Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
1980. június 17., kedd Ki lesz az óvónő Bélmegyeren? Vita egy betöltetlen állásról Gyakran szóvá teszik a tanácsi vezetők, hogy a kisközségekben a fiatal szakemberek nem szívesen telepszenek le. Ha tehetik, a szomszédos nagyközségekbe vagy a városba költöznek. Vonzza őket a színvonalasabb kereskedelmi, kulturális és kommunális ellátás. Szerencsére, ellenkező példa is akad szépszámmal. Ám nem minden példa példamutató. Legalábbis erről tanúskodik a bélmegyeri. * — Sohase volt olyan gondolatom, hogy elmenjek Bél- megyerről. Itt születtem, szüleim az Űj Barázda Termelőszövetkezetben dolgoztak, én is ott helyezkedtem el, mint növényvédő agronó- mus — mondja Domokos Gábor. — Megtalálta a számítását? — A munkakörömmel meg vagyok elégedve, a községet is szeretem. 1968-ban fejeztem be tanulmányaimat. Több mint egy évtizede dolgozom a termelőszövetkezetben, 33 éves vagyok. Most elhatároztuk a feleségemmel, hogy építünk egy házat. Az építőanyagot is megvettük. Sőt, a ház terve is elkészült. Arra számítottunk, hogy a feleségem itt, az óvodában kap helyet. — És? — Elutasították. Van ugyan üres állás, de azt úgy látszik, másnak tartják fenn. Most mit csináljunk? Menjünk olyan községbe, ahol a feleségem is el tud helyezkedni? De hát mi nem akarunk csavarogni. A fiatalasszony Szabolcs megyei. Egy kisközségben volt képesítés nélküli óvónő, mégpedig a középiskola elvégzése után 3 évig. Hajdú- böszörményben felvételizett az óvónőképzőben. Mivel 1977-ben Bélmegyerre ment férjhez, a szarvasi képzőben folytatta tanulmányait. Ebben az évben kapja meg a diplomát. — Mikor Bélmegyerre jöttem, először Békésen helyezkedtem el az egyik óvodában, majd az ittenibe vettek fel, de csak szerződéssel. — Mikor szűnt meg a szerződése? — Egyéves szerződés volt. Közben kislányom született, s gyermekgondozási szabadságra mentem. A határozott időre szóló szerződés leteltével kiadták a munkakönyvemet. Szóltam az iskola igazgatójának, hogy a gyes letelte után vissza akarok jönni az óvodába. — Milyen választ kapott? — Semmi biztatót, de elutasítót sem. Az év elején tudtam meg, hogy a betöltetlen állásra pályázatot hirdettek meg. Sokan jelentkeztek. Engem elutasítottak, mondván, hogy a pályázatra nem jelentkeztem időben. Pedig Bélmegyeren mindenki tudta, az igazgató is, hogy visz- sza szeretnék menni. Ügy hallottuk, hogy a Dunántúlról vesznek fel valakit. Érthetetlen, hogy mi, akik itt lakunk, ránk nem tartana k igényt. Nézzük az érem másik oldalát. Mit mond az igazgató, Hirják Balázs. Ró]a any- nyit, hogy tisztességes múlt áll mögötte, 38 éve dolgozik a pedagóguspályán, s 22 éve igazgatja a bélmegyeri iskolát és a hozzá tartozó óvodát. Ismeri a Domokos családot, az időseket és a fiatalokat egyaránt. Jó véleménynyel van róluk. Akkor mi játszott közre ebben az ügyben? — Sok álmatlan éjszakát okozott nekem ez a dolog. Nálunk egy óvónőre 30 kisgyerek van bízva. Az ő fel- készültségén múlik a nevelésük. A döntés felelőssége éppen ezért nagy. Válogatási lehetőségem is volt. A munkaerő-gazdálkodási tervet a múlt évben készítettük el. Ennek alapján hirdettük meg az üres állásokra a pályázatot. Egy vezető és egy beosztott óvónői üres állás van. Egy bélmegyeri fiatal- asszony kapta meg a beosztott óvónői állást. Az iskola irányításával került az óvónőképzőbe. Állni kellett a szavunkat. Így pillanatnyilag üres hely nincs. — És a vezető óvónői állás? — Arra 22-en jelentkeztek, az ország legkülönbözőbb részéről. — Mi vonzza a jelentkezőket Bélmegyerre? — A szolgálati lakás, mert az is együtt jár az állással. — Kit vettek fel? — Szalóki Lajosnét Tisza- kürtről. — Ö lesz a vezető óvónő? — Nem, kevés a gyakorlata. Majd az itteniek közül valaki. — Domokosnéra nem gondoltak? — Jóval a pályázat után jelentkezett. Elismerem, felhívhattam volna rá a figyelmet. — Miért nem tette meg? — Nem volt meg a vizs. gája. Tudtam, hogy tanul, de bizonytalanra nem építhetek. Bélmegyeren 1630-an laknak, 22 évvel ezelőtt a bélmegyeri iskolába 400 gyermek járt. Most 140. A lakosság lélekszáma most is csökkent, jóllehet, nem olyan mértékben, mint a korábbi években. Domokosék- nak viszont eltökélt szándékuk, hogy Bélmegyeren maradnak. Éppen ezért tűnik ésszerűnek az asszony kérése, hogy Bélmegyeren helyezkedjen el — ismeri el az igazgató is. A megyei tanács művelődési osztálya segítségünkre sietett. Végül olyan döntés született, hogy a Tiszakürtről jelentkező óvónőnek felajánlanak a megyében egy másik üres állást, s ha azt elfogadja, Domokosné kapja meg a bélmegyerit. A döntés korrekt és helyénvaló. Mindezek után más utat és módot már nem lehetett választani. Most már a vitát is el lehet felejteni. De ami megtörtént, abból le kell vonni a tanulságot. Mielőtt egy községben üres állásra ország-világ előtt meghirdetnek egy pályázatot, nézzenek előbb körül a saját házuk táján Serédi János Újfajta elzáró szelep Trabanthoz Sok Trabant-tulajdonost kímél meg a csöpögő benzincsap okozta ' bosszúságtól az az újfajta elzárószelep, mellet Szeberényi Béla mérnök feltaláló találmányát hasznosítva a Mechanikai Gépgyártó Szövetkezetben már gyártanak. Az elektromos szelep a gyújtáskapcsolóval van szinkronban, feleslegessé teszi a kézicsap használatát, ugyanis a motor beindításakor automatikusan kinyitja, leállításakor pedig elzárja a benzinvezetéket. Így az autóvezetőknek nem kell a benzincsap zárásával, nyitásával külön foglalkoznia, ezt csak a takarékos üzemmódnál kell átállítani. Az elektromos üzemanyagszeleppel — melynek beszerelése kis szakértelmet igényel, tehát az autósok is elvégezhetik —, megszüntethető a Trabantoknál álló helyzetben gyakran előforduló hiba, a ben- zitúlfolyás, a csöpögés, s ezzel üzemanyag is megtakarítható. Az újfajta automata szelepből — mely az eddigi kísérletek tapasztalatai alapján bevált — a Mechanikai Gépgyártó Szövetkezet az idén 5 ezret gyárt a hazai Trabant-tulajdonosok számára. A Szarvasi Vas- és Fémipari amely 28 családnak nyújt majd H tárgyalóteremből Üzérkedésért 8 hónap szabadsógvesztés A békéscsabai Városi Bíróság tárgyalta Duna János Békéscsaba, Bethlen u 4. szám alatti lakos és 3 társa bűnügyét. Duna János, a békéscsabai Generál Ipari és Szolgáltató Szövetkezet volt részlegvezetője igazgatói utasításban leírt tilalom ellenére több mint 100 autógumit adott el. Ugyanakkor hamis munkalapokat állított ki, és a szerelési dijakat is felszámolta. Iványi Ernő, Madarász István mezőtúri és Felföldi Sándor Orosháza, Huba út 11. sz. alatti lakosok a megvásárolt autógumikat a piacokon lényeges felárral tovább értékesítették. Az egyes vásárlások alkalmával Duna Jánosnak pénzbeli juttatást adtak. A városi bíróság Duna Jánost üzérkedés, magánokirat- hamisítás vétsége és kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt halmazati büntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre és 2 ezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Iványi Ernőt és Madarász Istvánt vesztegetés, üzérkedés és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 5 hónapi szabadságvesztéssel és ezer forint mellékbüntetéssel sújtotta. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Felföldi Sándort pedig üzérkedés vétsége miatt 4 ezer forint pénzbüntetésre Ítélte Az ítélet nem jogerős. Szövetkezet építőrészlege a kivitelezője ennek az épületnek, otthont, ha Szarvason felépül Fotó: Gál Edit Különös esetek Egy pofon A férfi lenn van a bérházi pincében, és egyszer csak a lépcső felől női lépések zajára lesz figyelmes. Gondolja, a felesége jön. Elhatározza, hogy megtréfálja öt. A folyosó fordulójához siet, s ott lesbe helyezkedik. A lépések közelednek, ő pedig ugrásra készen várja azt a pillanatot, amikor ráijeszthet az asszonyra. Visszaszámlál: öt..., négy..., három..., kettő ..., egy.,,, — Bak! — kiált egy nagyot, miközben előrelép. Ebben a pillanatban hatalmas pofon csattan. A tett elkövetője meglepődve ismeri fel a szomszédasszonyt, aki mint mindig, most is rögvest kiegyenlíti a számlát. Minden teketória nélkül. Még annyit érdemes tudni, hogy az eset óta nem köszönnek egymásnak. „Nősülök” Jubilól Titoksértés Harminc éve gyártanak nagy szériában acél orvosi kézi műszereket a MEDICOR debreceni gyárában. 1980-ban a műszerüzem hat műhelyében több tíz ezer kézi orvosi műszert készítenek, amelyeknek hetven százalékát exportálják. Képünkön: érfogók minőségi ellenőrzése (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Pista bácsi 80 éves múlt. Egészséges, korához képest jó erőben van. Megismerkedik egy özvegyasszonnyal, aki még 60 éves sincs. Néhányszor találkozik vele. Egy nap aztán bejelenti a gyermekeinek és az unokáinak: — Nősülök. Először ámul a család, aztán amikor mindnyájan felocsúdnak, megpróbálják lebeszélni erről a „meggondolatlan" lépésről. Meglepő gyorsasággal sikerül. A vőlegényjelölt végül is így zárja le az ügyet: ■ — Igazatok van, öreg már hozzám az az asszony. A kompos ismét meghúzza a borosüveget, aztán gyanakodva fordul a közelében tartózkodó fiatalemberhez: — Maga nem újságíró? — Én? Dehogyis. — Horgász? — Igen, kezdő vagyok. — No, akkor majd én megtanítom, hogy kell halat fogni. De várjon, előbb iszom még egy kortyot. Jókorát húz az üvegből. — Éppen ma jubilálok — folytatja. — Mit? — Huszonöt éve vagyok orvhorgász. Pszt! Meg fog lepődni, ha elmondom ... — Mit? — Hát, hogy hogy kell azt csinálni. — No, akkor én is mondok magának olyat, hogy meg fog lepődni. — Mit? — Azt, hogy én vagyok a halőr. Rég múlt idők története. A gépkocsi, amely a postai küldeményeket a községbe is naponta eljuttatja, az ottaniakat pedig viszi tovább, a szabály szerint a postahivatal előtt, az úton áll meg. Az átadás-átvétel tehát ott történik. A hivatalvezető javaslatot tesz: az igazgatóság biztonsági szempontból rendelje el, hogy a gépkocsi megérkezéskor álljon a száraz- (fedett és zárt) kapu alá. Nem történik változás. A vezető említést tesz erről egy újságírónak. Azt is elmondja, hogy a községben naponta jelentős összegű a pénzforgalom. S amíg a pénzt minden teketória nélkül veszik át, addig például a helyi tsz-böl vadászpuskás őr kíséretében jönnek a jóval kisebb összegért. Az újságíró nyilvánvalóan egyetért a hivatalvezető javaslatával, vagyis azzal, hogy a postai küldemények átvétele a kapu alatt történjék. Meg is említi ezt a lapjában, kiegészítve azzal, hogy több száz ezer forintról van szó. Az igazgatóság ezután felelősségre vonja a hivatalvezetőt, kijelentvén: „megsértette a hivatali titkot". Vajon ki nem tudja még, hogy egy községi posta napi pénzforgalma több száz ezer forint? Pásztor Béla
