Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
* , Gyurkó László: jr Szerelmem, Elektra-1980. április 25., péntek Elektra és Oresztész: Mezei Annamária Kárpáti Tiborral Fotó: Demény Gyula „Együtt” Elmélkedés egy „újszülöttről” Két igazság iszonyú összecsapása Gyurkó László Szerelmem, Elektra című tragédiája. A két igazságot a két testvér: Elektra és Oresztész hordozza önmagában, és hiába akarnák azt vonzódásuk, szeretetük, mi több, testvérszerelmük kohójában összeizzítani, az összeizzítás lehetetlen. Pedig — külön- külön — nagy igazságokat mondanak ki, éreznek, képviselnek! Elektra: „Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény”. Oresztész azonban felszabadítani akarja a várost a bitorló, a királygyilkos király, Egisztosz uralma alól. Elektra mást akar, megszabadítani tőle, és bosszút állni mindenkin, aki eltűrte a zsarnok hatalmát. „Az igazság vért kíván!” Oresztész nem hisz ebben. „A büntetéshez nem kell tőr”, mert ahol a szabadság a rend, ott a törvény büntet. Gyurkó László Szerelmem, Elektrájának első változatát tizenkét esztendővel ezelőtt mutatta be a Nemzeti Színház, messzire gyűrűző, nagy sikerrel. Nyolc évvel ezelőtt következett a második változat a 25. Színházban. Ezt a változatot hozta el most a békéscsabai színház színpadára az idei évad műsorterve. Szokás, hogy a nézők előadás előtt műsorfüzetet is vásárolhatnak, szereposztással, szerzői, rendezői nyilatkozatokkal. Ezúttal csak a szerző szólal meg a kis négyoldalasban, de amit mond, tökéletesen elegendő a bevezetéshez, vagy úgy is mondhatnám: a beavatáshoz. „A színház, amit szeretnék: világnézet. ^Számomra itt kezdődik és ~végződik minden, mert ebben összegződik a cél, a szándék, eszköz. A színház célja a közönség. Szándéka a közönség átformálása. A közönség pedig nem más, mint a társadalom. A színház, amit szeretnék, a világnézeti mondanivaló és elkötelezettség abszolút primátusára épülne, ami nem szabad, hogy gyöngítse sem a művészi teljesítményt, sem a közönséghatást.” Az első sorok idézeteivel nyíltan az volt a célom, hogy a dolgok közepébe vágva érzékeltessem: mi kezdődik el és hömpölyög át térben, időben, és a lelkek mélyén Gyurkó színpadán, amikor útjára indul a tragédia, nyomába lépve a görög mitológia többször is feldolgozott Élektra-témájának. Az is kiderül pillanatok alatt, hogy Gyurkó számára ez a cselekményszövet volt a legalkalmasabb ahhoz, hogy elmondja véleményét a felszabadításról és a megszabadításról, az igazság két oldaláról, és főként arról, hogyan kell élni a megszerzett szabadsággal? Idegesítő, felzaklató gondolatok, nem lehet egyetlen figyelmes néző sem odalent a bársonyszékekben, aki közben és azonnal ne gondolná végig: ő hogyan élt eddig a szabadsággal, és ez a hogyan méltó-e ahhoz, hogy ember? Itt, ebben látom első megvalósulását annak, amit a szerző a műsorfüzetben keményen megfogalmaz: „A színház célja a közönség, szándéka a közönség átformálása.” így kényszeríti Gyurkó a nézőt (a társadalmat, legalábbis azt a részét, amely egy-egy előadásra elkerül), hogy a színházi élmény katarzisát átélve döntsön (ha tud, persze) olyan évezredes kérdésekben, mint az igazságvetés, a könyörtelen bosszú, a megtorlás, ahogy Elektra már-már eszelős hite akarja; vagy Oresztészhez áll közelebb, aki — miután lesújtja atyja gyilkosát, a trónbitorló Egisz- toszt — /mindenki másnak hajlandó inkább megbocsátani, mert „szabadítónak jött, nem győztesnek.” A szívünk rajta, iszonyatos kutyaszorítóba kerülünk valamennyien, együtt a dráma szereplőivel, Elektrával, Oresztésszel, Egisztosszal, Kliteimnesztrával, Krizoté- misszel, akik mindannyian egy-egy magatartásformát hoznak és lépnek be a cselekménybe. Kemények, fél- reérthetetlenek abban, amit tesznek és mondanak, összecsapásaik tüze — ha jól belegondolunk — olyan mélységekig ér, ahol könnyen tehet rossz, téves lépést is az, aki nem figyel, aki csak egyetlen pillanatra elveszíti kapcsolatát önmaga belső világával. Nos, ettől olyan nehéz eljátszani Gyurkó László Szerelmem, Elektráját, és becsülendő, hogy színházunk erre mégis vállalkozott. Az előadás rendezője, S. Bán Ernő, tiszta, világos eszközökkel, céllal és szándékkal követi a szerzőt, esze ágában sincs semmiféle mostanság még mindig divatos „újraértelmezés”, mert láthatóan teljesen azonos véleményen van Gyurkóval abban, hogy a színház világnézet, itt kezdődik minden, és itt is végződik, a cél, a szándék, az eszköz és a nyugtalanító, döntésre, értékítéletre ingerlő hatás a közönségre. Azt hiszem, S. Bán Ernőnek ez a szerzőhöz igazodó koncepciója a legjobb előadás-építkezési módszer ahhoz, hogy mindaz, ami előttünk, a színpadon történik, kiváltsa a nézőkből az azonosulás szándékait, hogy később — és milyen ritkán gondolunk erre! —, még hosszú ideig nem szabadulhatunk Elektra és Oresztész történetétől. Az előadás szép pillanatok sorát nyújtja, egészében jól behatárolt, és magas hőfokú. Akadnak azonban hullámvölgyei is, kissé elsietett, nem eléggé kiérlelt részletei, különösen az első részben. Az is zavaró alkalmasint, hogy a szereplők közül többen túlontúl gyorsan beszélnek, fontos összecsapásokban jószerével hangsúlytalanul, mintha tartanának attól, nehogy konzervatív modorosságba tévedjenek. Kérdés persze, hogy a helyzetekhez szabott beszédgyorsaság, a tiszta kiejtés, az érthetőség és a magyar nyelv annyi mindent kifejező hangsúlyainak alkalmazása „konzervatív modorosság”-e, avagy éppen az a modorosság, valamiféle új „divat”, ha a drámai szöveg megszólaltatása az abban sorjázó mondatok tartalma ellenére színtelenné, mintegy szövegfelmondássá szürkül? Még egyszer azonban: a Szerelmem, Elektra bemutatása időszerű, szükséges és emlékezetes marad a békéscsabai színház életében. Elektra szerepében talán most először kapott Mezei Annamária olyan szerepet, amely színészi alkatához, belső világához a legközelebb áll. Élt is az alkalommal, érzékenysége, keménysége, ko- noksága a színészi átlénye- gülés félreérthetetlen jeleit hordozza. Elfogadjuk és megértjük, elkerülhetetlen bukását szavakról szavakra lépve, kitűnően készíti elő. Oresz- tészt Kárpáti Tibor alakította. A szerepértelmezés, amit vállal, a meggyőződés hangjaival csendül vissza, nem könnyű feladatát helyenként tisztán fényesülő drámai erővel oldja meg. Végül Elektra fölé kell nőnie: ezt viszont jobban kellene ereznünk odalentről. Kliteim- nesztra Szentirmay Éva volt. Ha csak a halott Egisztosz felett elmondott irtózatos átkait és összeomlását idézzük, hozzá kell tennünk, hogy ez az előadás egyik legmegrázóbb jelenete volt. Forgács Tibor Egisztosza váltakozó sikerrel tölti be tisztét a színpadon, talán mint a kérlelhetetlen elnyomás hidegvérű megalkotója és végrehajtója valósította meg leginkább a Gyurkó által kijelölt pólust. Tetszett Bajka Bea Krizotémisze, nincs sok lehetősége, hogy egyszeregyszer előtérbe kerüljön, nincs is szándéka erre, mégis hiteles, amikor az alázat, és az „úgy kell élni, ahogy lehet” megalkuvását szegezi „nem normális” nővérével, Elektrával szemben. Szólni kell a két csepűrágóról, akik az antik kórus megszemélyesítői ebben az előadásban. Nagyidai István és Jancsik Ferenc kiválóan és kérlelhetetlenül szólnak közbe, szólnak hozzánk a színpad két oldaláról. A jelmezek Vészi Éva m. v. tervei szerint becsületes egyszerűséggel hatottak, a díszlettervező, Vidák Györgyi m. v. második részbeli megoldásával azonban nem tudunk mit kezdeni. A háttérfal kinyitása bábszínházi paraván képzetét kelti bennünk, mi több, még a szereplők el- és feltűnése is, nem beszélve a szemben levő kis nyílásról, ahonnan fura bujkálások árán lehet csak kiiönni illetve visszamenni. Ez bizony nem sikerült, és gátolta a színészek mozgását, megnyújtotta, túlbonyolította azt. Ennek ellenére, tudjuk és hisszük, hogy Elektra és Oresztész, a két igazság ösz- szebékíthetetlen. Elfogadjuk, hogy Elektrának buknia kell, mert Oresztész igaza emberibb: szabadítónak jött és nem nyőztesnek. Sass Ervin Még csak most születtek, s máris féltem őket- őket, a „csütörtöki társaságot”. Akik hiszik, högy „18 éves kiirt- hatatlan optimizmusukkal” képesek lesznek harcolni a közöny, a hamis értékítéletek, a képmutatás ellen. Fegyverük: a tiszta szív és ész, a tehetség, s a „Világ- megváltó” akarat. Valamikor a múlt nyáron spontán verődött össze a kis csapat, s azóta már patró- nusra i§ leltek. Klubukba minden erőszakoltság nélkül csak olyanokat fogadnak, akiknek élete, alkotómódszere, szellemisége közel áll a klub közösségéhez. Foglalkozásaikon nincsenek tis2telet- körök, protokollmerevség, csak őszinte kitárulkozás, a megismerés tiszta vágya... Diákok. A rendtartás, a házirend perceket beosztó szigorú világában élnek, tanulnak, engedelmeskednek, de a kötelező penzumokon túl még hisznek a lelki, eszmei gazdagodás egyéb formájában is. Hisznek és bizonyítanak .. • Ugyanis komoly nehézségek árán most jelent meg a klub első irodalmi antológiá-’ ja, az „Együtt”, 10 eredetiséget, új gondolatokat bátran hirdető ifjú alkotó együttes munkájaként. A szolid küllemű antológia különböző stílusú írásaiból mégis valami gondolatai, szemléleti egység árad. Talán a bátor „nekiöklelések”, a sosem reklámozott, dísztelen valóság könyörtelen megidé- zése teszi, vagy az a képesség, amellyel a presszók előtt ácsorgók, a diszkón unatko- zók rágógumitól elgyötört arca mögé engednek pillantani bennünket, felnőtteket. Hiszen e frissen verbuválódott közösség is bizonyítja: vigyáznunk kell azokkal azál- talánosítgató megállapításokkal, miszerint a fiatalság közönyös, tunya, követelőző, irr- tózik a munkától... Mert erre a „csütörtöki társaság” is példásan rácáfol. írásaikból szinte kiált felénk érzékenységük a mindennapok ellentmondással zsúfolt jelenségei iránt, a jó szót vágyás, a világban hol itt, hol ott fellángoló háborúk miatt érzett félelem, a jogtalanságok elleni lázadás, a magányosság, no, meg az ifjúság számukra egyáltalán nem problémamentes helyzete. Minderről néhány igen érett versben, riportban, elbeszélésben vallanak. Nem hinném, hogy mindegyikőjük irodalmi babérokra pályázna. Egyszerűen úgy érzik, hogy a bennük felgyülemlett gondolatokat így, ebben a formában, és ez által képesek és akarják tudomására hozni azoknak, akik tehetnek valamit, ha meghallják kiáltásaikatAz antológia nem hiba nélküli. Vannak benne költői utánérzések, stiláris mellényúlások, nyomdai — vagy eredeti? — nyelvhelyességi bakik, de az írások őszintesége, új hangja, merészsége kárpótol mindezekért a hiányosságokért. Rövid kis elmélkedésem elején említettem már: féltem őket. Hiszen egy régen virágzott diákgyakorlat újbóli életre keltésére vállalkoztak; mégpedig az egyéni érdeklődés, tehetség, az egykor dús gyümölcsöket termő önképzőköri, szabadabb, kötetlen társulásokon alapuló hagyományoknak a folytatására. Ahogyan maguk is megfogalmazták: a „csütörtöki társaság "bebizonyította, hogy anyagiak nélkül, csak idejének és agysejtjeinek föláldozásával lehet és kell (!) az embereket közösségbe, erőszakoltan közösségbe fogni. S el ne felejtsem! Ezek a lelkes fiatalok a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola diákjai. S a kötelező bemutatás után végezetül hadd kívánjak nekik további lelkes alkotómunkát, kitartást a megkezdett út végigjárásához. Amibe az is beletartoznék, hogy átlépve a felnőttkorba se mondjanak le 18 éves optimizmusukról, világ- megváltó terveikről még akkor sem, amikor rádöbbentek: a nehezebb utat választották! iZIjilUKfild Megyei társaszenei találkozó A szeszélyes, áprilisi idő sem szegte kedvét annak a sok-sok zeneiskolásnak, akik szombaton délelőtt érkeztek Gyulára, hogy részt vegyenek a megyei társaszenei találkozón. Hat zeneiskola küldte el mintegy száz tanulóját a rendezvényre, melyet néhány évvel ezelőtt rendezett meg így először a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei elnöksége, és a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola. A házigazdák szeretettel fogadták az érkező csoportokat, majd az úttörőelnökség köszöntője után kezdetét vette a verseny. A 32 együttes szereplése — néhány gyengébben sikerült műsorszámtól eltekintve — biztató képet adott a megye zeneoktatásának színvonaláról, az iskolákban folyó zenei nevelés erelményességéről. Különösen szépen muzsikált, és átélt játékával elnyerte a szakmai közönség tetszését: az orosházi Gombkötő Éva és Pribék Andrea hegedűzongora duója, a békéscsabai Homoki Anett—Rács Andrea—Ancsin Mihály hegedű- oboa-zongora triója és Mészáros János—Hajdú Erika gordonka-zongora kettőse, valamint a békési Biró Mariann—Hégely Piroska—Sző- nyi Gabriella két hegedűs- zongorás triója. Wenimger Richárd, a Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának igazgatója, a zsűri elnöke méltató szavaiban az évről évre tapasztalható fejlődést értékelte, az együttesek játékának összhangját, és a gyerekek hangszeres tudásának színvonalbeli emelkedését. Az elhangzott produkciókat a zsűri arany, ezüst és bronz oklevéllel minősítette. Az orosházi zeneiskola 2 arany, 4 ezüst, 1 bronz, a csorvási művelődési ház fúvósszakköre 1 bronz, a békéscsabai zeneiskola 3 arany, 2 ezüst, 1 bronz, a battonyai zeneiskola 1 bronz, a szarvasi zeneiskola 1 ezüst, 3 bronz, a békési zeneiskola 2 arany, 2 ezüst, 1 bronz, a gyulai zeneiskola 1 ezüst és 1 bronz oklevelet nyert. A zsűri értékelése szerint a Békés megyei Úttörő Elnökség vándorserlegét — a szoros mezőnyben, a három legjobban szereplő zeneiskola közül — az orosházi zeneiskola kapta meg. A verseny után a résztvevő gyerekek és tanárok a Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozata előkészítőjének tehetséges növendékeit hallgatták meg, akik Kerek Ferenc, főiskolai tanár zongorakíséretével játszottak. Harangozó Márta, Dinnyés Zsuzsanna, Török Ildikó és Fejes Tamás műsorát a jelenlevők nagy tetszéssel fogadták. Játékuk igazi, zenei élményt és követendő példát jelentett a zeneiskolás tanulók számára. A zene hallgatása közben vált bizonyossá a résztvevők előtt, hogy a versenynél fontosabb számukra a zenetanulás igazi értelme: a muzsikálás öröme. A megyei társaszenei találkozó e nevelési cél megvalósításának elgondolkoztató példáját adta. F. P. Zs. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. április 25-én, pénteken este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM, ELEKTRA KlSZ-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: A kétéltű ember, 6 és 8 órakor: örült nők ketrece. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Sebességláz. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A fekete varázsló ajándéka, 4 és 7 órakor: Apokalipszis most I., n. rész. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Elsietett házasság, fél 8 órakor: Egy kaland utóélete. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Piacere, fél 8 órakor: A rejtélyes bankbetét. Gyulai Petőfi: Ezüstnyereg. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Lúdas Matyi, fél 6 és fél 8 órakor: Robert és Robert. B. Sajti Emese Két új balettet mutat be a Győri Balett. Csajkovszkij: Op. 78 zenéjére „Álomkergetők” címen Vámos György koreográfiáját és Leonard Bernstein: III. szimfóniájára „Ősök és utódok” című balettet, Markó Iván koreográfiáját. Képünkön: az „Ősök és utódok” próbáján: Markó Iván, Király Melinda- és Horváth Gizella (MTI-fotó: Benkő Imre felvétele — KS)!
