Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
Átvétel nyújtott műszakban o 1980. július 5., szombat Új gabonatároló Békéscsabán és Sarkadon A békéscsabai új vasbeton tárolóban 2200 vagon gabonát raktároznak majd. A próbatárolásokat a június végi műszaki átadást követően kezdték meg Fotó: Veress Erzsi A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál ebben az évben a tavalyinál nagyobb mennyiségű gabona átvételére, tárolására készültek fel. Ennek ellenére az idén is igénybe veszik majd a szükségtárolókat, a mező- gazdasági üzemekkel pedig szerződést kötöttek bértárolásra. A búza átvétele sikértartalom, vagyis minőség szerint történik. Mint Bordás István, a vállalat igazgatója elmondotta, a szállítás és átvétel ütemezésében megállapodtak a termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal. A szállítás megállapodásban rögzített ütemezését feltétlenül szükséges betartani ahhoz, hogy az átvevőhelyeben ne álljanak hosszú gépkocsisorok. A vállalat telephelyein a korábbi évekhez képest több átvevő szalagot üzemeltetnek, így remélhetően a nagyobb mennyiségű gabona és a minőségi átvétel nem befolyásolja majd kedvezőtlenül az aratás ütemét. _ Egyébként az elmúlt napokban kezdődött meg a vállalatnál az előzetes áruelhelyezési tervek véglegesítése. Ezek alapján készítik' •* el a tárolási • programot. Ugyancsak ezekben a napokban tartják meg az ilyenkor szokásos telepszemléket. Ezzel a munkával július 10- ig végeznek. A búza nagyobb mennyiségű átvétele egyébként a tavalyinál később csak' július közepe táján várható. Addig alkalom nyílik az esetleges kisebb műszaki hibák kijavítására is. Az átvétel nyújtott műszakokban, reggel hattól, este 9 óráig tart. Ettől egyes üzemek igényeinek megfelelően eltérnek, vagyis az éjszakai átvételt is lehetővé teszik. Ügyeleti szolgálatot tartanak' az irodákban, a központi anyagraktárban, és szükség esetén tisztítóberendezésekhez a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak biztosítanak innen alkatrészt. A nyújtott műszakra és az ügyeleti szolgálatra várhatóan mintegy 3—4 hétig lesz szükég. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mintegy 38 ezer vagon tárolótérrel rendelkezik. Ebből 7 ezer vagon az úgynevezett szerfás tároló. A tárolás gondjait nagymértékben enyhítette a Békéscsabán közelmúltban átadott 2200 vago- nos vasbeton siló és a Sarkadon üzembe helyezett 500 vagonos gépesített csarnok- tároló. Ezeket a létesítményeket korszerű berendezésekkel látták el. Ezért minimális munkaerőt használnak fel a nagy mennyiségű gabona átvételekor. A békéscsabai vasbeton tárolóban óránként 12, a sarkadi- ban 5 vagon gabonát tudnak átvenni. A mezőgazdasági üzemekkel mintegy 10 ezer vagon búza tárolására kötöttek szerződést. A bértárolásra különösen azokban a körzetekben lesz szükség, amelyekben a vállalat kevesebb tárolótérrel rendelkezik. így többek között Orosháza és Sarkad térségében. Nem megnyugtató azonban a helyzet a szarvasi és a gyomai körzetben sem. A gondokat várhatóan enyhíti majd, hogy a következő hónapokban gabona exportálására nyílik lehetőség. K. J. Gyáregység a tangazdaságban Több mint négy hónap telt el azóta, hogy a Tiszántúli Meliorációs Vállalat gépjavító üzeme a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége lett. (Egyébként a meliorációs vállalat az év elején egyesült a Szarvasi Állami Gazdasággal.) Akkor sokféle találgatás látott napvilágot az esetleges változásokról. Mígnem az elmúlt időszakban kiderült, az új terv készítésén túl semmilyen lényeges változás nem történt. Ez utóbbira is azért volt szükség, hogy a kialakult helyzethez igazodva néhány részfeladatban módosítsák az év elején kimunkált elképzelést. Az átszervezést követően ugyanis nyilvánvaló lett, hogy a javítás igényei csökkennek. A gyáregységben 140 millió forint termelési érték előállítását tervezték. Ebből 27 millió forintot a Szarvasi Állami Tangazdaság keretében működő meliorációs főmérnökségnek végzett javítás tesz ki. Külső megrendelőknek, gyáraknak, mezőgazdasági üzemeknek 113 millió forint értékű munkát véJ geznek. E tevékenység több, mint fele főjavításból, lánctalpas traktorokhoz gyártott nehéz munkagépek, részegységek, motorok, sebességváltók felújításából áll össze. Üj berendezések gyártásával is foglalkoznak. Munkagépeket készítenek többfajta kivitelben. A megrendelő az AGROTRÖSZT nyesőládákat, altalajlazítókat vásárol. Ebben az évben a Csepeli Vas- és Fémművek csőgyárának rekonstrukciós beruházásához vasszerkezeteket készítettek. Eddig a megrendelők az üzem kapacitásánál is több munkával látták el a gyáregységet. Már most nyilvánvaló azonban, hogy az AGROTRÖSZT megrendelése csökkenni fog. Ezért az eddig gyártott termékek számára újabb piacokat keresnek. Várhatóan azonban szükség lesz a termékszerkezet módosítására, esetleg új gyártmányok bevezetésére. Ennek jegyében készítenek (már az év eleje óta tuskó- kiszedőket. Az üzem eddigi eredményes tevékenységét bizonyítja. hogy az V. ötéves terv időszakára előirányzott feladatokat négy év alatt teljesítették. Ebben igen jelentős szerepe volt a kiváló minőségű munkának, annak, hogy a megrendelők panasza miatt nem kellett többlet- munkát végezniük. A siker igazi mozgatója azonban a helyesen kialakított bérezés lett. Miközben ugyanis sok helyen csak beszéltek a munka szerinti elosztás bevezetéséről, előnyeiről, addig ez az ösztönzési módszer a gyáregységben valóság lett. A teljesítménybérezés darabbér módszere kedvező tapasztalatokkal szolgált, s a munkások is hamar elfogadták. Ez kedvezően hatott azután a munkafegyelemre, és végül is a termelés mennyiségi növekedésével a minőség javulásával járt együtt. A gyáregység egyébként az összevonást követően megkapta az önálló gazdálkodás jogát, az állami gazdaság önelszámoló egysége lett. Érthető tehát, ha az üzem vezetői — élve az önállóság adta lehetőségekkel — megkettőzött energiával láttak hozzá a feladatok minél eredményesebb megoldásához. —nyes Mi segíti a sertéstartást? Például a mintaudvar Több mint egymillió, azután 589 ezer és 66 ezer. Ez a három szám jellemzi legjobban megyénk sertéstenyésztését. A több mint egymillió a jelenlegi hízóállományt jelenti, ebből 589 ezer van a kisüzemekben, összesen 66 ezer család gondozásában. Nagy számok, nagy eredmények és sok gond van a számok mögött. Rendeletek Kedvező közgazdasági körülmények, növekvő termelői kedv — ezt is mutatják a számok. Hiszen az ötödik ötéves terv első négy évében közel 59 százalékkal nőtt a kisüzemek sertéstenyésztése, jócskán megelőzve a nagyüzemek növekedési ütemét. Az idén tavasszal mégis azt tapasztalták a felelős szakemberek, hogy csökken az érdeklődés. Az okok rendeletekkel magyarázhatók. Múlt év október 15-től ugyanis a 100—125 kilogrammos átvételi súlyhatárt 95— 115 kilogrammra csökkentették az átvevők. Mindez kedvezőtlenül érintette a termelőket, hiszen csökkent a hizlalás jövedelmezősége. Nem sokkal ezután előírták a leadás előtti bejelentési kötelezettséget, mellékelve hozzá egy bonyolult űrlapot. Megnőttek a takarmányárak is, továbbrontva a jövedelmezőséget és a kedvet. Az intézkedésekre gyorsan reagáltak a sertéshizlalók, hiszen pénztárcájukon hamar mutatkozott a rendeletek hatása. Míg tavaly átlagosan 450—600 forintot hozott egy leadott hízó, az idén már csak 280—320 forintot. Ez pedig olyan jelentős különbség, ami könnyen ráveszi a gazdát arra, hogy szabad idejét inkább más tevékenységre fordítsa. Érezték ezt a hivatalas szervek is, ezért idén májusban megszüntették a bejelentési kötelezettséget, a nehezen kitölthető űrlappal együtt, és visszaállították a régi átvételi súlyhatárt. Módusftásuk A módosító rendeletek máris éreztették hatásukat — ezt állapították meg a megyei, járási állattenyésztési szakemberek, akik a múlt hónap végétől szervezik folyamatosan a kistenyésztői találkozókat a megye minden járásában, számos községében. Baráti, őszinte hangú beszélgetéseken vitatják meg az egybegyűlt sertéstenyésztőkkel gondjaikat. Az egyik ilyen megbeszélés színhelye a szarvasi Kon- dacs Pál mintaudvara volt július 2-án, kedden. Érdemes kiemelni az elhangzott gondolatok közül a kocakihelyezés problémáit. A kocákat kihelyező szövetkezetek jelenleg együtt nevelik a hízókkal a majdani anyákat, életkörülményeik nem különböznek a vágásra szánt állatokétól. Pedig a kocának több mozgásra, gondosabb kezelésre lenne szüksége ahhoz, hogy jól eleget tegyen a „szaporítás” nem éppen könnyű feladatának. Így érthető, hogy termékenyülésük sok kívánnivalót hagy maga után. Szükség lenne külön kocanevelő istállók építésére, ez azonban csak akkor éri meg egy szövetkezetnek, ha a húsipar hosszú távon igényli kocáik kihelyezését. A jövőben várhatóan intézkednek, hogy megoldódjon ez a gond. Nem ez volt a szarvasi megbeszélés egyetlen témája, s a tegnapi, okányi tanácskozás is kiterjedt a tenyésztés, hizlalás valamennyi gondjára. És az eredmény A tapasztalatcserék összegzését a hivatalos szervek végzik július közepén, s adják tovább a döntésre jogosultéiul ak. Annyi azonban máris látható, hogy kívánatos a jövedelmezőség további javítása, hiszen míg január elején a takarmányárak átlag 14—23 százalékkal nőttek, addig a felvásárlási ár például 95— 115 kilogrammos súlyhatár között csak 11 százalékkal. Ráadásul a termelő is drágábban veszi a vödröt, áramot. Ügy tűnik, elvesztette jelentőségét a több éves hizlalás után fizetett, évente emelkedő felár, mert szinte mindenki több évre köti a hizlalási szerződést. A termelők megbeszéléseiből az derült ki, hogy helyesebb lenne, ha minden évre egyformán megkapnák a. kilogrammonkénti 1,50 forintos felárat. Érdemes befejezésül újra egy számot megemlíteni. A felmérések szerint az ez év március 31-én megszámolt 589 ezer kisüzemi sertés rekordnak tekinthető, ennyi egyszerre még nem volt a megyében. De ez a szám csak akkor marad meg és nő tovább, ha a közgazdasági környezet, a nyereségesség alátámasztja. A májusban tett rendeletmódosítások, és az azt követő felmérések, elbeszélgetések alátámasztják ezt. Eredményre azonban csak akkor számíthatunk, ha időben megtudják a termelők a tervezett változásokat, s ennek biztos tudatában döntenek — jó esetben a hizlalás folytatása és növelése mellett. M. Szabó Zsuzsa Kondacs János szarvasi sertéstenyésztő munkáját dicsérik az udvaron látható szép állatok Fotó: Veress Erzsi Kutatások az agráripari komplexumról Napjainkra Magyarországon is kétpólusúvá vált az élelmiszer- termelés : 50 százalékban a mezőgazdaság, 50 százalékban pedig a nem mezőgazdasági ágazatok — döntően az ipar — végzik. Egyebek között ezt igazolták a kutatások a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetében, ahol másfél évtizede kezdtek foglalkozni az agráripari komplexum kérdéseivel. Az eddigi eredményekről Benet Iván kandidátus tájékoztatta az MTI munkatársát. A mezőgazdaság iparosodása Magyarországon is — mint szerte a világon — rendkívül előrehaladt. Ennek a folyamatnak feltétele, illetve következménye, hogy a mezőgazdaság egyre sokrétűbb és szorosabb kapcsolatba lép a számára termelőeszközöket — traktorokat, mezőgazdasági gépeket, műtrágyát, növényvédő szereket — gyártó iparral, valamint a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmiszer- iparral, és e termékeket a fogyasztókhoz eljuttató élelmiszerkereskedelemmel. Az élelmiszer-termelésben a mezőgazdaság mellett egyre növekvő hányadban vesz részt az ipar, sőt szerepe perspektivikusan egyre nő. Ez hívta létre a közgazdaságban az agráripari komplexum fogalmát, s az ezzel kapcsolatos kutatásokat. E komplexum felöleli az élelmiszer-termelés vertikális láncolatát, azaz magában foglalja a mezőgazdaság számára történő ipari termelőeszköz-gyártást és -szolgáltatásokat (első szféra), magát a mezőgazdasági termelést (második szféra), valamint a feldolgozást-forgalmazást yégző élelmiszeripart és kereskedélmet (harmadik szféra). Miközben a mezőgazdaság részaránya a népgazdaságban csökken — az 1970-es évek végén már csupán 15—20 százalékos —, az agráripari komplexum egésze a népgazdaságon belül viszonylag stabil, 30—40 százalék körüli értéket mutat.
