Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
1980. március 6., csütörtök o Fiatalok a fogyasztási szövetkezetekben A megye fogyasztási szövetkezeteiben több mint 3400 harmincéven aluli fiatal dolgozik, az összlétszám 35 százaléka. Ezenkívül a takarék - és a lakásszövetkezetekben is jelentős az ifjúság aránya. A velük való törődés mindinkább a szövetkezeti munka szerves részévé válik. Helytállnak a tanulásban, a munkában, a közéletben, a választott testületekben. A szövetkezetek fontos feladatuknak tekintik a kulturált szórakozási lehetőségek megteremtését, segítik az ifjúsági klubok megalakítását, működését. Megyénkben 15 ÁFÉSZ- nél és a MESZÖV-nél működik ifjúsági bizottság, amelynek döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő joga van. Néhány helyen azonban nem rendszeresen, folyamatosan látják el feladatukat. Ilyen gondok vannak Vésztőn, Medgyesegy- házán, Békésen, Mezőberényben. A szövetkezetek többsége a művelődési házakat anyagilag is támogatja. A különböző együttesekben szép számmal találhatók az ÁFÉSZ-nél dolgozó fiatalok. Közöttük országos hírű, világot járt csoportok is vannak, mint a gyulai, gyomai, a battonyai, a tótkomlósi együttes. Ugyanakkor a SZÖVOSZ, a MÉSZÖV, a KPVDSZ által meghirdetett sportversenyek is népszerűek a fiatal szövetkezeti tagok és dolgozók körében. Évente 9 sportágban, mintegy 1500 ifjú ember vesz részt ezeken a versenyeken. Minden esztendőben 400— 450-en fejezik be tanulmányaikat a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzőben, vagy annak megfelelő végzettséget szereznek. Megszívlelték a SZÖVOSZ elnökségének ajánlását, ennek szellemében segítik a pályakezdőket. A vezető beosztásúak felelősségteljesen látják el feladataikat. Az előrelépés viszont olykor nehézkes. Egyrészt a fiatalok nem szívesen vállalkoznak ilyen pozícióra, másrészt a kibontakozáshoz szükséges feltételek is hiányoznak. Sokat fejlődtek az ifjúsági versenyformák. Tavaly az Alkotó Ifjúság pályázatra 8 munka érkezett, a Ki minek mestere vetélkedőre 30 fiatal jelentkezett és szép eredmények születtek a pénztárosi versenyben is. Az ÁFÉSZ-eknél aktív, mozgalmi munka folyik. A két KISZ-bizottság és a 26 alapszervezet megfelelően képviseli az ifjúsági szervezet tagjainak és a KISZ-en kívüli fiataloknak az érdekeit. Az 1974 óta harmadszor megtartott ifjúsági parlamentek eleget tettek az ifjúsági törvényben megfogalmazottaknak. Ezeken a fórumokon a fiatalok mintegy 60—65 százaléka vett részt. Önként a városért A településfejlesztő társadalmi munkának régi hagyományai vannak Békésen. A várossá nyilvánítás óta tavaly érték el a legnagyobb eredményt, hiszen a hárommillió forintos előirányzattal szemben 6,2 milliót teljesítettek. Az előző évhez képest ez 66,3 százalékos növekedést jelent. Ha már a számoknál tartunk érdemes megjegyezni: 9 ezer 650-en több mint 216 ezer óra önkéntes munkával járultak hozzá a település szépítéséhez, fejlesztéséhez. A Hunyadi téri óvodát foglalkoztatóteremmel, szociális létesítménnyel bővítették. Elkészítették a nyolc tantermes általános iskola tornatermének a berendezését. A dánfoki ifjúsági táborban utat, csapadékelvezető rendszert építettek, terepet rendeztek. Részt vettek a gyermekintézmények karbantartásában, szemléltető eszközökkel való ellátásában. Felújították a járdát, az utat, a Kastély, a Szőlő, a Vörösmarty, a Hajnal utcában. A vállalatok közül a legtöbbet tették szűkebb hazájukért a KEVI ÉP békési főépítésvezetőségének, az Állami Építőipari Vállalatnak, az Egyetértés Tsz-nek, a Kosáripari Vállalatnak a dolgozói. De nem maradtak el mögöttük az intézmények sem. Elsősorban az egyes és a hármas számú általános iskola és a gimnázium tanulói dicsérhetők. A KEVI- ÉP Szikra és Ikarusz, valamint a Start Szövetkezet Ságvári Endre Szocialista Brigádja 53 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette a várost. A tanácstagi választókerületek lakói ugyancsak elismerésre méltóan dolgoztak. A versenyben a 27-es, a 42—43-as és az 50-es körzet végzett az első három helyen. Erre az évre hárommillió forint értékű önkéntes munkát terveztek. Ebben szerepel a Hazafias Népfront és a városi tanács által szorgalmazott többletmunka is, amelyet a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35 évfordulója tiszteletére ajánlottak fel. Rendezik, parkosítják a Május 1. parkot, az Ady-lakó- telepet. Sportöltözőt, autóskempinget építenek, Dánfokon a Rózsa Ferenc sporttelepen fásítanak, füvesítenek. Felújítják a KRESZ-park tábláit, a játszótereket. Járdával látják el többek között a Galamb, a Vág, a Szélső, a Teleky utcát. Versenyző tápok A Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalat 1976- ban tért át a bábolnai tápok gyártására. A kezdet ígéretesnek bizonyult. Egyes partnerek kiváló eredményeket értek el a broylercsirke nevelésében. A sertéstakarmányok nem hozták a várt eredményt, sok sertéstelepen a megengedettnél nagyobbak lettek a takarmányozási költségek. A sertések növekedési üteme viszont nem érte el azt a szintet, ami ilyen nagy ráfordításnál várható. Ezért a keverőüzem vezetői úgy határoztak, hogy az idén januártól rátérnek az agárdi AGROKOMPLEX takarmányozási rendszer Central . Soya primexszel készülő sertéstáp gyártására. Elképzelésük párosult ' a MÉM Mezőgazdasági Főosztálya által kiadott felhívással. Ez az adalékanyag ugyanis fehérjetakarékos, figyelembe vették összeállítói az állatok biológiai igényét is. A baromfitakarmányozásra továbbra is gyártják a kondorosiak a bábolnai tápokat, így alakult ki a helyzet, hogy versenyezteti a vállalat a két élenjáró takarmányozási rendszer tápjait. Kettőjük versengésével remélhetőleg a felhasználók, a mezőgazdasági nagyüzemek járnak jól. — m. szabó — A MOHOSZ Horgászcikk-készítő és -értékesítő Vállalat üzeme több száz fajta cikket készít és szállít az üzletekbe a borgászidény kezdetére. Képünkön: nagy gonddal festik az úszókat, ennél az eszköznél a színezésnek is fontos szerepe van (MTI-fotó: Danis Barna felvétele — KS) Új névvel — régi lendülettel Alig kezdtük el a beszélgetést, rögtön meg is akadtunk. Meg kellett volna valahogy nevezni az üzemet, de éppen ez okozott problémát. Nem is olyan régen még úgy hívták, hogy: Tiszántúli Meliorációs Vállalat Gépjavító Üzeme. Most viszont...? Éppen egyesülőben vannak a Szarvasi Állami Gazdasággal, így a régi cégtábla már nem érvényes, az újat meg nem készítették még el. Persze a lényeg azért változatlan, továbbra is a nehézföldgépek javításával és gyártásával foglalkoznak az üzemben. Ezt a tevékenységet —túlzás nélkül állíthatjuk — nagyon jól végzik. Eddig már hatszor kapták meg az „Élüzem” címet, és ha az idén ez elmarad, akkor csak az átszervezésnek tudható be. Tavalyi tervteljesítésük alapján ugyanis mindenben megfeleltek a cím feltételeinek. Négy év alatt öt Ez az elmúlt év egyébként kiemelkedően jól sikerült az üzem életében. Növelték a gazdaságos termékek részarányát, és ezért olyan mutatók találhatók a mérlegbeszámolóban, melyek igazán ritkaságszámba mennek. Az egy dolgozóra jutó termelési érték több, mint 15 százalékkal nőtt, és egy ember az elmúlt évben, kis híján félmillió forintot érő munkát végzett. Az üzem a tervezett 131 millió forint helyett 136 millió forintos térmelési értéket produkált, 12,5 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az üzemi eredmény 30 százalékkal haladta meg a tervezettet, és tovább javult a költséggazdálkodás is. Így nem meglepő, hogy tulajdonképpen már a VI. ötéves tervet kezdték el az idén. Ez persze csak jelképesen igaz, a lényeg annyi, hogy ötéves tervelőirányzatukat az elmúlt év végével teljesítették, sőt alaposan túl is szárnyalták. öt év alatt összesen 375 millió forintos termelési tervük volt, de négy év alatt 428 és fél millió forintot teljesítettek. E nagyszerű teljesítmények értékét csak tovább növeli, hogy gyakorlatilag változatlan létszámmal érték el. A termelékenység javítása, a tartalékok feltárása és az egyre javuló munkaszervezés tette lehetővé, hogy négy év alatt teljesítsék öt év feladatát. Átalakult a termék- szerkezet Természetesen ehhez az is kellett,, hogy megfelelően átalakítsák a termékszerkezetet. Ez a feladat 1976 óta folyamatosan napirenden szerepel. A saját vállalatnak végzett munkák mellett egyre több külső megrendelővel kerültek kapcsolatba, és ég igyekeztek olyan termékeket gyártani, melyek keresete és piaci értéke jó. Ez nemcsak nagyobb arányú foglalkoztatást tett lehetővé, hanem jobban szervezhető lett az üzem. A régebbi, sok Kár. Valahol olvastam, hogy volt olyan hat hónap, amikor négyezren távoztak a postától „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel. Ekkor határozták el az illetékesek: meg kellene nézni, mi ennek az oka. Pszichológusokkal felvértezve létrehozták a munkalélektani laboratóriumot. E boszorkánykonyhában minden megtalálható. Különféle gépekkel, műszerekkel vizsgálják: miféle környezeti hatások érik a csomagkiadókat, a pénzkezelőket, a hírlapkihordókat. Miként befolyásolják a munkahelyi kapcsolatok a postai dolgozók közérzetét. Javul-e a szolgáltatások gyorsasága, kulturáltsága, vagy éppen fordítva. És ami felháborító: annak ellenére, hogy ezek a vizsgálati eszközök milliókat érnek, idegenkednek tőlük az alkalmazottak. Persze, én megértem őket, hiszen kinek esik jól, amikor a szakmai alkalmasságát kezdik firtatni. Ért-e ahhoz, amit csinál és így tovább. Talán még a géprombolás is megfordult egyesek fejében. Ez azonban hiábavaló ábránd, a gépek itt vannak, örökre belopták magukat a szívünkbe. Míg ezeken dolgozom, forróvá válik az egyforintos a tenyeremben. Állok a békéscsabai új posta épületében, és áhítattal szemezek a pénznyelő automatákkal. Két diáklány unottan nekitámaszkodik a fényes dobozoknak, és huncutul vigyorognak. No, nézzük csak! Egy... kettő ... harminc ... harminckettő ... Ennyi bélyeg- és képeslap-automata sorakozik egymás mellett. Ismét számolok: egy... kettő ... húsz... huszonhárom ... Ennyire írták rá: rossz, tehát nem működik. Sebaj, örvendezek, maradt még néhány, azt a kilencet én csalom meg... De mégsem. Azok két- vagy négyforintos bélyeget hajlandók adni. Nekem pedig egyforintos kellene. Elsötétül előttem a világ. Mi az, hallucinálok? Egy madár csapkod a szárnyával körülöttem és károgja: kár ... kár... Tétova léptekkel elindulok az ablak felé, ahol a kisasszony jóságosán mosolyog. Beállók a sorba, valaki a lábamra lép, egy joviális úr a hatalmas táskával hátba vág. A fiatalasszony oldalán kisgyerek sír. Előreengedem. Tenném oda a forintot a párkányra, de a nagy tolakodásban elvesztettem. Keresem a pénztárcámat, s közben egy vasutas rám szól, hogy mit idétlenkedem, amikor ő siet, megy a vonata. Igaz is, tudhattam volna: ötszázasból úgysem tudnak visszaadni. Leforrázva kilépek a tömegből, és azért rimán- kodom: legalább jönne egy postagalamb. Helyette újra megjelenik a fekete madár, és alig győzöm elhessegetni a gondolatot, miszerint azzal is kiegyeznék, ha belátható időn belül megjavítanák a drága automatákat. Mert így végtére is igaza van a hollónak : kár... nagy kár... — seres — apró terméket egyre nagyobb, bonyolultabb és értékesebb gyártmányok váltották fel. Jelenleg az üzem évente mintegy 140 T—100—M típusú lánctalpas erőgépet újít fel. Ezek során beépítenek 80 új motort, 80 pár láncot, 20 pár lánckocsit, 2 ezer új görgőt, felszerelnek működtető hidraulikával 30 erőgépet és folytatnák még sokáig a sort. A felújítás szalag- szerűen, fődarabonkénti bontásban történik. Keresett terméke az üzemnek a hat köbméteres nyesőláda. Ezeket útépítéseknél, tereprendezéseknél lehet használni. Évente 100 darab készül belőle, ebből 50 külső megrendelőknek. Tolólapot is gyártanak, nagyobb mennyiségben saját és idegen megrendelésekre. Így a földmunkákhoz szükséges eszközök jó részét maguk állítják elő. A mezőgazdasági üzemek nagy része nem rendelkezik nagy vonóerejű, lánctalpas erőgépekkel, ezért részükre kisebb tolólapokat és nyesőládákat gyártanak. Jóformán a forgalomban levőösz- szes traktorhoz készítenek eszközöket. Ha megjelenik egy új típus, gyorsan, saját erőből megtervezik és kivitelezik a hozzá szükséges tartozékokat. Készen van már a szovjet K—100-as sorozathoz és a Rába erőgépekhez kapcsolható kiegészítő földgépcsalád. De gyártanak lakókocsialvázat, profilkanalakat és egyedi megrendelők részére nagyméretű vasszerkezeteket. Most éppen a Csepeli Csőgyár részére készül egy hatalmas alkotmány, elfoglalja hosszában az egész csarnokot. Eredményes munkaverseny Bármerre is jártam az üzemben, néhány szó után mindig hangsúlyozták a szocialista munkaverseny fontosságát. Egyértelműen kitűnt, hogy itt nem formálisan kezelik a szocialista munkaversenyt, hanem olyan mózgatóerőnek tekintik, melyre számítani, építeni lehet. Tizenhét brigádban 253-an dolgoznak, csaknem mindenki valamelyik termelő kollektíva tagja. És az is szép teljesítmény, hogy a brigádok mindegyike szerzett már valamilyen fokozatot. Közülük is a Gagarin brigád szerepelt eddig a legjobban. Elmúlt évi munkájukért megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntető címet. Rajtuk kívül 9-en kaptak arany, hatan ezüst fokozatot, és egy nemrég alakult brigád máris kiérdemelte a bronzj el vényt. A munkának megfelelően alakult a bérezés és a szociális juttatások mértéke is az üzemben. Mintegy 43 ezer forintos az átlagos bérszínvonal, és ehhez jön még a több ezer forintnyi különféle szociális juttatás és támogatás. így azután érthető, hogy alig van fluktuáció, ilyen helyet nem szívesen hagynak ott az emberek. Most, mint ahogy ez minden változásnál lenni szokott, egy kis feszültség érződik a levegőben. Kíváncsian várják az emberek, hogy mit hoz a jövő. Félelemre azonban nincs ok. Tudják, hogy munkájukra ezután is szükség van, és mindenki ugyanazt fogja a jövőben is végezni, mint eddig. Csak természetesen nem ugyanannyit, mert az máris látszik, az idén tovább nőttek a feladatok. Ahhoz, hogy ezeket is teljesíthessék, az új cégtábla alatt is a régi lendülettel keli dolgozniuk. Lónyai László
