Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
1980, augusztus 16„ szombat Habán és sárközi mintás népi kerámiákat készítenek Kaposvárott a fazekas háziipari szövetkezetben. Termékeik nagy részét az NSZK-ba exportálják, de Lengyelországba és az NDK-ba is eljutnak az írókával és ecsettel díszített tálak, tányérok és vázák (MTl-fotó: Cser István felvétele — KS) Dániába utazik a Balassi Az intenzív gazdasági fejlődés hajtóerői i Bognár József akadémikus nyilatkozata Mozgalmas nyarat él a békéscsabai Balassi tánc- együttes. Júliusban Csehszlovákiában jártak, augusztus 20-án pedig a dán fővárosba, Koppenhágába utaznak. Az együttes nem ismeretlen a dániai néptánckedvelők körében, hiszen meghívójuk — akinek saját együttese és táncklubja van — újságot is tart fenn. Ebben már jelent meg cikk a békéscsabai csoportról. Az egyhetes utazás zsúfolt programot ígér, lesznek fellépéseik a híres tivoli vidámparkban, ahol táncház keretében is bemutatják műsorukat, sőt részt vesznek a tánctanításban is. A folklórprogram nem ismeretlen a csabai közönség előtt sem, hiszen máIrodalmi estek Gyulán A gyulai Mogyoróssy Könyvtár gazdag programot kínál az irodalomkedvelőknek. Augusztus 18-án Csoór István írót látják vendégül az újonnan létesült galbácskerti fiókkönyvtárban. Szeptember 18-án a több éve jól működő hanglemezklub tagjainak Oldal Géza zenetörténész tart előadást. Szeptember 23-én dr. Klaus Steinecke, a Német Kultúra Házának munkatársa anyanyelvén beszél a német irodalom történetéről. Ez főként a város nemzetiségi lakossága számára szervezett előadás. Október 13-án Simonyi Imre költői estjére kerül sor a Mogyoróssy Könyvtárban. A 'verseket Havasi Judit tolmácsolja. A gyulavári könyvtár vendége lesz 28-án Koszta Rozália, aki a spanyolországi képtárakról tart diaképekkel illusztrált beszámolót. A gyermekekről sem feledkezik meg a könyvtár. Október 7-én Kamarás Istvánnal találkoznak az Ifjú olvasók. jus végén a Jókai Színházban már bemutatták. A műsoron szerepelnek szlovák, román, szerb és magyar táncok, többek között a nagy sikert aratott „Csabai fonó” és a „Magyar néptáncok kékfestőben” című összeállítás. A fellépések közben jut idő városnézésre, szórakozásra is, a 44 tagú csoport ellátogat a dán tengerpartra és a híres Tuborg Sörgyárba, ahol szintén műsorral szórakoztatják a gyár dolgozóit. A békéscsabai Városi Tanács busza 20-án, az esti órákban indul, és várhatóan 29-én érkezik vissza. A küldöttség vezetője Araczki János tanácselnök és Born Miklós, az együttes művészeti vezetője. Ifjú amatőrök kiállítása Az országos ifjúsági képzőművészeti tábor befejezése alkalmából pénteken kiállítást nyitottak az ifjú amatőrök munkáiból a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. A KISZ Központi Bizottságának megbízásából az idén tizenötödik alkalommal rendezte meg a fiatalok továbbképzését szolgáló találkozót a KISZ Csongrád megyei bizottsága. Csaknem százan bővítették ismereteiket Hódmezővásárhelyen élő képzőművészek irányításával. A táborozás alatt készített mintegy 200 grafikájuk, akvarelljük, festményük, szobrászati és textilmunkájuk került a kurzuszáró kiállításra. — A magyar gazdaságban ■ — a többi európai szocialis- i ta ország gazdaságához ha■ sonlóan — kimerültek az ! extenzív növekedés hajtó- i erői. Intenzív növekedésre • van szükség, amelynek elő- ! mozdítói azonban gyökere- S sen különböznek a korábbi ; időszak ösztönző tényezőitől: ■ véleményem szerint az in* tenzív fejlődés hajtóerői kö- ; zül a struktúraváltás, a ra■ cionalizálás, az innováció és S a külkereskedelem a legje- ! lentősebbek — mondotta • Bognár József akadémikus, a S Világgazdasági Kutató In- i tézet igazgatója. A szocialista gazdaság ex* tenzív növekedésének hajtóerejét új ipari munkahelyek létesítése, a beruházások szorgalmazása jelentette. Az ily módon elért termelési, termelékenységi és jövedelmi többletek lehetőséget adtak a fejlődésre, a felhalmozásra és az' életszínvonal emelésére. E többletek annak ellenére jelentkeztek, hogy a munkaerő kvalifikál- tan vagy gyengén képzett, a felhasznált technika pedig világviszonylatban — kevés kivételtől eltekintve — közepes színvonalú volt. Az extenzív fejlődési típus kielégítő működésének velejárója volt az olcsó energia és nyersanyag, valamint a viszonylag egyszerű igényekkel jelentkező belső piac. Az extenzív növekedés azonban nem folytatható: a foglalkoztatottak' létszáma már nem emelhető lényegesen, az olcsó energia- és a nyersanyag korszaka is évtizedekre véget ért. A külső világgal kialakult gazdasági kapcsolataink mennyiségükben, arányukban és minőségükben igen lényegessé váltak, s ezzel egy időben került magasra a belső piac mércéje is. A mai energia- és nyersanyaghelyzetben, illetve ár- és értékviszonyok mellett különleges jelentősége van a struktúrában’ és a termék- szerkezetben rejlő takarékos- sági lehetőségnek, mert ez a versenyképesség egyik döntő tényezője lesz. Gazdasági, irányítási és ösztönzési rendszerünket oly módon kell kialakítani, hogy az időben — gyorsan — megvalósuló struktúra- és termék- váltás, a gazdaság normális ritmusában jöjjön létre. — Nagy jelentősége van gazdaságunk jövőbeni fejlődésében a racionalizálásnak. Nyilvánvaló, hogy szűkében levő gazdasági tényezővel, mint például a munkaerővel sokkal ésszerűbben, körültekintőbben kell gazdálkodni. Üj innovációs politika kialakítása is szükséges. A gazdaságpolitika és tudománypolitika, a gazdaság- szervezés és a tudományszervezés a korábbi időszakban intézményi és működési rendszerünkben annyira elkülönült egymástól, hogy még az összekötő mechanizmusok sem épültek ki. Napjainkban új helyzet alakult ki a világban is. Amíg mi befagyott struktúráink toldozgatásával-foltozgatásá- val voltunk elfoglalva, addig a világban — túlnyomóan a gazdasági, gyakran a piaci hatalomra alapozva — hatalmas anyagi és szellemi tömörülések jöttek létre, korlátlan információs hálózattal, számítóközpontokkal. Nyilvánvaló, hogy a társadalom gazdasági, anyagi szükségleteiből kiindulva nem célszerű korlátozott anyagi és szellemi erőforrásainkat a legnagyobb anyagi felkészültséget kívánó és a legtöbb információt igénylő területekre koncentrálni. Ésszerűbbnek tűnik, ha ilyen ágazatokban általában adaptációra rendezkedünk be, és a találmányok továbbfejlesztésére törekszünk. — Az intenzív fejlődési típus hajtóerői közé tartozik a külgazdasági tevékenység is. Az extenzív periódustól eltérően ugyanis ebben a fázisban a külgazdaság segíti a magasabb technikai színvonal elérését, az itthon művelt gazdasági tevékenységek erőteljes szelektálását a gazdaságosság alapján, s azt, hogy megközelítsük a világpiaci értelemben vett versenyképességet és jövedelmezőséget. A külgazdasági tevékenység funkcióinak ilyen értelmű átalakításé teljes összhangban van a századvég, a következő évtizedek gazdasági szükségleteivel és fejlődési irányával. Veszélyes vizek Eddig 184 áldozat! A szám önmagában is megdöbbentő. A körülmények ismeretében elmondható, hogy ezek a vízitragédiák nagyrészt elkerülhetők lettek volna, ha a szerencsétlenül jártak betartják a fürdőzéssel kapcsolatos írott, jogi és legelemibb íratlan szabályokat. Minden ember halála önmagában tragédia, a gyermekhalál azonban kétszeresen az. Márpedig a vízbe fúltak nagy hányada az idén a 14 éven aluliak korosztályából került ki. A boldognak indult vakáció, az oda nem figyelés, a nem megfelelő törődés miatt számukra sajnos az utolsó iskolai szünet volt. Az idén a Balatonon történt viszonylag a legkevesebb tragédia, s abban nagy szerepe van a minden eddiginél szerteágazóbb figyelemfelhívó propagandának, és a vízirendészet körültekintő tevékenységének. A helyzet még kedvezőbb lehetne, ha a fürdőzők betartanák a szabályokat : a csónakokban csak a meghatározott számú személy foglalna helyet, ha a gumimatracokon nem eveznének a mély vízbe, az értelmetlen fejesugrások előtt meggyőződnének a víz mélységéről. A viharjelzéseket gyakran még ma sem fontosságuknak , megfelelően fogadják a fürdőzők, a csóna- kázók, a vitorlázók egy része. Alapvető szemléletbeli változásra lenne szükség, hiszen a Sárga és a piros rakéták nem a szórakozás megzavarását célozzák; emberek életének biztonságát szolgálják. A kubikgödrök, a homokbányák állóvizei, sőt a halastavak is szedik az áldozatokat. Elgondolkoztató az úgynevezett szabad vizek nagyszámú áldozata. Ezek a rendszeresen nem karbantartott vizek különös veszélyeket rejtenek, mélységük ugyanis változó, gyakran örvényesek, s rendszerint igen alacsony hőmérsékletűek. Ez utóbbi körülmény gyakran vezet halált okozó szívbénuláshoz. Az aratás utáni szalmabetakarítás megyénk gazdaságaiban különböző módon történik. Képünk a békési Viharsarok Termelőszövetkezet búzaföldjén készült, ahol Hesston bálázóval óriási kerek kötegekbe fogják össze a szalmát Fotó: Veress Erzsi Az elismerés hangján Uyre több a biztató hír a Békés kör- I nyékét ért árvízről. Mindezek azonban csak any- nyit jelentenek egyelőre, hogy megfordult a kocka. Nem azért kell már erőt megfeszítve, anyagokat feláldozva munkálkodni, hogy az ár ne raboljon el verejtékkel megművelt további földeket, ne tegyen rommá újabb hajlékokat, hanem hogy mielőbb visszavezethessük az elöntött területről az oda kiszökött vizet. A kitelepített községekbe a hét elején a lakosság visz- szaköltözhetett, de nem mindenüvé. Tarhos lakóinak még várniuk kell — reméljük, csak napokat —, hogy az ár szintje miatt ne kelljen tartani az átázott védőtöltések esetleges átszakadásától. Tudjuk, hogy minden idegenben töltött nap — bármilyen emberséges is a gondoskodás — keserves. Mindenkinek az otthonán jár a gondolata, érthetően türelmetlen, kiváltképpen, ha mások hazatéréséről kap hírt. Megértjük, de meg kell érteni azt is, hogy ez esetben nem szabad kockáztatni semmit. Egy ház, ha összedől, építhetünk helyette újat, a jószág, ha elpusztul, nevelhetünk másikat. Ám az emberélet nem pótolható, megismételhetetlen, ezt kockáztatni ilyen esetben nem szabad. A türelmetlenség nagyon rossz tanácsadó. Szóltunk már a védekezésben nagyszerűen helytállt közerőkről, katonákról, kar- hatalmistákról. De szólnunk kell azokról is, akik a vészjelzés első percétől máig, és mától még sok héten át jelen lesznek a gátakon, egészen addig, mígnem minden olyan állapotba nem kerül, hogy egy esetleges újabb áradásnak elé nem állhatunk. A hivatásosakról, a vízügyi dolgozókról van szó, akik a hazatelepüléssel is kapcsolatban állnak, hiszen újra elfoglalni a vészhelyzetben elhagyott otthont csak akkor lehet, ha az-biztonsággal történhet. A biztonság pedig szakmai kérdés. Munkájukat becsüljük, ha nem kockáztatjuk az eddigi erőfeszítés eredményét. Elismerésükre az előző, szinte ötévenként ismétlődő árvizek elhárítása és a jelenlegi helytállás bőséges alapot nyújt. Amikor csendesek a Körösök, nem is gondolunk rájuk. Ha pedig mégis, akkor gyakorta kritikával vegyesen: csak emésztik a pénzt a töltések szüntelen erősítésével, mederszabályozással, műtárgyak építésével. Zúgolódunk, ha az árterületről kiirtják a romantikus, szemnek szépet nyújtó füzeseket, fákat, ligeteket. S ha baj van, hajiunk elmarasztalásukra. Pedig kevés ország van a világon, ahol olyan kiépített és hatékony szervezete lenne az árvizek elleni védekezésnek, mint Magyarországon. Hogy mennyire indokolt ez, azt a most benünket sújtott árvíz is igazolja. Milliárdos a kár, de e szervezet jó működése nélkül sokszorta több lehetett volna. Rendszeresen, szinte naponta hírt adtunk arról, hány ember védekezett az árral szemben a gátakon, de ezekből nem derült ki, hogy jelentős részük — átlagosan napi kétezer, de voltak napok, amikor csaknem háromezer fő — vízügyi dolgozó volt, akik szakmai tudásuk révén a helyi védekezés irányítói, motorjai, szervezői voltak. Csaknem kétharmaduk a KÖVIZIG alkalmazásában, de a Körösök teremtette fenyegetés elhárításából az ország minden vízügyi igazgatósága kivette részét Szombathelytől Nyíregyházáig. Az árvízvédelmi készenléti osztagok, akik többek közt az átszakadt töltés elzárásán dolgoztak, verseny- futásban az idővel. A töltéseken a védelmet irányító szakemberek csoportjai, munkások, technikusok, mérnökök, aztán a könnyűbúvárok és lehetne még sorolni hosszan. De tény, hogy ott voltak mindenütt a legveszélyesebb helyeken éppen úgy, mint a nyugodt (?) partszakaszokon. Kötelességük — mondhatnánk — hiszen a fizetésüket ezért kapják. Ez tény, de a kötelességet is sokféleképpen lehet teljesíteni. Az események közvetlen részese, csak szőkébb környezetét érzékeli. Többen repülőgépről is láthattuk az egész veszélyterületet. Megdöbbentő látvány volt, ami onnan fentről az ember szeme elé tárult. A vízből alig kilátszó gátakon hangya nagyságúnak látszottak az emberek. Nemcsak a magasság tette ezt, hanem a víz uralta terület aránya is. És ezek az apró pontoknak tűnő emberek állták útját szervezett mozgásukkal, tevékenységükkel a mindent elsöpörni kész víznek. Hangyaszorgalommal és szervezettséggel. Ahogy fentről nem lehetett megkülönböztetni az embereket, hogy ki kicsoda, úgy a munkában sem. Mindenki azt tette, amit kellett, és mindenki — mondhatjuk ezt túlzás nélkül — igyekezett ezt legjobb tudása, ereje szerint tenni. Ö z árvíz még nem a múltté. A víz levonulásához is _még h osszú napok, de inkább hetek kellenek. A helyreállítási munka pedig még ennél is több időt vesz igénybe. Sokak együttes és jól szervezett munkájára lesz szükség a közeljövőben is, köztük a vízügyi dolgozók sürgető ütemű tevékenységére, mert a víz csaknem mindig váratlanul érkező, kellemetlen vendég nálunk. Enyedi G. Sándor Miről ír a Magyar Hét? A Magyar Hét (az Országos Idegenforgalmi Hivatal lapja) augusztus 17-én megjelenő 25. száma szerkesztőségi cikkekben köszönti az alkotmány ünnepét. Valamennyi nyelvű kiadásban előzetes ismertetést ad a lap a 69. országos mezőgázdasági és élelmiszeripari kiállítás legjelentősebb látnivalóiról, és a külföldi turista tájékozódásának elősegítésére közli az OMÉK vázlatos térképét a legfontosabb információkkal. Az orosz, a szerb-horvát és a román nyelvű kiadásban beszámolót olvashatunk a növénynemesítés magyar- országi eredményeiről. Az orosz és a csehszlovák mutáció riportban mutatja be a szegedi szalámigyárat, az Ikarus autóbuszok külföldi sikerét. A hagyományos program- ajánlaton kívül, amely valamennyi nyelvi mutációban megtalálható, a lap bemutatja a budapesti Szabó Ervin Könyvtárat. Az orosz nyelvű kiadás riportban számol be a Munkásmozgalmi Múzeum „Munkát, kenyeret!” című új kiállításáról. A lengyel kiadás közli Kiss Krisztina, a Chopin-zongoraverseny egyik magyar résztvevőjének portréját, a csehszlovák kiadás a Néprajzi Múzeum új kiállításáról, a román mutáció pedig a győri Borsos Miklós Múzeumról közöl hasznos információkat. A turisták gyakorlati útbaigazítását szolgálja a kempingkalauz, amely ezúttal az érdligeti és a, balatoni kempingezési lehetőségeket ismerteti. Egy-egy cikk a hortobágyi nemzeti park, illetve a Mar- git-sziget látványosságaira hívja fel a figyelmet.
