Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. június 22., vasárnap o Füzesgyarmat a földreform előtt Mint ismeretes, 1944 őszén megyénk az országban első­ként szabadult fel. E politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat hozó nagy jelentőségű esemény egyúttal lezárta hazánk történetének sötét korszakát is. Forradalmi úton kezdődhetett el az újjáépítés és a ter­melés. Akkoriban igen nehéz időket éltünk át. A háborús viszonyok miatt hatalmas búzaföldek maradtak bevetet­lenül. E súlyos helyzetben a legteljesebb erőkifejtéssel kellett pótolni tavasszal mindazt, amit nem lehetett ősz­szel elvégezni. A gazdákra és a mezőgazdasági munká­sokra „nemzetmentő feladat” hárult: áldozatkész tenni- akarással, küzdelemmel kellett biztosítani a jövő évi termést. Halászcsárda vagy iskolamúzeum? % Egyesek véleménye szerint: Békéscsabán, a Luther utca és a Hunyadi tér sarkán létesítendő halászcsárda zavarná a kör­nyező iskolákba járó tanulók és a templomi istentiszteleteket látogató hívők nyugalmát Kép, szöveg: Bukovinszky István Minden községben, így Fü­zesgyarmaton is a pártok létrejötte után a FÉKOSZ segítségével megalakult a mezőgazdasági bizottság. E testületben és a koalícióban részt vevő pártok egy-egy taggal képviseltették magu­kat. Közöttük volt: Frank Sándor, Szabó József, Papp Sándor, Fekete Imre, Csák István, É. Nagy Sándor, Nyi­las János, Sári István, Smi- hák János, Daru István és Tóth Lajos. A, bizottság el­nökének egy kiváló mező­gazdászt, Frank Sándort, a Wenchheim gróf akasztó­pusztai birtokának számve­vőjét választották meg. Egye­dül ő maradt a helyén, sőt még a környező uradalmak­ból is elmenekültek a szak­emberek. Becsülték is ezért a gyarmatiak. Haladó gon­dolkozáséi, felvilágosult sze­mélyiséget láttak benne. Bi­zonyságul szolgál erre egy megsárgult levél, amelyet a Történelmi emlékezetünk­ben Eger ,a hősiesség pél­dája. Tudjuk: Dobó István vezetésével a védők — ka­tonák és köznépek, férfiak és nők — sikerrel ellenáll­tak a roppant török hadnak. Dp azért Egerben török emlékek is vannak! Vagyis h,a 1552-ben nem sikerült is, később bevette a várat a tö­rök Igaz, ekkor, 1596-ban már nem Dobó és katonái védték, hanem külföldi zsol­dosok. így került a város kilenc évtizedre török ura­lom alá — tőlük csak 1687 végén foglalták vissza. A török uralom elején, de már a XVII. században épí­tettek egy mohamedán templomot — dzsámit — s vele tornyot — minárét. A dzsámit később, a visszafog­lalás után egy ideig kato­likus templomnak használ­ják, .aztán átalakítják, majd a múlt század közepe táján, amikor a közelben új temp­lomot építenek, lebontják. Ellenben a minárét, szeren­csére, mindmáig megtartot­ták. A híres török világjáró, Evlia Cselebi, 1664-ben Egerben is járt. Így számos korabeli magyarországi ne­mezőgazdasági földmívelő szakszervezetnek írt: „Amikor a Pártok együttes határozata alapján megbíz­tak a községi mezőgazdasági bizottság működésének meg­szervezésével, irányításával járó felelősségteljes munkák végzésével, a mai romokban heverő mezőgazdaságunk el- hagyatottságunkban és elma­radottságunkban talán nem is lenne feltűnő, ha ez alól az amúgy is elég nagy el­foglaltságaim mellett kibúvó okokat kerestem volna. Ezt a legkényelmesebbnek látszó elintézést mégsem válasz­tom, mert szükségét látom, annak, hogy a rendkívüli idők teremtette helyzet... rendkívüli erőfeszítéseket követel minden tekintetben, különösen a mezőgazdaság­ban foglalkozóktól. Nemzetünk egész sorsa az újonnan felépítendő új haza minden lehetőségének meg­indulása attól függ, terme­lünk-e eleget ebben az év­vezetesség sorában megem­líti ,azt a török templomot is, amelyhez tornyunk tar­tozott. Az idő tájt — a leí­rásból láthatjuk — Széles utcának hívták az utcát, ahol a mináré állt, (ma Kné­zich utca). A szépen helyreállított mináré az utc.a térré széle­sedő torkolatában, szinte a vár tövében nyúlik a ma­gasba, mint egy kihegyezett ceruza. Hegyes kősüvege nem az eredeti, hanem ,az 1897-es restauráláskor kap­ta. Hogy az eredeti milyen volt, nem tudni; 1897 előtt bádogkupolája volt, s azt Pyrker érsek készítette 1829- ben. Az építmény 35 m magas. Vöröses homokkő kockákból épült. Félköríves tetejű. Be­járata északról, a -Knézich utca felől van. Belsejében keskeny meredek csigalép­cső vezet fe; a körerkélyig, ahova egy ugyancsak félkör­íves záródású ajtó nyílik az ellentétes oldalon. Az er­kélyt vaskorlát veszi körül. Az elkeskenyedő tornyot a zömökebb alsó rész fölött, a körerkély alatt és a süveg alatt is domborművű kikép­zések díszítik gyűrűszerűén, ben is a romokban heverő Magyarország, szegény ha­zánk felépítéséhez szükséges roppant nagy munkához. Ennek a gigantikus mun­kának az elvégzésére azon­ban elengedhetetlenül szük­ség van minden erők össze­fogására ..., azzal a kéréssel kerestem meg a t. Vezetősé­get, hogy összejöveteleik, gyűléseik keretében minél többször mutassanak rá a mezőgazdasági termelés fon­tosságára, mellyel kapcsolat­ban különösen a falu és vi­dék népére nemzetmentő fel­adat vár. . Borzalmas éhín­ség, de talán halál vár a nemzetre, ha a föld népe té­továzva és nem minden ere­jét kifejtve végzi termelő kötelességét. Amikor arra kérjük t. Vezetőséget: legyen továbbra is mindenben a me­zőgazdasági bizottság segítsé­gére, megköszönve a közös cél, egy boldogcébb Magyar- ország felépítésére kifejten­dő munkálkodásunkat.. ■ ha­zafias tisztelettel. Frank Sándor sk. mez. gazd. biz. elnöke Füzesgyarmat, 1945. febr. 14-én” A bizottság kezdettől fog­va nagy ambícióval, s a ha­zaszeretet érzéseitől áthatva, lelkesen dolgozott. A tagokra háruló feladat nem volt könnyű. Munkájukat az 1945. január 23-án Debrecenben megjelent, Magyar Földmí­velő Minisztérium 24 pont­ból álló rendelete segítette. Ennek 20. pontja kimondta, valamint növényi mintát utánzó és mértanias kőfara­gások. Ma kereszt emelkedik a mináré csúcsán, ahol egy­kor nyilván félhold volt. Messze nem láthatott a kör­hogy „A termelési bizottsá­goknak abból az elvből kell kiindulni, hogy a termelés kötelező. Aki a földjét akár hanyagságból, akár rosszin­dulatból meg nem műveli, annak birtokát közmunka igénybevételével kell meg­művelni. Ebben az esetben a termés a község (város) köz- élelmezési alapja javára for­dítandó”. A bizottság tagjai felkeres­ték azokat az uradalmakat, nagy gazdaságokat (Macskás, Hagymás, Gara-Papsziget, Hosszú-Csíkér, Varga-zug, Pázmán és a kertészszigeti Füle Zsigmond tanyája), amelyek abban az időben Füzesgyarmat községhez tar­toztak. A helyszínen tájéko­zódtak a tényleges helyzet­ről, illetve arról, hogyan le­het bekapcsolni a termelés­be az ott levő földeket. E látogatás eredményes volt, mert nem kellett szank­ciókat alkalmazni. A gazda­ságok erejükhöz mérten, a 3200 hold termőterületen az alábbiak megművelésére vál­lalkoztak: Macskás 150, Hagymás 500, Gara-papszi- get 180, Hosszú-Csíkér és Varga-zug 180, Pázmán 250 és Kertészsziget 300 kh. E fenti gazdaságok közül Papszigeten a szövetkezeti, Kertészszigeten a részes mű­velést, míg a többi helyen a kishaszonbéres termelést vá­lasztották. A bizottságoknak sok min­dent figyelembe kellett ven­ni, többek között a gondno­kok kirendelését, az elha­gyott birtokok irányítását, a kishaszonbéres földek áren- dájának a megállapítását, a görbeszigeti ONCSA OFB földtulajdonosok földcseréjét, az egyes termelési fogatosok munkabérének a nagyságát, és így tovább. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén a nehézségek és a za­varos közbiztonsági állapotok ellenére is megindult a ter­melés. Szántottak-vetettek az emberek — megteremtve ez­zel az új élet alapjait. A gyarmatiaknak a föld szere- tete, az „új honfoglalás” le­endő reménye, s az élet győ­zelmébe vetett hit óriási erőt adott. A földhöz juttatás év­százados vágyának várható megvalósulása érlelte meg bennük a közös összefogást és az egymás segítésének gondolatát. E harcokkal teli időszak egyik kiemelkedő forradalmi lépéseként és eredményeként tarthatjuk számon azt a pillanatot, ami­kor — még ha nagy küzdel­mek árán is — elkezdődhe­tett a termelés. Borbiró Lajos erkélyről az Allah dicsősé­gét kikiáltó müezzin. A kö­zelben magaslik a vár, s völgyben nyújtózkodik a vá­ros. De .azt, sőt annak min­den udvarát jól beláthatta. N. F. Békéscsabán a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak honismereti munkacso­portja ,a napokban ülést tartott. Ezen a testület tag­jai beszámoltak arról, mi­lyen stádiumban van az is­kolamúzeum létesítésének ügye, s mi mindent sikerült eddig összegyűjteni a meg­szüntetett tanyai iskolák felszereléseiből. Az egykori bútorok, szemléltető eszkö­zök, könyvek, dokumentu­mok stb megmentését és megőrzését a városi tanács javasolta néhány éve. Azóta egy-két épületet az Ingat­lankezelő Vállalat vett át. A ma már muzeális értékű anyag egy részét más tanyai iskolákba szállították át, a másik része elveszett, illetve „elenyészett”. Például Csa- baszahadiból (ahol még mindig jelentős számú tár­gyi 'emlék maradt meg) egy katedrát, egy szekrényt, né­hány padot, faliképet a bu­dapesti Munkásmozgalmi Múzeumba vittek el azért, hogy az úttörő szövetség fennállásának 30. évforduló­ja alkalmából rendezett ki­állításon bemutathassák őket. A volt 6. sz. iskola padlásán helyezték el azokat a tablókat, szemléltető esz­közöket, amelyeket 1945-ig használtak a tanítók. Hankó György nyugdíjas tanár, volt országgyűlési képviselő igen lelkes híve és nagy pártolója az iskola­múzeumnak. Sok régi fény­képet, tankönyvet mutatott be „ízelítőül” a honismereti munkacsoport tagjainak az­zal a szándékkal, hogy bizo­nyítsa, milyen rendkívül gazdag és érdekes kiállítást lehetne rendezni. Ugyanak­kor hangsúlyozta: felelőt, lenség lenne idős pedagógu­sokat, egykori tanítványokat arra ösztönözni, hogy válja­nak meg féltve őrzött em­léktárgyaiktól. A honismereti csoport, ez a kis közösség a nemes fel­adatok végrehajtásában könnyen magára marad, ha nem segítenek a felsőbb szervek. Mi itt a lényeg? Jóllehet, a kismegyeri iskola felelne meg legjobban mú­zeum céljára, de maga az épület egyre siralmasabb képet fest. Ablakait betör­ték, sőt még a rézkilincse­ket is leszerelték valakik ... Vitrinekre lenne szükség ahhoz, hogy az értékes .anya­got biztonsággal lehessen őrizni. Vegyünk egyetlen példát arra, milyen féltett „kincsek” megóvásáról van szó. A Bach-korszak sötét éveiben tilos volt olyan gon­dolatokról, érzelmekről írni vagy beszélni, amelyekben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméi tükrö­ződtek. A Békéscsaba kör­nyéki tanyai iskolák diák­jainak dolgozatfüzeteiben — igaz szlovák nyelven — Pe- tőfi-versekről olvashatunk ... Most újra visszatérünk az elhelyezés problémáira. A vitában ugyanis többen fel­vetették, hogy a múzeumot a 7. sz. általános iskola egyik termében kellene be­rendezni. Mint hallottuk, ezzel az elgondolással a szlovák szövetség is egyetért. Természetesen ez nem azt jelentené, hogy a kismegye­ri állandó kiállításra már nincs is szükség. Ott tanyai, és a 7. számúban pedig vá­rosi iskolamúzeumot kellene létesíteni. Volt, aki azt in­dítványozta: jó lenne ez utóbbiban berendezni egy korabeli tanítói lakást is. A bútorpk, az egyéb használa­ti tárgyak összegyűjtése — mint jeleztük — nem okoz­hat különösebb gondot. An­nál jobban kellene ügyelni viszont arra, hogy kizárólag szakemberek és volt tanítók bevonásával készüljön el a „forgatókönyv” az egyes he­lyiségekről. Az anyag kivá­logatásával, rendszerezésé­vel, valósághű elhelyezésé­vel, az épület helyreállításá­val összefüggő feladatokon kívül számolni kell olyan kérdések megoldásával, mint például: ki lesz a fenntartó? Ki lesz .a teremőr és így to­vább. Akad ugyanis egy-két példa arra, miért nem le­hetett megnyitni időben né­mely kiállítást, vagy tájhá­zat. Az okok többnyire a fentihez hasonló problé­mákra vezethetők vissza. Befejezésül — nem ,a tel­jesség igényével — utalni szeretnék arra, miért kapta ez az írás a fenti címet. Az eredeti elképzelés szerint íz evangélikus egyház volt magtára helyén halászcsár­da épülne. Ezt a tervet azonban többen is ellenzik. Azzal érvelnek, hogy egy ilyen vendéglátó egység — funkcióját tekintve — egy­általán nem illik bele a kör­nyezetbe. Feltételezhető, hogy a halászcsárda vendé­gei akarva-akaratlanul a közelben levő oktatási in­tézményekben ,a tanítást, a templomokban pedig az is­tentiszteletet zavarnák. Az iskolamúzeum, a szobrok­kal, padokkal is ellátott park viszont pihenést, ki- kapcsolódást és kulturálódá­si lehetőségeket nyújtana a lakosságnak, s az idelátoga­tó idegeneknek egyaránt. E kérdés végleges eldöntése most már valóban az illeté­kes szervekre és a hatósá­gokra vár... Az egri mináré (A szerző felvétele") Az eltelt évtizedek kedvező változása Füzesgyarmaton is egyértelmű. A helyi Vörös Csil­lag a megye egyik legnagyobb és leggazdagabb termelőszövetkezete lett. Ötször érték el a „Kiváló” címet, saját repülőgépük és helikopterük segíti az átlagon felüli termés elérését Fotó: Béla Ottó Hz egri mináré

Next

/
Oldalképek
Tartalom