Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
1980. március 1- szombat Lakásátadás Békéscsabán Február 28-án, csütörtökön került sor a Tanácsiköztársaság út—Katona utca sarkán épült OTP-s társasház- lakások kulcsainak átadására. Az épületben 90 lakás és üzletek kaptak helyet A hőn áhított kulcsokat Kiss Lászlóné, az OTP megyei fiókjának munkatársa adta át az újdonsült lakóknak. Képünkön Halmágyi László, a Kner Nyomda fizikai állományú dolgozója kapja kézhez a kulcsait Fotó: Martin Gábor La politika a munka mellett 1 a legfontosabb” KISZ-taggyfilésen a Csepel Outó szeghalmi gyárában —A KISZ-taggyűlés? Jobbra tessék, az ebédlőben lesz! — igazít útba a Csepel Autó szeghalmi gyárának portása. A tágas, tiszta teremben a fiatalok igyekeztek az alkalomhoz illően berendezkedni. Kicsit mentegetőzve magyarázzák: ez „mindenes terem”, az új szociális létesítmény elkészültéig csak itt van hely bármiféle rendezvényre, összejövetelre. Az egyik hosszú asztalsor végén. Csüllög Zsigmond, Kincses Gábor, Kurucsó Károly és Révész László szomszédságában találunk még szabad helyet. Kólával kínálnak és a taggyűlés kezdetéig beszélgetünk. — Mivel jár, ha valaki nem teljesíti az egyéni vállalását? — Hát, az bajban van — válaszol Csüllög Zsigmond, aki az 1-es üzemben művezető —, mert ugye, az üzemben csak tudják, ki van a KISZ-ben, és hogy mit csinál. Aki nem teljesíti jól a feladatát, az hátrányba kerül például a jutalmazásnál is. — Milyen vállalásaik vannak? Danka Tibor Egy nap a biharngrai őrsön Ahogy enyhén bekanyarodik az út Biharugra felé, jobb oldalon komor épülettömb, körbesáncolva téglafallal. A határőrség bihar- ugrai őrse. Jól megtermett legény nyit ajtót a csengetésre. Kihaltnak tűnik az épület, a lovak horkanva dübögnek az istállóban, a kerékpárok katonás sorban sorakoznak a fészer alatt. A hálóban ketten pihennek, nemrég jöhettek be szolgálatból. Fiatalember a parancsnok, Kellner Miklós főhadnagy: — Nemrég óta vagyok itt, de annyit hallottam — mondja, amikor az épület iránt érdeklődöm —, hogy a 20-as években építették. Először a csendőrségnek volt kiképzője, majd később a határvadászoknak. Halastavakkal szabdalt a határ és ez inkább kedvező, mint rossz a határőröknek, hiszen ez a természeti adottság már' eleve elriasztja azokat, akik megkísérelnék illegálisan átlépni a határszakaszt. Talán hetek múlva sem jutna ki innen, a halastavakat elválasztó keskeny ösvények labirintusából. — Nálunk is hasonló a helyzet, mint más őrsökön, az itt szolgálatot teljesítő fiatalok közül nem egy akad, aki leszerelés után marad a faluban. Most szombaton is lesz egy határőresküvő, a nálunk volt KISZ-titkár idevalósi kislányt vesz el. — Akkor egy önkéntes határőrrel több lesz a községben? — A fiatalember bárándi, az ottani tsz-ben dolgozik, oda viszi a lányt is. Nemsokára egy turnus ismét leszerel, becsülettel kitöltve a szolgálati időt, újra visszatérnek a civil életbe, eredeti foglalkozásukhoz. Ezekkel beszélgettünk arról, hogy érezték magukat itt a határszakaszon, távol az otthontól. Szakaszvezetői rangig vitte Soha Sándor, aki Hajdúhadházról vonult be 1978. áprilisában, örsellátó. — Az őrs édesanyja — mondja nem kis élccel a hangjában a parancsnok —, már csak azért is, mert az ő kötelessége gondoskodni az élelmezésről, meg a ruházatról. Nagy derültség a fiúk között, mert itt ül a parancsnoki irodában Komoróczki László, Varga Gyula, meg Forrás Ferenc is. — Az étrendet azért nem én állítom össze egyedül, összejövünk a klubban a fiúkkal, megkérdezem, kinek mire fáj a foga? Van amikor egyeznek a vélemények, persze nem minden esetben. — Mi a legközkedveltebb étel? — Mindennap megennék a gulyáslevest, vagy babgulyást, palacsintát, meg a túrós tésztát, inkább tésztá- sak, mint húsosak — mondja az ellátó. Pedig tavaly is 8 hízót vágtunk le, olyankor mindig van friss hús, egyszer-egyszer disznótorost is csinálunk. — És civilben mi a foglalkozása? — Két szakmám is van: felszolgáló és mozdonyvezető. Bevonulás előtt villanymozdonnyal jártam Záhony és Budapest között. — Akkor itt egy huzamosabb megálló van? — Lassan int a forgalmista — villan a szeme a parancsnok felé — és továbbindulhatunk — céloz a leszerelésre. Komoróczki László a mező herényi téglagyárban dolgozott gépkezelőként, ahogy bevonult, nem sokkal később megnősült, most már egy kislány is várja odahaza a menyecske mellett. — Amire hazamegy, már járni fog a kislány — ugratják a többiek. — Hogyne — még csak kéthónapos. Amíg nem volt meg, aránylag gyorsan teltek a napok, de most, mintha lassúbbodnának. Igaz hosz- szabbak is most már, mint télen voltak. A szolgálat viszont könnyebb lett, van min morfondírozni, magam elé képzelem a kis Adrient. Hogy mi itt a jó, meg a rossz, hát rossz, ha rossznak lehet nevezni, hogy itt nem akkor megyünk ki az ajtón, mikor akarunk. Persze azt hiszem több a jó. Itt tanultam meg lovagolni, amit nagyon szeretek. — Az egyik legjobb lovas a lovász után — veti közbe a parancsnok. — Az is érdekes, hogy kutyákkal is foglalkozunk, itt tanítjuk be a kezünk alá. Szórakozás? Kevesebb van, mint amikor civil voltam, akkor sokat csavarogtunk a haverokkal. Ha leszerelek? Lesz mit csinálni odahaza. Még nincs teljesen kész a ház, abbamaradt, amikor bevonultam. Másik gyerek? Majd csak néhány év múlva. Varga Gyula szerencsés, meg szerencsétlen, hogy idekerült Biharugrára. — Innen vonultam be a szomszédból, Körösnagyhar- sányból. Ez azért jó, mert nem kell utazással sok időt eltölteni, ha hazaengednek, viszont ha szolgálatban vagyok, és arra visz el az utam — nem messze megyek el a házunktól —, nem térhetek be még öt percre sem. — Ha kiáll az udvarra és Harsány felől fúj a szél, megérzi, hogy mit főz otthon anyuka? — ugratják a fiúk. Forrás Ferenc az egyedüli a beszélgetők közül, aki még nem várja a leszerelést, egy éve vonult be. — Gyulán a húskombinátban dolgoztam, hentes vagyok. — Mennyi volt a fizetése? — Változó, de a négyezer megvolt. — És itt? — Nagy nevetés. — 380 forint. — Elég? — Még marad is — vágják rá nevetve. — Cigarettára kell, meg csokira, cukorra — és egy-két üveg sörre — teszik hozzá a többiek. — Ketten vagyunk szakácsok, felváltva főzünk. — És hol jobb, a konyhában, vagy a határon? — Jobb kint a szabadban. Ha konyhán vagyok, elmegy az egész napom, a határon gyorsabban telik az idő. Különösen tavasszal, meg nyáron. — És fogy-e a centi? Mindannyian a zsebükhöz kapnak, és előveszik a megcsonkult centimétert. Régi katonaszokás, hogy 100 nappal a leszerelés előtt megvásárolják a méternyi hosszúságú mérőszalagot, és mindennap megkurtítják egy centiméterrel. Ez a szokás itt is dívik. Persze nemcsak szolgálat van, meg fegyelem, szórakozás is. A fiúk jó kapcsolatot tartanak fenn a falubeli KISZ-esekkel, több közös rendezvényen vesznek részt, sőt tavaly kétszer határőrdiszkót rendeztek, amelyen egy bevonult lemezlovas — parancsnoki engedéllyel — frissítette fel civilben szerzett tudását, a falubeli lányok, fiúk nagy megelégedésére. Fociznak, röplabdáznak lovagolnak, szóval majdnem hogy kirándulás lenne ez az idő, de azért ezt már nem mertem mondani hangosan. Így aztán barátságosan váltunk el. Béla Ottó — Például az, hogy 100 százalék fölött teljesítjük a normát, dolgozunk a kommunista műszakokon, társadalmi munkát teljesítünk. Most is lesz kommunista műszak. Mikor is, srácok? — Március 22-én — segíti ki Kincses Gábor. — Nem tudjátok, meddig tart ez a gyűlés? — szól közbe az egyik fiatalember. — Éjszakás lesz, és még haza is kell mennie műszak előtt, feltéve, ha eléri a délutáni vonatot, ugyanis vidéki — magyarázza megértőén a művezető. — Nehéz ám mindennek eleget tenni! Három műszakban járunk, sok a munka, és pihenni is kell. A gyáregység Zalka Máté KISZ-alapszervezetének titkára Danka Tibor, ö ismerteti a vezetőség beszámolóját az 1979—80-as mozgalmi évben végzett KlSZ-munká- ról és az egyéni vállalások értékelését. A beszámolóból — melynek nagy erénye az őszinteség — kitűnik: nem tartozik ez az alapszervezet a megye legjobbjai közé, de nem is kullog a sor végén. Kicsit szemérmesen éppen arról szól a legkevesebbet ez az összefoglaló, ami ennék a 48 tagú, munkásfiatalokból álló alapszervezetnek a fő érdeme: teljesítik alapkötelességüket, ami nem más, mint a munkában való helytállás. S még néhány lényeges adat, a beszámolóból: az üzem dolgozóinak 70 százaléka még nem múlt el 30 éves, a gyár jó gazdasági eredményeiben tehát nem kis mértékben tükröződik a fiatalok jó munkája. A KISZ-szervezet ismeri á párt cselekvési programját, amely a gyár éves tervének teljesítésére mozgósít. Az elmúlt időszakiban eredményeket értek el a minőségi gyártásban, és javult a munkafegyelem. „Sok esetben föliilértéke- lik saját munkájukat KISZ- tagjaink” — summázza az egyéni vállalások értékelése előtt Danka Tibor mindazt, amit ennék kapcsán az egyéni beszélgetéseken tapasztalt a vezetőség. Aztán kiemel néhány nevet — Szőke Erzsébet, Bagdi Mária, Gazsó Mária — a legjobbak közül, és azokat is megemlíti, akiktől többet vártak volna. Végül is valamennyi fiatal kap tagkönyvet a következő mozgalmi évre is. A hozzászólásra eleinte nógatni kell a résztvevőket, aztán Fábi Istvánné megtöri a csendet, majd Sz. Tóth Imre indít el egy vitát azzal, hogy elmondja: a belépő új dolgozó fiatalokkal nem beszélgettek el arról a KISZ-cso- portvezetők, ki milyen mozgalmi munkát végzett korábban és náluk mit vállalCsüllög Zsigmond nak. Egészen megélénkül a tagság Ambrus Gyula tömör, szenvedélyes hangú felszólalásakor. „Elhangzott, hogy kevesen vannak a politikai vitakörön — kezdi a fiatal esztergályos. — A politika? Az pedig a munka mellett a legfontosabb. Jó lenne mindenkinek meghallgatni 5—10 perces külpolitikai összefoglalót, és sok mindenről el lehetne beszélgetni, mert ezek a dolgok közvetlenül bennünket is érintenék. Aztán a szakmai versenyek: év elején sokunknak tetszett a dolog, aztán meg alig jelentkeztek ! A pártalap- szervezet vezetőségének állásfoglalását Fehér József alap- szervezeti titkár tolmácsolja: „A KlSZ-alap- szervezet feladatát megfelelően látja el. Törekedett az akcióprogram _ , végrehajtó- Ambrus Gyula sára. Biztatóak a tagépítés eredményei, melyeket jó patronáló munkával szükséges fokozni. Jó az alapszervezet párttagajánló tevékenysége. A jövőben azonban még szorosabbá, rendszeresebbé kell tenni a párt- és a KISZ- alapszervezet kapcsolatát”. _ — Sajnáljuk, hogy tanulmányai miatt nem tudja tovább vállalni a titkári megbízatást Danka Tibor — jelenti be Nemes Valéria, a gyári KISZ-bizottság titkára, aztán a szervezeti élet néhány kérdését boncolgatja. Szabó Györgyné, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára azt teszi szóvá többek között, hogy az elhangzott beszámolóból nem világlott ki: mennyi pluszt adnak a gazdasági építőmunkában a KlSZ-fiatalok. Egy ideig latolgatja Máté Jánosné, hozzászóljon vagy sem, aztán csak magasba lendül a keze. — Nem úgy van, hogy nem beszélgetnék el a fiatal új dolgozókkal! Én is odamentem, többüktől megkérdeztem, akamak-e KISZ-tagok lenni? Az egyik azt mondta, nem, de hogy miért nem, arra nem tudott válaszolni. Máskor meg egy régi dolgozó mondta az újnak: ne lépj be, nincs ott élet. Pedig ez nem igaz! Aztán a szünet előtt még egy bejelentés következik: egy tag, családi okra hivatkozva kilép a KISZ-ből. Az asztaloknál összenéznek, van aki rosszallóan csóválja a fejét. Itt-ott a szünetben is erről tárgyalnak még, meg a szünet után következő vezetőségválasztásról, a jelöltekről. „Nem lesz könnyű dolga az új titkárnak sem!” — jegyzi meg egyikük. Hamarosan ki is derül, ki az, akinek „nem lesz könnyű dolga”: a tagság Gazsó Máriára szavaz, bízva abban, hogy irányításával jövő ilyenkor még eredményesebb mozgalmi évet tudhat majd maga mögött ez az alapszervezet. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Máté Jánosné
