta Palkó parcellaszomszédja, amint kiléptek a bírósági épületből az utcára. A városháza előtti sokaságból pedig valaki odakiáltott: „Makacskodik az Ákoska?” — Juhászítsuk meg! — kiáltotta egy másik. Palkó ekkor talpra állította a betonjárdán a bírót, és azt mondta annak, hogy jobb, ha most gyorsan elisz- kol, mert teletömik a száját cédulákkal. És ne fej ed je: sok olyan cédulát írt alá, hogy jogtalanul vették birtokba a kiosztott földet! Most már a bíró jobbnak látta, hogy mihamarabb hazaérjen, és gyorsan át akarta ugrani az árkot, hogy kikerülje az embereket. De a sokaságból valaki elgáncsolta, és beleesett az árokba. Palkó parcellaszomszédja meg hirtelen rákiáltott: „Álljon vigyázzba!” A bíró feltápászkodott, és szárnya- szegetten kihúzta magát. Majd az odasiető Juhász Lajosra nézett, és panaszos hangon szólt fel annak az árok fenekéről: „Ezt érdemiem én meg Juhász elvtárs?” Erre a sokaság közt nevetés tört ki, mért tudták* az emberek, hogy Juhász Lajos a szociáldemokratákat képviseli a nemzeti bizottságban. Zavartan is forgatta az ide-oda a fejét, majd az odafutó titkárra olyanformán nézett rá, mintha azt kérte volna szótlanul, hogy csináljon már valamit! A titkár anélkül, hogy észrevette volna Juhász Lajos kérlelő, tekintetét, odaszólt Palkónak: „Hagyjátok a fenébe; hadd menjen haza.” Erre mindenki ott hagyta a bírót, és a sokaság lassan elszéledt. A parasztpárti közben megjegyezte, hogy nagyon kellett a bírónak a lecke. Palkó meg, mivel nem látta sehol a polgári demokratát, nevetve mondta: „Ügy látszik, hogy már régen elszelelt.” — No, Lajos bátyám — szólt aztán Palkó Juhász Lajosnak —, nem kellett könyörgő levelet írni a minisztériumnak, amint azt nekem mondta, hogy tegyenek igazságot az ispán örökségében. Az igazságot magunk mondtuk ki! Juhász Lajos krákogott egyet, és gyorsan elköszönt... Miklós István: Hatósági fertőtlenítő előtt (1939) Szekéren Ismerős dűlőúton ballagok. Még csodálkozom is: hogyan maradhatott meg ez a vadvirággal szegélyezett út a hatalmas búzatenger között? Sehol egy árnyat adó fa, csupán a távoli, magányos gé- meskút emlékeztet a vízre ebben a rekkenő hőségben. A falu templomtornyán a kereszt mintha tehetetlenül lebegne a forró levegőben. Mögöttem szekérzörgést hallok. Hátrapillantok. A bakon öregember ül. Szikár, nagy bajszú férfi. Lazán tartja az egyetlen ló gyeplőjét. — Micsoda meglepetés! Nem ismer meg András bátyám? — kiáltok felé alig titkolt örömmel. — Adjon Isten — emeli föl a jobbját, és mutatóujjával a kalapjához nyúl. — No, állj meg Csillag, ismerősre akadtunk. Szállj fel fiam, elviszlek a tanácsházáig. Tápért megyek a süldőknek. Szótlanul ülünk egymás mellett. A kerekek nagyokat zökkennek, remeg az egész tákolmány. — Jó meleg van — mondom, hogy megtörjem a csendet. — Az — feleli kurtán. — Nehéz aratás az idei — próbálkozom újra. — Ez a vizesre fordult július nem kímél sem embert, sem gépet. , Erre megvillan az öreg szeme, a tekintete szinte szúr. — Tisztelem én a gépen ülőket, hiszen tudod, az egyik fiam, a Feri, kombáj- nos a téeszben. Látom, mennyit kínlódnak azokkal a masinákkal. De mi az a régi aratáshoz képest?! Kaszálni, az volt az igazi munka! Szerencsére ügyes marokszedőt szemeltem ki, mindig a nyomomban járt. A nyámnyilák bizony kidőltek a sorból. — Biztos éles volt a kaszája ... — Az ám, a kasza — morfondírozik. — Érteni kell ahhoz! Kalapálni, fenni... ölébe ejti a gyeplőt, úgy mutatja a fogást. A bal kéz hüvelykujjával lehet érzékelni a kasza élét, a jobbal simán, nagyokat húzva kell jártatni a követ. — Mi lett a marokszedő lánnyal? — kérdem. — Feleségül vettem — sóhajt András bácsi. — Karácsonykor esküdtünk. Jó asz- szony volt szegény Anna né- néd. Mindig mellettem maradt, a legnehezebb időkben is. Figyelem az embert. Szép szál legény lehetett. Derék, ahogy akkoriban mondták a lányok. — Felelj nekem — tűnődik el, és inas, eres kezét az enyémre teszi. — Miért éppen a temetés napján jött elő az a régi nyár? Egyetlen nap eszembe villant az egész életem. Az akkori aratás különösen ... Pedig az uraság avas szalonnát adott kom- mencióba. A lába elé vágtam, és kiabálni kezdtem. Az meg kicserélte a szalonnát, mindnyájunknak. Mellettünk kukorica zöl- dell. Itt-ott már látni a kibújó csöveket. A ló hirtelen megáll, megrázza a sörényét, mintha csak erre várt volna. — Pihenni kell — kászálódik le az ülésről a gazda. — Vén jószág már a Csillag. A múltkor azt hittem, sohasem tud felállni. Aztán megerősödött. Az öreg leül a fűbe. A műanyag szatyorból fehér szalvétát terít a földre. Kenyér, szalonna, kolbász, zöldpaprika, paradicsom kerül elő. — Tarts velem — nyújtja a karéj kenyeret és egy jókora erős kolbászt. — Víz is akad a saroglyábán, letakartam zöld herével, hogy hidegen tartsa. Tudod, a gyerekek nem örülnének, ha látnák, hogy a határban falatozok. Te se áruld el nekik. Hiába, egy eke járja már az egész földet, egyforma mélyen fordítja alá. A tsz- nyugdíj nem nagy összeg, de valamit jelent. A földdel egyedül tíz évvel ezelőtt sem tudtam volna megbirkózni. Nagy, sárga dongó köröz a fejünk felett. Szemből, port kavarva búzával megrakott vontató közelít. András bácsi a fényes bicskával a falu T felé bök: — Pár esztendeje ráálltam a disznóhizlalásra. Ebben támogatnak. Csinálom, míg fel nem bukfencezek. Éjszaka nyitott szemmel számolom a mennyezet gerendáit. Néha belenyilallik a szívembe. Biztat a menyem, hogy menjek orvoshoz, bevisz a Dácsiával. A csodának kell az a sok orvosság. Feláll. Megtörli a bajuszát, rápaskol a legelésző pára hátára, és már döcögünk is tovább. Kiégünk a kövesútra. Istentelenül zörög a szekér, kiabálnom kell, hogy az öreg meghallja: — Én itt leszállók, András bátyám, ha nem haragszik. A községben úgy sincs már dolgom... A ló nagyot horkan, ahogyan megállunk. A paraszt- ember megszorítja az ujjaimat. Elköszönünk, s elindulok a város felé. Nem mesz- sze romos tanya mereng egy gyomfolt közepén. Körülötte szétporladt a deszkakerítés. Piros Lada fékez mellettem. Farmernadrágos, pólóinges lány hajol ki az ablakon. Homlokára tolja a napszemüvegét, nevetve megjegyzi: — Látom, az előbbi márka nem tetszett magának ... Beszállok. Szótlanul nézem .a lány hosszú ujjait, amint az autórádió gombját forgatja. Hallom az újra felfedezett Beatles-dal extázissírá- sát: All you need is lőve! Visszanézek. Még látom a szekeret az öregember elmosódó alakjával, ahogy porosz- kálva viszi a régi világot... Seres Sándor Miklós István: Találkozás (1970) Varsa Zoltán: Katonatemető Ércek, csontok ... és hallgatag, merülő századok. Végső vigyázzba dermedt csigolyák, végtagok. Vérként szivárgó nóták vakond-túrásokon. Fegyver és csont világít s vigyázó homlokom.
