Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

széléseken többször találkoz­tunk. Reggel még barátságtalan­nak ígérkezett az idő, aztán mégiscsak kisütött a nap. A szavazás után kisebb-na- gyobb csoportokban sokan beszélgetnek a szavazóhelyi­ségnek berendezett iskola előtt saját dolgaikról, meg természetesen arról is, ho­gyan fejlődik tovább a nagy­község. T. I. — Sajnos, nem — vála­szolt, és töprengve nézegette a két szavazócédulát. Hosz- szas gondolkodás után lépett az elfüggönyözött helyiségbe. Hamar kijött és megköny- nyebbülten dobta az urnába a borítékot. Molnár Gyula 67 éves tsz- nyugdíjas már tapasztalt szavazó. — Régen bizony másképp zajlottak a választások — emlékezett vissza. — 18 éves koromban, amikor elő­ször szavaztam, még gyakori volt a megvesztegetés. Le­itatták a választókat meg pénzt adtak nekik. Most arra szavaztam, aki nekem tet­szett. Erdeinét már gyerek­kora ó£a ismerem. A gazda­ságban dolgozott, most meg munkásasszony. Egyszerű ember, mint mi. Bízunk benne, hogy nem felejti el a gondjaikat. Jól képviseli majd a megye, az ország előtt a munkásemberek és a tsz-tagok ügyes-bajos dolga­it. — Megegyezik a vélemé­nyünk — szólt közbe a bácsi mellett álló felesége. — Én is Erdeinére szavaztam. Eb­ből nem lesz családi perpat­var! Bucsa a járás legtávolabbi faluja. Három szavazókör­zet működött a 3 ezer lakosú községben. Az általános is­kolai helyiségbe összesen 900 szavazót vártak. Három­negyed részük 11 óráig már megfordult itt. A bizottság tagjai reggel fél 5-től ügyel­tek. Ilyen korán is jöttek már szavazók, hiszen a fa­lu lakosságának nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. Most, hogy egy kicsit ja­vult az idő, miután leadták voksukat, sokan indultak a kertbe, a földekre. G. K. * A fotókat készítette: Ve­ress Erzsi, Gál Edit, Béla Ottó, Bukovinszky István, Szekeres András, Lőnyai László Egy régi választás története Jó politikai hangulatban szavazott tudják. Púja Frigyes kül­ügyminiszter. — Gyakran megfordul itt­hon — állt rá egy rövid be­szélgetésre Fábián József, a helyi Dózsa Tsz főagronó-' musa, miután a battonyai 3. sz. szavazókörzetben leadta voksát. — Gondolom felesle­ges bizonygatni, hogy törő­dik a választókerületével. — Személyesen is ismeri őt? — Igen, hivatalos megbe­SZEGHALMI JÁRÁS — Jól ismerjük a képviselő- jelöltet — mondta Molnár Gyula és felesége Vasárnap a szeghalmi já­rás 13 községében szavazott a lakosság. A járási hivatal­hoz sorra érkeztek a telefon­jelentések 8 községből és 5 nagyközségből. Két ország- gyűlési körzetben adták le voksukat az állampolgárok. A 13-as körzetben 23 ezer, a 14-es körzetben 20 és fél ezer volt a névjegyzékben szereplők száma. A 13-as körzetben nehezebb dolguk volt a választóknak, hiszen két jelölt, Erdei Lászlóné vagy Szívós Andrásné mel­lett dönthettek. A másik körzet jelöltje dr. Szentke- reszty Tamás volt. A járás 60 tanácstagi sza­vazókörzetéből 13 Szeghalo­mé. A nagyközségi tanácshoz közeli KlOSZ-székház va­sárnapra 1-es szavazókörré alakult át. Délelőtt 10-kor a 660 szavazóból már 400-an leadták a voksukat. A körzet tanácstagjának Zsombok Já­nos tanácstitkárt jelölték. Az ajtón egy fiatalasszony lépett be, Nagy Sándorné, a ruhaipari szövetkezet gépi varrónője. Még csak 20 éves, így első alkalommal szava­zott. — Ismeri a jelölteket? — érdeklődtünk. Tótkomlóson Koppány János jelöltjére adta szavazatát Néhány esztendővel ez­előtt Nagykopáncsot önálló településként tartották szá­mon. Ma Tótkomlóshoz tar­tozik az alig 500 lelket szám­láló, kiterjedt tanyavilág, mely a nagyközség 49. és 50- es választókerülete. Az előző napok esőzése nyomán az utak többsége járhatatlanná vált, így aztán terepjáró gép­kocsikkal vitték a mozgó- urnát a távoli tanyákra. SZARVAS ÉS A JÁRÁS Szarvason több mint 14 ezer szavazó polgárt vártak, ez a város lakosságának több mint 70 százaléka. Mint ér­dekességet hallottam egy adatot: a régi rendszerben 10 —30 százalék volt a lakosság szavazásra jogosult aránya, az éppen életben levő kü­lönféle előírásoktól függően. Most 31 szavazókörben vár­ták az urnák, de sok helyütt helybe mentek a szavaza­tokért A külterületeken, ahol az eső áztatta utak tették ne­hézzé a közlekedést terepjáró gépkocsikon, traktorokon vit­ték helybe az urnákat. Mint­egy 4 ezer ember él a ta­lelkész a Hazafias Népfront A művelődési házba a dél­előtt órákban egyszerre érke­zett szavazni a Tóth házas­pár. — Tanácstagnak Danis Jó­zsefre, a Kossuth Tsz elnö­kére, országgyűlési képvise­lőnek Klaukó Mátyásra, a megyei tanács nyugdíjas el­nökére szavaztunk. Mindket­ten több cikluson át jól, köz- megelégedésre képviseltek bennünket. riyavilágban, és zömük már reggel 6 órakor leszavazott. A Kossuth utcai általános iskolában rendezték be az egyik szavazókört. Ez fiata­lokkal volt tele. Itt adták le szavazatukat az óvónőképző intézet kollégiumának lakói. Somogyi Éva és BernáthZsu­zsa másodéves hallgatók most először szavaztak. — Furcsa érzés — mondta Zsuzsa — valamit először csinálni. Mindenképpen jól­esett, hogy most már én is az igazi, .felnőtt választópol­gárok közé számítok. — Nekem az aktus ünne­pélyessége tetszett — fűzte hozzá Éva. — Szép a deko­ráció, kedvesek, udvariasak a nos vízvezeték-szerelő, aki a medgyesbodzás—pusztaott- lakai Egyetértés Tsz-ben dol­gozik, munkáját félbehagyva sietett a „kultúrba”. — Tudja, közös a taná­csunk Medgyesbodzással, de nem vagyunk elhanyagolva — magyarázta a vékony, munkásruhás férfi. — Ahol például mi lakunk, a József Attila utca teljesen új. A je­lölő gyűlésen szóltunk, hogy kellene járda, és vállaltuk, hogy mi lerakjuk, csak hoz­zanak betonlapokat. Hát már intézkedtek is. Aztán itt az óvoda, nemsokára kész lesz a bővítés. Nagy eredmény az is, hogy tavaly óta a tanya­soron is villany van! Csoór Istvánt, a Gyulán élő több kötetes írónkat a választás napján felkértük egy kis múltidézésre. Hiszen hogyan is tudhatnának a ma első szavazói azokról az időkről, amikor „más típusú” szavazás divatja járta még Magyarországon. Visszaélé­sektől, lekenyerezésektől hemzsegő, hamis választá­sok. így volt ez 1935-ben, Szeghalmon is, amelynek, mint fiatal tisztviselő, Pista bácsi is részvevő szemtanúja lehetett. — Akkoriban vad megje­lenési formája volt a válasz­tásoknak — emlékezik Pista bácsi. — No, éppen az 1935- ös választás évében hívták meg a többségében reformá­tus faluba Tildy Zoltánt, a megüresedett eklézsia élére. Az akkori képviselővel pedig — a nép gondjával mit sem törődő, kormánypárti „nad- rágos emberrel”, dr. Temes- váry Imrével — ugyancsak elégedetlenek voltak. Tildyt pedig — aki már akkor a Kisgazda Párt alelnöke volt — igyekeztek bekapcsolni a helyi politikai életbe, aki a felkínált ellenzéki képviselő­séget el is fogadta. Kortes­hadjárata során beszédeket tartott az ipartestületben, a kisgazdakörben, a polgári olvasóegyletben és a mun­káskörben is. Mint a Tildy család jó ba­rátja, eljött Szeghalomba Móricz Zsigmond is, de az irodalmi esteken nem a mű­veiről, hanem a politikáról tartott szenvedélyes hangú beszédeket, az Újtelep, a község szegényeinek nyomo­ráról. Abban az évben olyan aszály volt arra, hogy a tü­csök is éhen pusztult. Nem volt munka se az iparosok­nak, se a parasztoknak. Ak­kor vezették be a zöld vagy más néven ínséges cédulá­kat. Aki ilyet kapott, annak becsületszóra meg kellett ígérni, hogy a kormánypárt jelöltjére, Temesváryra sza­vaz. Cserében egy hétre munkát kaoott. De milyet? Az egész csak alibiként szol­gált. Kapálták az út men­tét. A fenegyerekek pedig — a zöld cédula ellenére is — már csak dacból sem sza­vaztak rá. Az ilyet aztán, ha munkát kért, elküldte a jegyző „legelni”, mondván: — Van fű a mezőn, azt egye! Ezt megtudva Móricz Zsigmond felháborodva agi­tált ellene. Persze mi, tiszt­viselők is féltünk. Ha nem a kormányzópárti jelöltre sza­vaztunk, elveszthettük az ál­lásunkat. Ínséges idők jár­tak akkor ... Mert abban az időben nem titkos, hanem lajstromos szavazás járta. Hangosan be kellett monda­ni, kire szavazunk. Ezért nem merték sokan arra adni a szavazatukat, akihez húz­tak. Emlékszem, ezen a 35-ös választáson az iskolába elő­ször az Egységes Párt, a kormánypárt híveit hívták be. Húzták az időt, hátha az udvaron gyülekező parasz­tok, iparosok elunják magu­kat. De nem mozdultak azok egy tapodtat sem. Akkor ki­jött a szavazatszedő bizott­ság elnöke, és megkédezte: — Van itt még, aki nem sza­vazott? — Van! — kiáltot­tak a gazdák kórusban. Ak­kor másként tette fel: — Van-e még, aki az Egységes Pártra akar szavazni? Csend. Erre bezárták az ajtót, s összeszámolták a szavazato­kat. Persze, dr. Temesváry jutott be a parlamentbe. Ar­ra azért vigyáztak, hogy né­hány Tildyre eső szavazat is legyen. Hiába volt hát Tildy segítő szándéka, jóakarata, a sorozatos csalások miatt ki­esett. No, aztán petícióval megtámadta a választásit, és egy évre rá ő is bejutott a parlamentbe, a Kisgazda Párt képviselőjeként. Hát, így ment ez akkor — fejezte be színes emlékezését Pista bácsi. b. S. E. megyénk lakossága (Folytatás az 1. oldalról) jelentek meg. Több házas­pártól is megkérdeztük: ta­lálkoztak-e személyesen azokkal a jelöltekkel, akikre leadták voksukat. Szinte ki­vétel nélkül azt felelték: igen. Amikor az Egyetértés Tsz-ben dolgozták, ott is­merték meg Balogh László elnököt, akit országgyűlési képviselőnek és helyettesét, Tóth Gábort, akit helyi ta­nácstagnak jelölt a Hazafias Népfront. Amint mondották, mind a két vezető megértő, a lakosságért felelősséget ér­ző embernek tartják. Vágási Sándor most a Hidasháti Ál­lami Gazdaság tehenészeté­ben dolgozik. Felesége ház­tartást vezet. Örömmel be­széltek arról, hogy mennyire megváltozott a helyzet ami­OROSHÁZA ES A JÁRÁS Ünneplőbe öltözött idősek és fiatalok vasárnap a kora délelőtti órákban, egymás kezébe adták a kilincset Orosházán, a 44-es szavazó­körben, amelyet az Üj Élet Tsz öntödéjében rendeztek be. Mintegy 460-an itt ad­ták le voksukat a 68-as szá­mú tanácsi választókerület tanácstagjára és a 9-es szá­mú Választókörzet ország- gyűlési képviselőjére. A tanácsi választókerület a városnak fizikai dolgozók­kal lakott része. Az itt élők régi ismerősként üdvözölték egymást, személyes ismerő­sük mind a tanácstag, mind pedig az országgyűlési kép­viselőjelölt. A szavazóhelyi­séget 5 órakor nyitották, ahol a műszakba igyekvő tsz-tagok, üvegyári dolgo­zók, olajbányászok műszak előtt ledahatták voksukat. — Tanácstagjelöltünk Kiss Sándor asztalos, gyerekkora óta ismerem. Talpraesett, szókimondó, itt nőtt fel kö­zöttünk, az előző ciklusban is ő képviselt bennünket a városi tanácsban —• mondta óta megépült a kövesút. Sajnos, azelőtt nekik is és a környéken élő tanyasiaknak is sokat kellett küszködni a sárral. Maradt azonban még egy probléma, amely — ha megoldódna — nagy előrelé­pést jelentene a környék életében. Véleményük sze­rint egy trafó és 10—12 osz­lop felállításával be lehetne vezetni a villanyt a tanyák­ba. E házaspárral együtt mások- is „nehezményezték”, hogy eddig még senki sem kérte fel őket társadalmi munkára. Azt bizonygatták: szívesen segítenének vala­mennyien, ha ilyen termé­szetű kéréssel fordulnának hozzájuk. Az említett köves­út megépítéséről ugyanis az állami gazdaság és a terme­lőszövetkezet gondoskodott. B. I. Kiss István, a helyi faipari vállalat nyugdíj előtt álló dolgozója. — Miben tudnak neki se­gíteni? — Társadalmi munkával mindenben, számíthat a vá­lasztók segítségére — hang­zott az egyöntetű válasz. Orosháza 51 szavazóköré­ből 26-ban már öt órától sza­vazhatott a lakosság, a 74 tanácstag 77 jelöltjére. * * * Tíz órára Tótkomlós lakói­nak 90 százaléka járult az urnákhoz, hogy megválassza országgyűlési képviselőjét és öt ven tanácstagját, akik kö­zül 18 az új tanácstagjelölt. A szlovák nyelvű általános iskolában rendezték be a 2-es szavazókört, ahol reg­gel fél 5-től hat választóke­rület lakói szavazhattak. Ko­ra reggeltől magyar és szlo­vák beszédtől visszhangzott az ódon épület ' folyosója. Fejkendős nénike, farmer- nadrágos unokájával érke­zett. Őket fiatal házaspár követte. Tizenegy óra táj­ban ölveczki Ágnes első szavazót köszöntötték a sza­vazatszedő bizottság tagjai. Mezőkovácsházán, a 7-es szá­mú szavazókörzetben sok idős ember él. Őket mozgó­urnával keresték fel a sza­vazatszedő bizottság tagjai. Képünkön: a 86 éves Bóka János és felesége otthonában szavaz A battonyai 3-as számú szavazókörzetbe ellátogatott Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára, valamint a mezőkovácsházi járás és a nagyközség több vezetője Pusztaottlakán, a kultúr- házban berendezett 4. sz. szavazókörzetben reggel 5 órakor Botás Györgyné volt az első szavazó. A további voksokra sem kellett sokáig várni, mindenki igyekezett már a reggeli órákban lead­ni a szavazatát. Farkas Já­Battonyán valamiféle elné­ző mosollyal fogadták a meg­szólítottak a kérdést: „ki a képviselőjelöltjük?”. A vá­laszt ebben a nagyközségben bizonyára még a gyerekek is Hogyan kell szavazni? Ebben segít Mikus Piroskának a vá­lasztási bizottság elnöke választási bizottság tagjai, derűs, nyugodt az utca képe. * * * A szarvasi járás hét köz­ségében mintegy 27 ezer sza­vazót vártak az urnákhoz. Hatvan szavazókörben ad­hatták le voksaikat a Haza­fias Népfront előtt. A vá­lasztás a járás területén is lendületesen indult. Útköz­ben elmondták Kardoson, MEZÖKOVÁCSHÁZI JÁRÁS hogy reggel 7 óráig a vá­lasztók 30 százaléka már le­adta szavazatát. Neibort Ist­ván, a járási hivatal elnök- helyettese személyes tapasz­talatai alapján is nyugodtan állíthatta, hogy fegyelmezet­ten, öntudatosan teljesíti ál­lampolgári kötelességét a já­rás dolgozó népe. Visszaúton, a mélykúti ál­talános iskola előtt két fia­tal lányt láttunk egy kerék­páron. Mikus Piroska és Mi­kus Ildikó életük első sza­vazatát jöttek leadni. Nem is tudták még, hogy mi ilyenkor a teendő, de bent a választási bizottság tagjai mindenről felvilágosították őket, gyorsan tisztába jöttek a szavazás menetével. Mire visszaérkeztünk Szarvasra, éppen kiszámítot­ták a 11 órás jelentéshez szükséges adatokat. Eszerint a járásban 24 ezren szavaz­tak le 11 óráig, ez 90,6 szá­zaléka a szavazásra jogosul­taknak. Szarvason a 14 ezer­ből 12 ezer 400-an jelentek meg addig a szavazóhelyi­ségekben. És hírt kaptunk arról is, hogy Kardoson és örménykúton 10 óra után néhány perccel befejezték a. szavazást. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom