Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
1980. április 22., kedd o IZHflUEfiWA békéscsabai strand új köntösben várja az idei szezont, a május 1-i megnyitást. A Generál Ipari Szövetkezet dolgozói újrafestik a kabinokat, a medencék felújítása is folyik. Képünkön a strand épületeinek a tetőszerkezetét javítják a Generál Szövetkezet kőművesei. A téliesített uszoda csak később veti le Graboplast-köntösét, ugyanis május 27-én országos úszóversenynek ad otthont Fotó: Gál Edit Tavaszi virágpompa A kora tavaszi időjárás nem kényeztette el az embereket, növényeket. Az utóbbi napokban azonban szinte „berobbant” a nyárias meleg. A napfényes, szép időben gyorsabban nő az őszi és tavaszi vetés, a fű és más növény. A fák, bokrok szinte egyik óráról a másikra bontják ki virágszirmaikat. A jó idő hatására tavaszi virágpompával várja a természetkedvelőket a szarvasi arborétum. Az aranyvessző- bokrok messzire virítanak a nagyon impozáns sárga virágoktól. A perzsiai dísz- szilvafá, a vérszilvafa, a bíbor japánbirs és sok más díszfa, bokor roskadozik a rengeteg virágtól. Sok a természetvédelmi kertben a barka, a tavasz hírnöke. A tervszerűen kialakított tisztások tarka virágos rétre emlékeztetnek. Rengeteg a Így is történt. A család már várta. Orvost hívtak, a kis szobát szépen berendezték számára, az erkélyajtón gazdagon omlott be a napfény. Lesték minden gondolatát. Reggelente munkába és iskolába indult a család. Menye ágyába vitte a tejeskávét tejszínhabbal, beleaprította a kenyeret, ahogyan a mama szereti. Lassan megerősödött, levitték a térre, megmutogatták neki, hol van a közért, a cukrászda, menjen le napközben, vásároljon magának, amit megkíván. Ott a pénz a konyhaszekrényben. Zsófi néni azonban nem érezte jói magát. Vágyott haza, a csendes kis tanyára, amit természetesen, az ő beleegyezésével azóta már eladtak. — Jobb is, hogy nem marad gazdátlanul az a ház... De hát ő mit csináljon ebben a nagy városban, zajban, az örökös rohanásban. A szomszédokat nem ismeri. A boltos sem kérdezi mosolyogva: „Hogy van, Zsófi néném? Mit szabad adni?” — Hát persze, hogy nem kérdezi, hiszen azt sem tudja, hogy hívják. Bezzeg otthon! Ott mindenkinek Zsófi néni volt... így töpreng, mereng napról napra. Kacérkodik a gondolattal: haza kéne menni. Csak egy kicsit... Aztán egy estén a szokásosnál korábban lefeküdt. A tv-t sem nézte, pedig jó volt a műsor. Ügy tett, mintha mélyen aludna, tudta, hogy lefekvés előtt benéznek hozzá. Közben szíve majd kiugrott a helyéről. Fülelt, mikék ibolya, a százszorszép, a machónia és más tavaszi virág. A Holt-Körös partján fekvő kertben a házi madarakként élő pávák csoportosan -sütkéreznek a napfény melegében. A pávakakasok méternyi hosszú dísztollruhája ezer színben sziporkázik. A kert mélységes csendjét a madarak „éneke” kellemes muzsikaként oldja- Az ÁFÉSZ büféje kinyitott, a kerti asztaloknál főként nagymamák, nagyapák és unokák szórakoznak, üdítőt isznak, virslit, szendvicset fogyasztva. A jó idő beköszöntésével máról holnapra megnőtt az arborétumban az idegenforgalom. Az ország minden tájáról jönnek, elsősorban kü- lönjáratos autóbuszok, hozzák a vendégeket, akik kellemes órákat töltenek az Alföld „tündérkert”-jében. a. kor csendesedik el teljesen a lakás. Aztán a jó előre batyuba kötött néhány fehérneművel, papuccsal a hóna alatt, csendben kiosont az ajtón. A kapukulcsot a levélszekrénybe csúsztatta. Elballagott a közeli taxiállomásra, és kivitette magát a Keleti pályaudvarra. Itt közölték vele, hogy jó másfél óráig kell várakoznia, csak akkor indul vonat Békéscsabára. Ott ismét várakoznia kell a csatlakozásra, hogy tovább utazzon a Körös-menti kisközségbe. Csak attól rettegett: feine ébredjen a fia, amíg ki nem indul a vonat. Mert biztosan egyenesen ide rohan és hazaviszi. A vonat szerencsére kiindult Zsófi nénivel. Ügy érezte, a szíve együtt zakatol a vonattal, s azt mondja: vissza a tanyára, visz-sza a ta-nyá-raaa... Verőfényes, szép tavaszi reggel volt. Az állomásról gyalog indult a két kilométernyire levő kis tanyára. Egész éjjel nem aludt, fáradt is volt nagyon, de szinte futva tette meg az utat HAZÁIG! Morzsi kutya messziről észrevette, csaholva szaladt eléje, ö pedig állt, mintakinek földbe gyökerezett a lába. Nézte a sok küzdelmet, kedves emléket őrző házat. Rendes család vette meg, frissen meszeltek a falak, az ablakok, új a kerítés is. A kutyaugatásra — kisgyermekével a karján — előkerült a gyesen levő fiatalasszony. — Isten hozta, Zsófi néném. Kerüljön beljebb —invitálta barátságosan. — Érezze magát otthon. Látom, Ivóvíz a Holt-Tiszából Tartalék vízbázisnak jelölte ki az Országos Vízügyi Hivatal és a Szolnok megyei Tanács a megyeszékhely határában levő alcsiszigeti Holt-Tiszát. A tervek szerint a holtágtól a Tisza jobb partján levő városi felszíni vízműig nyomóvezetéket építenek ki, szivattyútelepet létesítenek, és a Közép-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság tervei alapján megoldják a holtág rendszeres vízcseréjét. A kivitelezési munkálatok megkezdődtek, kotróhajó mélyíti, tisztítja a csaknem 3 millió köbméter vizet befogadó medret. A tartalék vízbázis létesítését az tette szükségessé, hogy a Tisza vize mind gyakrabban szennyezett, s mivel Szolnok és környéke a folyóból nyeri az ivóvizet, erős szennyvízhullám esetén megbénulhat a vízellátás. nagyon elfáradt. Készítek egy gyors reggelit, aztán tessék egy nagyot aludni a régi ágyban. Mert nem dobtuk ki... Az öregasszony épphogy evett néhány falatot, lefeküdt. Jóformán le sem feküdt, máris mély álomba szenderült. Ráncos arca mintha kisimult volna a fehér párnán, s ajka mosolyra húzódott. Még fel sem ébredt, amikor fia autóval megérkezett. A fiatalasszony ujját ajka elé emelve figyelmeztette: csendben menjen be, alszik az édesanyja ... A fia benézett a búboske- mencés, jól ismert szobába. Sokáig nézte békésen alvó édesanyját. Soha nem látta ilyen szépnek, mint most. Aztán csendben leült a konyhában, arcán végigperegtek a könnyek és .később megszólalt: — Volt időm Budapesttől idáig gondolkodni az anyám esetén. Higgye el fiatalasz- szony, bármelyik gyereke vinné el, sehol nem lenne nyugodalma. Nem lehet az öreg fát átültetni, mert nem ered meg. Arra gondoltam, beszélje meg a férjével: nem vehetnék-e ide édesanyámat albérlőnek. Adunk havi ezer forintot, szép nyugdíja van, azzal szabadon rendelkezik, busásan megél belőle. Mindig nagyon dolgos, nagyon csendes asszony volt. Nem lesz vele bajuk. Azt szeretnénk, hogy öreg napjaiban ott éljen, ahová a szíve húzza ... Megérdemli! Ary Róza Mentsétek meg a fogolyt! ,Jelentősebb számban népesíti be fogoly a megye északi gyepes, füves területeit. Máshol az élőhely gyors változása miatt alig lelhető fel e vadmadár. Sajnos a fogoly az átalakult körülményekhez képtelen alkalmazkodni. A kemény, havas téli idő, a végeláthatatlan mezőgazdasági táblák, a rovarok vegyszeres kiirtásával fellépő eleség- hiány, a fészkelésre alkalmas helyek megsemmisülése a fogolycsaládok erőteljes megritkulásához vezetett. A fogoly mesterséges tenyésztése a vadásztársaságoknál nem megoldott, pedig más út nincs. A tenyésztéshez a Magyar Vadászok Országos Szövetségének szervezésében a megfelelő szakemberek képzését is meg kellene kezdeni.” Az idézet a MA VOSZ Békés megyei intéző bizottságának 1975—1979-ben végzett munkájáról szóló jelentésben olvasható, kiemelése nem jelenti azt, hogy a vadászok elmúlt héten megtartott megyei küldöttközgyűlésén ez, vagyis a fogolymentés első helyen szerepelt a fontos témák között. Két, jelentéktelennek egyáltalán nem mondható tényre azonban mindenképpen rávilágít. Egyfelől arra, hogy a mezőgazdaság rohamléptékű korszerűsítése erőteljes hatást gyakorolt az élő természetre, másodszor pedig, sez az előbbiből következik: a vadászathoz ma már kevés a puska. Nem csak puskával Vizsgáljuk most a kettőt összefüggésben egymással! Immár közhelynek számít, hogy a korszerű mezőgazda- sági nagyüzemek megalakulása és uralkodóvá válása megváltoztatta a vadak élet- feltételeit. Ez azonban azt is feltételezi, hogy a vadászat kedvelői is csak úgy hódolhatnak szenvedélyüknek, ha tudomásul veszik az átalakulást, és az új körülmények között teremtik meg a szabad idő értelmes eltöltésének általuk választott módjához a lehetőségeket. Miről van szó? Arról egyszerűen, hogy a klasszikus értelemben vett vadászat az új helyzetben hosszan tartó, áldozatos és hozzáértő munka kétségtelenül izgalmas, bár a megelőző tevékenységhez képest igazán rövid mozzanata csupán. Ahhoz, hogy a ma vadásza gazdag terítékkel fotóztathassa le magát az egynapos hajtóvadászat végeztével, bizony nem elegendő korán kelnie, csizmát húznia, puskát vennie magához és jó lőkészség birtokában biztosan céloznia. Ha megyénk vadászai, vadásztársaságai nem tudták volna a fácán esetében azt megoldani, amit a fogolyállomány gyarapításában még nem sikerült — a mesterséges nevelést —, aligha születnének napjainkban vadászélmények, -kalandok és -történetek. Mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az említett megyei küldöttközgyűlésen elhangzott tíz hozzászólás java is a vadászat, a vadászás feltételeinek kialakítását taglalta — kezdv« a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködéssel, amelynek célja a meglevő búvóhelyek megmentése, a vadak téli etetésének megoldása, egészen a fácánnevelés, az állományszaporítás megyei összhangjának megteremtésén át a vadgazdálkodás hosszú és középtávú terveinek teljesítéséig — magáról a vadászatról kevesebb szó esett. Félmillió élve, léve Ezen a ponton viszont már mondandónk második feléhez jutottunk. Amikor tudniillik az idézett beszámoló megállapította, hogy az elmúlt öt esztendőben Békés megye vadászai helytálltak az élet minden területén, nemcsak arra utalt, hogy eredményes és jó munka után megérdemelt kikapcsolódásként, valamiféle sportot űzve váltak részeseivé a növekvő megbecsülésnek, amely a vadászok társadalmát mindinkább övezi. Magába foglalja ez az ítélet azt is, hogy a vadászat és vad- gazdálkodás egymástól elválaszthatatlan fogalmak, s hogy az utóbbi az előbbivel együtt népgazdaságilag is fontos szorgalmatosság. Elegendő lenne csupán azt az adatot idézni, amely szerint megyénk vadásztársaságai 1975-től 1979-ig több mint félmillió élő és lőtt vadat értékesítettek, máris közelebb jutunk ezen ágazat megítéléséhez. Közelebbről pedig azt kell látni, hogy 46 vadásztársaságunk a megyei intéző bizottság irányításával — miként azt az értekezleten részt vevő MA- VOSZ-főtitkár, dr. Koller Mihály is elismerte — teljesítette a MÉM által is jóváhagyott és 1969-től érvényes tízéves távlati vadgazdálkodási tervet. Ebben Békés a megyék versenyében az elsők között szerepel. A tervteljesítés egyébként — a fogolyállomány szaporításától eltekintve — nemcsak általában, hanem részleteiben is igaz. Ez egyben a tervek realitását is bizonyította, tanúsítva, hogy megyénk adottságai az apróvadaknak és az őznek kedvező létfeltételeket biztosítanak: az eltartóképessége e vidéknek első osztályú, ha a nyúlról, a fácánról és az őzről van szó, a fogoly szempontjából — miként az az eddigiekből is kitűnt — harmadosztályú. Külföldön is keresik Az elmondottak után nyugodtan jelenthetjük ki, hogy vadásztársaságaink növekvő társadalmi súlya a vadgazdálkodásnak a népgazdaságban betöltött fontos szerepét tükrözi. Ám miként a népgazdaság más ágazataiban, a vadgazdálkodásban is csak a teljesítmények fokozásával lehet ugyanazt az eredményt elérni most a korábban megszokottakhoz képest. A növekvő követelményeknek a vadásztársaságok is az emberekben szunnyadó képességek aktivizálásával képesek csak megfelelni. A társasági és klubélet színesítése mellett van mit tenni a vadászati kultúra fejlesztéséért, a vadgazdálkodáshoz való hozzáértés növeléséért is. A MAVOSZ megyei intéző bizottsága ezt idejekorán felismerte, és a Csabacsüdön létrehozott bemutató vadgazdaságra alapozva kialakította a vadászok oktatásának és továbbképzésének jól bevált rendszerét, megteremtette a szakképzés lehetőségeit. Nem is lehet ez másként a gazdálkodás azon szintjén, amelyet tavaly értek el vadászaink, amikor is 19 és fél millió dollárnak megfelelő értékű élő és lőtt vadat adtak át exportértékesítésre a MAVAD-nak, illetve külföldiek bérvadásztatásával gyarapították az ország dollár- bevételeit. Nem lehet hát okunk kétségbe vonni, hogy a kötelezettségek vállalásának ezen a fokán a külföldi piacokon ma is igen keresett szárnyasnak, a fogolynak Békés megyei sorsa nincs jó kezekben. Kőváry E. Péter COOOQOQOa/XinOQlQOOQOQOGQOQOQOQOQOOOOCXMlQOÜOQOOQOQOÜOQOOGGOQOCiOOC Bács-Kiskun megye déli részén a borotai termelőszövetkezet .1977 óta foglalkozik nagyüzemi módon laskagomba-termesztéssel. Évente nyolcszáz mázsa ízletes, húsos, fodros levelű laskagombát termesztenek. Táptalajként mezőgazdasági hulladékanyagokat, kukoricaszárat és -csutkát, szalmatöreket használnak. A Zöldségtermesztési Kutató Intézettel kialakított együttműködés alapján itt próbálják ki nagyüzemi módon az új fajtákat és az új termesztési eljárásokat (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele — KS)
