Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1980. március L, szombat

o

IgUdMkfJd

A békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezet kertészetében 5 ezer hatszáz négyzetméteren termesztenek nagy virágú szegtűt az idén. A csodálatos színű virágokat november óta folyamatosan szedik a kertészet dolgozói, és most az egyik legjelentősebb tavaszi ünnepre, a nőnapra készülnek. Lesz bőven virág az asszonyok és a lányok köszöntésére

Fotó: Veress Erzsi

Választmányi ülés a KlOSZ-ban

A kisiparosok közéleti tevékenységéről tárgyaltak tegnap délelőtt a Kisiparosok Országos Szervezetének választmányi ülésén. Molnár József elnök számolt be a közelmúltban csaknem 2 ezer kisiparossal folytatott beszélgetések tapasztalatairól, és megállapította, hogy örvendetesen javult a kisiparosok közéleti aktivitása, kezdeményezőkészsége. Csaknem 97 ezren tagjai a KIOSZ- nak, közülük csaknem másfél ezren tanácstagként dolgoznak. A társadalmi munkában is egyre jobban kiveszik részüket a kisiparosok, évente 27—28 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a köz javára.

Az ülésen felszólalt S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is.

Záró számadás a zárszámadásokról

Január második felétől február utolsó hetéig több mint 90 Békés megyei termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti közös vállalat értékelte az 1979-es gazdasági esztendőt zárszámadó közgyűlésen. Ezeknek a közgyűléseknek külön jelentőséget adott a párt közelgő, XII. kongresszusát megelőző készülődés, valamint az a tény, hogy a számvetésekkel a termelő kollektívák az ötödik ötéves tervidőszak utolsó hajráját is megalapozták.

A zárszámadásokat követő összegzéseket már elkészítették megyénk két termelőszövetkezeti szövetségénél, s a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán is befejezték a tavalyi év legfontosabb tapasztalatainak összegyűjtését. A tanulságokról meg, a teendőkről a megyei tanács osztályvezetője, illetve a tsz- szövetségek titkárai nyilatkoztak lapunknak.

HORVÁTH PÁL,

A DÉL-BÉKÉS MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETEK TERÜLETI SZÖVETSÉGÉNEK TITKÁRA:

— A harminchat mező- gazdasági termelőszövetkezet és hét szövetkezeti közös vállalat közgyűléseiről elöljáróban annyit állapíthatunk meg, hogy gazdaságaink igen alaposan és jól készítették elő szövetkezetük legmagasabb fórumának munkáját. Hozzá kell tennem azonban rögtön, hogy az utóbbi időben megnőtt az alsóbb szintű fórumok jelentősége, befolyása is: a

munkahelyi közösségek, a küldöttgyűlések a zárszámadó közgyűlést megelőzően sokban hozzájárultak a számvetés sikeréhez.

Részleteiben vizsgálva azt kell elmondanunk, hogy az elmúlt esztendőt rendkívüli időjárás jellemezte, a belvíz Nagykamarás és Kun- ágota térségében soha nem látott méreteket öltött, tavaszra térségünkben mintegy 11 ezer hektár maradt műveletlen. Nyáron az orosházi járást aszály sújtotta. Mindezek következményeként a búza termőterületéből 4—5 ezer hektár esett ki, a termésátlag pedig — amely végül is 5 tonna lett hetkáranként — 400 kilogrammal maradt el az előirányzattól. Kimagasló eredményt ért el ugyanakkor a pusztaföldvári Lenin és a

Tarisznyában az ebéd

— Jöjjön le ide! Itt nem fúj annyira a szél.

Az árokban, amely öt méter mély, tízen tevékenykednek. Kubikosok. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság sarkadi szakaszmérnökségének dolgozói. Vésztőiek. Nem „mai fiúk”, mindannyian túl vannak a delelőn.

— Ugye, mondtam, hogy itt melegebb van. Miránk hallgathat. Több mint húsz éve ezt csináljuk. Azóta együtt vagyunk. Brigád voltunk mi már akkor is, amikor másfelé még azt sem tudták, mit jelent ez a fogalom.

— Éppen 23 éve, vagyis 1957 óta. Aztán mikor nálunk is meghirdették a szocialista brigádmozgalmat, hát elsőként jelentkeztünk. Tőlünk azóta még nem ment el senki. Legfeljebb nyugdíjba. Igaz, egyszer megkísértettek minket. El akartak csábítani. „Te vittél ki, Jóska. Emlékszel?” Kipróbáltuk ketten, milyen egy másik munkahely. Gyorsan vissza is jöttünk.

— Pedig, de nehéz volt akkoriban. Ha azt mondták: „Na, fiúk, holnap Ladányiján dolgoztok”, akkor másnap pirkadatkor összegyűltünk, s irány, kerékpárral. Konvojban. Télen is.

— De dolgoztunk mesz- szebb is. Mezőtúr határában, meg a Hortobágy-Be- rettyónál. 1973-ban pedig két hétig a kiskörei duzzasztó építésén. Árvízkor meg ott, ahol a part szorított.

— Mint az olimpiai évek, minden negyedik évben nagy volt a veszély. Éppen tíz éve 70 napig voltunk szolgálatban. Követ hordtunk, töltöttük a homokzsákokat, rozsét raktunk halomba. Ott nem csengettek, hogy vége a munkaidőnek. 1966-ban, s nyolc évvel később is megkaptuk az Árvízvédelmi Emlékérmet.

— Csúnya egy időszak volt az. A mályvádi erdőnél elvitte a víz az őrházat. Aztán, amikor leapadt az ár, kezdtük a helyrehozást. Any- nyi szúnyog tenyészett azon a mocsaras vidéken, hogy marokra lehetett fogni több tucatot, ha belekaptunk a levegőbe. Elfáradtunk akkoriban. De kitartottunk. Már egymásért is.

— Tudja, nincs tányér- csörrenés nélküli házasság, de mindig is összetartottunk. Ha néha volt egy kis veszekedés, igyekeztünk elviccelni. Aztán vége is.

— Ma azért már más a helyzet. Reggel összeszed minket az autóbusz, délután meg értünk jön. Igaz, a kosztolás nincs megoldva.de hát hogy is lehetne. Ugyanúgy tarisznyában hordjuk az ételt, mint szüléink. Csak ma már nem vereshagyma kenyérrel, hanem hurka, kolbász, paprika ... Na, a szalonna az megmaradt, annál táplálóbb nincs. S az véd a hidegtől is. Inni meg ott a víz. Ha ilyenkor be nem fagy. Mert előfordult, hogy megráztuk a bütyköst, s szólt mint a donga.

— Pia az nincs. Azt legfeljebb este, otthon. Minket még nem kaptak azon, hogy italoson jövünk munkába. Igaz nem is nagyon ellenőriznek. Mondtam is a múltkor a főnöknek: „Már egy hónapja nem járt nálunk”. Azt mondja erre: „Bár máshová is csak ennyit kellene mennem, mint hozzátok”.

mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz, ahol 6, illetve 5,9 tonna búzát arattak hektáronként.

Kukoricatermesztésünk rekordévet zárt. A szövetségi termésátlag 7,7 tonna hektáronként, 40 ezer hektár termőterület átlagában. Újkígyóson, Mezőkovácsházán és Nagyszénáson több mint 9 tonna termést hoztak le egy- egy hektárról. De kedvező a kép cukorrépa-termesztésben, a kedvezőtlen időjárás ellenére is: a 40 tonnás Dél- Békés megyei átlagot a pusztaföldvári Leninben, az orosházi Békében, meg a kun- ágotai Bercsényi Tsz-ben

6-6 tonával múlták felül hektáronként. Az 1700 hektáron termesztett kender átlaghozama megközelítette a 10 tonnát. Említést érdemel még a zöldségtermesztés: 3 ezer hektárról 44 ezer 200 tonna zöldséget adtak közös gazdaságaink a zöld- ségvetőmag-termesztés eredményességének fokozásával egy időben.

Állattenyésztésünkről any- nyit, hogy az egy évvel ko- , rábbihoz képest 1979-ben 1700-zal több hízómarhát, 30 ezerrel több hízott sertést adtak át feldolgozásra termelőszövetkezeteink, és az ismert közgazdasági feltételek közepette sem csökkent a térségben a baromfitenyésztés színvonala. Még két fontos dolog: 3500 literről 3700-ra emelkedett a tehenenkénti átlagos évi tej— Főleg akkor találkozunk a vezetőséggel, ha ünnep van vagy előadás, vizsgázás. Mert azt is szoktunk. Nemrégiben letettem a nyolc általánost. Meg még hárman. Mások meg különböző gépkezelői vizsgát. Kisgépekre. Igaz, most télen ezt nem tudjuk hasznosítani, de hamarosan jön a tavasz meg a nyár.

— Mindegy az, milyen időszakot írunk. Ez a munka akkor is nehéz. Habár vannak már gépek, de a tető felettünk az ég. Az egyik télen is majd lefagyott az orrom. Ű meg olyan beteg lett, megfagyott a füle.

— S ha nyár van, 40 fokkal? Akkor is itt állunk az árok alján. S hetente esik tizenöt szem eső. Annyit hű- sölhetünk.

— Na, ha már a gépeknél tartunk, azért a kubikus jelképe akkor is a talicska marad. Igaz, ez kiegészült a mi esetünkben sok mással, mint kasza, csákány, lapát, ásó, kőműveskalapács, fándli, balta, s a kisgépek.

— Az ám, a talicska. Tavaly jártunk Szegeden, a kubikostalálkozón. Több, mint egy hetes volt. Szoboravató, városnézés, miegymás volt a programban. S egy nagy vetélkedő. Negyedikek lettünk, pedig először vettünk részt ilyenen. Nagy élmény volt. Nos, ekkor avatták fel a kubikos szobrát. Mintha magunkat láttuk volna talicskával a kezünkben.

— Most is készülünk a közművelődési vetélkedőre. Mindenkinek megvan a maga feladata. Ki az irodalomból, moziból készül fel, ki a napi eseményeket kíséri figyelemmel, ki szakmailag erősíti a csapatot. Tavaly is jól szerepeltünk, pedig csak

hat meg nyolc általánosunk van. Mondta is a főnök: „Meg vagyok elégedve veletek fiúk, hogy ilyen őszülő fejjel ennyire felkészültetek”.

— Pedig emellett családunk is van meg háztáji. Van mivel foglalkoznunk akkor is, ha éppen nem kubiko- lunk. Meg is becsülnek minket. Azt mondják; el sem engednének. Még tán nyugdíjba se.

— Hogy megbecsülnek? Figyeljen csak: 1962-ben alakultunk hivatalosan brigáddá, a következő évben megkaptuk a zászlót, majd a • zöld koszorút. 1965-ben már : bronz, egy évvel később ■ ezüst, majd 1967-ben arany ■ koszorú következett. Azóta jj ennél alább nem adjuk. 1974- : ben kiérdemeltük a Vállalat j Kiváló Brigádja címet, utána háromszor a Szakma Kiváló Brigádja címet. A csepeli felhívás évében megkaptuk az MSZMP KB oklevelét.

— A XI. kongresszusra meghirdetett munkaverseny során a megyei pártbizottság oklevelét kaptuk. A XII. kongresszusi munkaversenyhez, s a Sziklai brigád felhívásához is csatlakoztunk.

— Négyen megkaptuk a Kiváló Dolgozó címet is.

*

Az árok, ahol beszélgettünk, Vésztő határában van. Most kigazolják, kiégetik. Ma ez a feladat. Holnap már másfelé dolgoznak, másfelé kell keresni őket. Talán éppen erősítik a gátakat vagy építenek. Esetleg betonoznak. Amit rájuk bíznak. S kik ők? A Béke brigád. Vésztőiek: Kaszai Mihály, brigádvezető, Molnár Ferenc, Szilágyi Mihály, Molnár János, Papp Ferenc, Tóth István, Tóth József, Varga István, Balogh Sándor, Szappanos Gábor.

Jávor Péter

hozam, illetve a másik, hogy szövetkezeteink szervezésében tovább nőtt a háztájiban meghizlalt sertések és szarvasmarhák száma, valamint a megtermelt ciroksza- káll és zöldség mennyisége.

A gazdálkodás egészét tekintve az derül ki, hogy az árbevétel és a termelési érték az egy dolgozó tagra jutó havi jövedelem színvonalával együtt emelkedett

1978-hoz képest, rendre nyolc, 4 és fél, illetve másfél százalékkal, a nyereség viszont ennél jelentősebben csökkent. A kép teljességéhez viszont az is hozzátartozik, hogy míg 1978-ban 16 millió forintot tett ki a saját alapokból, és a KTA-ból rendezett mérleghiány, 1979- re ez 4 és fél millióra mérséklődött. Szanálásra tehát most sem volt szükség tagszövetkezeteinknél.

Figyelemre méltónak tartjuk továbbá, hogy a nagy- bánhegyesi Zalka Termelő- szövetkezet és a nagyszénási Október 6. Tsz az eddigi dinamikus fejlődés vonalán haladva, az előző évieket jóval túlszárnyaló eredményt ért el. A lökösházi Haladás Tsz, amely eddig veszteségesen gazdálkodott, 1979-et nyereséggel zárta, az eleki Lenin Tsz pedig 1978-as, tetemes mérleghiányát 4 millió forinttal csökkentette az elmúlt esztendőben.

Ügy értékeljük, hogy a zárszámadó közgyűlések után taggazdaságaihkban a hangulat jó, a tagság bizakodó, amit az is igazol, hogy kilenc közgyűlésen, ahol választásokat is tartottak, az előzetesen jelölt vezetőségnek szavaztak bizalmat. Megállapítható, hogy az 1980-as feladatokhoz területünkön

nagy lendülettel láttak hozzá.

OLÁH JÓZSEF,

A KÓRÓSOK VIDÉKE TERÜLETI TSZ-SZÖVETSÉG TITKÁRA:

— Az 1979-es gazdasági év feladatainak végrehajtását előkészítő szakaszban a hat termelési körzetünkben tájékoztatást, konzultációkat tartottunk. Ezeken megvitattuk a teendőket, a teljesítés konkrét feltételeit. Megítélésünk szerint az üzemi gazdálkodási és pénzügyi tervek összességében a valós lehetőségeket tükrözték. Szövetkezeteink 6,6 százalékkal készültek többet termelni az egy évvel korábbinál, ezen belül a növénytermesztés főágazatának árbevételét több, mint 24 százalékkal kívánták növelni.

Az előbbiekben jelzett dinamikus növekedést a termésátlagok emelésén túl, megfelelő szerkezetváltoztatás biztosíthatta volna a táj- termelési törekvések alapján, illetve azzal, ha a kedvezőbb jövedelmezőségű ágazatok szerepe nő. így búzát az egy évvel korábbihoz képest 5660 hektárral nagyobb területen vetettek a Körösök térségében, igazán megfelelő időben, minőségben, a műtrágyaadagok egyidejű emelésével.

Ugyanígy az állattenyésztésben is átalakításokra került sor az adott szempontok alapján, öt szövetkezetünkben felszámolták a szarvasmarhatartást, a sertéságazat termelését viszont az állattartó telepek korszerűsítésére alapozva bővítették, és felkészültek a juhágazat fejlesztésére is.

Sajnos, a búza, a repce — a téli fagyok, a kora tavaszi belvizek után — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A búza a vetésterület 21,4 százalékán kipusztult, a megmaradt táblák is kevesebbet teremtek a reméltnél. Vagyis összességében a tervezettnél 43 százalékkal kevesebb búzát hordtak szérűre tagszövetkezeteink az elmúlt aratáson. Ez komoly érvágás volt: 388

millió forinttal csökkentette az előirányzott termelési értéket, és 194 millió forintot vitt el a várt nyereségből.

A szövetkezetek természetesen mindent megtettek a kiesések ellensúlyozására. Növelték a kukorica és a napraforgó vetésterületét.

Ezeknek termésátlaga kedvezően alakult: a napraforgó kétszer annyit hozott hektáronként, mint egy évvel korábban. A főágazatot ért veszteséget kiegyenlíteni azonban ez sem tudta. Annak mérsékléséhez a mellék- tevékenységek bővítése is hozzájárult. Nagyon sokat jelentett az is, hogy a közös gazdaságokban fokozni tudták az állattenyésztés termelését, különösen kiemelkedő a tejhozam átlagon felüli növekedése, amely, 1978-at alapul véve, eléri a 15 és fél százalékot.

A számok tükrében a gazdálkodás eredménye a következő: a termelési érték egy év alatt 2,7 százalékkal nőtt, a termelés költségei viszont ennél gyorsabban, 4 és fél százalékkal emelkedtek. Továbbá, míg 1978-ban 486 millió forint nyereség és 46 millió forint veszteség szerepelt összességében a zárszámadási beszámolókban, most 444 millió forint nyereségről és 131 millió forint veszteségről adhattak számot együttesen tagszövetkezeteink. Tegyük ehhez hozzá, hogy a térség 14 szövetkezete zárta veszteséggel az 1979-es gazdálkodást, máris kitűnik, mit jelenthet a Körösök vidékén a már folyamatban levő teljes körű talajrendezés.

Végkövetkeztetésként sem mondhatok mást, mint azt, hogy ismét nehéz évet zártunk itt, a megye északi felében, a búzaágazat önmagában is 194 millió forinttal „rövidítette” eredményeinket. Kedvező ugyanakkor, hogy valamennyi szövetkezetünkben nagy erőfeszítéseket tettek a kiesések ellensúlyozására, az elmúlt esztendőben újabb nyolc egymást segítő tsz-pár alakult, amelyeknek a száma így már 17-re emelkedett.

MURÁNYI MIKLÓS,

A MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE:

— A szövetségek összesítője után, én inkább néhány olyan fontos dolgot említenék, amely általánosan jellemzi megyénk mezőgazdaságának elmúlt évi teljesítményét. Először is: a zárszámadás ma már nemcsak egy-egy szövetkezetben számít rangos eseménynek, legtöbb községünkben egyetlen közös gazdaság műveli immár a határt, így a zárszámadáson úgymond, az egész falu érdekelt. Mi is úgy tapasztaltuk, hogy a közgyűléseket valóban jól készítették elő: szövetkezeteink egynegyedénél került sor vezetőségválasztásra, és egy tsz kivételével mindenütt bizalmat kaptak a jelöltek.

Kiemelném, hogy a zárszámadások arról is meggyőzhettek bennünket: tovább tisztult a kép, a megítélés a háztáji szerepéről, fontosságáról. Tavaly 2,8 milliárd forint értékű árut értékesítettek ezek a kis gazdaságok, ebből 2,2 milliárdnyit a termelőszövetkezeteken keresztül. A háztáji nagyban hozzájárult a megye kedvező termelési pozícióinak megszerzéséhez és megtartásához, különösen igaz ez a sertéshústermelésben.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az 1980-as tervek teljesítését sokkal kevezőbb alapokkal indíthatták szövetkezeteink, mint egy évvel korábban. Csak felsorolásszerűen: 15 ezer hektáron megtörtént az átfogó talajrendezés, jól teleltek a gabonák, februárban nem jelentkezett a belvíz, nincs szántatlan terület, nagyobb az állatállomány, és megfelelően gazdagok a takarmánykészletek. Növekedett a szakemberek száma, s a körültekintőbb munkaerő-gazdálkodás eredményeként a szövetkezetben dolgozók létszáma sem csökkent. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy ágazatunk teljesítse a január 11-i megyei élelmiszergazdasági aktívaértekezleten megfogalmazott feladatokat.

Kőváry E. Péter

/