Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
NÉPÚJSÁG----------------------------------------------------------------------------- SZÜLŐFÖLDÜNK----------------------------------------------------------------mo. április 4., péntek-------Q Ha rmincöt évvel ezelőtt történt Békés megyében... MAGYARORSZÁG területének a dicsőséges VÖRÖS A Tiszántúlon már hónapokkal előtte elcsendesedett a fegyverzaj. Az ország középső és nyugati részén azonban még folytak a harcok, s még több ezren ontották vérüket a lassan pirkadó szabadságért. Békés megyében normalizálódott a helyzet 1945. tavaszán. Az „Orosházi Hírek” részletes tájékoztatást adott nemcsak az ország felszabadításáért vívott harcokról, hanem arról a napról is, amikor hazánk felszabadult a fasizmus igája alól. HADSEREG által történt teljes FELSZABADÍTÁSA megünneplésére az új magyar honvédség és a város közönsége 1945. április 8-án d. e. II órakor a Kossuth-téren ÜNNEPSÉGET rendez a következő számokkal: 1. A felszabadító hadsereg himnusza. 2. Himnusz. 3. Lőrinczy Loránd honvédezredes, állomásparancsnok ünnepi beszéde. 4. Kurunczi Péter, a Nemzeti Bizottság elnökének ünnepi beszéde. 5. Szózat. Ünnepeljük mindnyájan lel szabadi fásunkat ŐS Eullvnlwfilitolwkw^ 1 Korabeli plakát az 1945. április 8-i békéscsabai felszabadulási ünnepségről „Magyarország egész területe felszabadult” címmel jelent meg egy írás a lap 1945. április 5-i számában. „Minden magyarul érző embert örömmel kell, hogy eltöltsön a hír: Magyarország felszabadult! Eme nagyszerű mondat azt jelenti, hogy megszűnt az a történelmi arányokban rövid, de annál sö- tétebb korszak, amikor a magyar föld, magyar értékek és — ami legfájdalmasabb — magyar vér a német érdekeknek volt kiszolgáltatva. Tegnap még csaták dúltak a magyar földön, de ma már nem hadszíntér. A magyar föld népe új háborút kezd, a múlt fantomjainak kiirtására, és új harcot egy becsületesebb, igazságos népi Magyarország felépítésére. A Vörös Hadsereg pedig maga mögött hagyva az ország határait, folytatja az elnyomottak felszabadítását, elnyomóik megsemmisítésére vezetett, a világtörténelemben páratlan hadműveleteit. Mai rádióhíreink alapján már Bécs elővárosainak elfoglalásáról beszélhetünk. Az oroszok felszabadították Baden városát, a békeidők gondtalanjainak üdülőhelyét, ahol a magyar dolgozók verejtéke gyümölcsének jelentékeny része úszott el a hírhedt kaszinó zöld asztalán. Elfoglalták a Bécstől keletre fekvő Hainburgot, és merész rohammal birtokba vették Pozsonyt. Ausztriával együtt napirendre került Csehország felszabadítása is. Malinovsz- kij marsall szlovákiai csapatai áthatoltak a Kis-Kárpá- tokon. A Kárpátok észak- nyugati vonulatánál pedig Petrov tábornok egységei törnek előre, nyilván azzal a célzattal, hogy egyesüljenek a Malinovszkij-csapa- tokkal, Prága és a cseh iparvidék felszabadítására. A keleti arcvonal legdélebbi szakaszát a Tolbuchin-had- sereg alkotta, amelynek déli szárnya elhagyva a magyar határt, a horvátországi Ma- rivor körzetében folytatja hadműveleteit.” De nemcsak ez az egy tudósítás foglalkozott az Orosházi Hírekben az ország teljes felszabadulásával. „Felszabadult az ország! A magyar nép legnagyobb kérdését, a földkérdést, az egész ország területén szinte egyszerre lehet megoldani. A dunántúli hatalmas nagybirtokok, a sváb lakta részek termékeny földterületei várnak a magyar föld jogos tulajdonosaira, a magyar parasztra. A fasiszta martaló- cok romba döntötték városainkat, elhurcolták gépi berendezéseink nagy részét, elhajtották igavonó állatainkat, de a földet nem tudták elrabolni. A magyar föld ittmaradt, nekünk maradt. Egy évezred után valóban a magyaroké lesz. Egy évezred után végre mi élvezzük majd a magyar föld termését. Rajtunk áll, hogy teremjen.” Az Orosházi Hírek öt nappal későbbi száma már öröm- ünnepről számol be. A cikk tudósít a polgári kör színháztermében megrendezett gyűlésről. „A Himnusz eléneklése után Mudrony Béla százados, zászlóaljparancsnok beszélt elsőnek katonáknak és civileknek egyaránt. Bajtársaim! Kedves hallgatóim! 1945. áprilisát üljük. Ünnepelni akarok, örömünnepet akarok hirdetni, bajtársaimnak abból az alkalomból, hogy végre hazánk felszabadult. A dicsőséges Vörös Hadsereg (éljenzés) alig hat hónap alatt felszabadította Magyarországot. Minden dicsőség, minden ünneplés legyen a Vörös Hadseregé (éljenzés), a testvéri orosz népé (éljenzés és taps). Szabadok lettünk, szabad kicsi hazánknak minden talpalatnyi földje, s ebből az alkalomból nem tudunk egyebet mondani, mi katonák, mint azt, hogy ígérjük, ezt a vitéz hadsereget küzdelmében, harcában becsülettel, magyar szívvel, magyar lélekkel támogatjuk (éljenzés). Vivát a Vörös Hadseregnek, vivát a derék orosz népnek, (éljenzés), vivát az ő nagy vezérjének, Sztálin marsallnak (éljenzés)”. A következő szónok Kiss János: „Ünneplő közönség! Én az Orosházi Nemzeti Bizottság, Orosháza közönsége nevében szeretnék néhány szót mondani abból az alkalomból, hogy az orosz hadsereg Magyarországot megtisztította az ellenségtől. Hazánk abban a pillanatban, amikor a Vörös Hadsereg megtisztította az ellenségtől, az ország szabaddá, független állammá változott.” Hasonló beszédet mondott, méltatta az ország szabadságát, a Nemzeti Bizottság elnöke, Baranyai Géza is: Majd kezdetét vette Darvas József „Szakadék” című színművének munkáselőadása. A környékbeli falvakból is eljöttek a dolgozók, hogy tanúi legyenek annak az örömteli alkalomnak, amikor valóban olyan darabot visznek a munkásság elé, amelyik a munkásság számára íródott, és a munkásság problémáit tárgyalja. Megint bebizonyosodott azaz állításunk, hogy a magyar dolgozók megértik a művészi megnyilvánulásokat. A gyulai megyei levéltárban bőséges anyag áll rendelkezésre az 1945-ös év tavaszi eseményeiről. Ezekről ad áttekintést dr. Szabó Ferenc, a levéltár igazgatója: Lényegében április hónapban két nagy akció bontakozik ki a megyében is. A legfontosabb a földosztás lebonyolítása, amelynek zöme erre a hónapra esett. Ez lázban tartotta szinte az egész megyét. Korabeli feljegyzések szerint április 5. és 7. között 27 ezer 159 földigénylőt tartottak nyilván. Április 20-ig kiosztottak 115 ezer 627 katasztrális holdat, az összesen kiosztott területek 60 százalékát. Érdemes megemlíteni, hogy Mezőhegyesen nagy vita alakult ki arról, felosszák-e a Ménes-birtokot. Veress Péter repülőgéppel érkezett le, hogy eldöntsék a vitát. Aztán bölcs döntés született, ugyanis mintegy 50 százalékát kiosztották, 10 ezer holdat pedig meghagytak az állami mintagazdaság számára. — Ha jól tudom, erre az időszakra esik a demokratikus pártok szervezésének időszaka. — Igen, ez a tavasz pezs- dülést hozott a politikai életben is. Pontos adataink vannak a pártok és párttagok számáról. Az 1945. márciusi állapotok szerint érdekes módon Füzesgyarmaton volt legtöbb tagja — 670 — a Magyar Kommunista Pártnak. Dobozon 496-an, Mező- berényben 490-en, Gyulaváriban 450-en, Békéscsabán 309-en, Gyulán 300-an, Szarvason 465-en, Békésen 126-an, Orosházán kétszázan voltak tagjai. — Tehát a földosztás számított az egyik legfontosabb kérdésnek. És a másik? — Budapest megsegítése. Ugyanis a város romokban hevert, éheztek az emberek, s Békés megye, mint jó adottságú termőterület, ha nem is bőségesen, de aránylag kedvezően állt élelmiszerrel. A megyéből 917 vagon búzát, csaknem ezer marhát, néhány híján ötezer sertést szállítottak a fővárosba. Ezenkívül indultak élelmiszer-szállítmányok a bányásztelepülésekre is: Salgótarjánba, Ózdra, Diósgyőrbe. — Tehát a paraszt hozzálátott az élet normalizálásához, természetesen. És az ipari munkásság? — 1945 májusában megyénkben 47 olyan üzem, gyár volt, amelyben 20-nál többen dolgoztak. Ezenkívül 125 kisebb üzem. Ebben az időszakban 37 gyárnál, üzemnél már folyt a munka, míg Sarkadon és Mezőhegyesen, a cukorgyárakban már jóval korábban, decemberben hozzákezdtek a termeléshez. — Ezen a tavaszon, milyen volt a közigazgatás? — Megyénk felszabadulása után már 1944. október végén megkezdődött a demokratikus közigazgatás megszervezése, a községi és megyei önkormányzati igazgatási szervek létrehozása. Megyénkben ideiglenes törvényhatósági bizottság alakult — ami megfelel a megyei tanácsnak, — ez a demokratikus pártok küldötteiből állt. március 22-én ala(Archív felvétel) kult meg Békéscsabán. Már korábban, 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormány Szobek Andrást nevezte ki a megye főispánjának, aki kettős funkciót látott el, mert ebben a minőségében Gyulán tevékenykedett, míg Békéscsabán megyei közellátási kormánybiztosként. Érdemes azt is megemlíteni, hogy már ekkor megkezdődtek a különböző szociális intézkedések. Például a szovjet parancsnokság segítségével biztosították a „szoptatós anyák” cukorellátását. A tavaszi eseményekhez tartozik az is, hogy a már meglevő gyulai „Alföld” és az „Orosházi Hírek” mellett új napilap jelent meg az utcákon április 23-án, a „Viharsarok Népe”. Béla Ottó or/zógjáfó/ Szabolcs I. Az ország tájegységeiről, megyéiről az emberek többségében kialakul egy, csak azt a vidéket jellemző kép. Jócskán segít ebben az idegenforgalmi propaganda is, amely hol felkap, hol agyonhallgat országrészeket, sőt nem ritkán lemoshatatlan jelzőt is illeszt rájuk. Így tudjuk a Pécsről igazgatott megyét kincses Baranyának, és ezért szerveznek az utazási irodák jonatán-túrát a Nyírségbe. Szabolcs-Szatmár nevének hallatán ezerszer ismételt jelzők, és vélt képek’ jönnek élénk. Ki ne hallotta volna az elmarasztaló „sötét Szabolcs” kifejezést. Hányán ismertük ezt az északkeleti megyét a Hét krajcárban is olvasott szegénységről. Nem is alaptalanul. Hiszen a század első feléről még ezt írta a krónikás: „Szabolcsban terem a legpirosabb alma, és itt a legsápadtabbak a gyerekek. Itt a legtöbb kastély, a legtöbb templom és a legtöbb cselédlakás.” Az is tény, hogy az elmúlt évtizedekben ebből a megyéből települtek a legtöbben a főváros környékére, s az itt élő emberek képezték hosszú időn keresztül Budapest építőiparának munkaerő-tartalékát. Az is köztudott, hogy alig települt ide ipar, és hogy éppen emiatt innen indult el hét elején és tért vissza hét végén eljáró munkások ezreivel a „fekete vonat”. Ezekből ma már sok minden a múlté. Szabolcs-Szatmár hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő megyéjévé vált. A befelefordulás, a „sötétség”, a szegénység felszámolása ablakot nyitott erre az országrészre is. Most vesszük észre, mekkora értékek őrzője ez a táj. Anonymus krónikája nyomán tudjuk, hogy itt találtak először hazát a Kárpát-medencébe érkező vándorló magyarok. Itt bontott zászlót Rákóczi, s gyűltek alá ezrével Esze Tamás talpasai. Nagy szellemeket dajkált itt a nép. Itt született az 1848- as forradalomból ismert Vasvári Pál, innen indult útjára Zalka Máté, Szamuely Tibor, és ide tért vissza örök nyugalomra Bajcsi-Zsilinsz- ky Endre. Itt ringott bölcsője Bessenyei Györgynek, Kölcsey Ferencnek, Móricz Zsigmondnak, Krúdy Gyulának. Írói-költői életművük jó része is e megyéhez kötődik. Itt született és itt volt a nincstelenek tanyai tanítója Váci Mihály. Itt, lírában ide mindig visszatérve mutatott példát a hazaszeretetről, és írta e földről: „Baloldala ez a Hazának! — a szív is e tájra esik; botlásai itt jobban fájnak, vergődése is közelibb” Szellemi hagyományokban, történelmi, művészettörténeti és népművészeti értékekben gazdag e táj. Háborítatlanul fellelhető az ősi — fűz- és nyírlapokkal és ligetes erdőkkel fennmaradt — természet. Észlelhető már a megtelepült ipar és a nagyüzemi mezőgazdaság is. Sajátos szabolcsi hangulatot árasztanak az almáskertek és a diófaligetek. A történelem emlékeit és szellemóriások nyomdokait járva, népi építészetünk ritka, szép emlékeit és a természetet csodálva, az elmúlt három és fél évtized nagy változásait tetten érve hatalmába kerít bennünket a táj és a nép szeretete. Hazát szeretni érdemes elmenni Szabolcsba, mert csupán kő- hajításnyira a múlt, jól érzékelhető a jelen, és látható e sokszínű vidék továbbfejlődésének útja is. Az ismerkedést Szabolcs- Szatmárral kezdjük Nyíregyházán. A megyeszékhelyet Békés megyéből a legköny- nyebben Debrecenen keresztül közelíthetjük meg. A városnak Békés megyei vonatkozása van. A török uralom alatt megfogyatkozott lakosságot 1753-ban főleg a megyénkben és a Felvidéken élő szlovák ajkú jobbágycsaA tákosi templom ládokkal pótolták. A szorgalmas, magát „tirpák”-nak nevező új lakosság jó lokál- patriótának bizonyult. Nyíregyháza nem tartozik az építészeti, történeti nevezetességekben gazdag városaink közé. Annál szembeötlőbb a városba érkező idegen számára a harmonikusabb, hangulatosabb városképre törekvés az új építkezéseknél. Észlelhető ez a lakótelepek egyhangúságának különleges erkélykialakítással, vakolat- szín-variációkkal való megtörésében, a középületek tervezésében és megvalósításában. összhangra lel itt a múlt és a jelen. A város utcáit járva érdemes felkeresni a városházát, amelynek irodalomtörténeti érdekessége, hogy vendégszobájában írta Móricz Zsigmond a Forró mezők bevezető sorait. Megtekintésre méltó még többek között Krúdy Gyula szülőháza, a színház, a megyei tanács és a Kossuth Szakközépiskola, amely még magától a turini remetétől kért engedélyt nevének felvételére. A tereken ismert mesterek — köztük Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Pátzay Pál — készítette szobrok árasztják a múlt tiszteletét. A város talán legrégebbi köztéri emlékműve a gyulai Erkel- szobrot alkotó Kallós Ede 1899-ben felállított remekműve Bessenyei Györgyről. Érdekessége, hogy mivel az íróról nem maradt fenn kép, egy Czirják nevű testőr állt modellt a művésznek. Nemcsak szobrot állított a megye a testőrírónak, hanem hamvait is itt, a Morgó temetőben helyezték el. Bakonszeg, ahol meghalt Bessenyei, pereskedett érte. Sokáig tartotta magát egy adoma, hogy a bakonszegiek holtteste helyett egy kondás tetemét adták Nyíregyházának. Az adoma valótlanságát végül is az exhumálás bizonyította be, mert a jelenlevők felismerték a testőrruha maradványait, és látták a ritka magasságú, kétméteres óriás csontozatát. Mielőtt elköszönnénk Nyíregyházától, tekintsük meg a Jósa András Múzeum gazdag történeti és néprajzi gyűjteményét. Jó útravalóul szolgál további szabolcs-szatmári barangolásainkhoz. S talán már itt rácsodálkozunk Hermán Ottó e tájról írt szép vallomására: „ ... nincs olyan tájéka a hazának, ahol a szűz természet, a régmúlt idők sejtelmes enyészete és a paraszti nép pompás művészetet teremtő képzelete ily bámulatos egységet alkotna.” Nyíregyházáról Sóstófürdőre utazva szembetűnik a város és a pihenőhely egymást kiegészítő, átgondolt fejlesztése. Az üdülőterület már napjainkban is valóságos oázis a százezres megyeszékhely és a Nyírségbe látogató turisták számára. A 700 holdas nagyerdő, a 16 holdas gyógyerejű Sóstó és a melegvizes strandfürdő kellemes nyaralóhelyet képez. A század eleji hangulatot árasztó Krúdy Szálló, a sajátos hangulatú Igrice nyaralófalu, valamint a Krúdy és Blaha Lujza emlékét őrző „Svájci lak” jó szálláslehetőségül szolgál. A fürdés, a pihenés mellett kiváló lehetőség nyílik az ismerkedésre a népi építészet legszebb megyei darabjaival, a pár éve kialakított múzeumfaluban. Akit pedig a magyar mezőgazdaság gépesítésének hőskora is érdekel, az keresse fel a közelben levő páratlan érde- kességű traktormúzeumot. (á. z.)
