Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
1980. március 8., szombat o IgHiUW&td Kinek, miért jó a kooperáció Találkoztam már olyan vállalati vezetővel, akinek lúdbőrözött a háta, ha valaki kiejtette azt a szót: kooperáció. Igaz, ellenkező példája is akad, ahol régóta bevált, s olajozottan működik az együttműködés két vagy több üzem között. De ez utóbbi sajnos, a mai gyakorlatban még ritka. Annál gyakoribb a semmiféle együttműködés, még ha az igények ezt kívánnák is. Most nem azt akarjuk vizsgálni, hogy szükség esetén miért nem jön létre kooperáció a cégek között, mert ez eredhet nemtörődömségből, figyelmetlenségből. Jelen írásunkban inkább azt akarjuk megvizsgálni, hogy a lehetőségek közül milyen érdekesebb együttműködés létezik. Azon belül is azt, hogy kinek, miért jó a kooperáció. Nos, egy ilyen érdekes társulás, amikor egy ipari és egy mezőgazdasági szövetkezet kötött együttműködést, hosszabb távra. Ez, mint példánk is bizonyítja, jó a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetnek, jó a nagyszéná- si Október 6. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, s jó a szövetkezet melléküzem- ágában dolgozóknak. _ — Már 1978 elején kerestük a kooperációs lehetőséget a nagyszénásiakkal — állítja Hódsági Tamás, a vas-, fémipari szövetkezet főmérnöke. — Abban az esztendőben különösen nagy megrendelés futott be hozzánk, amelyet elsősorban létszám miatt nem tudtunk volna vállalni. Főleg a lámpatest-összeszerelő, illetve -gyártó üzemünkben volt kevés a kétkezi munkás. A szomszédos település vezetői vállalták, hogy egy régi épületüket átalakítják, s egész évben folyamatosan 50 dolgozót állítanak be alkatrészgyártásra és késztermék-szerelésre. Szövetkezetünk adott ehhez gépeket, s betanítottuk dolgozóikat a munkafázisokra. Tavaly már 6 millió, forint értékű terméket bocsátottak ki az üzemből. S hogy miért jó ez nekünk? Ez a kapcsolat lehetővé tette tőkés exportunk növelését. S ha továbbra is ilyen megfelelő ütemben és minőségben dolgoznak, a jövőben elképzelhető, hogy több munkát is tudunk nekik adni. Egyébként, azóta több mezőgazdasági szövetkezet is megkeresett bennünket: ajánlattal. fit. Va> A nagyszénási-tsz központjától mindössze kétszáz méterre áll egy felújított épület. Ebben dolgozik csaknem nyolcvan asszony. A legelső nagy helyiségben több „vasas gép” ■áll. Itt dolgozik Pacsika Irén is, immár egy esztendeje. — Lassan 13 éve vagyok tagja a tsz-nek. Kezdetben a kertészetben, majd a csirkéseknél dolgoztam. Ám az egyik évben nagyon lebetegedtem, meg is operáltak. Az idegemmel. Húszcentis vágás van a gerincem mellett. Aztán négy évig nem is engedett dolgozni az orvos. Van egy lányom, egyedül nevelem, s ez idő alatt jó ha összejött havonta ezer forint. Ebből éltünk ketten. Az orvos 50 százalékos munka- képességet állapított meg ezután. A pénz meg olyan kevés, hogy csak kerestem a le. hetőségét, miként kerülhetnék vissza a szövetkezetbe. Így kaptam ezt a lehetőséget, hogy itt a gép mellett ülve dolgozhatom. Igaz, a. kezemet, lábamat gyakran kell használni, de csak könnyebb, mint a szabad ég alatt, vagy a tápot hordani Most már összejön a kétezer forint, olykor több is. fit, v*v A lámpatestszerelő üzem fiatal művezetője, Krivik Pál készségesen kísér tovább az üzemen, s közben magyarázza-: — Az itt dolgozók zöme olyan idősebb nődolgozó, akik nehéz fizikai munkában már nem foglalkoztathatók. Van, aki orvosi javaslatra, van, aki méltányossági alapon került ide. Másrészt a téli időszak alatt a kertészetben dolgozók is itt kapnak munkát. Így a hideg idő beálltával csaknem 100-an tevékenykednek ebben a felújított, kibővített épületben. Régen daráló volt. Az asszonyok lámpaarmatúrákat préselnek, festenek, szerelnek, mások foglalatokat és kapcsolókat állítanak össze, csomagolják. Tavaly például 835 ezer armatúrát készítettünk, amelyeknek 90 százaléka Svédországba, Dániába, az NSZK-ba és Jugoszláviába került. Nem mondom, a kezdetben voltak minőségi problémák, de tavaly ez már ' megszűnt. Azóta már nincs is reklamáció. Tulajdonképpen nekünk főleg azért jó ez az üzem, mert foglalkoztatni tudjuk, s hatásosan, azokat az időseket, vagy csökkent munkaképességűeket, akiket már nem engedhetünk a mezőre vagy az istállókba. » Deresedő hajú asszony darabolja a nylon szálakat az egyik hosszú asztalnál. Kezén látszik, nem ezt végezte egész életében. Bánfi Béláné jövőre lesz húszéves törzsgárdatag: — A hatvanas évek legelején kerültem a tsz-be. A mezőn dolgoztam mindig is, egyeltem, kapáltam ... Ám ma már nem bírná a kezem. Két év múlva megyek nyugdíjba, addig itt kaptam lehetőséget 1977-ben viaszt formáztunk egy másik szövetkezetnek. Ma lámpákat készítünk. Összejön az 1700— 1800 havonta. • Igaz, amikor viaszformázók voltunk, ennél többet kerestünk, de legalább nem vagyok kényszertétlenségre utalva. Hisszük, hogy e példánk is bizonyítja, kinek, miért jó a kooperáció. Talán a jövőben többen élnek ezzel a lehetőséggel. Jávor Péter A juhágazat fejlesztéséről Tegnap ért véget az az ötnapos továbbképzés, amelyet a füzesgyarmati lucerna-, szálastakarmány-ter- mesztési és juhtenyésztési gazdasági társaság tartott a taggazdaságok szakemberei számára. A gyulai Park Szállóban tartott rendezvény egyik érdekessége volt az a két csütörtöki előadás, amely juhtenyésztésünk helyzetéről, a fejlesztés lehetőségeiről szólt. Kenyeres Imre, a juhászati ágazat vezetője a rendszertagok juhászatáról és a rendszer technológiájáról tartott előadást. Mint mondotta, 73 telepen 198 épületben van elhelyezve a 36 ezer anyajuh, ez megnehezíti az őrzést és a nagyüzemi technológia alkalmazását. Az új épületek létesítésénél a fő hangsúly az olcsó, célszerűen kialakított berendezésen van, jó példa erre az újkí- gyósi Aranykalász Tsz-ben most épülő istálló. A következő időben a rendszer nagyobb figyelmet fordít á takarmányozásra és a gyepgazdálkodás fejlesztése is a feladatai közé tartozik. Az előadó részletesen elemezte az elletés, tenyésztés módszereit, kiemelte a nyírás pontos végrehajtásának fontosságát és a fejés szükségességét. Dr. Tóth Imre, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mezőgazdasági főosztályának juhtenyésztési főelőadója az országos gondokról, feladatokról beszólt. Elmondta, hogy dinamikusan nő az ország juhállománya, jelenleg 1 millió 700 ezer anyajuh van a nagyüzemekben. A minőséggel azonban sok a gond. Gyakori jelenség, hogy túl zsíros a birkahús, szennyezett a gyapjú. Kevés az a 2 millió liter juhtej, amit tavaly kifejtek, hiszen a belőle készült Kaskaval sajt jó áron, szinte korlátlan mennyiségben eladható, dollárért. Jelenleg négy fejőgéptípus közül választhatnak az üzemek, várhatóan mind többen kezdik meg a fejést a jövőben. A tenyésztői munkát tervszerűbbé kell tenni, mert jelenleg gyakran ellenőrizhetetlen egyes állatok származása. Az előadó helyesnek találta a füzesgyarmati rendszer technológiáját, hangsúlyozta, hogy csak teljes és pontos betartása hozhatja meg a várt eredményeket. — m. szabó — Új szolgáltatás: támatanulmányok az építőipari vállalatok fejlesztéséhez A vállalatok hosszú távú fejlesztési terveinek megvalósítását segíti az Építésügyi Tájékoztatási Központ újszerű, sokrétű információs szolgáltatása. Az iparág központi tájékoztatási szerve régi hiány pótlására vállalkozik. A vállalatok ugyanis eddig nehézkesen, vagy csak jelentős költségek árán kísérhették figyelemmel a szakterületük hazai és külföldi eredményeit. Ez sok esetben elsietett, megalapozatlan döntésekhez vezetett fejlesztési elképzeléseik meghatározása során. Az ÉTK most olyan komplex tájékoztatást nyújt, ami az adott vállalat sajátosságait is figyelembe véve, friss szakismereteket ad a fejlesztési tervek megvalósításához. A szolgáltatás fontos részét alkotják a tématanulmányok, amelyek a megbízók sajátos igényeihez igazodva, részletes műszaki adatokat, nemzetközi értékeléseket, gazdaságossági számításokat és fényképekkel is illusztrált elemzéseket tartalmaznak. Emellett a vállalatok konkrét igényeihez igazodó világszínvonalvizsgálatokat is végez az ÉTK, és folyamatos tájékoztatást nyújt a jelentősebb kutatási eredményekről. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ harminc építőipari nagyvállalatnak — közöttük tervezőknek, kivitelezőknek, és építőanyag-gyártóknak — ajánlotta fel a sokrétű szolgáltatást. A vállalatok közül eddig 16 jelentette be igényét, és egyeztette hosszú távú fejlesztési elképzeléseit a tájékoztatási szervvel. Mfvff [j 1 Lí ®rT T Könnyűipar — hivatalosan ebbe a kategóriába tartoznak a textilesek. Persze, aki már látott belülről egy textilgyárat, tudja,, hogy nagyon is nehéz ipar, amit az ott dolgozók csinálnak. És ezeknek a dolgozóknak túlnyomó többsége nő. A Pamuttextilmüvek békéscsabai gyárában is a gyengébb nemhez tartozik a többség. Ök 430-an vannak és a három műszakos fizikai munka minden terhe szinte kizárólag rájuk hárul. Helytállnak tehát a nők a csattogó szövőgépek mellett, őket találjuk a jó szemet és fürge ujjakat kívánó fonodában, ők mozgatják az anyagot, végzik az előkészítést, szóval szinte mindent. Fiatalok jórészt a PATEX- es lányok, asszonyok. Átlagéletkoruk mindössze 27 év. Legtöbbjüket munka után várja a család, a gyermek- nevelés és a házi munka megannyi gondja. A család igényli a gondoskodást, bármilyen fáradt is az ember. Mert fáradságra van ok bőven. A gépek között 10—15 kilométert gyalogolnak naponta, hogy mindig ott legyenek, ahol valami baj van. Könnyűipar? Csak a nevében az. Martin Gábor képriportja
