Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. május 5., hétfő Május 5.: a szovjet sajté napja A Magyar Újságtól az l)j Szóig A magyar olvasókö­zönség a háború utolsó időszakában ismerkedhe­tett meg a szovjet saj­tóval. Az akkori idők el­ső magyar nyelvű szov­jet lapja, a Magyar Új­ság, a későbbi Űj Szó munkatársa volt Lévai Béla, a Rádió- és Tele­vízió Üjság mai főszer­kesztője. Megkértük, be­széljen akkori emlékei­ről. — Én a lapnak csupán sze­rény munkatársa voltam. Mégis, mivel univerzális fel­adatokat kellett ellátnom, előbb a harci események tu­dósításában, később a békés építőmunka korszakában, a vettük igénybe. Szerkesztő­ségünk a Kárpátokon való átkelés után Munkácsra, majd az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása után Debrecenbe költözött. Itt egyesült a 2. Ukrán Front „Híradó” című magyar front­újságjával, amelyet Ráth Ká­roly vezetett. Az egyesült lap 1945 február első napjaiban Pestre költözött, és ettől kezdve Üj Szó néven jelent meg. A szerkesztőség tagjai közül a már említetteken kí­vül feltétlenül szeretnék meg­emlékezni a fiatalon, tragi­kus körülmények között el­hunyt Oldner Vladimir had­nagyról, Kassai Géza fiáról. A szerkesztőségben néhány, antifasiszta iskolát végzett, volt hadifogoly tiszt és kato­na, továbbá szovjet újság­írók dolgoztak. Nem sokkal az újság Budapestre költö­zése után került a szerkesz­Az Új Szó szerkesztőségében, a budapesti New York palotá­ban (ma: Hungária). Jobbról Illés Béla főszerkesztő, balról Kassai Géza főszerkesztő-helyettes ül. Jobbra hátul Gyáros László, balról a második Lévai Béla parlamenti tudósítástól a hír- szerkesztésig, az újjáépítés eredményeitől az újraéledt kulturális élet sokféle ese­ményéig, ezek az idők, ez a munka újságírói pályafutá­som legérdekesebb, legsokré­tűbb, legizgalmasabb felada­tait jelentették. 1944 kora őszén, amikor a 4. Ukrán Front a Kárpáto­kon való átkelésre készült, jelentettük meg a Magyar Újság első példányait Illés Béla őrnagy parancsnoksága alatt. Feladatunk akkor az volt, hogy a velünk szemben álló 1. Magyar Hadsereg ka­tonáit tájékoztassuk és rá­ébresszük őket arra, hogy harcuk idegen érdekért, rossz, vesztett ügyért folyik, és hogy végre ismerjék meg az igazságot a Szovjetunió­ról, a szovjet népről, a szov­jet hadseregről. Később, ahogy az ország felszabadí­tása előre haladt, eljutott az újság a felszabadult terüle­tek magyar lakosságához is. A lap akkor frontkörülmé­nyek között, mozgó szerkesz­tőségben, autóra szerelt frontnyomda segítségével ké­szült, illetve ahol találtunk alkalmas nyomdát, ott azt tőségbe Gyáros László és Zsombor János. A lapot kezdetben szovjet felderítők, illetve partizánok vitték át a vonalakon, vagy úgynevezett agitgránátokban lőtték át. Hadifoglyok százai később elmondták, hogy az újság ily módon el is jutott hozzájuk. Debrecenből már futárszolgálat vitte szét az ország felszabadult részeibe a Magyar Újságot. Az Űj Szó eleinte hetente kétszer, majd háromszor, később na­ponta megjelent. Hamaro­san népszerű lett a magyar olvasóközönség kőiében. A terjesztés módjának egyik érdekes színfoltja volt 1946. május elseje, amikor repülő­gép szórta le az újságot a felvonulók számára. Az Űj Szó utolsó száma az újjáépítés befejezésekor, 1948. április 4-én jelent meg. Mai szemmel visszatekintve is nyugodt szívvel állapítha­tom meg, hogy a nehéz kö­rülmények ellenére, a kitű­nő újságírógárdának köszön­hetően, az Űj Szó színvona­las lap volt, amelyet a kö­zönség szívesen olvasott. Gáti István KISZ-vezetők továbbképzése A békéscsabai Kner Nyomda KISZ-bizottsága május 2—3-án Szanazugban, a nyomda pihenőházában tartotta meg a KlSZ-veze- tők és aktivisták továbbkép­zését, melyen 36 fiatal; a KISZ-bizottság tagjai, az alapszervezeti vezetőségek tagjai, az ifjúsági brigádve­zetők és a klub vezetősége vett részt. A továbbképzésen az 1980—81-es akcióprogram feladataira készítették fel az ifjúsági vezetőket. Május 2-án délelőtt Paluska Pál, a KISZ békéscsabai városi bi­zottságának munkatársa be­szélgetett a résztvevőkkel az ifjúsági szövetség érdekvé­delmi, érdekképviseleti fel­adatairól. Ugyanezen a na­pon délután Szabó Miklós újságíró, az Ország-Világ munkatársa volt a vendég, aki kül- és belpolitikai kér­désekről beszélt. A tovább­képzés harmadik, igen jól sikerült programja az olim­piai vetélkedő volt. S volt egy programon kívüli vidám esemény is: a legbátrabbak pénteken délután megmár­tóztak a Körös vizében. Brutyó János: Munkásévek A Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg Bru­tyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökének „Munkásévek” című életrajzi regénye. A szer­ző a saját korosztályáról, a kapitalizmust és a szocializ­must átívelő, „hídverő” nemzedékről írta könyvét, arról a generációról, amely megalapozta hazánkban a szocia­lista társadalom felépítését. Tisztul a Balaton A siófoki mércénél megkö­zelítette a kora tavasszal ideális száz centiméteres szintet a Balaton vize, ami biztató kilátásokkal kecseg­tet arra, hogy elegendő és kedvező mélységű vizet tart­hatnak a tó medrében az üdülési szezonban is. A né­hány éve kibővített Sió-zsi­lippel a tó vizének lefolyását is biztonságosan szabályoz­hatják, s gondoskodhatnak arról, hogy a vízszintingado- zás ne haladja meg a 30 cen­timétert. Tavasszal viszony­lag magas vízszintet tarta­nak, hogy elegendő készlet maradjon a tóban, mert a nyári hőségben a napsugár­zás és a szél az erőteljes párologtatással naponta 1—1,5 centiméterrel apaszt­hatja a Balaton vizét. Az Országos Vízügyi Hi­vataltól kapott tájékoztatás szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és part­nerei körültekintő intézkedé­sekkel készülnek az üdülési szezonra. Szezonkezdetig valamennyi ivóvíz-, szennyvízelvezető- és tisztítóműnél befejezik a csúcsterhelést előkészítő kar­bantartási munkákat, s így az idény túlnyomó részében biztonságos vízellátásra szá­míthatunk. A mintegy 1300 kilométer hosszú ivóvízháló­zaton át a Dunántúli Regio­nális Vízgazdálkodási Válla­lat naponta 140 000 köbméter vizet szolgáltat, s így az üdülőövezetben pihenők na­ponta majd átlagosan 200 li­ter vizet használhatnak' fel. Brutyó János mezőgazda- sági munkások gyermeke­ként 1911. november 20-án, Makón született, öten voltak testvérek. Apja az első világ­háborúban esett el, és anyja is fiatalon halt meg. Ezért már 12 éves korában kény­telen volt cselédnek szegőd­ni. Csak Budapesten 200 ezer nyomorgó ember élt, és 70 ezer családot vettek nyil­vántartásba, amelyek ínség­konyhára szorultak. A fővá­rosba felkerült fiatal ács ha­mar kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1933- tól a MÉMOSZ, majd egy év múlva az illegális kom­munista párt tagja. A fel- szabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építésügyi Minisztériumban, a szakszervezetben, a párt­ban, a Szakszervezeti Világ- szövetségben, majd jelenlegi munkahelyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éve­ket töltött a szakszervezeti munka irányításában, köny­vében is nagy hozzáértéssel ír a munkásszervezetek sze­repéről, feladatairól; össze­gezve mutatja be a lezajlott viták1 tanulságait, és hogy a magyar szakszervezeti moz­galom miként igyekszik ket­tős funkciójának eleget ten­ni. Egyrészt erősíteni a munkáshatalmat, és ennek érdekében szervezni, nevel­ni a dolgozókat; másrészt védeni és képviselni érdekei­ket, segíteni anyagi, szociá­lis és kulturális igényeik fej­lesztését. Felidézi a szerző azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munkás­szervezetek tevékenységének javítása, felelősségük és ön­állóságuk fokozása. Élete fo­lyamán találkozott a nem­zetközi munkásmozgalom olyan legendás alakjaival, mint Louis Saillant, Benőit Frachon, Agostino Novella, Frantisek Zupka, Viktor Gri- sin és mások. A SZOT elnö­keként eljutott a világ min­den részébe, így találkozott Ho Si Minh-nel, LeDuannal, Pham Van Donggal. Szemé­lyes élményként emlékezik meg a franciák elleni hábo­rúról, majd az azt követő békés építőmunka sikereiről. Brutyó János ma is ener­gikusan dolgozik a KEB el­nökeként. Ahogy a XII. kongresszuson elhangzott fel­szólalásában is hangsúlyozta, ez a feladat gyakran hálát­lan, hiszen azzal jár, hogy a pártfegyelmet megsértők­kel szemben fegyelmi úton is eljárjanak, de ez a mun­ka rendkívül fontos, hiszen a párt tisztaságának őrhelye. E munkában nincs helye el­hamarkodottságnak, hiszen emberek sorsáról dönt a KEB. A párt még azokról sem mond le, akiket kizárt soraiból, akkor is, ha valaki súlyos hiba miatt jut erre a sorsra. Ha az illető később belátja, és kijavítja hibáját, kiérdemelheti, hogy ismét a párt soraiba kerüljön. „Most, amikor visszaem­lékezésemet írom, gondok­kal, nehézségekkel teli idő­szakot hagyunk magunk mö­gött. Várhatóan a következő hónapok, sőt, évek sem ígér­keznek könnyebbeknek, egy­szerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szenvedést, bajt, nyomorúságot is megért. Mindezek ellenére, vagy ta­lán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoztunk, szenvedtünk mindazért, ami ebben az országban van, félt­ve őrizzük a mát, aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink, utódaink békés holnapját” — fogalmaz Bru­tyó János könyve végén, a munkásemberek egyszerűsé­gével és tisztaságával. (N—KS) Öregember és a községfejlesztés Sarkad. Régi ház egy sá­ros utcában. Zárva van. — Hiába zörget, Kiss Jó­zsef bácsi most jön az üz­letből. Az utca végében ta­lálkoztam vele. Könnyen fel­ismeri, fehér bot van a ke­zében, mert vak — igazít útba egy asszony. A járda betonján élesen koppan a fehér bot. Az öreg­ember egyenesen tartja a fe­jét. A koppanásokat figyeli, azokhoz igazítja lépteit. — Minden reggel megte­szem ezt az utat. Vásárolok egy kis tejet, egy kis kenye­ret, meg ami kell a reggeli- "hez. Délben a lányom főz — mondja emelt hangon. — Hány éves? — Nyolcvankettő. — Maga írta ezt a leve­let? — Jaj, én nem látom, hiá­ba mutatja. Foltokat látok, csak hangokat hallok. De a fiammal írtunk levelet a szerkesztőségbe, azt hiszem, hármat is. Mert, hogy a ta­nács községfejlesztés fizeté­sére kötelezett. # Ahogy belép a kerti ka­pun, körbe kaszál a botjá­val. A kerítés mellett egy lóhám. Azon állapodik meg a botja. — Ugye hám? — Az. — Nahát — méltatlanko­dik —, pedig megmondtam, hogy több hámot nem javí­tok ki. A múltkor kettőt dobtak be a kerítésemen. Akkor mondtam, hogy ez lesz az utolsó munkám. Tudja én szíjgyártó voltam. — Miért választotta ezt a szakmát? — Bonyolult história. A szüleimnek 15 hold földje volt. A bátyám örökölte, hogy szét ne aprózódjon. Én meg szakmát tanultam. Éve­ken keresztül Pesten, egy bőrgyárban dolgoztam. Egy idevalósi lányt vettem el fe­leségül. Így kerültem vissza Sarkadra. A termelőszövet­kezetben is szíjgyártó vol­tam. — Mikor vesztette el a lá­tását? — 1972-ben megműtötték a szememet. Mikor hazajöt­tem a kórházból még láttam, de egyre romlott a látásom. Egyik reggel azt mondja a feleségem, itt az ideje fel­kelni. Fel is kel. Kimegy. Várom, hogy visszajöjjön. Nem jön. Utána megyek. Hát a földön fekszik. Szólo- gatom, hogy mi van any­juk? De egy árva szót se mond. Visszacipelem az ágy­ba. Akkor már nem volt lé­lek benne. Űristen, mondom magamban, ez itthagyott en­gem. Azóta egyedül vagyok és csak foltokat látok. Csak foltokat! De azért nem ha­gyom el magamat. Ezért is írtam azt a levelet a szer­kesztőségbe. — Mennyi községfejleszté­si hozzájárulás fizetésére kö­telezte a tanács? — Évi 300 forintra. Szá­momra ez érthetetlen. — Miért? — Azért, mert amikor még láttam és fiatalabb voltam, úgy emlékszem, csak 50 fo­rintot kellett fizetnem. Most meg, hogy kezd kiszállni be­lőlem az erő, felemelték 300 forintra. Meg aztán hallom, vannak nálam fiatalabbak, akik nem fizetnek. — Kérelmezte, hogy en­gedjék el? — Hogyne. — Mennyi a jövedelme? — Kapom a nyugdíjat, meg a vaksági segélyt. Ha­vonta összejön a 2 ezer fo­rint. Meg aztán van háztá­jim is. — Mire költi? — Adok a lányomnak ha­vonta ezer forintot, hogy rendbe tartson. Meg aztán a házat is megcsináltattam. Nem panaszkodom, kijövök a pénzből valahogy, csak hát mégsem értem ezt a község­fejlesztést. #­— Jól ismerem a Jóska bácsit. Fehér bottal jár a boltba. De engem, hogy, hogy nem, mindig felismer és elő­re köszön — mondja Sze­gedi Lajos, a község tanács­elnöke. — Hogyan döntöttek a községfejlesztési hozzájárulás elengedésével kapcsolatos ké­relméről? — A döntést nem isme­rem. Az ügy az adócsoport­hoz tartozik. — Elutasítottuk. — Tájé­koztat Dobi Imréné, az adó­ügyi csoport előadója, Kiss József kérvényének sorsáról. — Miért? — A helyszíni vizsgálat alapján. A községfejlesztési hozzájárulás elengedésének szabályai vannak. A havi jö­vedelem nem haladhatja meg a 700 forintot. Ezenkívül más személyi körülményeket is figyelembe veszünk. Így pél­dául a betegséget. A múlt évben 18 kérelem érkezett a tanács szakigazgatási szervé­hez. A környezettanulmá­nyok alapján 15 kérelmező­nek elengedtük, illetve mér­sékeltük a községfejlesztési hozzájárulását. — Miért kell Kiss bácsi­nak most többet fizetnie, mint korábban, amikor fia­talabb volt? — Korábban a községfej­lesztési hozzájárulást a ter­melőszövetkezet vonta le a háztáji gazdaságból. Később ez a rendelet megváltozott. Most ezekben az ügyekben a tanács szakigazgatási szerve dönt. — Mi történik akkor, ha Kiss bácsi megbetegszik, vagy ápolásra szorul? — Természetesen, ha a kö­rülményei megváltoznak, a községfejlesztési hozzájárulás mértékét is ehhez igazítjuk. Mérsékeljük, vagy elenged­jük. Serédi János Tanulmányozzák nemzeti parkjainkat Magyar és lengyel termé­szettudósok1 közösen tanul­mányozzák a kiskunsági nemzeti park növény- és ál­latvilágát. Simon Tibor, az ELTE növényrendszertani és ökológiai tanszékének veze­tője elmondotta az MTI tu­dományos munkatársának: — A tanszék a kiskunsági nemzeti parkban az ott fo­lyó kutatómunka rendszeres­ségének biztosítására kutató­bázist létesít. A tudósok így a helyszínen rendszeresen fi­gyelemmel kísérhetik az ég­hajlati és talajviszonyokat, valamint - a növényzet fejlő­dését. Lehetővé válik, hogy a helyszíni munkaértekezletek során gyakorlati tanácsokat és útbaigazításokat adhassa­nak a park karbantartói szá­mára is. A kiskunsági nemzeti park 30 ezer hektárnyi területén található rétek, legelők, er­dők rendkívül értékesek a ku­tatók számára: másutt már kipusztulóban levő növények, állatok találhatók eredeti ál­lapotukban. Az eredeti nö­vény- és állatvilág azonban sajnos itt is visszaszorulóban van. A természettudósok e változási folyamatokat is vizsgálják. Bejárják' a náda­sokat, a zsombékokat, a fűz­lápokat, a legelőket, hogy megállapíthassák a vissza­szorulás mértékét. Az egyéb­ként is általános jelenség, a tölgyes erdők elborókásodása a Kiskunságban különösen megfigyelhető. Ennék' a több száz éve tartó folya­matnak megszüntetése, az egyre gyérülő madárállo­mány megmentése, illetve gazdagítása, sürgető feladat. Ebben a nagy gyakorlatú lengyel tudósok értékes se­gítséget nyújthatnak magyar kollégáiknak. A vegyi anya­gok mind szélesebb körű me­zőgazdasági felhasználása rendkívül káros az ősnövény­zetre, ezért a tudósok' azt ajánlják, hogy a természet- védelmi területek körzetében mérsékeljék a műtrágyázást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom