Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

1980. augusztus 16., szombat Bemutatjuk az Energiagazdálkodási Intézetet A szénhidrogének (kőolaj, földgáz, olajpala) egyenlőt­len eloszlásban találhatók a földön; a meg nem újuló energiaforrások mennyisége véges, így az emberiségnek a meglevő készletekkel oko­sabban kell gazdálkodnia, ugyanakkor az ésszerű taka­rékosság nem jelentheti azt, hogy ez a családokat nélkü­lözésre kényszerítse — íme néhány gondolat az energiá­ról szóló tévébeli Tudós- klub adásból. A műsor ven­dégei között volt Papp Ist­ván, az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság veze­tője is. Öt kértük meg, hogy mutassa be az Energiagaz­dálkodási Intézetet és Vázol­ja hazánk energiagazdálko­dásának néhány kérdését. — Az Energiagazdálkodási Intézet a Nehézipari Minisz­térium felügyelete alatt mű­ködik. Csaknem 800 alkal­mazottjának fele mérnök és technikus — közöttük sok a magasan kvalifikált szakem­ber. Az intézet tevékenysége elüt a többi ágazati intéze­tétől, mivel itt az innovációs folyamat zárt láncot alkot, vagyis az intézet végzi a ku­tatást, fejlesztést, tervezést és a fővállalkozást is. (Ez utóbbit export esetében kül­kereskedelmi vállalatokkal társulva végzi.) így az új kutatási, fejlesztési eredmé­nyek viszonylag gyorsan mennek át a gyakorlatba, va!gy másként fogalmazva, felgyorsul a tudomány ter­melőerővé válása — mondta Papp István. A világban 1973 — az olaj árának robbanásszerű emel­kedése — óta ugyancsak nagy az érdeklődés a külön­féle energiatakarékos meg­oldások, technológiák iránt. A hazai eredmények azon túl, hogy energiamegtakarí­tással járnak, egyben az ex­port bővítését is segítik. Pél­daként említhető az EGI- ben kifejlesztett energiataka­rékos besűrítő rendszer és a szárítási megoldás is. Az előbbi a vegyipartól az élel­miszeriparig sok területen alkalmazható. De készítenék más technológiai műveletele­mekhez is energiamegtakarí­Új cipőgyár Komlón Három évvel ezelőtt meg­kezdődött Komlón egy új ci­pőgyár építése. A Carbon Cipőgyárat a napokban adták át rendeltetésének. A. kor­szerű géppark részben szo­cialista országokból szárma­zik, részben a hazai ipar ter­méke. A gyárban műsza­konként ezer—ezerkétszáz pár rövid szárú csizmát gyár­tanak. tó berendezéseket. Ezeket úgy alakítják ki, hogy al­kalmazhatók legyenek más. hasonló feladatra is. Az így született ágazatközi megol­dásoknál megesik, hogy a megtakarítás nem ott je­lentkezik, ahol a beruházás történt, hanem a népgazda­ságnak egy másik szektorá­ban. Ezért kell a szabályozó rendszert alkalmassá tenni arra, hogy kellően ösztönöz­zön az ilyen fejlesztésekre is. És á példa? Jó néhány iparágban — például a ko­hászatban és a szilikátipar- ban — tetemes mennyiségű felhasználatlan hőenergia keletkezik. Ezek hasznosít­hatók azokban az üzemek­ben, ahol a hulladékhő ke­letkezik, de esetenként a mezőgazdaságban is. Vagy a nyílászáró szerkezeteket, háztartási készülékeket és szigetelő anyagokat gyártó ipar fejlesztése, közvetve energiamegtakarítással jár, ezért fejlesztésük energia­gazdálkodási szempontból fontos. Az intézetben folyó kuta­tások és fejlesztések egy má­sik iránya az ország gazda­ságföldrajzi adottságaival és a jelen világhelyzettel függ össze. Az ipar egészére igaz az a tétel, hogy a megnöve­kedett nyersanyag és ener­giahordozó árakat akkor le­het kompenzálni, ha maga­sabb feldolgozottsági szintű termékeket exportálunk. Ek­kor ugyanis jobban vissza­forgatható -a gyártásba a hulladék- és a melléktermék, vagyis ugyanakkora nyers­anyagbázisra több készter­mék jut. E haladási irányba esik a meglevő tartalékok mobilizálása: például a per­nye hasznosítása, a kohászati üzemek hányóinak és a kü­lönféle hulladékoknak a fel­dolgozása. (Bár az üveg, a papír és az ócskavas össze­gyűjt ése nálunk nehezebbnek tűnik, mint az újrafeldolgo­zásuk. A bevezetőben idézett egyik gondolat így hangzott; az energiatakarékosság nem járhat kellemetlenséggel, vagyis kevesebb energiával bár, de biztosítani kell az emberek és környezetük I komfortját. Egy egész or- I szágra vetítve ez azt jelenti, I hogy a termelés — és az j életszínvonal — egységnyi | növekedéséhez a korábbinál \ kevesebb energiát szabad j felhasználni. Mit mutat a f hazai gyakorlat? Két éve, vagyis 1978 óta az j ország energiafelhasználása | 30 millió tonna kőolaj- I egyenértékben stabilizáló­dott. Ennek fele importból, a másik fele pedig hazai ter­melésből származik. Ez utób­bi hányad összetétele: 2 millió tonna olaj, 6 milliárd köbméter földgáz és 26 millió tonna szén. Az import- döntő része a Szovjetunióból származik. Ebben az olaj és a földgáz mellett jelentős a villamos energia mennyi­sége is. Az ország energia- mérlegében 50 százalék fe­letti arányt képviselnek a szénhidrogének. Tavaly nem nőtt az ener­giafogyasztás, az idei terv pedig I százalékos emelke­déssel számol. A kedvező változás kezdetét jelzi pél­dául, hogy ez év első felé­ben a lakosság kevesebb vil­lamos energiát fogyasztott, mint tavaly, hasonló idő­szakban. További tartalékok találhatók a technológiák korszerűsítésében, a hulla­dékok nagyobb mértékű hasznosításában, valamint a hatékony fűtőrendszerek és háztartási energiafogyasztó eszközök elterjedésében. To­vább kell csökkenteni, mér­sékelni a gépjárművek üzemanyag-fogyasztását, a fűtésre, terményszárításra használt olaj mennyiségét, és ahol csak lehet, olcsóbb energiahordozók alkalmazá­sára kell átállni — ez első­sorban a szén. A villamos- energia-felhasználás terén az erőművi beruházásoknál ol­csóbb, ha a fogyasztóknál szerelnek fel olyan berende­zést, amely csúcsidőben le­kapcsolja a máskor is üze­meltethető eszközöket, pél­dául a villanybojlert és a fűtőkészülékeket. — németh — Örménykút, Felszabadulás Tsz Sertéshús — csökkenő költséggel Hét éve üzemel az örmény­kúti Felszabadulás Tsz sza­kosított sertéstelepe, mégpe­dig indulástól nyereségesen. A kezdettől 1978-ig teljessé vált telep jó példa a takaré­kos, jövédelmező húselőállí­tásra. , Az évi ötezer hízókibocsá­tású épületegyüttes alapítá­sának évében 33 millióba ke­rült. Jelentős, 70 százalékos állami támogatással építet­ték meg. Később takarmány­keverő, szárítóberendezés és takarmánytárolók is helyt kaptak a telepen. A saját ta­karmány-előállító berendezé­sek lehetővé tették, hogy a szövetkezet dolgozói kever­jék, készítsék a szükséges tá­pokat. Ez egyben azt is je­lenti, hogy viszonylag ala­csonyak maradtak a takar­mányozás költségei és a hús­előállítás is gazdaságossá vált. Mindössze a tápokat kiegé­szítő premixeket vásárolják más vállalattól. Ezeknek az anyagoknak az ára ugyan megnőtt, de mindössze 3 és fél, 4 és fél százalékban használják őket, ezért nem emelték jelentősen a költsé­geket. Az idén a bábolnai adalék­anyagokról áttértek az agár­di Centrál szójára, amely az eddigi tapasztalatok szerint nemcsak olcsóbb, de jobb is. Hiába nőttek meg a szárí­tás, keverés költségei az utóbbi időkben, a sertéshiz­lalás eredményei javulnak, így a malac-előállítás költsé­gei 31, a hízóké 8 és fél szá­zalékkal csökkentek az év eddig eltelt részében. Magá­ban szemlélni ezeket az ered­ményeket nem lenne igazsá­gos. Tény, hogy a növényter­mesztés ehhez sokban hoz­zájárul, hiszen olcsó és jó minőségű alapanyagot ad. Az eredetileg árutermelés­re szánt telepen kocasüldő­ket is nevelnek. Tavaly elő­ször a Mezőhegyesi Sertés­hústermelési Rendszer felké­résére több mint 1200 vem­hes kocát helyeztek ki a kör­nyező háztáji gazdaságokba. Panasz eddig nem érkezett egy termelőtől sem, ez is bi­zonyítja a jó minőséget. A múlt évi nagy számmal szem­ben az idén mégis 300-nál kevesebb koca talált vevőre. Mi ennek az oka? A tsz szakemberei szerint a norma­tívák okozták a csökkenést. E szerint egy kilogramm ér­tékesített súlyra kell vetíte­ni a takarmányfelhasználást. Év végi záráskor tehát azaz érdeke a termelőnek, hogy minden sertést eladjon. Még a drágábban nevelt, nagy sú­lyú kocákat is, ha másképp nem, hát vágásra. Tavaly majdnem 700 kocától „sza­badultak” így meg. Kilón­ként 12 forinttal kaptak ke­vesebbet értük, mint ha te­nyésztésbe adták volna őket. Támogatják a háztájit De nem csak a csökkent bevétel okozott gondot. Az év első negyedében, »amikor a háztáji gazdaságok igé­nyelték volna, éppen az el­adás miatt nem volt elég fel­nevelt koca. így aztán más­hol kerestek és találtak — nem az örménykúti telepen. Ezentúl azzal segítik a ház­tájit, hogy a kondorosi keve­rőbői a tsz saját teherautón elszállítja a tápot a még­rendelő lakására. Nem megoldott azonban a továbbtenyésztés. Az első vemhességet kiváló kanok­kal érik el. A másodiktól kezdve a kistenyésztő már maga gondoskodik a termé­kenyítésről. És bizony, gyak­ran rossz tulajdonságú álla­tokkal szaporítja az állomá­nyát. Nagy segítség lenne, ha a tsz találna megoldást arra, hogy a továbbtenyésztés is magas színvonalú legyen. Hiányzó összhang Az évek során szükséges­sé vált a sokat használt be­rendezések felújítása. Egyik ilyen a keverőgép, amely már nem képes a kis meny- nyiségű adalékanyagokat egyenletesen eloszlatni a táp­ban. Ezért vásároltak egy új gépet. A másik megoldásra váró probléma a fűtés. Egy ka-, zánházról melegítik ugyanis az ólakat és az irodaépüle­tet, szociális létesítményeket. Ez azt jelenti, hogy ha az emberek fázni kezdenek, be kell indítani a kazánt. Pedig a sertések nem igénylik még a meleget. Könnyen megért­hető, mekkora többletköltsé­get okoz a termelő istállók fölösleges fűtése. Ezért még az idén szétválasztják a fű­tési rendszert. A szövetkezeti újító moz­galomra vár egy másik ta­karékos eljárás kidolgozása is. A szárításra már felhasz­nált meleg levegő ugyanis a szabadba kerül, haszna el­vész. Még a kukoricabetaka­rítás kezdete előtt kidolgoz­zák a tsz műszaki szakem­berei azt az eljárást, hogy a még meleg levegő visszajus­son a szárítótérbe, és ne men­jen kárba. A jól megépített és üze­melő sertéstelepen is hiány­zik az összhang bizonyos ré­szek közül. Sok ugyanis a fiaztató férőhely, 150-nel több kocát lehetne elhelyezni az épületekben, mint azt az egész telep nagysága megkí­vánná. Megoldást az jelente­ne, ha kihasználnák ezeket a férőhelyeket. Erre viszont csak akkor kerülhet sor, ha megnövelnék a kocaférőhe­lyek számát, és konténeres malacnevelőket vásárolná­nak. így több kocát ellethet­nének egyszerre, és hely is lenne a kismalacok fogadá­sára, nevelésére. Ezzel 3 ezerrel több süldőt adhatná­nak át a felvásárlóknak. Mindez sokat segítene, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a szövetke­zet anyagi lehetőségei korlá­tozottak, és szinte minden ágazatnál fei lehet hozni ha­sonló megalapozott érveket a fejlesztésre. M. Szabó Zsuzsa Farmer szalámi a Pápai Húskombinátból Farmer néven új szalámi próbagyártását kezdte meg a Pápai Húskombinát. A csa­bainál vékonyabb, 40—50 de- kás rudakban készülő szalá­mit jól záró, vákuumosfólia- csomagolásban hozzák forga­lomba. Finoman eldolgozott töltelékét változatos fűszer­keverékkel ízesítik. Az érle­lőben gondosan ügyelnek a hőmérsékletre és a levegő páratartalmára, mert ez a termék jó minőségének fon­tos tényezője. A gyár új terméke néhány boltban már megjelent. Korszerű gépekkel gyarapodott a Tótkomlési Népművészeti Háziipari Szövetkezet A Tótkomlósi Népművé­szeti Háziipari Szövetkezet egyik fő törekvése: ápolni a táj népművészeti hagyomá­nyait, továbbfejleszteni ez irányú tevékenységét. A tót­komlósi asszonyok nagyon szeretnek — és tudnak — hímezni, szőni. Megtanították erre a munkára a lányaikat, unokáikat is. A tótkomlósi népi motívumokkal díszített termékeket a világ minden táján keresik, szívesen vásá­rolják. Hogy a dolgozó nők mun­káját megkönnyítsék, minő­ségileg még jobb termékeket állítsanak elő, és magasabb legyen a termelékenységi mutató, új, korszerű gépeket vásárolt a szövetkezet. A közelmúltban több mint félmillió forintot költöttek korszerű, nagy teljesítményű gépek beszerelésére. A lá- nyok-asszonyok gyorsan megszokták, megszerették ezeket a gépeket, amelyeken még tökéletesebb termékeket állíthatnak elő. A szövődé hat új mechanikai szövőgé­pet és egy fonalfelvetőt ka­pott, a varroda pedig öt sze­gő-varrógépet, egy gomblyu- kazót és egy gombfelvarrót. A Tótkomlósi Népművésze­ti és Háziipari Szövetkezet termékei iránt megnőtt a ke­reslet. Igen sokat szállíta­nak nyugati exportra. Ezért is fontos a gépesítés. Hiszen a létszám állandóan csökken — sokan mennek nyugdíjba, gyesen is vannak szép szám­mal —, de a termelékenység ennek ellenére növekszik. Ugyanezzel a létszámmal pár évvel ezelőtt még 12 millió forint értékű árut ál­lítottak elő, 1980-ban 31 mil­lió a terv, s az első félév-, ben 16 millió forint értéket produkáltak. A szövetkezet aktív dolgo­zóinak létszáma mindössze 334. A munkaidő minden per­cét ki kell használniuk ah­hoz, hogy az exportra vállalt termékek határidőre és ki­fogástalan minőségben elké­szüljenek. A varrógépekre külön apparátokat szereltek fel, így a belső eldolgozás is gyors és kifogástalan. (a.) Antihormon rovaroknak Hároméves kutatómunka után a Növényvédelmi Ku­tató Intézet munkatársainak olyan antihormont sikerült előállítaniuk, amely megvál­toztatja a rovarok természe­tes hormonműködését, s vé­gül elpusztítja a kártevőket. Mindezt azonban anélkül te­szi, hogy más élőlények — így az ember — idegrend­szerét, egészségét károsíta­ná. A rovarok hormonműkö­dését befolyásoló mestersé­ges anyag már a valóban korszerű növényvédelem elő­hírnöke, s alkalmazása talán még ebben az évszázadban feleslegessé teszi a rendkívül hatásos, ám a környezetet ká­rosító hagyományos növény­védő szerek használatát. Olcsóbb és jobb Nem egy — minden méretű kaptafára készítenek csizmát (MTI-fotók: Kálmándi Ferenc felvételei — KS) A felsőrészkészítő műhely varrógépsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom