Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

NÉPÚJSÁG 1980. március 25., kedd o Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 8. oldalról) is kedvezményes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák megoldásában a szocialista tervgazdálkodás előnyeire tá­maszkodunk, ami lehetővé teszi a gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztését ha­talmas közösségünk egészé­ben. Kipróbált úton hala­dunk, amelyet követve a szocialista országok újabb magaslatokat hódítanak meg, biztosíthatják sokolda­lú fejlődésüket. Ez az út a szocialista gazdasági integ­ráció. Hathatós eszközünk is van az összes testvéri ország és az egész közösség érdekeit szolgáló kollektív együttmű­ködéshez: a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa. Engedjék meg, hogy em­lékeztessek azokra a szavak­ra, amelyeket Brezsnyev elv­társ mondott a Csepel Mű­vekben, 1972-ben: „ ... ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen páro­sul, hanem megsokszorozó­dik”. Ez a gondolat a szocia­lista országok együttműkö­désének lényegét fejezi ki. Helyességét közös munkánk minden tapasztalata igazolja. A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság éppen a napokban írta alá a hosszú­távú gyártásszakosítási és kooperációs programot az 1990-ig terjedő időszakra. Nagyszabású terv ez, amely­nek megvalósításával orszá­gaink kétségtelenül nagy eredményekkel gazdagodnak. Miközben továbbfejleszt­jük és elmélyítjük a szocia­lista gazdasági integrációt, természetesen nincs szándé­kunkban lemondani a tőkés államokkal fennálló üzleti kapcsolatokról. A szocialista országok a különböző társa­dalmi rendszerű államok egyenjogú gazdasági és mű­száki-tudományos együttmű­ködésének hívei. A szocializmus, a kommu­nizmus felé haladásunk so­rán felmerülő gazdasági fel­adatok megoldásának eszkö­zét azonban a testvéri orszá­gok mindig saját lehetősége­ik egyre teljesebb kihaszná­lásában, és a mind szoro­sabb együttműködésben ta­lálták és találják meg. Min­den alapunk megvan arra, hogy megelégedéssel állapít­suk meg: az elmúlt évtized­ben az együttműködés révén újabb fontos sikereket ér­tünk el és — ami nem ke­vésbé lényeges — új értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a téren. Az európai KGST-tagálla- mok közös erőfeszítésével megépült a Szövetség gázve­zeték. Közös erővel létesült a Vinnyica—Albertirsa villa­mos távvezeték. A Szovjet­unió közreműködésével épül Magyarországon a nagy tel­jesítményű paksi atomerőmű. Az érdekelt KGST-országok hamarosan megkezdik a ha­talmas hmelnyickiji atom­erőmű építését Ukrajnában. Mind nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a villamos energia atomerőművi előállí­tásának, melynek szerepe a továbbiakban egyre nagyobb lesz. Az atomenergia fejlesz­tését célzó átfogó program reális bázisának megteremté­se érdekében, mint Önök is tudják, Volgodonszk városá­ban egy gyáróriás épül, az „Atommas”, amely a testvé­ri szocialista országokba is szállít majd atomerőművi berendezéseket. Fölöttébb időszerű a test­véri országok együttműködé­sének elmélyítése az ipar te­rületén, különösen a gép­gyártásban, mert mindenek­előtt ebben öltenek testet a tudományos-műszaki hala­dás vívmányai. A korszerű szerszámgépgyártás és az egész gépipar előtt álló új feladatok annyira bonyolul­tak, hogy hatékony megol­dásuk megköveteli a tudo­mányos-műszaki és a terme­lési erőfeszítések kooperáció­ját, és minden egyes testvé­ri ország legkiemelkedőbb, legtervszerűbb eredményei­nek alkalmazását. Csakis ezen az úton javíthatjuk meg számottevően a szer­számgépek, gépek, berende­zések, műszerek és szerszá­mok műszaki színvonalát. Közös érdekünk, hogy ma­gasabb követelményeket tá­masszunk az egymásnak szál­lított ipari termékek minő­ségével szemben. Nagy feladatok előtt ál­lunk, elvtársak, amint ezt kongresszusuk is hangsúlyoz­za. Világos, hogy ezek meg­oldása hatalmas alkotó ener­giát kíván. De ha következe­tesen kitartunk a szocialis­ta közösséghez tartozó orszá­gok és nemzetközi érdekei összehangolásának irányvo­nala mellett, bizonyos, hogy sikerrel oldjuk meg ezeket a feladatokat. Záloga ennek a szocialista országokban már létrehozott hatalmas gazdasági potenci­ál. Záloga a szocialista rend­szer magas fokú demokratiz­musa, amely minden dolgo­zót a történelmi folyamat tu­datos résztvevőjének rangjá­ra emeli. Záloga pártjaink internacionalista politikája. Pártjaink mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a szocialista országok együtt­működése évről évre erő­södjék és egyre hatékonyab­bá váljék. Magabiztosan tekintünk a jövőbe, és szilárd meggyőző­désünk, hogy a 80-as éve­ket a népi Magyarország, a Szovjetunió és valamennyi testvéri szocialista ország to­vábbi felemelkedése jellem­zi majd. Hozzon az új évti­zed felvirágzást a testvéri Magyarországnak! Nagy al­kotó sikereket kívánunk Önöknek, kedves elvtársaink, barátaink, eszmetársaink, az MSZMP kongresszusa által meghatározandó tervek meg­valósításában. Engedjék meg, hogy most röviden szóljak a nemzetközi kérdésekről. A mai nemzetközi helyzet semmiképp sem nevezhető nyugodtnak. A különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti kapcsolatok, amelyek a hetvenes években kétségtelenül kiegyensúlyo­zottabbá és sokoldalúbbá vál­tak, ismét jóval bonyolul­tabbak lettek. Az imperia­lizmus, és mindenekelőtt az amerikai imperializmus har­cias köreinek szemlátomást nincsenek ínyére az enyhü­lés mélyre ható eredményei, és nem tetszik nekik a vi­lágban végbemenő haladó irányú társadalmi változások objektív folyamata. A szo­cialista országok nemzetközi pozíéióinak megszilárdulása, a kommunista és munkás­pártok befolyásának megerő­södése, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemv- zeti felszabadító mozgalmá­nak újabb sikerei riadalmat okoztak a nemzetközi reak­ció köreiben, amelyek elha­tározták, hogy felborítják az enyhülést. A reakció a fegy­verkezési hajsza fokozásá­nak, a feszültség élezésének, bonyodalmak és konfliktusok provokálásának útjára lé­pett a világ különböző kör­zeteiben. A mai pekingi ve­zetők, levetve álarcukat és nyíltan szövetkezve a legre- akciósabb erőkkel, hegemo- nista, a béke és a szocializ­mus érdekei ellen irányuló politikájukkal, az imperia­lizmus kezére játszanak. Nyugaton egyesek arra szá­mítottak, hogy ha újabb, nukleáris töltetű amerikai rakétákat telepítenek Euró­pában, és azokat a Szovjet­unióra, Magyarországra és más szocialista országokra irányítják, ha újabb katonai támaszpontokat létesítenek a szocialista közösséghez tar­tozó országok közelében, ez engedékenyebbé tesz majd bennünket az imperialista nyomással szemben. Ez a lé­nyege azoknak a döntések­nek, amelyeket az Egyesült Államok NATO-szövetsége- seire kényszerített, ez a lé­nyege a Carter által meg­hirdetett militarista prog­ramnak. De bennünket már nemegyszer próbáltak ijeszt­getni a múltban is. Minden­ki tudja, mi lett a vége ezek­nek a próbálkozásoknak. Nem lehet visszájára fordítani a történelem törvényeit. A mi közösségünkkel szemben hatástalan a zsarolás és a fenyegetőzés. Az imperializmus ellentá­madása nemcsak a szocialis­ta közösség ellen irányul, hanem a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak ellen is. Ko­rántsem véletlen, hogy a fegyverkezési hajsza tokozá­sával egyidejűleg nyugaton megszaporodtak az imperia­lizmusnak és szekértolóinak azon kísérletei, hogy arcát­lanul beavatkozzanak más államok és népek belügyeibe. Az Egyesült Államok to­vábbra is durva nyomást gyakorol Iránra, arra törek­szik, hogy stratégiai tervei-' hez és gazdasági érdekeihez igazítsa a közel-keleti hely­zetet. Emellett Izraelnek és Egyiptomnak a támaszpont szerepét szánja a térség más népei és országai elleni harc­ban. Izrael kormánya már régen az amerikai imperia­lizmus szolgálatába szegő­dött. Most a Szadat-kor- mány, egyezségre lépve Iz­raellel, Washington arabelle­nes politikáját szolgálja. Az amerikai, angol és egyéb multinacionális korporációk csak a maguk korlátolt, ön­ző érdekeit ismerik, és sem­mi egyebet. Semmibe sem ve­szik azoknak a népeknek az érdekeit, amelyek nemzeti kincseit elrabolják. Ugyanez határozza meg az Egyesült Államok és partne­rei, mindenekelőtt Kína ma­gatartását az afgán forrada­lommal szemben. E forrada­lom még rövid, kétéves tör­ténetének lapjaira nem ke­vés nehézséget jegyeztek fel. A belső gondokkal az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság természetesen önál­lóan is megbirkózott volna. Az afgán nép azonban külső agresszióval került szembe, melyet az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán szervezett ellene, hadüzenet nélküli há­borúval, amely veszélybe so­dorta Afganisztánnak, mint független, szuverén államnak a létét. Ebben a veszélyes helyzet­ben a Szovjetunió eleget tett Afganisztán törvényes kor­mánya kérésének, és a ve­lünk szomszédos ország irán­ti szerződéses kötelezettsé­geinknek, és az ENSZ alap­okmánya rendelkezéseinek megfelelően, katonai segítsé­get nyújtott az afgán nép­nek. Álláspontunk ebben a kér­désben a lehető legvilágo­sabb és jól ismert. Erről az emelvényről ismételten sze­retnénk hangsúlyozni: amint teljesen megszűnik az Afga­nisztán elleni agresszió, amint biztos garanciák lesz­nek az agresszió megújítása és az afgán nép ügyeibe va­ló mindennemű külső be­avatkozás ellen, kivonjuk a szovjet katonai kontingenst Afganisztánból. Elvtársak! Az agresszív militarista erőknek az eny­hülés ellen intézett támadá­sai képezik a mai világban fennálló feszültség forrását. Tudjuk azonban, hogy hatal­mas erők vannak, amelyek képesek szembeszegülni az újabb hidegháborús kísérle­tekkel, képesek megvédeni a népeket a forró háborútól. Ä szocialista közösségnek rendelkezésére áll minden eszköz ahhoz, hogy méltó vá­laszt adjon a militarizmus- nak és a reakciónak. Békés vívmányaink védelmében hatalmas szerepet tölt be a szocialista országok 25 év­vel ezelőtt megalakított vé­delmi szövetsége, a Varsói Szerződés Szervezete. A szocialista országok ere­je nemcsak szilárd honvé­delmükben, hanem szolidari­tásukban és egységükben, politikájuk igazságos és ne­mes céljaiban rejlik. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet kommunisták nagyra becsü­lik a szocialista Magyaror­szág és a többi testvéri or­szág aktív hozzájárulását az európai biztonság megszilár­dításának rendkívül fontos ügyéhez, az egészséges nem­zetközi légkör általánossá tételéhez. Nagyban előmoz­dítja az enyhülés ügyét a kommunista és munkáspár­tok erélyes fellépése az ag­resszió és a háború erői el­len. Az enyhülés politikája lét­érdeke minden népnek, köz­tük az amerikai népnek is, mindenkinek, aki felelősség­gel közelít az emberiség jö- vőjéhez. Az enyhülés kife­jezi Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független államai­nak érdekeit. Ezeknek az ál­lamoknak égető szükségük van arra, hogy a világon bé­ke uralkodjék, hogy a fegy­verkezésre költött óriási ösz- szegeket alkotó célokra hasz­nálják fel, így például az elmaradottság leküzdésére. Az enyhülést aktívan tá­mogatja az egész világ de­mokratikus közvéleménye. Az enyhülés politikája mel­lett foglal állást a nyugati országokban sok reálisan gondolkodó állami vezető. Nem utolsósorban ez vonat­kozik a kapitalista országok üzleti köreire is. Brezsnyev elvtárs az ame­rikai tudomány és orvostár­sadalom 654 ismert képvise­lőjének az atomháború ve­szélyére figyelmeztető nyi­latkozatára adott, szombaton nyilvánosságra hozott vála­szában hangsúlyozta, hogy teljes mértékben osztja az emberek sorsa iránt érzett aggodalmukat. Megállapítot­ta, hogy az amerikai tudó­sok jelentősen hozzájárulhat­nak annak megértetéséhez, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris konfliktusa elkerülhetetlenül globális jelleget öltene és pusztító következményekkel járna az emberiségre nézve. Rámutatott, hogy a tudósok ilyen humánus, nemes tevé­kenysége megértésre és tá­mogatásra talál a Szovjet­unióban. A békéhez, az enyhülés ügyéhez való hűségét a Szov­jetunió, Magyarország és a többi testvéri szocialista or­szág nem szavakkal, hanem egész politikájával, egész nemzetközi tevékenységével demonstrálja. Nemrégiben tartott választási beszédében Brezsnyev elvtárs hangoztat­ta: „a Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg. Erő­ink, lehetőségeink hatalma­sak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges raj­taütést, és senkinek sem si­kerül, hogy provokáljon ben­nünket. A háborús hisztéria, a fékevesztett fegyverkezési verseny doktrínájával szem­beszegezzük a békéért, a vi­lág biztonságáért vívott kö­vetkezetes harc doktrínáját.” Mint ismeretes, mi nem­csak nagy jelentőségű kezde­ményezéseket teszünk a le­szerelés kérdésében, hanem készek vagyunk arra is, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből kiindulva, messzemenően figyelembe vegyük a másik fél állás­pontját. Mi több, egyoldalú intézkedéseket . is teszünk: gondolok itt a szovjet csa­patok és haditechnika bizo­nyos kontingensének kivoná­sára a Német Demokratikus Köztársaságból. A szocialista közösség or­szágai, miként erről Kádár János elvtárs is szólt beszá­molójában, a madridi talál­kozó sikeres megtartását szorgalmazzák,' támogatják a lengyel elvtársak kezdemé­nyezését, akik javasolták, hogy Varsóban összeurópai konferenciát tartsanak a bi­zalom erősítését és a katonai enyhülést szolgáló intézkedé­sekről. Továbbra is síkra szálluiik a legveszélyesebb fegyverfaj­ta, a hadászati támadó raké­ták korlátozásáért, és termé­szetesen hívei vagyunk a SALT—II. szerződés érvény­be lépésének. Ezt, mint is­meretes, a Carter-kormány- zatnak, valamint azon ame­rikai politikai köröknek az akciói akadályozzák, ame­lyek még mindig abban az illúzióban ringatják magu­kat, hogy katonai fölényre tehetnek szert a szocialista világgal szemben. Mi olyan világot akarunk, amely mentes a fegyverke­zési versenytől, olyan vilá­got, amelyben az államok közötti viszonyokat a békés egymás mellett élés és a bé­kés jószomszédi együttműkö­dés normái határozzák meg. Ezt a célt követte a szocia­lista országok külpolitikája a 70-es években, ilyen marad ez a politika a 80-as évek­ben is. Elvtársak! Lenini pártunk és az egész szovjet nép most közeledik tizedik ötéves tervének be­fejezéséhez, és készül az Pártunk és a szovjet nép nagyra értékeli azt a tevé­kenységet, amellyel a Ma­gyar Népköztársaság és a magyar kommunisták hoz­zájárulnak a szocialista kö­zösség országai közötti egy­ség és sokoldalú együttmű­ködés kiszélesítéséhez, a Varsói Szerződés Szervezete, valamint a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa te­vékenységének elmélyítésé­hez, a nemzetközi helyzet javításáért, a békéért és a népek biztonságáért foly­tatott harchoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt — a nemzetkö­zi kommunista- és munkás- mozgalom harcos élcsapata — tevékenyen síkraszáll a mozgalom egységének a marxi, engelsi és a lenini eszmék alapján való elmé­lyítéséért, a béke, a demok­rácia és a haladás erői kö­zötti együttműködés kibőví­téséért, folytatja és tovább­fejleszti a proletár interna­cionalizmus hagyományait. A belpolitikai és a nemzetkö­zi életben jelentkező felada­tok megoldásában követett elvi irányvonal nagy nem­zetközi tekintélyt szerzett a Magyar Szocialista Munkás­pártnak. Kedves Elvtársak, Barátaink! Pártjainkat egyesíti a megbonthatatlan barátság, ja Központi Bizottságának, a kommunizmust építő' szov­jet népnek a magyar kom­munisták és népünk forró elvtársi, baráti üdvözletét, s további kimagasló sikereket kívánt a kommunizmus SZKP XXVI. kongresszusá­ra, amely meghatározza a kommunista építés további programját. A szovjet embe­rek alkotó erőfeszítései, épí­tő munkájuk mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság intenzívebb fejlesztését, a termelés hatékonyságának fokozását, a gazdasági sme- chanizmus tökéletesítését szolgálják. A szovjet társa­dalom életét a magasfokú társadalmi és eszmei-politi­kai egybeforrottság, a kom­munista párt kipróbált ve­zetésével magasztos célunk, a kommunizmus felé haladó szocialista nemzetek és nem­zetiségek megingathatatlan egysége és barátsága jellem­zi. Mélységes meghatottsággal fogadtuk azokat az elismerő szavakat, amelyek itt, az MSZMP XII. kongresszusán hangzottak el a Szovjetunió Kommunista Pártjáról, a szovjet népről, a valameny- nyiiink számára kedves és tisztelt Leonyid Iljics Brezs­nyev elvtársról, a kommuniz­mus és a béke eszméinek diadaláért küzdő kiemelkedő harcosról, a nagy Lenin ügyének hűséges folytatójá­ról. Nagyon köszönjük Önök­nek ezeket a testvéri érzé­seket. A szovjet kommunis­ták, a szovjet emberek min­dig az önök hű barátai és testvérei maradnak. Élve a lehetőséggel, kö­szöntem szeretném önöket a közelgő dicső évforduló, a fa­sizmus alóli felszabadulásuk 35. évfordulója alkalmából. Űjabb nagy sikereket kí­vánunk Önöknek, kedves elv­társak, a fejlett szocialista társadalom építésében! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép harcos élcsapata! Erősödjék a magyar és a szovjet kommunistáknak, a Szovjetunió és Magyarország testvérnépeinek megbontha­tatlan barátsága és együtt­működése! Éljen a béke, éljen a kom­munizmus! Beszéde végeztével Andrej Kirilenko átnyújtotta az SZKP Központi Bizottságá­nak írásos üdvözletét Kádár Jánosnak. Rz SZKP KB üdvözlete az MSZMP XII. kongresszusához Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága forró elvtársi üdvöz­letét küldi a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kong­resszusán részt vevő küldöt­teknek, a párttagoknak, Ma­gyarország dolgozó népének, és sikeres munkát kíván a kongresszusnak. A szovjet kommunisták az egész dolgozó nép nevében kifejezésre juttatjuk a mun­kásosztály és az egész ma­gyar nép élcsapata, a ma­gyar kommunisták pártja iránti testvéri barátságun­kat és tiszteletünket. E párt tapasztalt _ vezetésével a Magyar Népköztársaság új társadalmat építő, 35 évi munkájával lerakta és meg­szilárdította a szocializmus alapjait, megsokszorozta a társadalmi termelést, magas szintre emelte a nemzeti jó­létet és a kultúrát. Az MSZMP következete­sen valósítja meg a munkás- osztálynak és pártjának a társadalomban betöltött ve­zető szerepéről szóló lenini tanításokat, összeegyezteti a szocialista fejlődés általá­nos törvényszerűségeit az ország nemzeti sajátosságai­val, a tömegek bizalmára és támogatására alapozva ma­gabiztosan oldja meg a fej­lett szocializmus építésében adódó nagyszabású feladato­kat. A kongresszus nevében Gyenes András köszönte meg az elvtársi, baráti szavakat, az SZKP Központi Bizottsá­gának üdvözletét, jókívánsá­gait. Kérte Andrej Kirilen- kót: tolmácsolja a Szovjet­unió dicső kommunista párt­nézeteink és céljaink azonos­sága, és a hűség a kommu­nizmus eszméihez. Meggyő­ződésünk, hogy a jövőben tovább fejlődik és mélyül a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Szovjet­unió és a Magyar Népköz- társaság közötti sokoldalú együttműködés, amely meg­felel a két nép és a szocia­lista közösség alapvető ér­dekeinek, a szocializmus és a béke ügyének. További sikereket kívá­nunk Önöknek a kommunis­ta eszmék győzelméért foly­tatott alkotó munkában, a Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozatában meghatározott feladatok megvalósításában, s magyar földön a fejlett szocializmus építésében. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Erősödjék a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkás­párt, a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága és egysége! Éljen a béke és a kommu­nizmus! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA nagyszerű programjának megvalósításában. Ezután Osvaldo Dorticos, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a kubai küldöttség veze­tője mondott beszédet. (Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom