Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

Mit mutat a statisztika? 1980. július 5., szombat Hazánkban csökkent a bűnözés A Belügyminisztérium Adat- feldolgozó Csoportfőnöksége és a Legfőbb Ügyészség Tit­kársága nemrégiben elké­szítette a hazai bűnözés ta­valyi helyzetéről szóló rész­letes tájékoztatóját. Eszerint az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma ta­valy 1978-hoz képest némi­leg — 1,3 százalékkal — csökkent. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben egyébként évi átlagban mint­egy 120—130 ezer közvádas bűncselekményt derítettek fel a hatóságok. A tájékoztató adatait fel­használva vegyük ezúttal kö­zelebbről szemügyre a bűnö­zés területi megoszlását: Magyarországon 1979-ben 125 267 közvádas bűncselek­mény vált ismertté. Ezek mintegy 27 százalékát a fő­városban és több, mint 70 százalékát vidéken követték el. A bűnelkövetők lakóhely szerinti megoszlása: körülbe­lül 80 százalékuk vidéki, 20 százalékuk pedig budapesti. A számok azt jelzik, hogy igen sok vidéki lakos a fő­városban követ el különféle bűncselekményeket. De — kisebb mértékben — igaz ennek a fordítottja is: nya­ranta a kiránduló- és üdü­lőcentrumokban — főleg a Balatonnál — igen sok a fő­városi „illetőségű” bűnelkö­vető. A SZAMOK JELEZNEK Milyen helyet foglalnak el az egyes megyék az ország bűnözési „térképén”? Ezt természetesen igen sok té­nyező határozza meg. Példa­ként említhetjük a megyék területi adottságait, ipari vagy mezőgazdasági jellegét, a lakosság összetételét, értel­mi színvonalának fejlettsé­gét, életkörülményeit, a me­gyébe, illetve a megyéből in­gázók számát — és még hosszan sorolhatnánk. Mesz- szemenő következtetéseket tehát a bűnözési „rangsor­ból” nem szabad levonni. A számok mindenesetre jelez­nek valamit... Ami az abszolút rangsort illeti: 1979-ben Pest és Bor­sod megyében vált ismertté a legtöbb — csaknem tízezer — közvádas bűncselekmény. Ez azonban törvényszerű is, hiszen ebben a két megyé­ben laknak, dolgoznak a leg­többen. Ha a 10 ezer lakos­ra jutó közvádas bűncselek­mények számát tekintjük — ez már reálisabb képet ad —, a megyék „rangsorában” Borsod rögtön a harmadik, Pest megye pedig a tizedik helyre esik vissza. így a bű­nözés „élvonalába” Bács- Kiskun megye kerül, ahol tavaly tízezer lakosra szá­mítva 139 közvádas bűncse­lekmény vált ismertté. A második helyen Fejér me­gye áll, 123 bűncselekmény­nyel. Borsodot Győr-Sopron, Tolna és Somogy követi. A bűnözési statisztika „kö­zépmezőnyében” foglal he­lyet Komárom, Veszprém, Csongrád, Pest, Nógrád és Vas megye. Ezekben a me­gyékben 10 ezer lakosra ál­talában száz ismertté vált közvádas bűncselekmény jut. Az elmúlt három-négy évet tekintve Komárom és Vas megyében némileg emelke­dik, Nógrádban stagnál, Veszprém és Csongrád me­gyében pedig csökken, lefe­lé mutat a bűnözés „lázgör- -béje”. Pest megyében az 1977. évi jelentős csökkenést 1978- ban egy újabb emelkedés, majd tavaly ismét némi csökkenés követte. MEGNYUGTATÓAN ALACSONY A megyék bűnözési „rang­sorában” a 13. helytől lefe­lé már a legkedvezőbb hely­zetben levő területek követ­keznek. Baranyában 1977. óta egyértelműen örvendete­sen csökkenő tendenciát je­lez a bűnözés grafikonja. Hasonló tendencia érvénye­sül a 14. helyen álló Hajdú-’ Biharban is. Békés megye következik ezután, ahol tíz­ezer lakosra 91 közvádas bűncselekmény jut: ez is jó­val kedvezőbb már az orszá­gos átlagnál. 1975. óta itt csak az 1978-as évben szö­kött fel a bűnözés grafikon­ja, tavaly már ismét a ko­rábbi években megszokott megnyugtatóan alacsony bűn­cselekményszámot tükrözte. Zalában 1977. óta viszont egyenletesen emelkedő ten­dencia mutatkozik, bár a me­gye helyzete még ezzel együtt is kedvező. A három „sereghajtó” me­gye Szabolcs-Szatmár, Szol­nok és Heves: ezek az or­szág bűnügyileg legkevésbé' „fertőzött” területei. Különö­sen a hevesiek statisztikája imponáló: tízezer lakosra a megyében mindössze 67 köz­vádas bűncselekmény jut. 1978-hoz képest tavaly He­vesben tovább javult a hely­zet: a megyében 1975. óta a legkevesebb, összesen 2358 közvádas bűncselekmény vált ismertté 1979-ben. Röviden érdemes áttekin­teni, hogy az egyes fonto­sabb bűncselekménytípusok­nál mit mutat az ország bű­nözési térképe. A tízezer la­kosra jutó vagyon elleni bűn- cselekmények gyakorisága a legnagyobb Fejér (73,1), Bács (73,1), Borsod (66,7), Veszp­rém (60,1) és Hajdú (60) me­gyékben, a legalacsonyabb pedig Hevesben (35,7), Nóg­rádban (45) és Vasban (46,7). A társadalmi tulajdon elle­ni bűncselekmények gyako­risági mutatója a legmaga­sabb Fejér (25,4), Bács-Kis- kun (24,6) és Borsod (23,8) megyékben, míg a legalacso­nyabb Hevesben (14,7), Sza­bolcsban (16,8) és Zalában (ugyancsak 16,8). A szemé­lyek javai elleni bűnözés a statisztikák szerint a legked­vezőtlenebbül Bács-Kiskun, Fejér és Borsod, a legked­vezőbben pedig Heves, Nóg­rád és Szolnok megyékben alakult ki. Ami az erőszakos és garázda jellegű cselekmé­nyeket illeti, figyelmet érde­mel, hogy ezek a közvéle­ményt különösen felháborí­tó esetek Borsodban Győr- Sopronhoz képest több, mint kétszeres gyakorisággal for­dulnak elő. De magas az ará­nyuk Komárom és Pest me­gyében is. Tízezer lakosra számítva a legtöbb közlekedési bűncse­lekmény Somogybán (lám, itt is érezhető a balatoni ide­genforgalom hatása), Tolná­ban és Bácsban, a legkeve­sebb Hajdú-Bihar, Heves és Vas megyében fordult elő. TÖBB A BÜNTETETT ELŐÉLETŰ A bűncselekmények után említsünk még néhány szót azok elkövetőiről. Ugyancsak tízezer lakosra számítva a legtöbb bűnelkövető Borsod és Pest, a legkevesebb pedig Vas, Heves és Győr-Sopron megye területén lakik. A va­gyon elleni bűncselekménye­ket elkövető személyek úgy­nevezett gyakorisági mutató­ja országosan csökkent, ugyanakkor azonban Hajdú- Bihar, Szolnok, Győr-Sop­ron és Zala megyékben emel­kedett. Elgondolkoztató tény, hogy évről évre növekszik a bűn- cselekmények elkövetői kö­zött a már büntetett előéle­tű személyek száma. Az ösz- szes bűnelkövetőkön belüli részarányuk Bács-Kiskun és Baranya megyében a legma­gasabb: csaknem eléri a negyven százalékot. Ez azt bizonyítja, hogy velük szem­ben a korábban kiszabott büntetés nem volt elég ha­tékony, a hasonló esetek megelőzése érdekében a ha­tóságok még szigorúbb fel­lépésére van szükség. Deák András Ami egy sikeres pályázat mögött van A környezetvédelmi vi­lágnap alkalmából hirdetett HNF megyei pályázaton Pur- ger Piroska, a szeghalmi Pé­ter András Gimnázium III/B. osztályos tanulója el­ső díjat nyert. Az „önálló­an végzett megfigyeléseim, terepmunkám, kísérleteim tapasztalatai a biológiában” című dolgozat eredetileg az országos középiskolai ver­senyre készült. A körülmé­nyek azonban úgy alakultak, hogy ez a munka 'azután mégis az „Ember és környe­zete” című rajz- és leírás­pályázat zsűrije elé került. # Dévaványán rövid hajú, kellemes arcú, 16—17 év kö­rüli leány az édesanyjával egyszerű közvetlenséggel fo­gad bennünket, amint be­lépünk a lakásba^ Purger Lajosné éppen a konyhában serénykedik, s rögtön arra panaszkodik, hogy a szoká- sonál kissé vastagabbra me­télte a levestésztát... Az egyik szobában helyet foglalunk. A fali polcon azonnal szemünkbe tűnik az Üj Magyar Lexikon sorozat és jó néhány szakkönyv is. A fiókokból előkerülnek a Dévaványa és Ecsegfalva határában levő túzokrezer­vátumról készült feljegyzé­sek, fotók és a Nimród egyik száma. Ennek színes borító­ján szép, kifejlett túzok lát­ható. A feltett kérdéseinkre Piroska a lehető legtermé­szetesebb egyszerűséggel vá­laszol : — Hogyan fogtál hozzá a munkához? — Tavaly év végén Gyűrű Mária biológia-kémiaszakos tanár javasolta, hogy indul­jak én is az országos közép­iskolai tanulmányi verse­nyen. Megemlítette még, jó lenne a Dévaványától mint­egy 10 kilométerre fekvő tú­zokrezervátumba kijárni azért, hogy anyagot gyűjt­sék egy később megírandó dolgozathoz. — Tudtál-e valami köze­lebbit ezekről a madarak­ról? — Őszintén szólva nem. Csupán a közmondást is­mertem: jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok — s közben elneveti magát. — Közelünkben lakik egy Színes tv-re is átalánydíjas javítás ■ A második félévtől a szí­nes televíziókra is köthető átalánydíjas javítási szerző­dés a GELKA-val. Eddig a GELKA a hazai gyártmányú fekete-fehér televíziókra, mosógépekre, hűtőgépekre, centrifugákra, porszívókra és villanytűzhelyekre szerződött ily módon a fogyasztókkal. Ezentúl minden' belföldi ke­reskedelmi forgalomba ke­rült és kerülő hazai gyárt­mányú, üzemképes színes te­levízióra is köthető ilyen ja­vítási szerződés, amelynek átalánydíját a készülék korá­tól függően két kategóriában állapították meg. Havi 140 forintot kell fizetni azoknak a szerződő feleknek, akik színes készüléküket négy éven belül vásárolták. A te­levízió életkorát számlával, garancialevéllel kell igazol­ni, de a GELKA felmérő műszaki szakemberei figye­lembe veszik a típus általá­nos forgalomba kerülési ide­jét is, ha a készülék tulajdo­nosa nem rendelkezik vásár­lási okmányokkal. Célszerű tehát a garanciaidő lejártál követően azonnal megkötni az átalánydíjas javítási szer­ződést. A négy évnél idősebb színes televíziókra 170 forint a havi átalánydíj összege. „Amikor másodikos gimna­zista voltam, nagyon érde­kelt a természet.. Fotó: Martin Gábor vadász, Miklovicz Ferenc, ö segített abban, hogy fel­vegyem a kapcsolatot Pál- nik Ferenccel, a telep veze­tőjével. — A dolgozatban azt ír­tad, hogy július 2-től au­gusztus 28-ig — közel egy­hónapos megszakítással — naponta kijártál a rezervá­tumba, hogy megfigyeljed és alaposabban tanulmányozd a zárt téri szaporítás vala­mennyi momentumát. Nem volt ez unalmas egy kicsit? — Nem, mert mindig tör­tént valami. Külön eseményt jelentett, amikor az állator­vos is kijött. (Érdekességként nézzük meg, milyen feljegyzés ké­szült az utolsó napon: „Ma ismét gyűrűznek, a még bent maradt madarak kap­ják meg számaikat, kivéve a három legkisebbet. Segíteni kell a madaraknak a beil­leszkedésben. Figyelni kell őket, nehogy valamelyik be­teg legyen. Ezek a madarak a legvégsőkig titkolják be­tegségüket, és amikor már nem bírják tovább, akkor omlanak teljesen össze. Ek­korra azonban már annyira leromlik egészségi állapo­tuk. hogy nem lehet rajtuk segíteni. Például a sánta lá­bú nagymadár. Ezért kell figyelemmel kísérni viselke­désüket. Ahogy kivesszük a mada­rakat a dobozból, bátortala­nul teszik meg az első lé­péseket, azután azonban csatlakoznak a többiekhez, feloldódik a feszültség. Az állatorvos felboncolt egy kis túzokot, amelynél a tü­netekből tetanuszra lehetett következtetni...”) E munka értékét az is emeli, hogy a diáklány ma­ga készítette el a fotókat. De folytassuk tovább a be­szélgetést : — Mikor írtad meg a dolgozatot? — Szeptemberben. Azután a tanárnőm tartalmilag át­nézte, majd a téli szünidő­ben legépeltettem és beköt­tettem. Ekkor már nagyban készültem az iskolai házi versenyre, amelyen végül is a maximálisan adható 100 pontból 92-t szereztem meg. Noha márciusban részt vet­tem a megyei versenyen, de az országosra már nem hív­tak be. Éppen jókor hirdet­ték meg a megyei környezet­védelmi rajz- és leíráspályá­zatot. Én ezt a dolgozatomat küldtem el. — Mi szeretnél lenni? — Amikor másodikos gimnazista voltam, nagyon érdekelt a természet, s ezért biológia-földrajzszakos ál­talános iskolai tanár szeret­tem volna lenni. Azóta meg­változtattam szándékomat, és jövőre megpróbálom az orvosit... — És ha nem sikerül? — Akkor egy évig dol­gozni fogok, és azután ismét oda jelentkezem felvételi vizsgára. Ha akkor sem si­kerül, valamilyen egészség- ügyi pályán kívánok elhe­lyezkedni ... Az utolsó tanév még sok változást hozhat az érettsé­giző fiatalok életében. Min­denesetre az már jelent va­lamit, ha egy-egy diák a szünidő nagy részét megfi­gyelésre, tanulásra, pályá­zatok megírására fordítja. Purger Piroska esetében ez a szorgalmas, kitartó munka máris meghozta gyümölcsét. —y—n Körmenden, a közel százötven éve alapított kórház szomszéd­ságában átadták a kilencvenhárommillió forintos költséggel épült hatszintes, modern, új kórházat. Az új kórház külső képe Az új kórház műtője (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvételei — KS) Ligeti idill Bevezető. Nem hiszek igazán abban, hogy e jegyzetnek bármiféle hatása lesz. Az intelmek oly­kor mulatságosak, szánalma­sak. Szócséplés, szélmalom­harc. Kár az időt veszteget­ni! Vagy talán mégsem? Tárgyalás. Békéscsaba, Széchenyi li­get. A „főbejárat” felöli sé- fautakon sárga gyöngykavi­csok koptatják a cipőt. A nyugalmat, hűst árasztó fák lombjai alatt óvodások nyar­galnak. Körös-körül fehér és piros színben pompázó virá­gok. A környék madárcsi­csergéstől hangos. Idilli kör­nyezet. Beljebb megyék. Biztosan káprázik a sze­mem! Az Élővíz-csatorna fe­löli részen, mint elzsibbadt kar, tehetetlenül hever a föl­dön egy pad támlája. Szem­ben két betoncsonk csupa­szon árválkodik. Valamikor ezen is pihenni lehetett. A kavics gyöngy ugyan, de megbámult, kíméletlenül a földbe taposták. A szép sár­ga színűből ide már nem ju­tott. Leülnék. A pad ülőkéje sáros, maszatos. Körülötte eldobált csikkek, csokoládés papírok. Görnyedt derékkal bámulom a kanyar előtti szobrot. Elszomorodom. A saját szülőatyja sem ismerne rá! Az egykor fehér követ zöldes moha lepte be. Nő lé­tére, időtlen idők óta nem fürdették meg. Valami vi­dámabbat keresek. A nyárra kertmozivá ala­kult szabadtéri színpad kerí­tésén plakát. A Karate című japán dokumentumfilmet reklámozó képen egy dzsúdós felrúgta az e betűt. A pók­hálós ablakban profán cédu­la: a mai műsor 20 százalék­kal felemelt helyáru. Mellet­te az egyik film címe: A dal ugyanaz marad. Mosolygok. Nem sokáig. A tornyos kis épület homlokza­tán megkopott feliratok. Virsli, süti, hüsi, fagyi. Az ablakban tábla. Üzemelteti, a Békés megyei Vendéglátóipa­ri Vállalat Kossuth étterme. A hosszú lakóház verandá­ján ép és törött székek, asz­talok, mindenféle kacat. A másik oldalon a kifeszített spárgán ottfelejtett színes kis zászlók. A szín alatt ezernyi lim-lom között kifakult nap­ernyők. A lehajló lámpa kar­ján vadgerlepár tollászkodik. Középen, a kerekre formált betonplaccon a piros csíko­kat elmosta az eső. A deszka­építmény ablakait minden ol­dalon kiverték. Reményked­ve érdeklődöm. (— Mikor nyit az Ifjúsági park? — Az idén biztosan nem.) A válasz megnyugtat kis­sé. Örömmel baktatok a ját­szótér irányába. Ujjé, a ligetben ..., dúdo­lom az örökzöld slágert, és kínosan érzem magam. Epilógus. Végtére is: le kellene von­ni a tanulságot. 1. Valóban, súlyos összege­ket költ a város, a kertészeti vállalat erre a ligetre is. A vandál kezek, a gátlástalanul viselkedők mit sem törődnek ezzel. Szemetelnek, pusztíta­nak és nincs, aki rájuk szól­jon. 2. Az elhanyagolt környe­zet még inkább csábít a ron­gálásra. Senki sem állítja: egyáltalán nem gondozzák ezt a pihenőhelyet. Azt vi­szont igen, hogy többet ér­demelne! Nem is a pénzre gondolok. Arra például: mi­ért nincs szakember a diá­kok között, aki irányítaná, ellenőrizné a munkájukat? 3. Aligha sírom vissza az Ifjúsági parkot, olyan for­mában, ahogy működött. Csak azt nem értem: miért nem használják ki a lehető­ségeket? A vendéglátás sze­kerét, ha nem is húzná ki a kátyúból, de segíthetné egy szolid söröző létrehozása. Nem kellene sokat költeni rá. Annyit biztosan nem, mint a düledező dorongok­kal megtámogatott kocsmá­ra! Hiszen változnak az idők és az árf olyamok. És a szem­lélet? —seres—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom