Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
NÉPÚJSÁG Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa 1980. március 25., kedd Méhes Lajos elvtárs felszólalása A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz- szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról és az előttünk áltó feladatokról egyetértéssel fogadta. A vitában részt vettek pártonkívüliek is. Véleményük egyezik a párttagságéval. Ezért bátran mondhatjuk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése' — kezdte felszólalását a budapesti pártbizottság első titkára. — A párttagok és a pártonkívüliek elismeréssel szóltak róla: pártunk, miközben következetes munkát végez azért, hogy a változó feltételekhez igazítsa tevékenységét, ragaszkodik politikai fő vonalához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentőségű vonásaihoz. Őrködik a néphatalom szilárdságán, érvényesíti a párt vezető szerepét, erősíti a szocializmus építésének platformján a dolgozó nép összefogását. Fejleszti a szocialista társadalom termelőerőit, egész tevékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó emberek élete és munkakörülményei javuljanak, békében és biztonságban éljünk, gazdagodjék tartalmában és formájában a szocialista demokrácia, a tudomány és a kultúra eredményei minél szélesebb rétegekhez jussanak el. A főváros kommunistái — együtt a város egész lakosságával — helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozgalomban folytat. Ez a politika a magyar nép elemi érdekeire épül, a béke megőrzését szolgálja, következetesen ragaszkodik a proletár internacionalizmushoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tartópillérei: a magyar—szovjet barátság és együttműködés fejlesztése, a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST-ben tömörült szocialista országok kapcsolatainak erősítése. Ez a politika biztosította népünknek a szocializmus építésének békés feltételeit eddig, és ez fogja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának útján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal növelte termelését. A gazdaságos termelési és termékszerkezet alakításában — ha ütemével elégedetlenek vagyunk is — az előrelépés a jellemző. Tudatában vagyunk a budapesti pártszervezetek felelősségének az országos gondok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar adja az ország ipari exportjának a felét. A külkereskedelmi egyensúly javításában tehát meghatározó a budapesti dolgozók szerepe. • Naey öröm számunkra, hogy a világban és hazánkban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok közepette ebben az ötéves tervben a főváros építésében még kiemelkedőbb eredményeket értünk el, mint az előző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Budapest történetében, amikor több lakás, óvoda, iskolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdagodott a főváros. Természetesen jól tudjuk, sok a gond is. Ismerve és nem felejtve ezeket, különös örömmel tölt el bennünket, hogy a város pereme, amelyről József Attila oly megrázóan írt, már nem az,^ami volt, és szüntelen változásban élnek ma is legnagyobb munkáskerületeink: Angyalföld, Csepel, Üj- pest, Kőbánya. Folytatódik Kispest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Óbuda korszerűsítése is. Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlődése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzás- körzetével együtt, összehangoltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, budapestieknek az eddiginél többet kell letennünk a nemzet asztalára ahhoz, hogy városunk tovább gyarapodjon. Méhes Lajos ezután a nemzetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsolatainkban bekövetkezett változásokat elemezte, majd rámutatott : A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt politikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes folytatását szorgalmazták. Ezért volt a pártértekezletünk központi gondolata, hogy mit kell tennünk e politika következetesebb végrehajtásáért. Amikor a végrehajtás következetességét hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szükség tisztázó, építő vitára. Ügy vélem, éppen az egységes cselekvéshez kell világossá tenni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehetünk a tűrésben, és hol kezdődik az, ami ellen már tiltakoznunk, harcolnunk kell. Most az elért gazdasági vívmányok, az elért életszínvonal megtartása és megszilárdítása a cél. A jövő megalapozása végett egyet kell érteni azzal, és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztásánál az első helyet a termelő beruházások kapják. Egész politikánk következetesebb végrehajtásában elvi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos mércére van szükség, ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesítményt honoráló bér- és jövedelempolitika és az értékarányos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösztönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a főhatóságoktól azt kérjük, gyorsabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és értelmiségiek értik és helyeslik pártunknak a munkásparaszt szövetség erősítését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlődésére visz- szatekintve, az egyik legnagyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökkenése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, összefonódása. Társadalmunk két alapvető osztálya egyaránt a szocializmust tekinti jelenének és jövőjének. A budapesti dolgozók saját ellátásuk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt agrárpolitikájának helyességéről. A párt agrárpolitikájának egésze: a termelési érdekeltség, az állami és szövetkezeti szektor meghatározó szerepe, a nagyüzemekre épülő háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeinek teljes kihasználása nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is egyetértésre talált. Ez így van akkor is, ha kölcsönös árvitáink voltak és lesznek, ha zsörtölődés van olykor amiatt, hogy a tsz- melléküzemágakba elmegy a nagyiparból néhány szakember. Méhes Lajos a továbbiakban leszögezte: a vezetők többsége megfelel a rá váró feladatoknak. Mégis indokolt hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az előléptetését szorgalmazzuk, akik az átlagosnál többre vállalkoznak. S amikor vállalják a harcot, nem személyes hiúságuk, saját hasznuk, hanem a közösség érdekei vezérlik. Továbbra is harcra kell nevelnünk önmagunkat, a párttagságot, az ifjúságot. A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy hatásosabban küzdjünk a szocialista társadalomtól idegen jelenségek ellen, hogy mértéktartó szerénység és észszerű takarékosság érvényesüljön a munkában, a magatartásban, az élet minden területéh. Arra sarkallnak bennünket, hogy következetesebben harcoljunk a munka nélküli jövedelmszerzés, a pazarlás, a bürokratizmus, a protekció, a hatalmaskodás ellen. Elismeréssel beszélt párttagságunk arról, hogy mennyi szépet, emberit kaptak a /nűvészetektől. De a pártmunkásokhoz hasonlóan az alkotó művészeknek is számolniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és ennek következtében kritikusabb közönséghez szólnak. A ma embere igényli a magas színvonalú művészeti alkotásokat. Azt is elvárja, hogy az alkotások róla, örömeiről, gondjairól, eredményeiről, tennivalóiról szóljanak. Gazdasági, társadalmi, politikai céljainkat elérni csak műveltebb, felelősségüket ismerő és vállaló emberekkel tudjuk. Kedves Elvtársak! A mai 50 évesek, az én nemzedékem volt a felszabadulás korszakának ifjúsága. A munkahelyeken főként ez a nemzedék köti össze az 1919-es és a »két világháború közötti nemzedéket a mai 40 évesnél fiatalabbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és harcunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő személyes élményeinkkel a szívünkben, hittel és meggyőződéssel adjuk tovább a magyar munkásmozgalom hagyományait, győzzük meg a nyomunkba lépő nemzedékeket, hogy érdemes volt küzdeni, érdemes volt a szocializmust társadalmi eszménynek választani. És adjunk annyi bizalmat az ifjúságnak, mint amennyit mi kaptunk ■ az idősebb nemzedéktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, Kádár János elvtárs előadói beszédével és Brutyó János elvtárs jelentésével. A kongresszust előkészítő viták bizonyították, hogy a főváros kommunistái nemcsak hozzászólni, hanem hozzátenni is akarnak a párt politikájához és annak végrehajtásához — mondotta befejezésül Méhes Lajos. * Méhes Lajos után Veszprémi István, a Szocialista Munka Hőse, a Tatabányai Szénbányák Vállalat brigádvezető vájára, Komárom megye küldötte emelkedett szólásra. A felszólaló elsősorban a tatabányai szénbányászok helyzetét, gondjait elemezte. A XI. pártkongresszus egyértelmű határozatot hozott a hazai szénvagyon fokozottabb kiaknázására, majd állami intézkedések is történtek. Ez eocénprogram néven vált ismertté. Sajnos, az elmúlt év nem hozta meg a várt döntéseket, azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti lendület megtorpant. Tudjuk, hogy a jövő a szénhidrogéneké és az atomé. De amíg odáig eljutunk, addig itt van a szén is. Megyénk adottságaiból fakadóan is javasoljuk, hogy fokozzuk szénvagyonunk gazdaságos hasznosítását a vil- lamosenergia-termelés és egyéb, energiaszükségletek kielégítése, valamint az energiaimport csökkentése céljából. Ezután dr. Grübl Lászlómé, marcali általános iskolai igazgató, Somogy megyei küldött felszólalása következett. Bevezetőben az iskola kivételes szerepéről és arról a szemléletváltozásról beszélt, amelynek során a nevelésügy fontos társadalompolitikai kérdéssé vált. — Jóllehet a nevelésben az iskoláé a fő szerep, mégsem vállalhatja magára a család és a társadalmi környezet 'felelősségét — hangsúlyozta Ezután Gyenes András elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A résztvevők nagy tapsa közepette lépett az emelvényre Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kedves Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Központi Bizottsága nevében, kommunistáink és valamennyi szovjet ember nevében forrón köszönti Önöket, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának küldötteit, s az Önök személyében köszönt minden magyar kommunistát és minden magyar dolgozót. örömmel adjuk át az ' MSZMP-nek, az egész magyar népnek Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a magyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének szívélyes üdvözletét, és legjobb kívánságait. Leonyid Iljics, aki már többször járt gyönyörű országukban, változatlan testvéri figyelemmel kíséri a magyar kommunisták munkáját és mindennapi gondjait. Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg az MSZMP Központi Bizottságának beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő, a magyar kommunisták tapasztalt vezetője, hazájának felvirágzásáért, a szocialista közösség országai egységének és együttműködésének, a kommunista világmozgalom összeforróttsága megszilárdításáért tevékenyen küzdő barátunk és harcostársunk. Sokat beszélhetnénk arról, milyen mély benyomást tesz ránk az a nagy és a felszólaló. — A családi nevelés hiányosságait jellemezve, mint szülő is azt mondhatom: nem elég okosan neveljük a gyerekeinket. Ami pedig a társadalmi környezetet illeti: arra van szükség, hogy az üzemi, a munkahelyi kollektívák ne nézzék tétlénül a fegyelmezetlenül dolgozó, a közvagyont károsító, alkoholizáló, a gyerekeiket elhanyagoló munkatársaik magatartását. Az iskolai fegyelemről szólva bírálta azt a jelenséget, hogy a statisztikai szemlélet hatására egyes pedagógusok alapvető követelmények teljesítése nélkül adnak jó érdemjegyeket. A Somogy megyei küldött után Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, Fejér megye küldötte szólalt fel. (Telefotó) sikeres munka, amelynek eredményeit pártkongresszusuk foglalja össze, valamint a jövőre kitűzött feladataik gazdagsága, amely sokoldalúan feltárul ebben a tartalmas, nagyszerű beszámolóban. Azt emelem ki belőle, ami a legfőbb — azt az optimizmust, amely áthatja kongresszusuk légkörét, a párt és az ország életét. Ennek az optimizmusnak biztos forrásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leninista politikája, népük áldozatos munkája, a testvéri szocialista országok megbonthatatlan barátsága, kölcsönös támogatása és sokrétű együttműködése. A hetvenes években a szocialista Magyarország jelentős lépést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilatkozatában foglaltak megvalósulóban vannak. A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és virágzó szövetkezeti mezőgazdasága van. Termékenyen fejlődik országukban a haladó kultúra és tudomány. A mai Magyarország olyan ország, ahol mindenki kibontakoztathatja tehetségét, gyümölcsözően dolgozhat és szabadon élhet. Éppen ez a létező szocializmus, amely maradéktalanul biztosítja a dolgozóknak az emberi jogokat és a szabadságot. Teljesen törvényszerű, hogy az Önök pártja a nép általánosan elismert és nagy tekintélyű vezetője. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi, a forradalmár nemzedékek dicső hagyományai tovább élnek és fejlődnek a szocialista Magyarország kommunistáinak és valamennyi dolgozójának nagyszerű tetteiben. Felszólalásában elsősorban a fiatal nemzedékhez fűződő viszonyunk kérdéseiről beszélt. — Az ifjúságot illetően ideje gyökeresen szakítanunk bizonyos torz szemléletekből fakadó megítélésekkel, magatartásformákkal. A párt ifjúságpolitikájával általában egyetértés tapasztalható. A napi életben jelentkező megítélés, magatartás azonban még a pártközvéleményben is tarka, az általános közvéleményben pedig még. erősebben az. Találjuk meg az ifjúság helyét ne csak akkor, ha hivatalosan beszélünk róla, hartem a mindennapi életben is. Mindjárt hozzáteszem azt is: a fiatalok is találják meg a maguk helyét a társadalomban. Különösen nagy öröm ez most, amikor testvérnépeink az egész haladó emberiséggel együtt arra készülnek, hogy ünnepélyesen megemlékezzenek Vlagyimir Iljics Lenin, a forradalmi eszme és cselekvés géniusza születésének 110. évfordulójáról. Lenin neve az új, szocialista világ jelképe, a lenini eszmék pedig a XX. század legnagyobb hatású eszméi. Elvtársak! Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a szocializmus, amikor majd a népek reális életformájává lesz, korántsem válik valamiféle megkövült társadalommá, hanem ellenkezőleg, dinamikusan fejlődik, egyre bonyolultabb feladatokat old meg, leküzdi azokat a fogyatékosságokat és nehézségeket, amelyek előfordulhatnak az olyan gigászi méretű új feladat megoldása során, mint a kommunista civilizáció megteremtése. Mi, kommunisták, következetesen a szocialista és a kommunista építés dialektikájának lenini értelmezéséből indulunk ki. Nem titok — és erről az Önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük során a szocialista országok bonyolult problémákkal kerülnek szembe. Gazdasági területen különböző tényezők éreztetik hatásukat, nem utolsósorban a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok. Bizonyos nehézségek jelentek meg az egyes nyersanyagfajtákból, különösen az energiahordozókból jelentkező egyre növekvő szükségletek kielégítésében is. Nálunk, a Szovjetunióban, Magyarországon és más testvéri országokban nagy figyelmet szentelnek e rendkívül fontos probléma megoldásának. Többek között intézkedéseket tesznek a fűtőanyag- és nyersanyagkészletek, valamint a villamos energia ésszerűbb, gazdaságosabb felhasználására, széles körű tudományos kutatások folynak ezen a területen. A Szovjetunió megnövekedett nehézségei ellenére — amelyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és a földgáz kitermelése mindinkább az ország távoli, keleti körzeteibe tevődik át — gondot fordított és fordít a testvéri szocialista országok energia- szükségletének kielégítésére. Továbbra is magas szinten tartjuk a kőolaj, kőolaj- termékek és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Magyar Népköztársaságba. A világpiaci árakhoz viszonyítva továbbra (Folytatás a 9. oldalon) flndrej Kirilenko: A marxizmus—leninizmus eszméi tovább élnek és fejlődnek a szocialista Magyarországon Andrej Kirilenko üdvözli Kádár Jánost
