Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

1980. február 29., péntek ighslUKTiTcl Tejbegriz A recept puritánul egy­szerű. Vegyél valamennyi bú­zadarát, keverd össze tejjel és addig főzd, míg sűrű nem lesz. Szórjál rá cukrot, ke­vés kakaóport és jöhet a tá­lalás. A szülők, óvó- és taní­tónők sejtik: a gyerekek ked­vencéről, a tejbegrízről van szó. Persze, a legfinomabb falatot is meg lehet unni, ha túl gyakran kerül az asztal­ra. A napközis konyhák vi­szont rákényszerülnek az ol­csóbb, kevesebb nyersanya­got igénylő ételek előállítá­sára, éppen a költségvetés kímélése miatt. A tejberizs már drágább és laktatóbb. A békéscsabai Városi Tanács közművelődési bizottságának egyik délutáni ülésén valaki megjegyezte: dicséretes, hogy mostanában többé-kevésbé megfőzik a rizst, amiből ar­ra következtettem: volt idő, amikor viharfelhők kavarog­tak a gyermekélelmezés há­za táján. Négy éve arról ír­tunk lapunkban, hogy nincs minden rendben az étel ki­szállítása, minősége, a mun­ka szervezése, az egészség- ügyi előírások megtartása kö­rül. Számos objektív és szub­jektív tényező hátráltatta a fejlődést. A részvevők túlnyomó ré­sze feszengett a széken, nem­csak a nagy meleg és a füst miatt, ami a teremben volt, hanem azért: mert az alap­vető gondok nem oldódtak meg, sőt fokozódtak. Tudom, a főzőüstök környékén sincs ideális klíma, és az árak ál­landó változása sem ragad­tatja tapsra a konyhavezető­ket. Mégis olyan középtávú programot kell kidolgozni, amely megnyugtatóan ren­dezi a meglevő nehézségeket. Ehhez többek között az szük­séges: a jövőt is körvonala­zó jelentés kerüljön a vég­rehajtó bizottság elé, hiszen ez a felelősségteljes döntés kulcsa. A zár kinyitása nem könnyű. Tavaly a város óvo­dáiban 3381, az általános is­kolákban 3621 gyerek és fel­nőtt étkezett. A legtöbb gond az utóbbi intézményeknél ta­pasztalható, hiszen a diákok 54 százalékának van lehető­sége ezt a szolgáltatást igény­be venni. Az sem túlságosan vigasztaló, hogy az említett arány országosan csupán 41 százalék. A megyeszékhelyen az elkövetkezendő 5 évben az óvodások száma 300-zal, az általános iskolásoké 5— 700-zal emelkedik. És akkor még nem szóltam a középis­kolásokról, akik közül 700- zal többen szeretnének na­ponta háromszor a kollégi­umban, illetve a menzán fa­latozni. Ebből logikusan kö­vetkezik : legalább ezerrel nő a felnőtt étkezők létszáma. Hogyan tudnak a konyhák mindezzel lépést tartani? Ezt olvastam le az aggódó ar­cokról. A feladat olyan nagy, hogy az szélesebb körű ösz- szefogást sürget. Nőnek a ja­vítási, karbantartási költsé­gek, nehezen birkóznak meg a higiéniai követelmények­kel. Jellemző: a négy kony­hán az eredeti 7800 helyett 9100 adag ételt főznek na­ponta, ami 17,1 százalékos túlterhelést jelent. Papíron. A valóságban ez sokkal több. Az 1975-ben elkészült isko­lacentrum konyháját 4 ezer személyre méretezték. Az idén aztán engedélyt kaptak arra, hogy 800-zal növeljék a teljesítményt. Valójában 5200 adagot főznek. Így nem 400-zal, hanem 1200-zal ét­keznek itt többen a kelleté­nél. Ráadásul az elavult Csa­ba utcai konyhát fel kellett újítani, ami azzal jártja há­rom általános iskola diák­jai, a középiskolások a ven­déglátóipari vállalathoz pár­toltak. Az így kifizetett 36 százalékos adagonkénti ha­szon azonban próbára tette a tanács pénzügyi alapjait. Emiatt örültek aztán, hogy az általános iskolások ismét visszatértek az iskolacent­rum konyhájára. Az ellentmondásokból ne­héz kilábalni. Az előrelépés egyik lehetősége az úgyneve­zett önköltséges étkeztetés bevezetése. Lényege, hogy a diákok valamelyik vendéglá­tóipari étteremben ebédel­nek, természetesen nevelői felügyelettel. A rendszer azonban nem népszerű, csak végső megoldásként alkal­mazzák. Mindössze 126 gye­rek étkezik ily módon a he­tes, a kilences, a tízes szá­mú és a kisegítő iskolából. A kibontakozást gátolja, hogy tisztázatlan a diákokat kísé­rő pedagógusok díjazása, a délutáni foglalkozások leve- getésének elismeréséhez szin­tén több bérre lenne szük­ség. Olyan vélemények is elhangzottak, miszerint a vendéglátóipart teljesen ki kell zárni ebből a körből, holott a bekapcsolása az egyetlen járható út. Nagy hi­ba lenne ezt szem elől té­veszteni. A Kakas étterem­ben már gyermekmenüt szol­gálnak fel. Miért hiszik egye­sek azt: a megyei vendéglá­tóipari vállalat képtelen er­re. Gondoljuk el: egyfelől a napközig konyhák nem tud­ják kielégíteni az igényeket, másfelől a veridéglátóipari éttermek üresen konganak. Abban sem vagyok biztos, hogy az üzemi konyhák mindegyike 100 százalékig ki van használva. Az sem el­hanyagolható: önköltséges alapon a szülők olykor ke­vesebb pénzből megússzák a gyerek étkeztetését, mintha az érvényben levő napközis díjat fizetnék. Sokan nem értik meg, hogy a befizetett Több mint 100 új kötetet ad az idén a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó az ér­deklődők kezébe. Dalos Vil­mos igazgató az MTI mun­katársának elmondotta: — Arra törekszünk, hogy elméletileg megalapozott, ám elsősorban a gyakorlati munkát segítő műveket kí­náljunk mind a közgazdaság, mind a jog szakembereinek. A megjelenő kötetek 40 százaléka lesz közgazdasági könyv. Hazai és neves kül­földi szerzőktől úgy válo­gattuk össze az újdonságo­kat, hogy témájukban tük­rözzék azokat a közgazda- sági Változásokat, amelyek­kel hazánkban is hosszabb távon kell számolni. Ki­adónk a párt kongresszusi irányelveiben foglaltakkal összhangban több, a gazdál­kodás javítását szolgáló kö­tetet is közread. Szervezett­ség és hatékonyság című új sorozatunk egyik könyvében például Iványi Attila a gyártmányok versenyképes­ségének fokozásával foglal­kozik. Az Időszerű közgazda- sági kérdések sorozatban három kötet lát napvilágot. Pálos István és Arányi Emil Szolgáltatások Magyarorszá­gon című könyve ezen ága­zat fejlődését, gondjait elem­zi. Állóeszköz-igényesség az iparban címmel elméleti és gyakorlati ismereteket nyújt Végső Béla munkája. A népgazdasági elvárások és a vállalati magatartás kap­csolatát feszegeti egy — szintén e sorozatban megje­lenő — tanulmánykötet. A kiadó arra is törek­szik, hogy az aktuális gazda­ságpolitikai kérdésekhez kapcsolódó műveknél csök­kenjen a 8—12 hónapos nyomdai átfutási idő. Erre is van már jó példa: az új közgazdasági szabályozók­ról szóló ismeretanyagot — Gazdasági szabályozók 1980 címmel — a januári életbe lépéssel párhuzamosan sike­rült közreadni. 1961 óta jelentetjük mega Nobel-díjas közgazdászok legértékesebb munkáit. Az összegtől függetlenül az óvo­dások napi háromszori étke­zését 11,50, az általános is­kolásokét 13,60 forintból kell megoldani. A jövő egyáltalán nem ró­zsás. A patthelyzet pedig aligha fogadható el. Lépni kell valamerre. Már csak azért is, mert az óvodai, is­kolai ételelosztó helyiségek, étkezdék szűkek, felszerelt­ségük szegényes. A közel­múltban napvilágot látott rendelet szerint csak a ta­nács termelésellátás-felügye­leti osztályának engedélyé­vel működhetnek. A 2600 személyre főző óvodás kony­hát előbb-utóbb szanálják. Veszélybe kerül az oktatási, nevelési elképzelések megva­lósítása. Az alsó és a felső tagozatos diákok nagy része már most 6—7 turnusban ét­kezik. A VI. ötéves tervben feltétlenül szükség lenne egy 4 ezer adagos konyhára, és pótolni szükséges a lebontás­ra ítélt Csaba utcait is. De mi lesz addig? Az élet mindenesetre nem áll meg. Tehát késlekedés nélkül ke­resni kell azokat a lehetősé­geket, amelyek a legnagyobb nehézségek közepette is ga­rantálják a kiegyensúlyozott ellátást. Fokozni az ellenőr­zést, szorgalmazni az ol­csóbb, friss élelmiszerek be­szerzését, jobban odafigyelni a gyerekek élettani sajátos­ságaira, az étel precízebb elosztására. És akkor talán kevesebbszer kerül tejbegríz, körömpörkölt a napközisek tányérjába. Seres Sándor idén az amerikai Seymour Kuznets: Struktúra és növe­kedés című tanulmányköte­te lát napvilágot, amelyet Ohlin Bertil norvég köz­gazdász alkotása követ; Re­gionális és nemzetközi ke­reskedelem címmel. A jogalkalmazók mellett az érdeklődők is bőven me­ríthetnek új ismereteket jo­gi kiadványainkból. Rafael Szafarov: Közvélemény és az államigazgatás című könyvét elsősorban a társadalomtudó­soknak, államigazgatási szer­vek dolgozóinak, egyetemi oktatóknak és hallgatóknak ajánljuk. Az államigazgatá­si dolgozókról, . munkaviszo­nyukról, képesítésük jogi tudnivalóiról A közigazgatás személyi állománya címmel Fonyó Gyula könyvét adjuk ki. Az oktatási igazgatás kézikönyve több mint 1000 oldalon ismerteti, magyaráz­za e terület hatályos jog­Létrejött hazánk második túzokrezervátuma, a ritka madarak dunántúli génbank­ja a Fejér megyei Sárréten, ahol ősi környezetükben él­nek, fészkelnek a nagy tes­tű, védett madarak. Számuk az utóbbi években megnőtt, s jelenleg már hatvan fölött van. Védelmükre — s egy­ben a jellegzetes sárréti táj, valamint az értékes madár­világ megóvására — együtt­működési megállapodást kö­Egy holland vállalat egy speciális kaucsukból való csövet készített, amelyet a földfelszín alá néhány cen­timéterre helyeznek, és ezzel öntözhetik a növények gyö­kereit alulról. E föld alatti öntözőcső eredetisége abban rejlik, hogy a csövön nincsenek kis lyukak, amelyen keresztül Bővül Mezőhegyes gázellátása Mezőhegyesen a cukorgyár bekapcsolásával 1971-ben kezdődött meg a vezetékes gázszolgáltatás. Közben ki­építették a kisnyomású el­osztóhálózatot, és így lehe­tőség nyílt a lakások gáz­zal való fűtésére is. Ma már a vezeték hossza meghalad­ja a 18 kilométert, és éven­te több, mint 33 ezer köb­méter gázt fogyasztanak a közületek, valamint a lakos­ság készülékei. A fejlesztés az országos gázprogram részeként való­sult meg. Bekapcsolták a ve­zetékes gázhálózatba az ipa­ri, a mezőgazdasági, a kom­munális üzemeket. Az V. ö t­éves terv végére azonban az állami beruházási lehetősé­gek megcsappantak. Éppen ezért a DÉGÁZ és a helyi tanács úgy határozott, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek saját erőből oldják meg az ilyen beruházásokat. Az állami költségvetési ke­retből mindenekelőtt a meg­hibásodott, és a bővítést, a biztonságot szolgáló vezeték- cseréket kell megoldari. Ugyanakkor a többszintes, telepszerűen létesített laká­sokat, berendezéseket, mű­szereket kívánatos ebből a pénzből fedezni. Ezenkívül természetesen keresni szük­séges azokat a lehetőségeket, amelyek igénybe veszik a lakossági, tanácsi erőforráso­kat is. A nagyközségben 1980-ban 500 ezer forint áll rendelke­zésre célcsoportos beruházás­ra Ebből 25 ezer forintot irányoztak elő a cukorgyári gáznyomás-szabályozó meg­építésére. A többi pénzt egyéb hálózatfejlesztésre for­dítják. anyagát. Oj kiadásban jele­nik meg Bogyay Géza válla­lati munkajogi kézikönyve, amely a Munka Törvény- könyv hatályos rendelkezé­sei és végrehajtási jogszabá­lyai alapján értelmezi a vállalatokra és dolgozóikra egyaránt vonatkozó normá­kat. Bizonyára népszerű lesz a Gödöny József szer­kesztette kriminológiai '§s kriminalisztikai tanulmány- kötet. Hamarosan megjele­nik a jogászok nélkülözhe­tetlen munkaeszköze, a tör­vények és rendeletek hiva­talos gyűjteménye, az 1979. évi magas szintű új jogsza­bályokkal. A Kis jogszabály sorozatban ezúttal a tanács- törvény, a szövetkezetek kö­zös szabályai, valamint a lakásszövetkezetekre és a társasházakra vonatkozó jog­szabályok kiadását tervez­zük — mondotta Dalos Vil­mos. tött a Magyar Madártani Egyesület Fejér megyei cso­portja és a területen gaz­dálkodó Sárszentmihályi Állami Gazdaság. A megál­lapodás célja, hogy össze­hangolja a természet-, il­letve madárvédelem, vala­mint a mezőgazdasági gaz­dálkodás érdekeit, továbbra is megfelelő körülménye­ket biztosítson az értékes túzokállomány gyarapodá­sához. azután a víz a növények gyökeréhez juthatna. Ez esetben ugyanis maga a kaucsukból készült cső olyan porózus szerkezetű, hogy át­ereszti a vizet. Ezt a poró- zusságot az igényeknek meg­felelően a gyártó cég rend­kívüli pontossággal szabá­lyozza az előállításkor. Közelebb a napi gazdasági munkához ü Közgazdasági és logi Könyvkiadó idei tervei Ojabb túzokrezervátum Öntözés a föld alatt Lengyel idegenforgalmi napok a Flóriánban Budapesten, a Flórián üz­letközpontban Óbudán meg­kezdődtek a lengyel idegen­forgalmi napok. Az Orbis Lengyel Uta­zási Iroda 1980. évi gazdag programját bemutató kiállí­táson a látogatók tájéko­zódhatnak a hegyvidéki, víz­parti üdülési lehetőségekről, szervezett városlátogatá­sokról, szakmai, kulturális és sportrendezvényekről. Az egy hétig tartó bemutató alatt az érdeklődők felvilá­(Hauer Lajos felvételei — KS) gosítást kaphatnak az Or­bis új szolgáltatásairól is, például a Svédországba, Dá­niába, Finnországba Len­gyelországon keresztül utazó turistáik Budapesten (V., Vörösmarty tér 6. sz.) a lengyel utazási irodában fo­rintért is megválthatják a személyi és a gépkocsi- kompjegyeket. A kiállítással egybekötve lengyel konyhai bemutatót is tartanak, és népművészeti pavilont is nyitottak. Pesti anekdoták Vizabalászat a Városligetben Akik hallottak valamit a vizáról, bizonyára nagyon csodálkoznak ezen a címen. A porcos vérteshalak közé tartozó vizák ugyanis az édesvizekben élő legnagyobb halak közé tartoznak. Fogtak már olyan példányokat, ame­lyek 4 méter hosszúra nőt­tek, és mérlegre téve 300 ki­lót nyomtak. Ezek a sötét­szürke hátú, fehér hasú ha­lak a Fekete-tengerben él­nek, és íváskor messze fel­úsznak a Dunán. Régen, a folyó szabályozása előtt ha­zánkban is sokat fogtak be­lőlük, ennek emlékét őrzi az újpesti Vizafogó-dűlő és Vi­zafogó-gát elnevezés. De ho­gyan kerültek a kis Város­ligeti-tóba? A dolog közel másfél szá­zaddal ezelőtt történt. 1837. április elején négy pesti ha­lász, név szerint Schuster Antal, Schröder Jakab, Schwarz Péter és János a Dunán halászott és Kalocsa táján három nagy vizát fo­gott. A legkisebb súlya 70 kiló volt, a legnagyobb — ál­lításuk szerint — 450 kiló, de ebben a számban bizo­nyára erős túlzás van. A zsákmányt a fővárosba hoz­ták, erős szekereken, útköz­ben állandóan öntözve, a Vá­rosligetbe vitték, és ott a sekély tó vizébe engedték a halakat. Kihirdették, hogy 4 krajcár lefizetése mellett bár­ki megcsodálhatja a nagy halakat. Az élelmes, ötletes halá­szok számítása bevált, renge­teg néző akadt. Mikor szá­muk fogyni kezdett, új jö­vedelemforrást találtak ki. Tudtára adták Pest népének, hogy április 16-án délután 3, 4 és 5 órakor a tóban levő kis sziget partján a vizákat egymás után kifogják úgy, ahogy a Dunában szokták. Akik erre kíváncsiak, azo­kat 6 pengőkrajcárért átszál­lítják a szigetre, hogy köz­vetlen közelről lehessenek az esemény nézői. Ígéretüknek eleget is tet­tek, és a vizahalászat annak rendje és módja szerint a közönség szeme láttára meg­történt. A halászok a bevé­tel nagyságát illetően azon­ban csalódtak. Egész nap erős, szinte orkánszerű ke­leti szél fújt, amely a ráko- si homokot felkavarva va­lóságos porfelhőbe burkolta a várost, s emiatt a vártnál kevesebben rándultak ki a ligetbe. V. M. Gabonatárolás a tavakban és a tárnákban Japán tudósok több éven át tárolták a gabonát a víz alatt, anélkül, hogy az veszí­tett volna a minőségéből. Eredményesen kísérleteztek különböző rizsfajták tárolá­sával, amelyeket másfél tonnás rugalmas tartályok­ban helyeztek el. A tartályo­kat széndioxiddal töltötték meg, és hermetikusan lezár­ták őket. A tó vizében, amelybe a tartályokat sül­lyesztették, kilenc—tizenhá­rom Celsius-fok volt a hő­mérséklet. Hasonló kísérle­teket végeztek el 570 méter mély bányatárnákban. A kí­sérletek során megállapítot­ták, hogy a széndioxid beha­tol a gabonába, ezáltal a csomagolóanyag — a rugal­mas tartály — összezsugoro­dik, és szorosan rátapad a benne foglalt gabonára. Ami­kor felnyitják a fóliát, a gáz eltűnik a gabonaszemekből. Ennek a csomagolási mód­szernek nagy jövőt jósolnak. Valószínűleg alkalmazni fog­ják más élelmiszerek táro­lásánál is, mivel felesleges­sé teszi a vegyi tartósítósze­rek alkalmazását, amelyek csökkenthetik a becsomagolt termék minőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom