Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-07 / 56. szám

1980. március 7„ péntek Növekszik a szakszervezeti bizalmiak szerepe Beszélgetés Vas Jánossal, a SZOT titkárával Fakereszt az útszélen Politikai és gazdasági éle­tünkben jelentős szerepet töltenek be a magyar szak- szervezetek. Segítik a társa­dalom fejlődését, a dolgozók tömegeivel együttműködve, aktívan hozzájárulnak vív­mányaink megőrzéséhez, a népgazdaság új követelmé­nyeihez igazodva — érdek- védelmi és. képviseleti joga­ik érvényesítésével — vesz­nek részt a döntések meg­hozatalában és végrehajtásá­ban. Napjainkban — elsősorban a megváltozott gazdasági kö­rülmények miatt — még na­gyobb felelősség hárul a szakszervezeti mozgalomra, s épp ezért szükséges, hogy to­vább erősödjön, fejlődjön az alapszervezeti munka, mely­nek középpontjában a bizal­miak tevékenysége áll. Pár hét múlva a vállalatoknál, a gyárakban, az intézmények­ben, a mezőgazdasági üze­mekben megkezdődik a szak- szervezeti bizalmiak válasz­tása. A bizalmi rendszer to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről, a hatáskör bővülésé­vel együttjáró személyi kö­vetelményekről Vas János, a SZOT titkára nyilatkozott a Központi Sajtószolgálat mun­katársának. — Az utóbbi években a bi­zalmi tisztség a megnöveke­dett jogkörnél fogva tekin­télyes rangot szerzett, az ál­lami és gazdasági vezetők ogyre jobban elismerik a bi­zalmiak segítő munkáját az irányításban és az ellenőr­zésben is. Az új szervezeti rendszerben mennyiben vál­tozik majd szerepük? — Az élet igazolta á bi­zalmi hatáskör bővítésének szükségességét, s most to­vább lépve annyiban válto­zik a bizalmi szerepe, hogy munkája még elmélyültebbé, még gazdagabbá válik. Mint a bizalmi testület tagja, ré­szese lesz a vállalati összes döntéseknek, a lényeges ál­lásfoglalásoknak: a termelé­si, a gazdálkodási terv, a kollektív szerződés, a bérfej­lesztés, a szociális terv el­fogadásának. Személyében összekapcsolódik a döntésho­zatal funkciója a végrehaj­tás funkciójával. Véleménye valósághű, mivel — előzete­sen a csoporttal megbeszél­ve — a tagság akaratát nyil­vánítja ki különböző fóru­mokon. Ezzel eleven tömeg­kapcsolatot teremt, mely eredményesen hat a napi munkára, a közgondolkozás­ra. A bizalmi rendszer jól szolgálja a szocialista de­mokrácia erősödését: a cso­port és a testület összekötő- jeként továbbítja, képviseli a tagság döntéseit egyes témák­ban, vagyis a közös vitában született, nyíltan megszava­zott egységes állásfoglalások mellett érvel. Közreműködé­se a szakszervezeti vezetők­nek is nagy előnyt jelent, mert a bizalmi személyén keresztül fejeződik ki a tag­ság véleménye, — Az új szervezeti felépí­tés összhangban lesz-e az üzemi demokrácia fórum­rendszerével? < — Természetesen. A cso­portok által megválasztott bizalmiak választják meg, hogy ki legyen a testület tagja. A bizalmi testület egy­ben a dolgozók érdekvédelmi szerve, mely beszámoltat az éves tervről, a bér, a szociá­lis tervről stb., és véleményt alkot a gazdasági vezetők munkájáról. Tehát a szak- szervezet szervezeti felépíté­se egybe esik az üzemi de­mokrácia fórumrendszerével. Nem könnyű feladat a dol­gozók képviselete, mivel a bizalminak a testület 100—150 szakszervezeti tisztséget be­töltő dolgozója és a gazdasá­gi vezetők (igazgató, üzem­vezető stb.) előtt kell felelő­sen véleményt mondani, esetleg bírálni, vagy a bérek ösztönzőbb elosztásáról be­szélni, alkalomadtán szembe­szállni az antiszociális néze­tekkel is. — Vagyis a tagsági dijakat beszedő, segélyeket intéző, úgyszólván a „szakszervezeti postás” szerepét betöltő bi­zalmi már a múlté. A tiszt­ség többre kötelez, jóval ma­gasabbra állították a mércét. A kérdés, most a választások előtt: kik legyenek a bizal­miak, kik jogosultak erre a tisztségre? — A XII. pártkongresszus irányelveibe foglaltak meg­határozzák a szakszervezeti mozgalom felelősségteljes munkáját: a szocializmus építésének segítését, tagsá­gunk politikai nevelését, szakmai és általános mű­veltségének gyarapítását. To­vábbá azt, hogy alakítsuk ki a jó közösségi szellemet, erő­sítsük a munkafegyelmet, se­gítsük elő a munka szerinti elosztás elvének érvényesíté­sét stb. E feladatok nagyobb kö­vetelmények elé állítják a bizalmiakat, akik csak úgy tudnak eleget tenni megbí­zatásuknak, ha felkészültek, ha képességüknél fogva al­kalmasak erre a tisztségre, ha képviselni tudják a cso­portban kialakult álláspon­tokat. Amikor a bizalmi tes­tület dönt, akkor pedig le­gyenek képesek a határoza­tokat meggyőzéssel a tagság körében érvényesíteni. A bi­zalmi tudjon érvelni, legyen partnere a gazdasági vezető­nek. Feladatai ellátásához, elengedhetetlen a politikai érzék, a szakszervezeti jog­körrel összefüggő ismeretek megszerzése. Mindenekelőtt rendelkezzen a mozgalmi ve­zető készségével, tudjon vi­tát kibontakoztatni, legyen tárgyilagos, megalapozott ér­tékítélete, s tudjon nemet is mondani, ha neki van iga­za. Lehetőleg olyan bizalmit kell választani, aki szemé­lyében kifejezi a csoport ka­rakterét: az esztergályos cso­port ne a segédmunkást, ha­nem a szakmunkást, az ál­lamigazgatásban az ügyinté­ző előadót és ne az admi­nisztrátort, a kórházakban ne csak az ápolónőket, hanem az orvosokat is, a művészek­nél pedig ne a segédszemély­zetet bízzák meg e tisztség­gel. Az tudja csak a szak­mának az. érdekeit képvisel­ni, kifejezni, aki maga is azt éli, műveli. Így majd az ar­ra legérdemesebbek kerül­nek a bizalmi testületekbe. A gazdaság átalakításához, korszerűsítéséhez, a hatéko­nyabb munkához, á termé­kek minőségének javításához szükséges, hogy a dolgozók minél nagyobb tömegeit be­vonjuk a társadalmi-vállala­ti irányításba. Itt is nagy szerepet kapnak a bizalmi­ak. Eddig az volt a gyakor­lat, hogy évente háromszor tartottak csoportgyűléseket. A jövőben — így kívánja a döntések demokratizmusa — évente tizenkét—húsz al­kalommal is szükséges lesz az aktuális konkrét témák megtárgyalása, melyhez elég húsz—huszonöt perc, elvégre nem a szavak, hanem a tet­tek idejét éljük. Ennyi idő épp elég ahhoz, hogy a dol­gozók beavatottak legyenek az új tervekbe, tájékozódja­nak a piaci helyzetről, az értékesítésről, a változások­kal 'együttjáró új feladatok­ról kinyilvánítsák vélemé­nyüket. Itt kerülnek nyilvá­nosságra a differenciált bé­rezésekkel kapcsolatos dön­tések is, amikor a gazdasági vezető és a bizalmi együttes megállapodását együttesen magyarázzák meg a csoport­nak. A demokratikus irányítás folyamatosságát célozzák majd ezek az intézkedések. A vállalat gondjai mindig jobban megértésre, gondola­ti azonosulásra találnak, ha nyíltan beszélünk róluk, ha megosztjuk azokat a dolgo­zókkal. Mi régen valljuk, hogy a brigádmozgalom, a munkaverseny céljait is az üzemi demokrácia fórumain kell megbeszélni, módosíta­ni, összhangba hozni a vál­tozó körülményekkel, és rend­szeresen meghatározni a munkacsoport feladatát. — A bizalmiak érdekvédel­mi feladata a dolgozók szak­mai továbbképzésének szor­galmazása is ... — Ennek különösen nagy jelentősége van most a gaz­dasági életünkben bekövet­kező termékszerkezet-váltá­soknál. A több szakma meg­szerzésére ösztönzzük a dol­gozókat, hogy a munkaerő­átcsoportosítás zökkenőmen- tesebb legyen, ne érje fel­készületlenül a munkást. A szakmai továbbképzés fon­tosságának megértése a bi­zalmiakon is múlik. A másik, amit szintén a szakszervezetektől várnak el, hogy segítsük a műszakiak, az üzemen belüli értelmiség alkotóerejének kibontakozta­tását, s adjunk támogatást az új gyártmányok megalko­tásához, a technológiák meg­teremtéséhez, bevezetéséhez. A szakszervezeti bizalmiak és helyetteseik — nem ke­vesebb, mint háromszáz- negyvenezer tisztségviselő — nagy felelősséget vállalnak azzal, hogy a mozgalom 4,3 millió tagjának érdekeit kép­viselik. Közvetlen kapcsolatban állnak a munkásosztály, a dolgozók legszélesebb töme­geivel, tehát közvetítésükkel teremtődik meg a dolgozók együttműködése, mely kihat a gazdasági és társadalmi célok megvalósítására is. Egyszóval: tőlük is függ az ország sorsának alakulása. Horváth Anita Ahányszor a békéscsaba— kamuti elágazásnál elhala­dok, óhatatlan kényszert ér­zek, hogy rápillantsak az út szélén álló ' fakeresztre. Évekkel ezelőtt történt itt egy baleset. A motoros, aki­nek áthaladási elsőbbsége volt, egy figyelmetlen gép- járművezető miatt meghalt. Azóta hetente friss virággal róják le kegyeletüket a ro­konok, hozzátartozók ... Fi­gyelmetlen, fegyelmezetlen, nemtörődöm gépjárműveze­tők!... Reggel 7 óra, Békéscsaba, Szarvasi út. Karjelzésre három Kraz- tehergépjármű sorjázik az út szélére. A Volán 8. sz. Vállalat gépkocsijai. Az YG 05—77-es kocsiba a fényszó­róizzót szakszerűtlenül kö­tötték be. Bottá János fő­törzsőrmester félreállítja, a gépkocsivezető a helyszínen megszünteti a hibát. YG 05—74-es felülvizsgá­lata következik. * — Érez maga felelősséget ezért a gépért, a biztonsá­gáért, amin nap mint nap dolgozik? Lehet a közútra kijönni ilyen műszaki álla­potban? — kérdez a fő­törzsőrmester. A pilóta leszegett fejjel hallgat, kis idő után meg­szólal: most volt a kocsi az autófelügyeletnél műszaki vizsgán, meg hát én is meg­néztem ... — Nem vette észre, hogy meglazult a kormányház? Ez a jármű balesetveszélyes, mindenkire, akivel egy idő­ben a közúton jár. Erre nem gondolt? Tudnia kell, hiszen oktatják, és a KPM— BM együttes rendelet 5. §-a kimondja: A vezető, mi­előtt a gépjárművel a telep­helyről, garázsból elindul, köteles a kormányberende­zés, a fékberendezés, a gu­miabroncsok, valamint a kötelezően előírt világító- és fényjelző berendezések álla­potát és működését az adott körülmények között, ellen­őrizni ... Nagyon határozottan a Kraz-kocsit a műhelybe irányítják, mivel nemcsak a kormányháza mozog, ha­nem a felső légtartályában sincs levegő! Ismét három járművet ál­lítanak meg a közúti rend őrei. A békéscsabai Lenin Tsz vontatói. Az egyiknél a kormánygömbcsap kila­zulva, majdnem leesik az összekötőrúdról, a fékrend­szerből szökik a levegő... A másik traktornak mindkét gumija teljesen lekopott, közlekedni vele veszélyes. Mindkettőt visszaküldik a műhelybe. Az SH 30—68-as ' Moszk­vics furgon (a medgyesegy- házi Haladás Tsz tulajdona) fényszóró-beállítása rossz. Ez nappal nem veszélyes, de ha útjáról sötétedés után jön vissza? Gyula. YE 16—73, ZIL-te- her gép jármű. A jobb hátsó gumiköpeny 10 forintos nagyságban sérült. — Miért nem cserélte ki, hisz ott a pótkerék? — Rendben főtörzs elv­társ, mindjárt kicserélem a gumit, nem vettem észre a sérülést — így a gépkocsi- vezető. YE 57—19-es teherkocsi. A futózott gumik körben válnak, a szerszámosláda ajtaja leszakadva, egy szál dróton függ, rágondolni is rossz, milyen balesetveszé­lyes. Békéscsaba, Békési út. YE 56—04-es kocsi rakodást végez, szabálytalan — meg­állni tilos — helyen. Most még helyszínbírsággal meg­ússza a gépkocsi vezetője... „Száguld” ám, vagy 45 km-es sebességgel a VM 94—54-es üzemanyagot szál­lító zetor. Megelőzzük, az­tán a rendőrautó hátsó ab­lakán láthatóvá válik a tábla: Stop! Ellenőrzés! A zetor nem áll meg! Nem vette észre a jelzést? A rendőrautó tovább gördül... nehogy a zetor belészalad- jon! Hamarosan kiderül mi történt! Az üzemanyagot szállító bélmegyeri Üj Ba­rázda Tsz zetorjának üzem- képtelen a légfékje! Az in­tézkedő -főtörzsőrmester el­mondja, hogy ugyanezt a járművet már emiatt ta­valy júniusban figyelmezte­tésben részesítették... Ve­szélyeztetés ez a javából! Az emberi felelősség hol marad? A gépjármű vezetője megta­gadhatja, hogy elinduljon a zetorral... Mégsem teszi. Vajon miért? Késő már, ha baleset történik a mulasz­tásból ... GF 17—81 forgalmi rend­számú autóbusz. Üresen ugyan, de nem tartja be a megengedett sebességet! A forgalmista szerint az autó­busz fél órás késésben volt — vegyük figyelembe ezt! — Hát ez igazán nem enyhítő körülmény! És ezt a forgal­mistának tudnia kell! Ne bízzuk csak másokra a gépkocsi átvizsgálását, győződjünk meg annak biz­tonságáról magunk is. hogy ne szaporodjanak az út szélén a fakeresztek ... Béla Vali Liftbe zárva Olvastam valahol, hogy Picassót valahányszor meg­látogatták párizsi otthoná­ban barátai, mindig halálfé­lelmük volt a liftben, mert a felvonó nyögve, rángatóz­va kúszott felfelé, azt hitték, mindjárt leszakad. Nekem nincs liftfóbiám, pedig tízemeletes házban la­kom. Egyszer ugyan sikerült rámhozni a frászt, amikor lenyomtam a négyes gombot, s a lift fittyet hányva a programozásnak, tovább rö­pített. Atszáguldottam az ötödik, hatodik emeleten, a hetedik után kényszerképze­tem támadt: mi lesz, ha nem áll meg? Átüti a tetőt, s ka­tapultálok. A tizediken meg­állt. Szóval, azon a reggelen nem észleltem semmi baljós jelet, ahogy kinyitottam a liftakna ajtaját, s beléptem a fülkébe. — Sietnem kell, hogy beérjek a ■ nyolckor kezdődő értekezletre — álla­pítottam meg órámra pil­lantva, és megnyomtam az alsó gombot. Szabályosan földet értem. A vasajtó azon­ban nem nyílt ki. Elkezdtem kopogni, majd ököllel dö­römböltem, hiába, sehol egy teremtett lélek. Persze a pi- piros gomb, egy tízévesnek előbb eszédbe jutott volna, s már nyomtam is a riasztó csengőt, felverve a ház csendjét. Semmi. De mégis! Kulcszörgés, valaki suttogva beszél a lépcsőházban, gyors léptek és apró vakkantások zaja. — Ö, a boxeros a má­sodikról, itt a szabadulás nprrpf — nr'npn.dp.zt.p.Tn. He lakótársam — tán elfelejtet­te kivenni éjszakai füldugó­ját — szóra se méltatott, csak árnyékát láttam elsu­hanni az ajtó ablaküvegén. Ennyire sürgős lett volna a kutyának? Álltam, zsibbadó lábakkal, s ahogy múlt az idő, kezdtem feladni a reményt. Jött még egy lakó, hangosan szidva az egész ház népét, mondván, barbárok vagyunk, mert el­rontjuk a liftet, meglátszik, hogy honnan jöttünk — ezzel otthagyott. Elkeseredetten dőltem a falnak. Hogy én is szidjak valakit, hát a Ganz- MÁVAG Felvonógyárra szór­tam átkaimat. Leginkább azért, hogy nem szerel le­hajtható ülőkéket a liftfül­kékbe. — A fák állva halnak meg — kapott el a drámai han­gulat félórás ácsorgás után. Es csengettem tovább ... Közben úgy éreztem, nem egy falunyi embernek (210 családnak) otthont adó épü­letkolosszusban élek, hanem Robinson lakatlan szigetén. Elidegenedés, közöny, befelé- fordulás — soroltam magam­ban korunk magatartás-be­tegségeit. Segítőkészség, kö­zösségi szellem, lakóhelyi összefogás — hol vannak a szép erkölcsi normák? S ekkor félénk hang szólí­tott: — Van ott valaki? Iz­gatottan, össze-vissza hadar­tam: — SOS, nekem már az értekezleten kellene len­nem, kérem, telefonáljon be a munkahelyemre... — A hang tulajdonosa mindent megígért, és fürgén szedte Kisvártatva ismét szólí­tott: — A telefon sikerült, a csengetési azonban hagyja abba, a gondnok úgysem hallja, piacra ment. Csak semmi csüggedés, mindjárt hívok egy-két munkást, in­nen a sarki építkezésről. Nem telt bele tíz perc, megmentőm két dörmögő hanggal csivitelve érkezett vissza, ök se tudták a bűvös szót, viszont volt feszítőva­suk és kalapácsuk. Az első ütésbe beleremegett a ház, agyamban éreztem a másodi­kat, a harmadikat... Erre már nem kerüli sor, mert az égből rájuk dörrent egy is­merős hang: — Ha nem r hagyják abba rögtön, rend- ’ őrt hívok — kiabálta torka- szakadtából a ház társ tulaj­donosainak közös képviselő­je: Zéró Pál. Lerohant a harmadikról. Egy kattanás, és feltárult az ajtó. Ott állt Zéró házi köntösben, kezé­ben egy speciális liftszer­szám, a két vállas munkás között pedig a megszeppent kicsi asszony a tizedik eme­letről, akivel délutánonként gyakran találkozom, amikor férjével és öt apró gyerme­kével liftre vár. — A kétütemű család — mondják rájuk a lakók, mert csak két részletben férnek be a liftbe. Egyszer megpró­báltak együtt, de kigyulladt a „Túlterhelve” lámpa. Az eset tréfás anekdotaként járt szájról szájra, végén a két­értelmű „túlterhelt” csatta­nóval. Mégis, az egész házban csak ennek az ötgyerekes családanyának volt annyi ideje, hogy segítsen rajtam. H. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom