Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
I 1980. augusztus 16., szombat _____________________________ V adhajtások Hát a munkásbecsület...? Egy levél (eks/ik előttem. Minden sorát betéve tudom már, mégis újra meg újra felháborít. Idézek belőle; ... „A vezető már a felszállásnál gorombáskodott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papír húszasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kiabálta, hogy ő nem OTP, nem köteles pénzt váltani, s akinek nem tetszik, menjen gyalog. Nekem az ötödik megállóban kellett volna leszállni, onnan már közel van a piac. Két teli kosárral idejében oda- áiltam az ajtóhoz, és megnyomtam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a megállóban is többen várakoztak, fel akartak szállni. Csak a városi tanácsnál volt hajlandó megállni, onnan kellett a nehéz csomagokkal visszagyalogolnom. Egy asszony rászólt, hogy miért nem állt meg a piactér előtt, láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki, hogy törődjön a maga dolgával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem jegyeztem meg, pedig az uram szerint azt kellett volna, csak azt tudom, hogy július 18-án délelőtt történt, és a vezető őszes hajú, barna bajuszú ember volt...” A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gá- borné, aki a hajnalban szedett zöldségét, gyümölcséit vitte aznap a piacra, hogy annyival is több jusson a városiak asztalára... Az egyik autószerviz gépkocsivezetője júniusban egy hét szabadságra utazott rokonaihoz. „Ridiküljét” — így nevezi a szakmai szleng a szerszámos vasládikát — annak rendje-módja szerint lelakatolta, s letette a munka- padja mellé, mert a láda a szerszámszekrénybe nem fér be. Eltelt a hét, s amikor viszszajött, a ládának hűlt helyét találta. Először azt hitte, ugratás az egész. Nem akarta elhinni, hogy meglopták. Hogy lába kelt a villáskulcsoknak és csavarhúzóknak, a kombinát- és csípőfogónak, a dugókulcsoknak és kalapácsoknak, a magacsinálta láncfeszítőnek és T- kulcsoknak. Mindannak, amivel évtizedek óta a kenyerét keresi. Ki lophatta el? Kívülálló biztosan nem, hiszen egy idegent nem engedne ki a portás szerszámládával a kezében. Műszaki vezető, irodai dolgozó sem jöhetett szóba, ugyanezért. Maradtak tehát a munkatársak, a gépkocsiszerelők. Az ő kezükben megszokott látvány a szerszámos láda, nem tűnik fel senkinek. Az ember elképed: hát a munkás becsület?! Tudom, hogy ma is azok vannak többségben, akik társadalmi munkában rokkant kocsit csinálnak üzemi balesetet szenvedett munkatársuknak, akik szabad szombatjukon eljárnak egymásnak házat építeni, akik szá- bad idejükben rönkvárat és betoncsúzdát építenek lakóhelyük gyermekjátszóterén; akik munka közben újításon törik a fejüket, és a segélykérő felhívásra több század- magúkkal sietnek vért adni egy szerencsétlenség sebesültjeinek. ők vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Ám ezt a felelőtlen kisebbséget meg kell végre fékezni. A munkaidőben a söntéspultnak támaszkodóka t; a munkahelyi kollektív fémgyűjtés egyéni haszonélvezőit; a műszak közben kár- tyázókat; a notórius elkéső- ket. Mindazokat, akik még nem tanulták meg, hogy mi a munkásbecsület. Nyíri Éva Közösségben élni, cselekedni Gecsei Lajosné, a KSH Békés megyei igazgatóságának ipari csoportvezetője. Harminc éve dolgozik, és ugyanennyi idő óta szakszervezeti tisztségviselő. Előbb tíz évig a textileseknél, majd húsz éve a közalkalmazottaknál, különböző funkciókban. Megyebizottsági tag, szb-titkár, nőfelelős. Ez utóbbi tisztet látja el most a választások után is. — ‘Mi az, ami ennyire vonzó a szakszervezeti munkában, hogy ilyen hosszú ideig és ezután is szívvel lélekkel csinálja? — Messzire nyúlik. A négy polgári után női szabóságot tanultam, s közben tagja lettem a Balassi tánc- együttesnek. Egy csodálatos közösségbe kerültem én, a kis tanyasi lány. RJajd amikor felszabadultam, és a békéscsabai Pamutszövő Vállalathoz mentem — először fizikai, később irodai munkára —, ott is ezt a nagyon emberi, meleg légkört kerestem. És a szakszervezetben találtam meg. Egy életre. — Szóval érzelmi alapon kapcsolódott a mozgalomhoz? — Igen. Tizenhét évesen még nem a politikai inditék vezérelt, az csak később — fokról fokra — alakult ki, és szerencsésen ötvöződött a kettő. S abból a harmadik, az, hogy minden valamiért, valakiért van, s a tettek teszik igazán értelmessé a mozgalmi munkát is. — De a cselekvés önmagában kevés? — Ha nem is kevés, de nem elegendő, ha rideg, vagy hivatalos módon történik. Nem pótolja a jó közérzetet, hangulatot, amit minden igazi közösségben megtalálhatunk. A jóban-rosszban együtt, egymásért érzését. Mikor itt a statisztikai hivatalban szb-titkár lettem, ennek a kialakítását tartottam a legfontosabbnak, azzal együtt, hogy érezzék a tagok, hogy az övéké az alapszervezet, mi vagyunk értük, s hozzánk bármikor bizalommal fordulhatnak. — Ki is állt a tagság mellett nem egy esetben, amit az akkori vezető nem vett jó néven. — Valóban. De ezt a kockázatot vállalnom kellett, s vállaltam is, mert tudtam, hogy a tagság mellettem áll. Meg aztán meggyőződésem, hogy ha a hivatali vagy termelő munkája jó és megalapozott az embernek, az olyan fedezet, ami megóvja az elvtelen meghátrálástól. Magyarán mondva, nincs félnivalója. Persze lehet, hogy ez felfogás dolga is, nekem ez a véleményem, s úgy gondolom, kevesebb probléma lenne mindenütt, ha az emberek mindig őszintén — és főleg időben — megmondanák a véleményüket, és a közösség álláspontja érvényesülne. — Tehát a munka jelenti az igazi alapot? — Mindenben. A szakszervezeti életben is a munka becsületét kell első helyre tenni, hogy a szavaknak hitele legyen. Mi itt, de a megyebizottságban és a nőbizottságunkban is ezt tesz- szük. És a fiatalokat is erre tanítjuk. Meg arra, hogy minden ember egyforma, függetlenül beosztástól és keresettől, rangot csak a munka és magatartás ad. S ha erre példát látnak a mi személyes életünkben, akkor ők is ezt fogják követni, így érezhetjük, hogy tettünk igazán valamit. Valami maradandót, ha ők is továbbadják majd a következő nemzedéknek. Vass Márta Irány A SZOT 170 gyermek részére biztosított kéthetes ingyenes üdülést — közöltük lapunk csütörtöki számában Ám e tényék mögött felnőtt- és gyermeksorsok húzódnak meg. Aggodalmak, örömök, amelyeket átéltek, s átélnek ma is az árvízveszélybe került települések lakói; — Amíg Vésztőn voltak a bélmegyeriek, sokan felíratták gyermekeiket . a nyaralásra — mondja Böhm Anna, a bélmegyeri iskola megbízott igazgatója. — Azóta hazatértek otthonaikba, s érdekes módon, 13-an visz- szamondták a nyaralást... Talán akkor, a kitelepítés idején nehéz volt velük, s most, hogy hazajöttek, jobban szeretnék együtt élvezni a megmentett otthon visszafoglalását? Nem tudom... Kanálék nem léptek vissza, ott három gyerek van, mind a hárman indulnak holnap... * * * Az asszony fáradt arccal görnyed a mosógép fölött. A nyári konyha körül — amely előtt dolgozik — kötélen lógnak a már kimosott hófehér lepedők, s vígan szárogatja a fel-feltámadó szél. — Nehéz napok voltak a kitelepítés napjai. -Mindent megkaptunk, igazán nem pa- naszkpdhatok, de a házat nagyon féltettük. Mikor hazajöttünk, megálltunk a kapuban és egyre csak sírtunk. — Az emlékezéstől most is könny szökik a szemébe. — Nagy felfordulás fogadott. Igaz, a férjem hazajárt, de hát ő csak férfi. A bútorokon ujjnyi por ... Hát, mondanom sem kell, egész nap sikáltunk. A három fiam is kivette a részét a munkából. Rájuk fér hát ez a kéthetes pihenés, hadd menjenek ... Most a nagyanyjukhoz engedtem őket, de befutnak mindjárt... Mintha csak a kimondott szóra vártak volna, berobban a három gyerek. Kicsi, nagyobb, legnagyobb. Vidámak, felszabadultak mindhárman. — Hiányoztak nagyon a kutyáink — fordul felénk a legnagyobb gyerek, miközben végigsimítja a lábánál ugráló állatok egyikét —.nehéz lesz megint megválni tőlük. De azért nem mondanánk le az útról. Kaptam fényképezőgépet, azt is viszem. — Én meg még nem láttam a Balatont, sem a kis- öcsém. Csoda hát, hogy alig várjuk, hogy menjünk! — mondja Zoli. — Hát, a kicsit nehezen engedtük — int az anya a kisfiú felé —i, aztán mégis úgy gondoltuk, lesznek velük felnőttek, csak nem lesz semmi baj. a Balatoni A fáspusztai gyerekek egy csoportja Fotó: Gál Edit A fáspusztai nevelőotthon ismét gyermekzsivajtól hangos. A napokban telepítették vissza őket is. A kérdésre, hogy ki látta már a Balatont, egy félénk szemű kislányt tolnak maguk elé: „A Fábián látta”, bizonygatják közösen. — A patronál óimmal voltam. Nagy víz az, és tele van ebihalakkal a széle. Janikovszki Jani még hozzáteszi : — Én a tv-ben láttam, de a valóságban sokkal sztbb lehet... Holnap hajnalban kelünk, nem a legjobb, de majd kibírjuk valahogy, aztán irány a Balcsi... Ahogy elbúcsúzunk tőlük, hamar szétszélednek, futnak a szélrózsa minden irányába. Csak Kürti Mária ápolónő marad mellettünk: — Nagy az izgalom. Micsoda nyár ... Előbb a kitelepítés, amiben legjobban az éttermi étkezés tetszett nekik, és most ez a nyaralás ... Most éppen a ruhákat válogattuk össze.-,,. Hát kell egy jó csomó, hisz 42 gyerekkel indulunk holnap. Könnyen rátalálunk Békési Mátyásék házára, hiszen már meszsziről látni az udvarban hancúrozó apróságokat. Négyen vannak itthon, az édesanya és a két nagyobb lány bement Vésztőre a családhoz, ahol laktak. — Ott maradt egypár holmi, azokat hozzák el — mondja Eszti, aki az utolsó percben mondta le a nyaralását. — Nem nagyon volt kedvem, öcsi és Margit mennek ... Később, mikor az anya hazaérkezik, bővebb magyarázatot kapunk. — Számtanból van még pótolnivalója, jobb, ha itthon marad. Ahogy kikísér, még a napi munkáról beszél: — Csomagolok, sütök egy kis húst, legyen mit vinniük. Ha meg elmennek, nekiug- rok a lakásnak, jól kitakarítok ... * * * Reggel, zuhogó esőben a békéscsabai állomáson látjuk viszont őket. Arcukon esőcseppek csillognak, s szemükből örömteli izgalom ragyog. Nagy Ágnes A polgári repülés irányítását szolgáló navigációs és hírközlő berendezések bemérésére, ellenőrzésére alkalmas műszerekkel szereltek fel egy repülőgépet a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság szakemberei. A szovjet gyártmányú JAK— 40-es sugárhajtású gép fedélzetén elhelyezett korszerű berendezésekkel a műszeres leszállító rendszer beállítását végzik (MTI-fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) A Forte-sztori Lehet, hogy furcsán hangzik, de igaz: az OFOTÉRT mostanában nem szorul arra, hogy a Forte-filmeket, -papírokat reklámozza. Annál az egyszerű oknál fogva, miszerint július 28-tól ismét olcsóbbak lettek ezek a termékek. Hiába szoktuk meg manapság a gyakori árváltozásokat, mégis sokan kérdezgetik: mi lehet ennek az oka? A kereskedelem illetékesei nem szívesen beszélnek erről, hiszen mennyiségileg sokkal több film talál gazdára, a forgalom értéke viszont érthetően megcsappant. Gondoljuk el: a 6x9-es fekete-fehér film 29-ről 17, a 24x36-os kazetta 34-ről 20, a 9xl2-es 100 lapos fotópapír 144-ről 86 forintra csökkent. A színes Forte-film pedig 10 forinttal lett olcsóbb. Gyakorlatilag ez azt jelenti: az idén négyszer módosultak az árak. Csakhogy az ezüst világpiaci értéke szintén gyakran változott: hol fent, hol lent állomásozott. Természetes, hogy mindez kihatott- a vállalatok üzletpolitikájára is. Januárban a fényérzékeny áruk terÁruvizsgálat Desodorok A desodorok minőségét értékelő ismertetésben elvileg 35-féle desodorról- kellene szót ejteni. A Nagyító tesztjében ennyi szerepelt. Igaz, bár a vizsgált desodorok mindegyike kapható, de nem egy időben és nem egy helyen ... Valamennyi résztulajdonságuk alapján hét termék érdemelte ki a kiváló minősítést. Kiválóak a 8x4 készítménycsalád „Herb Frisch” és „Tabac” nevű tagjai; a Bac família „Herb dry” és „Dezent disereet” készítményei, valamint a Medea (e néven is többféle készítmény kerül forgalomba) „Frisch” desodor. Az említettek valamennyien hazai készítmények. A tesztben vizsgált 12 import készítmény Közül mindössze egy kiváló, a svéd eredetű Shan- tung jet. A vizsgálatot a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben részben laboratóriumi módszerekkel végezték el, részben érzékszervi értékeléssel. A desodorok két legfontosabb tulajdonsága közül az egyik a fertőtlenítő hatás, a másik a dezodoráló képesség, amelynek eredményeképpen a desodor a verejték elbomlását és az ennek következtében fellépő kellemetlen szag fellépését akadályozza meg. (A desodorok tehát nem a verejték képződését akadályozzák meg, ami egyébként káros is lenne.) Ugyancsak mérhető az illattartósság. Az öt órán túli maradandó hatást tekintették a kiváló szint követelményének, és ezen a téren — az eddig nem említett, hetedik kiváló — a Lady Camea család „Doriac” készítménye emelkedett ki a mezőnyből. öt desodort találtak közepes minőségűnek. Az ötből csupán egyetlen magyar készítmény, a Caola spary. A külföldiek: a bolgár Paris, a csehszlovák 20 HP, az NDK-ból érkező Florena család „Frisch” tagja (a többi Florena desodor jó minősítést kapott) és a román Bob spray. Az említett desodorok 26 és 86 forint közötti áron kerülnek forgalomba, többé- kevésbé a mennyiségüktől függően. Végezetül érdemes a Nagyító orvosszakértőjének figyelmeztetését felidézni: a desodorokat mindig és csakis a frissen mosott (lefürdött- zuhanyozott) testfelületen szabad használni! Szűcs István melői ára 30 százalékkal emelkedett. Egy hónappal később már 1300 dollárért kelt el egy kiló ezüst. Mit lehetett tenni? Átlagosan 45 százalékkal felvitték a filmek árát, a fotópapíroké pedig 60—70 százalékkal nőtt. Mindent egybevetve: az egy évvel korábbihoz képest kétszeresére emelkedett a fényérzékeny anyagok ára. Ilyenkor törvényszerű, hogy visszaesik a forgalom. Ráadásul az import fényképezőgépek sem érkeztek idejében az országba. Még szerencse, hogy az ezüst ára közben visszaesett. Ilyenkor a kereskedők bizakodók. Hátha a gyártó is lép egyet. Nos, júliusban a Forte közölte, hogy mérsékli az árakat, így lehetett ismét olcsóbb július 28-tól a film és a fotópapír; Hogy meddig? Azt egyelőre senki sem tudja. A tanulságot viszont le lehet vonni: jó az, ha az ipar és a kereskedelem ösztönzi egymást, rugalmasan alkalmazkodik a világpiachoz, még akkor is, ha ez olykor bonyodalmakkal jár. —s.
