Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

NÉPÚJSÁG 1980, április 4., péntek Kitüntetések átadása a Parlamentben Vendégeink programjából és a megyei tanácsnál A megyei tanács székhazában rendezett kitüntetési ünnepség elnök­sége Fotó: Veress Erzsi A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 35. évfordu­lója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréseként az állami, a gazdasági, a kultu­rális, az oktatási élet terüle­tén dolgozóknak kitüntetést adományozott. A megyei ki­tüntetettek egyik csoportjá­nak Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke április 3-án, az Országházban nyújtotta át az érmeket, a többiek Bé­késcsabán, a megyei tanács székházában tegnap délelőtt vették át a magas elisme­rést Gyulavári Páltól, a me­gyei tanács elnökétől. A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT ÉRDEMRENDET kapta Ke­mény Józsefné, eleki nyug­díjas, a megyei pártbizott­ság tagja, a Szocialista Ha­záért Érdemrend tulajdono­sa. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT ado­mányozták Berták Imrének, az MSZMP gyulai járási bi­zottsága osztályvezetőjének, Koszta Rozáliának, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum mű­vészettörténészének, festő­művésznek, Laduver József­nek, a békéssámsoni Közsé­gi Tanács elnökének, Sech- na Mihálynénak, a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet előadójának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT ado­mányozták Bedő Pálnénak, a dombegyházi Petőfi Tsz tejkezelőjének, Bielik Mi­hálynénak, a Békéscsabai Konzervgyár betanított mun­kásának, dr. Boros Imrének, a békéscsabai Városi Tanács Egyesített Egészségügyi In­tézménye osztályvezető fő­orvosának, Csorna Antalnak, a gyomai Viharsarok Halá­szati Tsz elnökének, Csong­rádi Pálnénak, a HÖDIKÖT békéssámsoni üzeme mun­kásnőjének, Deák Ferencnek, a Békés megyei Tanács osz­tályvezető-helyettesének, Er­dei Árpádnénak, a Békéscsa­bai Szőrme- és Kézműipari Vállalat személyzeti és okta­tási vezetőjének, Fazekas Istvánnak, a vésztői nagy­községi pártbizottság titká­rának, Filozóf Györgynek, a Mezőberényi Műszaki és Vas­ipari Szövetkezet elnökének, Jánki Sándornak, a kötegyá- ni Községi Közös Tanács V. B. titkárának, Kovács Já­nosnak, a csorvási Lenin Tsz elnökének, Megyeri Mi­hálynak, a Békési Vízgazdál­kodási Társulat előadójának, Méhes Sándornak, az oká- nyi Községi Tanács elnöké­nek, dr. Oláh Józsefnek, a Körösök Vidéke Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége titkárának, Oltványi Ferencnek, a Vídia Dél-ma- gyarországi Vas- és Műsza­ki Kereskedelmi Vállalat árukiadás-vezetőjének, Pusz­tai Andrásnak, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet autószerelőjének, Rózsa Im­rének, a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya helyet­tes vezetőjének, Ruck János­nak, az újkígyósi Aranyka­lász Tsz elnökének, Salka Bé- lánénak, a Gyulai Húskombi­nát betanított munkásának, Sasala Jánosnak, a békéscsa­bai városi pártbizottság tit­kárának, Szatmári László­nak, a békéscsabai Május 1. Tsz párttitkárának, Szele- zsán Péternek, a kétegyházi takarékszövetkezet ügyvezető elnökének. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT ado­mányozták dr. Bakos János­nak, a szarvasi Haltenyész­tési Kutató Intézet osztály- vezetőjének, Bangó János­nak, a Volán 8-as számú Vállalat szerelési csoportve­zetőjének, Búsné Darabos Ju­liannának, az MSZMP oros­házi városi bizottsága admi­nisztrátorának, Czédula Im­rének, az orosházi Városi Tanács költségvetési üzeme vezetőjének, Csont József­nek, az Üvegipari Művek orosházi üveggyára műszaki igazgatóhelyettesének, Deb­receni Péternek, az orosházi Petőfi Tsz tehenészének, Far­kas Pálnak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat lakatos brigádvezetőjének, Fáber Mihálynak, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat karbantartó szak­munkásának, Fábián Fe­rencnek, a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezőjé­nek, Gelegonya Józsefnek, a FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyára műveze­tőjének, Gyurjancsik And­rásnak, az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár szerelési csoportvezetőjének, Hanyecz Mihálynak, az end- rődi Nagyközségi Tanács csoportvezetőjének, Hirják Balázsnak, a bélmegyeri ál­talános iskola igazgatójának, Juhász Kiss Józsefnének, a Budapesti Harisnyagyár gyu­lai gyára kötőnőjének, Kacz- kó Györgynének, a nagyszé- nási Október 6. Tsz sertés- gondozójának, Kádár István­nak, az MSZMP mezőko­vácsházi járási bizottsága gépkocsivezetőjének, Kerényi Pálnak, a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat ka­zánfűtőjének, Kiszely Györgynének, a szarvasi kö­zépiskolás diákotthon sza­kácsnőjének, Kocziha János­nak, az MSZMP megyei bi­zottsága gépkocsivezetőjé­nek, Krizsán Mihálynénak, a Békéscsabai Kötöttárugyár orsófelvezetőjének, Miskár Istvánnak, a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat szerelő­lakatosának, Mrena János­nak, a békésszentandrási Tessedik Tsz traktorosának, Nagy Józsefnénak, a kondo- rosi Egyesült Tsz kertészeti dolgozójának, Öllé Péterné- nek, a Pamuttextilművek mezőberényi gyára szövőnő­jének, Pintér Sándornak, az endrődi Béke Tsz párttitká­rának, Pogonyi Istvánnénak, a Pamuttextilművek békés­csabai gyára szövőnőjének, Pribelszki Jánosnak, a bé­késcsabai Május 1. Tsz fő­kertészének, Pszota Frigyes­nek, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gépla­katosának, Pusztai Sándor­nak, a békési Viharsarok Tsz nehézgépkezelőjének, Rákó­czi Istvánnénak, a békéscsa­bai Városi Tanács főelőadó­jának, Sajben Mátyásnak, a KÖVIZIG forgácsoló cso­portvezetőjének, Suck Mi­hálynénak, a békéscsabai •Kner Nyomda döbozkészítő csoportvezető-helyettesének, Szabó Andrásáénak, a kun- ágotai Bercsényi Tsz sertés- gondozójának, Szabó Imré­nek, az Üvegipari Művek orosházi gyára targoncave­zetőjének, Szarvas Jánosnak, a békéscsabai Kner Nyomda főművezetőjének, Szeredi Já­nosáénak, a gyulai Munká­csy Tsz állatgondozójának, Székely Lajosnak, a MÁV békéscsabai pályafenntartási főnökség lakatosának, Szu- chy Lászlónak, a Békéscsa­bai Kötöttárugyár igazgató- helyettesének, Tóth Károly- nak, a Békés megyei Ta­nács 2-es számú gyomai Sü­tőipari Vállalat dagasztó cso­portvezetőjének, Törőcsik Zoltánnak, az Állatifehérje­takarmányokat Előállító Vállalat húslisztkészítőjének, Varga Istvánnak, a tótkom - lósi ÁFÉSZ boltvezetőjének. Ugyancsak a megyei, illet­ve a parlamenti ünnepségen adták át a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének Kiváló Munkáért járó jelvé­nyeket Erdei Lajosnak, a geszti Községi Tanács elnö­kének, Herpai Sándornak, a tarhosi Községi Tanács elnö­kének, Nagy Mihálynénak, a megyei tanács szervezési és jogi osztálya előadójának, Hugyik Andrásáénak, a bé­késcsabai Városi Tanács sze­mélyzeti és oktatási osztálya vezetőjének. Békés megye Tanácsának Művészeti Díja kitüntetésben részesült Felkai Eszter, a Jó­kai Színház színművésze, Pe- tőcz Károly, a Kner Nyom­da gyomai üzemének veze­tője és a Békés megyei pe­dagógus női kar. A megyei tanács elnöke a Tanács Kiváló Dolgozója ki­tüntető jelvényben részesí­tett öt megyei tanácsi dol­gozót. A MÁV Szegedi Igazgató­ságán megyénkből ketten kaptak vezérigazgatói dicsé­retet, négyen pedig igazgatói dicséretben részesültek. A Dél-magyarországi MÉH Vál­lalat négy Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést ado­mányozott, tizenegyen kap­tak vállalati Kiváló Dolgozó jelvényt. Tegnap délután a Békés megyei Rendőr-főkapitánysá­gon dr. Sajti Imre rendőr­ezredes, főkapitány-helyettes adta át 33 hivatásos állomá­nyú dolgozónak a Haza Szol­gálatáért Érdemérem és a Közbiztonsági Érem külön­böző fokozatait. Hárman so­ron kívüli előléptetésben ré­szesültek, és hatan kapták a belügyminiszter köszönő, el­ismerő levelét 35 éves bel­ügyi szolgálatukért. Tizenhét önkéntes segítőnek nyújtot­tak még át kitüntetést. Mint már az április 4-i ün­nepségekre érkezett delegá­ciók előzetes programjának ismertetésekor jeleztük, teg­nap délelőtt a békéscsabai városi pártbizottságot keres­ték fel a Penza megyei kül­döttség tagjai, akiket a me­gyeszékhely párt-, állami és tömegszervezeteinek vezetői fogadtak, majd elvtársi, ba­ráti beszélgetést folytattak velük. Délután a szovjet vendégek ellátogattak a FÉKON Ru­házati Vállalathoz, ahol a ve­zetők az üzem termelési eredményeiről, a dolgozók élet- és munkakörülményei­ről, valamint szociális és egyéb kérdésekről tájékoz­tatták őket. A román delegáció koszorút helyez el a román hősök oros­házi emlékművénél Kép, szöveg: Béla Ottó # Amint arról már beszámol­tunk, hazánk felszabadulásá­nak évfordulója tiszteletére a szomszédos Arad megyéből delegáció érkezett Békésbe. A vendégek tegnap Oroshá­Gyárlátogatáson a penzai vendégek zára látogattak, ahol a párt- bizottságon dr. Gonda Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára, valamint Mihály András, a városi tanács el­nöke fogadta. Innen a temetőbe vezetett az útjuk, ahol a román de­legáció vezetője, Roman Mir- ca, valamint tagjai, Cociuban Gheorghe, Bodó Katalin és Hartmann Hugó-Honoriu ko­szorút helyeztek el a hazánk felszabadításában hősi halált halt román katonák emlék­művénél. Ugyancsak koszo­rút helyezett el Szabó Mik­lós, a megyei pártbizottság titkára, dr. Gonda József és Mihály András. Ezután a vendégek elláto­gattak a városi kertészetbe, majd a baromfifeldolgozó vállalat üzemébe. A délutáni órákban Gádo­ros község vendégei voltak, ide elkísérte a román dele­gációt Barna Pál, a párt já­rási bizottságának első titká­ra. Ma, pénteken a román delegáció a mezőkovácsházi járásban tölti a napot. Születtek: 1945. április 4-én „Mi történt 1945. április 4-én?” — történelemórán er­re a kérdésre minden diák tudja a választ. Igen, felsza­badult Magyarország. S mi­közben Nemesmedvesnél ha­zánk szabadsága volt szüle­tőben, az ország élte a há­ború utáni hetek-hónapok nehéz, de reményteli életét. Emberek éltek, dolgoztak — és születtek azon az ünnep­re. Míg azon tűnődik, ho­gyan is kezdje élete történe­tét, édesanyja mesél: „Hét élő gyerekem van, köztük Ica a második. Ügy emlék­szem, jó idő volt azon a na­pon. Készültem, hogy min­den rendben legyen, mire jön a kis vendég. Aztán 4-én, a délelőtti órákban meg is lett. De milyen sor­sunk volt akkoriban! Az Bélák Zoltánné. Ilonka pé nőtt áprilisi hétköznapon is. Mint például Ale Ilona — ma már Bélák Zoltánné — és Bállá István. * * * Mezőkovácsházán, a Béke utcai új házsor végén leljük a 66-os számot. A háziasz- szony, akit a család Icának, a helyi Űj Alkotmány Tsz- ben, a munkatársai pedig Ilonkának szólítanak, ezen a délelőttön a kedvünkért ma­radt otthon. Társai most ép­pen répát ültetnek. Ki kell használni a jó időt, ha lehet, még vasárnap is dolgoznak. Ilonka nem a szavak embe­anyósom házában egy kis szobában laktunk! Az enni­való inkább kijárta, de ru­hára végképp nem tellett. Este mostam, hajnalban va­saltam rájuk, hogy tisztában legyenek. Hogy 35 év? Csak annyit mondok: minden gye­rekemnek van saját háza, öregségünkre a miénk is fel­épült. A fiam építette ne­künk!” Aztán a néni dolga után lát, kettesben maradunk Ilonkával. — Arra már én is emlék­szem, hogy régen nem volt ilyen jó dolga a gyerekek­nek, mint. most. Nagyobbacs­ka koromban már én is segí­tettem kapálni, kocsit rakni, mázoltam, pelenkát mostam, ami jött. Szerettem mindig dolgozni, meg kellett is. Ahogy kijártam a 8 osz­tályt, hívott a keresztanyám maga mellé a boltba, tanuló­nak. Tetszett volna, de csak másként alakult. Már azon a nyáron munkába álltunk pár lánnyal együtt a mezőhegye- si gazdaságban, a 21-es ma­jorban. Hát ott én megsze­rettem a helyet, és gondol­tam: heten vagyunk testvé­rek, köll otthon minden fil­lér. Így ottragadtam. — Fiatal lány volt akkori­ban. Hol szórakozott? — Na, arra éppen nem volt se időm, se kedvem. Hajnali 4 óra előtt köllött kelni, hogy a fél 5-ös vona­tot elérjük, egész nap fizikai munka, este meg a hatossal haza. Csak annyi volt, hogy megvacsoráztam, feküdtem le, hogy hajnalban föl bírjak kelni. A kereset, az nagyon jó volt, de meg is dolgoztunk érte. Egyébként a férjemet is ott ismertem meg. — Elmesélné az ismerke­dés történetét? — Miért ne! Ott kezdem, hogy volt nekem egy udvar­lóm, úgy jó fél évig, de egy­szer nem jött el a bánhegye- si búcsúba. Gondoltam, át­ver, nem komoly ember az ilyen. És akkoriban „tűnt föl a láthatáron” a mostani fér­jem. ö rakodó volt egy Ze- toron, össze-összetalálkoz- tunk. Aztán két-három hó­nap. után megesküdtünk. Még nem is voltam 18 éves. Anyu­káék eleinte ellenezték, a gyűrűt is sutyiba húztuk fel. De az esküvő nagyon szép volt. Azóta is jól élünk. 1965-ben született Klári lá­nyunk, Zolika meg 69-ben. A kislány most egészségügyi szakközépiskolában tanul, nagy nehezen felvették. — Szép, új házat építettek. Hogyan jutottak egyről a kettőre? — Dolgoztunk, spóroltunk, öt évig egy battonyai tanyán éltünk, jószágot tartottunk. Eleinte egy biciklin jártunk ketten munkába, akkor gon­dolhatják mink volt! Majd összeszedtünk annyit, hogy tudtunk venni egy jobb ta­nyát a kövesút mellett, las­san ki tellett a portára való, felhúztuk a falakat. Három évig épült ez a ház, míg 1973-ban beköltöztünk. Per­sze, dolgozunk most is, az uram rakodó a tsz-ben, én meg növénytermesztő. Jószá­got is tartunk, hát így. — Most már megelőzték magukat. Járnak-e szórakoz­ni, kirándulni? — Még a második tanyán laktunk, mikor vettünk egy tévét, azt nézzük' most is — már amikor bekapcsoljuk. Mostanában már el-elme- gyünk kétnapos körútra a tsz-szel, addig apukám gon­dol a jószággal. — Elégedett az életével? — Miért ne lennék! Dol­gozunk, van házunk, vettünk motorbiciklit. Autót nem akarunk. Inkább majd a gye­rekeknek ... * * * — Az önéletrajzát hogyan szokta kezdeni? — Valahogy így: Bállá Ist­ván a nevem, születtem 1945. április 4-én Gyulán. Édes­Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom